Sütőtök, parmezán és rozmaring

Azért mert mi nem ünnepeljük a Halloweent, még nagyon is szeretjük a sütőtököt! Mellesleg jegyzem meg, hogy azért egyszer ki fogom próbálni a töklámpás készítést is, mert tulajdonképpen nagyon kedves és szórakoztató jelenség a világító tökfej... :-)

Gyerekkoromban minden ősszel megkezdődött az itthoni sütőtök sütés; amúgy a hagyományos módon. Kicsiként viszont még nem szerettem. Főleg az állagával volt bajom, azt hiszem. Az íze azért nem volt rossz és megfigyeltem, hogy a felnőttek mennyire lelkesednek érte - bár ezt őszintén nem nagyon értettem. Érdekes, hogy a már akkoriban is kapható sütőtöklevet mégis imádtam...

Ami viszont már akkor is csodálattal töltött el, az a sülő sütőtök illata volt, ami betölötte a konyhát...

...Aztán teltek a gyermekévek és egyszercsak azt vettem észre, hogy már én is várom a kész sütőtököt...rájöttem, hogy nagyon is finom csemege, ahogy a cukor vagy méz, amivel alaposan megszórtuk vagy bekenegettük a darabkák tetejét karamellizálódik a narancs színű tökhúson.

Azóta kifejezetten divatbajött a sütőtök felhasználása - és erre a megélénkült keresletre (véletlenül) jól reagált a kínálati oldal is, hiszen megjelentek a különböző méretű és formájú, zamatú és színű sütőtökök. Aztán az is lehet, hogy szép lassan, a kínálat bővítésével keltették fel az érdeklődést a sütőtök iránt, hogy újabb piacokat szerezzenek...Na mindegy. Itt most nem a gazdaság a lényeg. Hanem maga a termék... :-)

Készíthetünk belőle tölteléket, keverhetjük tésztába, lehet belőle püré és még sok minden más is...például fagyi. De amiről én beszélni szeretnék, az egy mennyei sütőtökkrémleves, ami sok mindenben eltér a hagyományostól. Persze miért is ne térne? Pont ez a jó benne. 

Meg még az is jó benne, hogy a 'macerásabb' és időigényesebb részét elég egy szezonban csak egyszer megcsinálni. Ettől kezdve a félkész alapanyagot én már a mélyhűtőből húzom elő....bár akkor még sok esetben kérdéses, hogy végülis leves lesz-e belőle vagy újabb kreálmánykodás áldozatává válik... :-)

Egyébként a leves - ha az alapanyag a mélyhűtőben pihen -  maximum 10 perc alatt készül el!!!

Rozmaringos sütőtökleves parmezánnal

Hozzávalók:

A félkész alapanyaghoz: egy nagyobb sütőtök (vagy egy óriás fele), 3-4 szál rozmaring, 1 egész fej fokhagyma, olívaolaj, só, bors

A leveshez: az alábbiak szerint előkészített, már megsütött tök (vélhetőleg elég lesz egy része), 150 g frissen reszelt parmezán, 200 ml főzőtejszín, 1 l sonkalé vagy 1 l csirkealaplé (az előzőt nyugodtan őrizgethetjüka mélyhűtőben, az utóbbit - ha nincs más - készíthetjük leveskockából is!), 50 g vaj, kevés szerecsendió, 2 gerezd fokhagyma.

A sütőtököt (keresztben, szóval a kalapját leemelve!!!) félbevágjuk. A magokat kanállal kikaparjuk és félretesszük: egy kis pirított tökmag néhány 10 perc alatt még lehet belőlük! Egy késsel a tököt beirdaljuk - legjobb, ha rácsmintás lesz a teteje. A fokhagymafejet szintén keresztben félbevágjuk (pucolni nem kell) és alapsan bedörzsöljük vele a tököt. Megsózzuk, frissen őrölt borsot szórunk rá és a rozmaringágakat ráfektetjük. A fokhagymát is dobjuk a közepébe. Olívaolajjal meglocsoljuk. 160-170 C fokra mehet is a sütőbe, úgyhogy innentől hosszú időre nincs is dolgunk vele. Az egyetlen, hogy a fokhagymát érdemes sütés közben figyelgetni, mert hamar szenesedni kezd. Ha kiszedtük, tegyük félre, mert még szükségünk lesz rá!

Az elkészült sütőtököt egy kanállal alaposan kivájjuk - a levéről sem feledkezünk meg - és hozzádobjuk a sült fokhagymagerezdeket is (persze már héj nélkül!). Ha a rozmaringról néhány levélke is marad a tökpépben, csak örülhetünk, de az ágakat kidobjuk!

Na ez az a pép, ami remekül eláll a mélyhűtőben várva a további felhasználást!!!

A tök kivájt húsát lábosba dobjuk és felöntjük az előkészített sonkalével. Hozzáöntjük a főzőtejszínt és még egy kicsit megborsozzuk. Hagyjuk, hogy felforrjon, aztán lejjebb vesszük a hőmérsékletet alatta. A finomra zúzott fokhagymát és a reszelt parmezánt is belekeverjük. Átorgatjuk és egy kevés szerecsendiót reszelünk hozzá, illetve sózzuk. Néhány perc alatt kész lesz a leves, amivel már csak annyi a dolgunk, hogy beledobjuk a vajat, és vagy turmixgépben vagy botmixerrel a lábosban pürésítjük. Ha nagyon sűrű lenne, akkor egy kevés alaplével vagy egy pohár vízzel lazítunk rajta. Tálaláskor parmezán forgácsokat vagy reszelt parmezánt szórunk a tetejére.

Kora őszi Minestrone - lélekmelegítő a hűvösödő napokra

A Minestrone az olaszok talán leghíresebb levese. Bátran kijelenthetjük, hogy népszerűsége szinte törvényszerű, hiszen a leves lényege a változatosság. Így nem létezhet olyan ember, aki egyszerűen kijelentheti, hogy nem szereti, hisz' egyfelől ahány ház (és Régió) annyi szokás, másfelől ahány évszak, annyi Minestrone.

Továbbmegyek! A legfontosabb szabály, hogy gyakorlatilag nincs szabály - ez hogy hangzik? És nem ér ám azzal érvelni, hogy 'de nincs benne hús', mivel akár Speck sonka darabokkal, akár húsos szalonnadarabokkal is többfelé készítik - és gyakran csirke alaplével engedik fel a zöldségeket. Elengedhetetlen tartozéka még a Parmesan sajt - ami ugyancsak garancia a kétkedőnek a fantasztikus ízélményre. Ezenkívül kerül még bele tészta (néhanapján akár rizs is lehet a levesbetét), amitől csak még táplálóbb lesz ez a lélekmelegítő zöldségleves.

Néhány nappal ezelőtt kerekedett kedvem levest főzni - és mivel a hűtőben körbenézve találtam egy-két hozzávalót, szokásomhoz híven a piac felé vettem az irányt. Körbenézve még beszereztem néhány zöldségfélét, aztán hosszas tanakodás után egy kis füstölt nyelvet is - nehogy szó érje a ház elejét, amiért 'vega-levest' akarok készíteni. - Engem nem könnyű sarokbaszorítani... :-)

Lélekmelegítő kora őszi Minestrone

Hozzávalók: 2 szál sárgarépa, 1/2 póréhagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1-2 szál szárzeller, 1 jó marék fejtett tarkabab vegyesen, 1 kisebb cukkíni,  1-2 szem érett paradicsom, 1 füstölt-főtt sertésnyelv, csirkealaplé a mélyhűtőből (vagy 2 szem húsleves kocka), 3 ágacska kakukkfű, 1 ág rozmaring, só, bors, olívaolaj, 150 g rigatoni mezzi (a pennénél hosszabb, ducibb, kívülről bordázott tésztaféle) / de szinte bármilyen kisebb tésztaféle: kagyló, farfalle, penne megfelel, frissen reszelt Parmesan sajt.

A póréhagyma kb. felét mosás után hosszában félbevágjuk, majd vékony félkarikákra szeleteljük. A fokhagymagerezdeket megfucoljuk és mini darabkákra vágjuk. Egy fazékban olívaolajat melegítünk és ezen megfuttatjuk a póréhagymát. Hozzádobjuk a fokhagyma darabokat, majd egy pohár vízzel felöntjük. A tisztított sertésnyelvet apróra kockázzuk és a megmosott színes babokkal együtt a fazékba dobjuk.

Hozzáöntjük a kb. 2,5 l csirkealaplét (vagy jöhet hozzá kb. ugyanennyi víz és 2 tyúkhúsleves kocka). Kis lángra vesszük és fedő alatt főzni kezdjük. Amíg a finomságok puhulnak, mi felszelhetjük a többi hozzávalót. A paradicsomot felkockázzuk, a szárzeller ágait felszeljük, a cukkínit és a sárgarépát is félkarikákra vágjuk. Amint a bab és a nyelvkockák már félig elkészültek, azonnal mehetnek közéjük a többiek egytől egyig. Sózzuk, borsozzuk a levest és a fűszereket is hozzáadjuk. Mind a rozmaringnak, mind a kakukkfűnek lecsípkedjük a leveleit és ezeket apróra vágjuk - így dobjuk őket a levesbe. Közben a tésztát sós, lobogó vízben kifőzzük.

A tálalásor a tányérok alára frissen reszelt Parmesan sajtot szórunk - nálunk jó sokat, hogy nyúlósan megolvadjon! -, erre szedjük a tartalmas levest és kanalazunk a tányérba tésztát is.

Itt a nyár!

A piacon körbenézve - ahova előszeretettel járok - nem győztem a fejemet kapkodni. A színkavalkád lebilincselő!

A méregzöld cukkíniktől kezdve a narancsszínű sárgarépákon át a vörös málna- és meggyszemekig, a halovány karalábéfejektől a vörös paradicsomokig igéző, csábító termékekkel roskadásig rakott standok között sétáltam. Imádom a hangzavart, a nyüzsgő kavalkádot. Szerencsére őstermelők is szép számban akadnak - ők azok, akik portékájukról fáradozásukat eláruló szeretettel beszélnek.

Általában körbejárok és úgy döntöm el a következő napok menüjét. Legutóbbi látogatásom alkalmával megakadt a szemem a sárgadinnyén - ami bár még messze nem a legolcsóbb - és eszembe ötlött zamatos frissessége, ami igazán a nyárhoz kapcsolódik. Lehet, hogy a 30 C feletti hőmérséklet volt az oka, de nem tudtam ellenállni. Amint hazajöttem, máris nekiláttam a dinnyehámozásnak, hogy estére édes meglepetéssel várhassam a Családot!

Hűs sárgadinnye krémleves

Hozzávalók: kb. 2 kg sárgadinnye, 1 csomag vaníliáscukor, 15 dkg kristálycukor, 2,5 dl tejszín

A dinnyét félbe, majd negyedbe vágjuk, magjait eltávolítjuk. A héját úgy vágjuk le, hogy az esetleg még éretlen részeket se hagyjuk a gyümölcsön. A megtisztított sárgadinnyét az előkészített lábas felett kockázzuk fel, hogy az értékes és isteni lé is ide csurogjon. Hozzáadjuk a vaníliáscukrot és a kristálycukrot. Botmixerrel az egészet összeturmixoljuk és közepes lángon felmelegítjük. (Erre kizárólag azért van szükség, hogy a cukor selymesen elolvadjon). Beleöntjük a tejszínt, átkeverjük és még néhány percig melegítjük.

A kész levest hidegvizes fürdőben lehűtjük - például úgy, hogy vízbe állítjuk a lábast. Amint már csak langyos, mehet a hűtőbe, ahol aztán több órát hagyjuk pihenni, hogy minél hidegebb legyen tálaláskor!