Húsvéti kártyaparti narancsos-mákos aprósüteménnyel

Hát elhiszitek, hogy máris Húsvét van?!

Itt ülök és azon gondolkodom hogyan lehet már megint április?!?

Közhelyesen hangzik, de tényleg repülnek a hónapok.

Madárcsicsergésre ébredünk minden nap és csivitelés tölti be az egész napot. A madarak mintha nem akarnának tudomást venni az esőről és a hidegről; vidáman üdvözlik a tavaszt :)

A Tesóm is hazajött a havazást szenvedő Angliából (Éljen!), mivel semmiképp nem tudta elképzelni, hogy kimaradjon a hatalmas Húsvéti Családi Kavalkádból! - mellesleg én sem tudtam volna elképzelni, hogy ne vegyen részt a kalács-sonka-mustár-torma-újhagyma-retek-ubi-paprika-paradicsom-főtt tojás vircsaftból :-) (Ja, és ha nem locsolják meg, akkor ugye a végén még elhervadt volna...) Na ebből következőleg beiktattunk egy kis Reptérjáratot is...

Meg még egyet...tegnap este; mivel Párom Kis-Nagylánya az iskolai szünetet Írországban töltötte. Így nekünk tegnap Őt hozta a Nyuszi :)

A hétvégén, nagyrészt lakásfogságra ítélve - mivel kissé kevésbé viseljük jól a metsző hideget, mint a madarak; amin a szél csak még ront - kissé szomorúan vettük tudomásul, hogy az idén elmarad a kerti sonka-vacsora....A virágok kint, a Család bent. Ez van. Nem sokat gondolkodtunk, mi legyen a program: már szombat délben elővettük a kártyapaklit és nekiláttunk a jó öreg kanasztának, amivel gyakorlatilag az egész napot eltöltöttük. (Kivéve engem az első pár órában, mert gyorsan elkövettem egy kis süti sütést....úgy döntöttem, hogy vidám színes sütiket gyártok - és ez esetben nem foglalkozom a cukormennyiséggel sem....)

A kártyázáshoz egy kis tojáslikőrt kortyolgattunk (persze csak azért, hogy el ne felejtsük, hogy Húsvét van...)

Közben persze alig bírtuk ki, hogy eljöjjön az idő, mert a várva várt sonka-vacsorát türelmetlenül vágytuk. Ezt nyilván még a kártyaparti kedvéért sem hagytuk volna ki semmi pénzért, hisz' amúgy is ezt az év fénypontja: erre vár a Család apraja nagyja egész éven át..., de az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak arra a röpke pár órára szüneteltettük a kártyázást :-) Na ja! Ha egyszer belekezdünk, onnantól bele is feledkezünk....Végül éjjel kettő körül feküdtünk le, amit a tegnap reggeli sonka-reggeli (nem, nem tudjuk megunni) után újabb parti követett....

Apukám is átjött egy kis Húsvétolásra, úgyhogy (nem tudom, mik voltak eredendően a tervei) végül Ő is beállt hozzánk kártyázni. És ez így ment tegnap estig....

Sütiből még mindig van, de lassacskán már valami újat kell gyártanom, mert fogytán a készlet.... :-)


Narancsos-mákos virágok















Hozzávalók:
A sütihez: 400 g liszt, 1 csomag vaníliáscukor, 140 g porcukor, 250 g lágy margarin, 140 g darált mák, 1 tojás, 1 narancs reszelt héja
A mázhoz: kb. 150 g porcukor (3 részre osztva), forró víz, ételfesték (piros és kék színű)

Habosra keverjük a margarint a porcukorral és a vaníliáscukorral. (A legkönnyebben robotgéppel megy!) Hozzákeverjük a tojást, majd belereszeljük az alaposan megmosott narancs héját. Ehhez adjuk a kimért mennyiségű darált mákot, átdolgozzuk, majd az egész tésztát alaposan összegyúrjuk.

A tésztát kettéválasztjuk és két egyforma gombócot formázunk belőle. A tésztát folpackba csomagoljuk és a hűtőszekrénybe tesszük pihenni 1 órára. (Az egész mennyiségből körülbelül két tálnyi aprósüti lesz, ezért az egyik tésztagombócot nyugodtan bent hagyhatjuk a hűtőben másnapig!)

A sütőt 160 C fokra előmelegítjük.

A tésztát körülbelül 1/2 cm vastagságúra nyújtjuk és szaggatóval különböző méretű kis virágokat vágunk ki belőle. Amennyi tészta kimarad, azt újra gyúrjuk és nyújtjuk; amíg a végére nem érünk.

A virágokat fütőlemezre tesszük és kb. 10-15 perc alatt készre sütjük. Nem szabad, hogy megkeményedjenek!

Amíg a virágok a sütőben várakoznak, elkészítjük a cukormázat.

A porcukrot tálkákba öntjük. Egy kis tálban vagy bögrében elékészítjük a forró vizet. A porcukor kupacokhoz először fél-fél kanál forró vizet adunk. Ezzel már el is keverjük a cukrot. Óvatosan kell eljárni - mert pillanatok alatt túl folyós kencét készítünk. Akkor jó, ha kenhető (de nem folyós) az állaga. Nagyon jól kikeverjük - csomók nem lehetnek benne. Az ételfestéket hozzáadjuk, de maximum egy-egy cseppet adagolunk színenként - mert hihetetlen mennyiségű pigmentet tartalmaznak a festékek - és ott találjuk magjunkat, hogy mély vörös, éj lila és sötétkék színű sütiket tehetünk az asztalra. Ha túl sötétre sikeredik a máz, akkor egyszerűen csak 'fehérítsük ki' még egy kis porcukorral és egy-egy csepp vízzel lazítsunk rajta.

Ha kész vannak a virágok, várjuk meg, amíg kihűlnek. Ezután bekenjük őket a mázzal és hagyjuk, hogy megszilárduljanak.

Paradicsomos, húsos lasagne

Olyan keveset írok, hogy lassan csodálkozom, hogy egyáltalán valaki olvassa.....:-)

Le kell, hogy szögezzem, hogy ennek oka kizárólag az időhiány, nem a komplett szellemi leépülés....esküszöm! :)

Szóval az történt, hogy belefogtam valami újba, valami másba, valami teljesen őrültbe, ami annyira színes, izgalmas, hogy jelenleg csak kóstolgatni merem - bár máris nyakig elmerültem benne...a nyakig elmerülés pedig nálam azt jelenti, hogy a maradék kicsiny energiámat megpróbálom a szétzilálódó életem egybentartására koncentrálni....közben meg ott munkál a hihetetlen vágy, hogy csináljam már rendesen, amibe belekezdtem, írjam már le azokat a recepteket, történeteket, kerti eseményeket, állatos szorikat, amik a mindennapjaink részei...hát most újabb bejegyzés közzétételére teszek kísérletet: tartsunk olasz estét!

Mi gyakran főzünk olasz ételeket - ez az, amit valahogy mindenki szeret. Annyi, de annyi külföldit ismerek: az egyetlen, ami bármekkora társaság valamennyi tagjának kedves: az olasz konyha. Nem tudom, mi a titka. Talán az egyszerű, harsány színű, friss alapanyagok; talán a kellemes ízkavalkád, talán semmi más, mint az a romantikus érzés, amellyel valamennyiünk (akik kirekesztettként tekintünk az Olasz Csízmára) szemléljük ezt a mediterrán, illatozó, zsongó országot - és amellyel annak valamennyi finom ízét is nap mint nap vágyjuk....

Hát nem tudom. De egy biztos: egy kis bazsalikom, egy kis parmezán sajt, egy kis paradicsom, egy kis szardella: és vége a világnak! Elkábulunk a klasszikus ízharmóniáktól - megunhatatlanul kívánjuk az üde ételeket.

Ennek az ételnek -mint oly sok másiknak- is vitatott az eredete, de a fellelhető 3 teória közül kettő is a görögökhöz kapcsolódik; sőt a szót is görögből eredeztetik (miért nem csodálkozom?!). Egyébként a 'lasagne' egyszerű többesszáma a 'lasagne' szalagnak, ami a szalagszerű tésztát jelenti, amiből készítjük. Általánosságban elmondható, hogy hihetetlen mennyiségű változata ismert: lehet húsos, zöldséges, ricottás...szóval csak a képzelet szabhat határt az ízek kavalkádjának.

A lasagne-val az az egyetlen baj (ami egyébként hatalmas tévedés, amelynek sokan áldozatul esnek!), hogy úgy tűnhet, igazából nehéz elkészíteni. Na ez egyáltalán nem igaz! Csak bátran kell hozzáállni - a dolog szinte elronthatatlan! Igaz, hogy jóféle paradicsomos szósz, besamel és ragu nélkül nem lehet elkészíteni, de ez semmiség a végeredményhez képest :)

Paradicsomos, húsos lasagne

Hozzávalók: 1 csomag lasage tészta, 500 g darált sertéshús, 3 + 2 gerezd zúzott fokhagyma, 1 kisfej vöröshagyma, oregánó, bazsalikom, babérlevél, só, frissen őrölt bors, kevés kristálycukor, 500 ml paradicsomszósz, 1 kis doboz paradicsompüré, szerecsendió, 50 g vaj, 3-4 kanál liszt, tej, olívaolaj, 200 g reszelt sajt.

 

A felhevített olívaolajon megdinszteljük az apróra vágott hagymát. Hozzáadjuk a 3 gerezd elkapart fokhagymát és a darálthúst is. Megsózzuk és alaposan megborsozzuk. Megszórjuk egy kevés bazsalikommal, kissé több oregánóval. Amint kifehéredett, közepes lángon pároljuk és felöntjük a paradicsomszósszal. Beledobunk 2 babérlevelet, 1 kiskanál cukrot és fedő alatt puhára pároljuk. Néha átkeverjük - és ha szükséges -, kevés vizet adunk hozzá.

           

Közben egy másik edényben felolvasztjuk a vajat. Amint elolvadt, hozzáadjuk a lisztet és elkeverjük. Néhány perc után adagonként hozzáadjuk a tejet. Annyit öntünk hozzá, hogy lazán krémes legyen. Belereszeljük a szerecsendiót, megsózzuk és megborsozzuk. Amint felfőtt és besűrűlt, félretesszük és időnként átkeverjük, hogy ne keletkezzen bőr a tetején.

Egy harmadik edényben egy pohár vízben feloldjuk a paradicsompürét. Megsózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a maradék fokhagymát. Megszórjuk oregánóval, bazsalikommal és egy kanálkányi cukorral. Amint egyszer felforrt, már kész is van. A húsos ragu is elkészül ennyi idő alatt.

A sütőt 170 C fokra előmelegítjük.

A kiszemelt (viszonylag kicsi: kb. 35 x 25-ös) tepsi alját megkenjük egy pár kanálnyi paradicsomszósszal. Ráfektetjük (szárazon, főzés nélkül) a lasagne szalagokat. Elég, ha pont összeérnek, nem kell 'fedésbe' rakni őket. Ha kerek a tepsi széle, nyugodtan törjünk le a tésztából. A tésztaszeletekre mehet a húsos ragu. Ezt meglocsoljuk besamellel és egy kis sima paradicsomszósszal is, ha úgy érezzük, elkel még egy kis szósz; majd újabb sor tészta következik.

 

A paradicsomszósszal bánjunk óvatosan, mert a legfontosabb a legaljára és persze a tetejére!!! Addig rakosgatjuk a rétegeket, amíg felemelkedig a lasagne. A tetejére (a fedő tésztasor tetejére) már nem kerül húsos ragu, csak paradicsomszósz és besamel. Alaposan megszórjuk a reszelt sajttal és bedugjuk a sütőbe. Itt addig hagyjuk magában fődögélni, amíg a teteje aranybarna ropotósra nem sül. A kész rakott tésztát kockára vágjuk és tálaljuk.

Feldobhatjuk egy nagy tál friss salátával (esetleg fokhagymás kenyérrel) és természetesen pohár jóféle olasz borral!

Csicsó(ká)né :-D, avagy mit ehetünk burgonya helyett

Kicsit talán megtévesztő úgy beállítani a csicsókát, mint a burgonya helyettesítőjét....igazság szerint valóban az ínséges, háborús időkben terjedt el a fogyasztása, de a felhasználása tekintetében jóval szélesebb a paletta, mint a krumplinál. Én olyat is ismerek, aki az egyszerű krumplifőzeléket is vegyesen készíti. Úgy érzem, reneszánszát éli a csicsóka, szinte már divatos lett felhasználni.

A növény egyébként a napraforgófélékhez tartozik, nem a burgonyafélék közé, azonban tény, hogy ugyanúgy a gumós gyökereket fogyasztjuk. A sárga virágban végződő hosszú szárat  takarmányként hasznosítják. (ezt a szép képet a Wikipedia oldalán találtam, tökéletesen látszik rajta a napraforgószerű virágzat) Mellesleg kerítés mellé érdemes ültetni még házikertben is, mert rendkívül jó 'térelválasztó' lehet belőle. Bár sokan panaszkodnak is rá, miután viszonylag igénytelen és szinte kizárt, hogy ha egyszer elvetjük, akkor valaha is megszabadulhatunk tőle.

Olvastam már mélyre ásott gödrökről, árasztásról (hátha megfullad) ..., meg minden egyéb rettenetes trükkről, amit a korábban lelkes kisgazda a növény kitakarításának érdekében elkövetett)

Na szóval itt van ez az (egyébként rendkívüli gyógyhatásokkal megáldott) kis gumósnövény, amiből tényleg elkészíthető valami új.  Nálunk talán kevéssé elterjedt, de például Franciaországban nagyon is közkedvelt ez a gumóféle, mivel felhasználásának szinte csak a képzelet szül határt. Nyersen is érdemes megkóstolni, mert furcsán édeskés; ezért ha sós ételt készítünk belőle, ezzel mindenképp számolni kell.

Szóval a piacon az ember jártában-keltében találkozhat csicsókát árusító eladókkal (amúgy ezen a télen szinte végig lehetett kapni - éljen!) - amiből az következik, hogy nyilván muszáj venni egy kicsit..... A gumócskák külalakja amúgy igen változatos, mert vannak girbe-gurbák, rücskösek, huplisak és még huplisabbak is :)

A tisztítás nem a legkönnyebb: például zöldséghámozóval elég mulatságos dolog: de megéri!

Főleg most, hogy elérkezett a tavasz egyik legkellemesebb meglepetésének: a medvehagymának az ideje! (vegyetek otthonra cserépben kaphatót, amit aztán elültethettek!!!) Ez utóbbi kis megjegyzést/tanácsot főleg a hozzám hasonlóknak ajánlom - már ha szabad-, akik minden évben elhatározzák, hogy 'Na az idén már tényleg elmegyünk Orfűre, a Fesztiválra..! - aztán persze nem jutnak el oda.... 

Nem kerül néhány száz forintnál többé és egyetlen praktikus döntéssel soha többé nem kell horror-áron gigászi csokrokat vásárolnunk a piacon, aminek a fele úgyis a hűtőben, vízben végzi megsárgulva.....:-)

Most egy tavaly készített, üdítően könnyen elkészíthető saláta receptet írok le, ami önmagában vagy húsok mellé is finom, úgyhogy csak bátran! Érdemes kipróbálni...

Medvehagymás csicsókasaláta szőlőmagolajjal

Hozzávalók: 1 kg csicsóka, 3-4 ek. fehérborecet, só, bors, víz, 1/2 csokor medvehagyma, 1 ek. kristálycukor, 1-2 ek. szőlőmagolaj

A csicsókát megtisztítjuk és felaprtjuk. Egy kis lábasba tesszük, majd a fehérborecetből, a vízből, a cukorból kellemes főzőlevet készítünk. Annyi lére lesz szükség, ami épp ellepi a felszeletelt gumókat. Sózzuk és borsozzuk. A csicsókát ebben az ecetes, ízses lében puhára (de nem túl puhára) főzzük.

Az elkészült darabokat szűrőkanállal kiszedjük és félretesszük, hogy ne főjenek tovább. A levet lehűtjük. A salátástálba szedett csicókához frissen felaprított medvehagymát adunk. A léhez szőlőmagolajat keverünk és a salátára öntjük. Tálalásig lefedve a hűtőben tartjuk.

Répatorta van!

Szóval néhány nappal ezelőttig másból sem álltam, mint sóhajtozásból...Sóhajtozásból, amiért nem esik a hó. Sóhajtozásból, amiért ez a tél nem is igazi...inkább tűnik tavasznak, mint télnek. (És ezt a kerti növények is hasonlóan gondolhatták, mert itt-ott már rügyeket lehetett felfedezni, kibújtak a tavaszi hagymások is és virágot hozott a hóvirág. Közben egyre dallamosabb trillákkal kápráztattak el a rigók is; úgyhogy azt hihettük, tényleg jön a megújulás.) Erre 'csak' az időjárásjelentők cáfoltak rá: és nekik lett igazuk. Ha hiányzott volna a téli, hófehér táj, akkor mostmár nem lehet okunk panaszra!

Ami a korábbi sopánkodásokat illeti, igazán hiányzott már egy jó kis hóemberépítés a lelkemnek. Amikor a piacot jártam, ott is csak erre tudtam gondolni; mert mi lehetne a répa legnemesebb felhasználási módja télvíz idején, mint az, hogy egy peckes hóember orraként szolgáljon!?

Azért megvettem a répát és úgy döntöttem, hogy a második legnemesebb felhasználási módot választom: répatortát sütök belőle. Na ekkor jött a fekete leves.....ugyanis még sohasem próbáltam ki egyetlen receptet sem. Kutatásba kezdtem; és ha nem lett volna elég a fellelhető 200 recept, ami a szakácskönyvekben van, akkor ott volt még a másik 1 milliárd, ami az interneten található. (Ha ehhez a más nyelveken közzétetteket is hozzászámolom, akkor hozzávetőleg 2 milliárd receptről beszélünk...)

Imádom a répatortát, és nehezen viseltem volna, ha magamnak is csalódást okozok.... :-)

Kiválasztottam egyet, és bár kissé időigényes az elékszítése - úgy tűnik igencsak szerencsés vagyok, mivel kis változtatások után csodálatos, zamatos, fűszeres és ellenállhatatlan lett az eredmény: pontosan 1 nap alatt fogyott el az egész....

Gyömbéres répatorta mascarpone krémmel

Hozzávalók:
A sütihez: 400 g reszelt sárgarépa, 120g nádcukor, 2-3 ek. Tokaji aszú, 125 g kristálycukor, 2 nagy tojás, 90 ml napraforgó olaj, 1 ek. vanília esszencia, 220 g liszt, 5 g sütőpor, 2 teáskanál őrölt fahéj, csipet só, 1 cm frissen reszelt gyömbér, 80 g apróra vágott dió

A krémhez és a díszítéshez: néhány szem dió, 3 ek. kristálycukor, 250 g mascarpone sajt, 2 tk. őrölt gyömbér, 2 tk. vanília esszencia, 2 ek. porcukor, 1 tk. gyömbérpor

Egy tálban összeforgatjuk a reszelt sárgarépát a nádcukorral és meglocsoljuk a Tokajival. Félretesszük körülbelül egy órára, hogy a répa magába szívja az ízeket.

Kimérjük a lisztet. Beleszórjuk a sütőport, a fahéjat és egy csipet sót. Egy másik tálban a felütött egész tojásokat alaposan kikeverjük a kristálycukorral, majd hozzáadjuk a vanília esszenciát (ebből érdemes egyetlen, minőségi fajtát tartani otthon, mivel az íze összehasonlíthatatlan a vanília aromával....) és az olajat. Hozzáreszeljük a friss gyömbért is. Alaposan elkeverjük.

    

A száraz alapanyagokat (tehát a lisztes keveréket) beleöntjük a tojásos mixbe és hozzáforgatjuk. Egy mozsárban alaposan megtörjük a diót és ezt is hozzáadjuk. Átkeverjük és beleöntjük a megízesített reszelt sárgarépát is.

Egy kuglóf formát kivajazunk és a sütőt előmelegítjük 175 C fokra. A tésztát a formába öntjük és körülbelül 45 perc alatt készre sütjük. (mindig érdemes tűpróbával ellenőrizni, hogy nem ragad-e a tészta)

Közben elkészítjük a díszítéshez a diót és összeállítjuk a krémet.

A diókat negyedekre szedjük. Egy serpenyőben 3 evőkanál kristálycukrot hevítünk és beleszórjuk a diókat, hogy kissé megpiruljanak. Amint a cukor megolvad és karamellizálódni kezd, óvatosan belforgatjuk a diódarabokat, hogy mindenütt édes-ragacsosak legyenek. A kész diódarabkákat sütőpapírra borítjuk és szétszedjük az összeregadtakat. Itt nyugodtan kihűlhetnek és megszilárdulhat rajtuk a karamellizált cukormáz. 

A krémhez a mascarponét porcukorral kikeverjük és hozzászórjuk a gyömbérport is. Beleöntjük a vanília esszenciát és alaposan kidolgozzuk. 

 

Amint a sütemény elkészül, a sütőből kivéve hagyjuk a formában 5 percig hűlni. Ezt követően könnyedén kiborítható egy rácsra, ahol aztán teljesen kihűtjük. Fontos, hogy a krémet csak ezután kenjük rá, mert a sajt könnyen megolvad és lefolyik a tortáról. A tetejét a kihűlt diódarabokkal díszítjük.