2012. január 22., vasárnap

Avokádó, az örök kedvenc

Az avokádónak már legalább 20 éve nem tudok ellenállni.... :) (hát nem szomorú, hogy ilyen távlatokról beszélhet az ember lánya....?!  Nem mintha kesergő hangulatban lennék, sőt!...)

Igazából nem is tudom, mi lehet az oka; talán a harsányzöld szín, talán a sárgászöld szín, talán a varázslatosan, olvadósan krémes gyümölcshús.
Mert ugye gyümölcsről beszélünk! Igaz, hogy az elkészítési módok szerint inkább zöldségfélének tűnik szegény avokádó (Persea americana), azért nem szabad elfelejtenünk, hogy egy vérbeli, több ezer éve kedvelt gyümölcsről van szó....Dél-és Közép-Amerikában, Indonéziában is termesztik. Egyszer régen, egy hosszú repülőúton a mellettem ülő kedves, idős, dél-afrikai hölggyel beszélgettem, aki ugyanúgy csodálkozott rá az általam elmesélt, kertünkben növő őszibarackfára, mint én az ő kertjében ültetett avokádófára......Hát igen. Azt hiszem, hogy a 10-20 méter magasra megnövő fával amúgy sem tudnék mit kezdeni....meg hát nehezen tudom garantálni a - 5-6 C fok feletti téli hőmérsékletet....Úgyhogy marad a gyümölcsvásárlás.
Egyébként vannak helyek, ahol tényleg gyümölcsként fogyasztják /cukrozva gyümölcsök közé keverik (esetenként turmixban is találkozhatunk vele)/, de az avokádó legelterjedtebb és legismertebb módon általában mégis inkább intenzív ízű fűszerekkel kiegészítve kerül az asztalunkra.
Mellesleg mindegy, hogy sima vagy rücskös, zöld vagy feketés bőrűt választunk, a lényeg amúgy is belül rejtőzik! Az avokádó vajszerűen krémes (ismerek egy magyar házaspárt Amerikában, akik dzsungelvajnak hívják), ezért akár egyszerűen kenyérre kenve, sózva és borsozva (bár szerintem finomabb sóval és egy csipet őrölt piros paprikával megszórva) is igazán finom! Régen ez volt a kedvencem! A magjából kivont finom olajat az ipar kozmetikumainkban használja - én személy szerint  sokszor a lakás több pontján megtalálható termésgyűjteménybe teszem....A gyümölcs egyébként hihetetlenül egészséges, úgyhogy aki esetleg még nem próbálta ki, viszont kedveli a különlegesen elkészíthető - és nem mellesleg - emberbarát finomságokat, annak nem szabad kihagynia! Többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmaz, ami elképesztően jó hatással van a szív-és érrendszerre és csökkenti a koleszterinszintet is! Nem mellesleg az ízületi panaszokra is jótékonyan hat. - Mondjuk ha orvos lennék Magyarországon, akkor mindenkinek felírnám. :-)

Ami a konyhai felhasználást illeti, a vásárlásnál a rugalmasan benyomható héjú, de még nem túl puha gyümölcsöt válasszuk. A kemény még teljesen éretlen, a puha pedig túlérett - és elkeserítően megtöttyedt, megbarnult. Ha darabolni szeretnénk (pl. salátába vagy tölteni, akkor legyen 'keményecske', ha krém lesz belőle vagy püré, akkor lehet lágyabb)

Guacamole (mexikói avokádókrém)


Hozzávalók: 1 szem puhább avokádó, 1/2 csokor friss koriander, 1/2 lime, 1-2 chilipaprika, só, 2 szál újhagyma zöldje

Az avokádót megmossuk, hosszában félbevágjuk. A közepén található kemény mag mentén kettéválasztjuk. A magot kivesszük és a gyümöcs húsát kikanalazzuk. Villával összertörjük. Apróra vágjuk a koriandert és az újhagyma zöldjét, majd az avokádóhoz adjuk. Mehet hozzá a piciny darabokra vágott chili is. (A paprikát vágjuk el hosszában, és a kés hegyével kaparjuk ki a magokat - ezekre nem lesz szükség.)


Meglocsoljuk a lime levével, sózzuk és alaposan összekeverjük. Tálkába tesszük és lefedve, hűtőben összeérleljük.

Tortilla chipset mártogathatunk bele, kínálhatjuk mexikói ételekhez vagy egyszerűen pirítósra kenhetjük.

2012. január 21., szombat

Fültölt lazackrém

Imádom a kenyérre kenhető finomságokat. Legyen az tojáskrém, füstölt szardíniás halkrém, padlizsánkrém vagy bármi más. Néhány apróbb előkészület, egy vekni friss, ropogós kenyér (amit otthon is gond nélkül megdagaszthatunk és megsüthetünk) és már elő is állt  a mennyei falatozáshoz szükséges néhány alapanyag.

Ha már szóbakerültek a kencék, akkor egy valami biztos nem maradhat ki közülük, az pedig a füstöltlazacból készült krém, ami nálunk igen népszerű: például kitűnően illik ünnepi asztalra is...legyen az karácsony, kert parti vagy szülinapi összejövetel.

Mivel a néhány bonyolultabb dolog mellett a szívem inkább az egyszerű, átláthatóan elkészíthető dolgok felé húz, így ezt is lejegyzem. Az igazság az, hogyha bármely alkalmat fel szeretnénk dobni, még mindig egyszerűbb, bár tényleg hosszadalmasabb több apró, különleges falattal készülni, mint egyetlen hatalmas fogással traktálni a meghívottakat. Legalábbis nálunk ez vált be. Így biztos mindenki talál kedvére valót a kínált finomságok között, úgyhogy biztosított az este sikere. És ha elég ügyesek vagyunk, akkor egyszerre akár 4-5 féle apróságot is könnyedén elkészíthetünk különösebb fejfájás nélkül....És végülis ez a cél. Hogy a vendégek mellett a vendéglátó is jól érezze magát. :-)

Füstölt lazackrém kaporral



Hozzávalók: 100 g füstölt lazac, 200 g krémsajt, 1/2 csokor friss kapor, 1/4 citorm leve, 1 apró lilahagyma, esetleg pici só

A lazacot egyszerűen összetörjük robotgéppel (vagy még egyszerűbb, ha egyenesen 'törmelék' lazacot vásárolunk, amit olajban eltéve, kis üvegcsékben árulnak - ebben az esetben perce az olajra nem lesz szükség). Hozzádobjuk a lereszelt hagymát, belelocsoljuk a citrom levét, a felaprított kaprot, és belekanalazzuk a jó minőségű krémsajtot. A többit nyugodtan a robotgépre bízhatjuk. (Só valószínűleg nem fog kelleni, esetleg csak egy pici, mivel a füstölt lazac önmagában is sós) Pillanatok alatt kész a pirítósra kenhető, fenséges finomság!

2012. január 19., csütörtök

40. születésnap - curry-s májpástétom a svédasztalon

Szóval elteltek az Ünnepek. Már-már el is felejtjük őket, hisz' annyi tennivaló szakad a nyakunkba ilyenkor januárban, hogy azt sem tudjuk, merre kezdjük....


Megjött az Én Drágám a híres Hollandiából, hazaértek Tesómék is Londonból - bár ez utóbbi utazás megérne egy külön misét..., miután a déli 12 helyett este 9-re sikerült hazaténferegniük Bécs érintésével.....
Volt Karácsonyfa díszítés, sürgés-forgás, menü kreációk, sütés-főzés, beigli, zserbó, panettone, stollen, karácsonyi puding,....szóval kijutott az édességekből bőven. Elhörpöltük a szokásos borlevest, a fehérboros eperkrémlevest (ezek receptjét azért majd még leírom!), kirántottuk a halat és elkészítettük hozzá a krumplisalátákat is - mindjárt kétfélét, hogy mindenki megtalálja a saját hagyományainak megfelelőt az asztalon-, a libacombok porhanyósra sültek....:) és degeszre tömtük magunkat töltöttkáposztával is. Épphogy a végére értünk, máris kezdődött a malacsütés, a lencsefőzelék kavargatás, lencsesaláta gyártás és a pezsgőbontás.... :) szóval így ért véget 2011.


Belecsöppentünk 2012-be, ami máris egy születésnapi ünnepséggel (mit ünnepséggel, 4 napos ünnepség-sorozattal!) kezdődött. (Bár érthető módon, mi minden évet hasonlóan kezdünk....) A különlegesség a 40. születésnap volt, ami a kerek évszámnak kijáró tiszteletteljes áhítattal és az azt körüllengő alkoholgőzös fergeteggel gomolygott körülöttünk. Alig győztem lakást díszíteni, ajándékot csomagolni, szervezkedni, meglepni, főzőcskézni, stb., ami ilyenkor a szervezőnek dukál. Párom (aki a kerek évszám boldog tulajdonosa) csak kapkodta a fejét, amikor a kettesben töltött ünnepi estét követően hirtelen a 14 fős családi, majd egy nappal később a 40 fős baráti köszöntés is kezdetét vette....meglepetésvendégként a külhoni életüket néhány napra maguk mögött hagyó összes testvérünk is megérkezett...szóval volt örömködés, vigadalom és 'ereszd el a hajam'....

A családi vendéglátás (naná, hogy tökéletesnek kellett lennie) összes -izgatottsággal teli és édes - terhe a nyakamba szakadt, de jelentem, sikerült megfelelnem! Hihetetlen módon minden étek, ami a rögtönzött svéd-asztalra kikerült, nyomtalanul el is tűnt - és nem azért, mert keveset készítettem.... :) szóval a siker szele (még ha csak néhány órára is, de) megérintett - ÉLJEN! nem sikerült elszúrnom semmit, úgyhogy bátran le is írom ide az első, tényleg pofon egyszerű receptet, amit egyáltalán nem én találtam ki, hogy hasonló vállalkozó szellemű amatőr vendéglátók is megörvendeztethessék családtagjaikat.....Nálunk a recept már rég bevonult a családi (kipróbált és bevált recepteket tartalmazó) gyűjteménybe.... :-)


Curry-s csirkemájpástétom brandyvel és balzsamecettel



Hozzávalók: 250 g csirkemáj, 1 csomag újhagyma, 250 g vaj, 2 ek. brandy, 2 ek. balzsamecet, curry (fűszerkeverék), só, frissen őrölt bors.

A megpucolt újhagymát karikára vágjuk a zöldjével együtt és kb. 80-100 g vajon dinsztelni kezdjük. (a többi vajat hidegen használjuk majd fel) 




A csirkemájat megmossuk, megtisztítjuk és apróbb darabokra vágjuk. Rádobjuk a hagymára és kis lángon átforgatva pirítjuk-pároljuk. Mehet rá egy pici bors is, illetve körülbelül 2 teáskanál curry-por. Amint a máj átpárolódott, a hagymával együtt egy tálba szedjük, de a vajat a serpenyőben hagyjuk. Belekanalazzuk a balzsamecetet és a brandyt: hagyjuk, hagy sercegjen, gőzöljön. Lehúzzuk a tűzről. A kihűlt májat és a hagymát robotgépbe tesszük, a langyos, brandys-balzsamos vajmaradékot ráöntjük. Legjobb, ha nem melegek a hozzávalók, mert a vaj csak így tud olvadás nélkül a májas masszához keveredni - ellenkező esetben kicsapódik.

Szóval hozzádobjuk a vajat, megsózzuk és jól meg is borsozzuk. A robotgép hamar összetöri és összekeveri a pástétomot, amit már csak tálkákba kell kanalaznunk és tálalásig a hűtőbe tennünk. (egyébként hosszú napokig eláll és nincs olyan bolti pástétom, ami a nyomába érhetne!!!!)

2012. január 17., kedd

Kutyátlanok lettünk :(

Mit nekem ünnepek!
Békés Karácsony, no meg Boldog Új Év... : (

Hiába az ünnepi készülődés, a várakozás, a szeretet....már a levegőben volt az elkerülhetetlen. December 29-én este elment Mancsi is (indián nevén: Manitu) az Utolsó Mohikán a háznál. A régi Nagy Csapat utolsó tagja....Letaglózó és véget nem érő fájdalom. Már megint kevesebben lettünk.

Könnyes szemmel kértem, hogy üdvözlölje nevünkben a többieket: Sir Szutyit, Grissa-t, Brandy-t, a nemrég közéjük megtért Nukit, azaz a Nagy Csapat összes tagját....

....Velük tölthettük az elmúlt bő 14-15, sőt tán 16 évet, ők voltak a Fekete Sereg. Lezárult egy korszak. Egy boldog, nevetéssel, (bár sokszor még  idegeskedéssel is) teli korszak. Azt hiszem, ez így volt törvényszerű. Abban a sorrendben mentek el, ahogy hozzánk kerültek. Gyorsan, egymás után, 2 év alatt.


És persze üzentem még Jimmy-nek, az első kutyánknak, Rex-nek, akivel felnőttem, Kitty-nek, Bojtinak, Dorkának, Daisy-nek, azaz valamennyi eddigi kutyánknak is...., akik a Párom szerint már mind együtt játszanak, kergetőznek és csaholva, néha morogva, vidáman töltik idejüket a  Mennyországban vagy Valahol Messze - ugyanúgy együtt, ahogy előtte itt is. Velük vannak a régi cicáink is egytől egyig. Ott van Tapi, Kacor, Tigi, Kamilla, Mirci, Kormi, Cirmi, Gömbi, Csufi és Luci is, aki 19 éves korában ment el tőlünk....és az összes többi, akinek tán már a nevére sem emlékszem.


mi meg itt maradtunk. és kutyátlanok lettünk...ennyi. nem vár üdvözlő farok csóválás, pofadörgölés, nem vár kutyaugatás itthon. csak a csend.

Manit a régi harcostársa, Brandy mellé temettük.