Tavasz eleji kertészkedés

Értem én, hogy nem túl hazafias, ami tegnap történt ... épp tegnap, a Nemzeti Ünnepen..., amikor oly sokan emlékeztek, ünnepeltek...

Viszont annál jobb, hogy újra megtörtént....

...végre! Az egész napot a kertben tötöttük kertészkedéssel!!! Elkezdtük összeszedni az ősz és a tél nyomait jelző elszáradt leveleket, visszametszeni a cserjéket és a rózsákat, felgereblyézni a fűben lapuló terméseket és levélkéket: szóval sürögni-forogni, felkészülni a jó időre, a kertben töltendő órákra és napokra. Micsoda móka volt! Nyisszant a metszőolló, surrogott a lombseprű, kattant az ágfágó...és közben gyönyörűen sütött a Nap, ami máris sokkal jobb kedvre derített mindannyiunkat.

A végén (hála az erős férfikéznek) még a terasz is megtisztult. (Jó, igaz, hogy a madarak téli etetésének már vége, de a madáretetők még elölmaradtak...sohasem lehetünk igazán biztosak a dolgunkban, amikor éjszaka maximum 0 C fok a hőmérséklet!) - mondjuk mi egész évben etetünk és itatunk, de azért nem azokból a téli madáretetőkből, amiket most még nem tettük el....

Egy hónappal ezelőtt már azt hittem kitavaszodik. A természet is azt hitte, mert megjelentek a rügyecskék mindenfelé, sőt egy-két bátrabb tavaszi hagymás is kidugta levél-fejecskéjét a föld alól és nyújtózkodva indult meg a meleg napsütés irányába....aztán beütött a teljes Európát elborító bő két hetes és fagyos tél, amitől nemcsak mi, emberek kaptunk sokkot, de a növények is.. :(

- Főként a legkisebb bokrocskákat, díszcserjéket viselte meg a nem várt hideg - sok-sok ág elfagyott, úgyhog most várakozás lett a sorsunk - megnézni, mi maradt meg a dísznövényekből.

Szóval hihetetlen tempóban haladtunk a kertben, de még ígyis sok-sok hasonló nap áll előttünk, mire a végére érünk. Már most is annyi finom szépséget hordoz a kert, hogy nem győzünk csodájára járni.

Már két hete virágoznak a hóvirágok, most bontogatják szirmukat a hunyorok (Keleti Hunyor 'Helleborus Orientalis'), amikről a váratlan havazás alatt is készítettem néhány képet. Nem mondom...a tegnap készített más sokkal vidámabb és színesebb is lett!! És bár legtöbb helyen még csak a levélkét látszanak, egy-két napsütötte részen már virítanak a fehér ibolyák is.

Addig pedig - míg mi szorgosan dolgozunk -, növögetnek a hagymások (már alig várom, hogy újra lássam a tulipánokat, a nárciszokat, a játszintokat és a többieket). Örömmel fedeztem fel apró zöld hajtásaikat az ágyásokban. Amint mini gereblyémmel a leveleket szedtem össze a növények alól, újabb és újabb kis hajtást vettem észre :) közben itt-ott pókocskák szaladtak, fel-felröppent már néhány repülő rovar is. Lesznek köztük, akik most hajtanak ki életükben először - őket még az elmúlt ősszel ültettük el - és olyanok is, akik minden évben itt pompáznak sütkérezve az első napsütésben.

A tavaszvárás ősszel kezdődik - hagymások ültetése

  

              

Hát vége a szeptembernek sőt az októbernek is - és még csak most eszméltem rá, hogy azonkívül, hogy a mindennapjaink szorgos munkával telnek a kertben - egy sort sem írtam még arról, hogy mi minden aktuális ilyenkor a kertimunka területén. Gondolok itt például a cserjék metszésére, a fű műtrágyázására, átültetésekre vagy akár a hagymások ültetésére! (FŐLEG a hagymások ültetésére!) - ez olyan apró öröm az életben, ami a legjobbak közül való: vásárlás - kreatív ötletelés - ültetés - hosszas várakozás....jövő tavaszig! :-)
Jut eszembe: azért, mert november van - miután az idén tényleg csodaszép őszünk van - még most sincs késő gyorsan beszerezni és elültetni a hagymásokat!!! (bár már tényleg csak napok vannak hátra)

A kert tervezésekor nyilván a nagyobb növényeket, azaz az örökzöldeket, a fákat és a cserjéket ültetjük el először, hiszen ezek mérete és formája igazán meghatározó. Ezt követhetik az évelők, a díszfüvek, melyek növekedésére és terjeszkedésére (valamint szezonális színpompájára) minden évben számíthatunk.

Ha ez mind helyet kapott a kertben, akkor - persze leegyszerűsítve a valóságot - gyakorlatilag nem marad más dolgunk, mint kitalálni, hogy hol mutat majd jól egy színfoltnyi krókusz, tulipán, nárcisz, jácint a tavasz beköszöntével.

Én nem győzök betelni a ma már nálunk is kapható választék által kínált csodálatosabbnál csodálatosabb színekkel....vettem már halványzöld nárciszt, orgonaszín jácintot és lazacszín tulipánt is. Imádom megkomponálni a színfoltokat, melyek üdévé teszik a tavaszi kertet! (Akit érdekel a Feng Shui, nyugodtan kísérletezzen és helyezze el a színkompozíciókat ennek megfelelően!)

Hát az idei hollandiai kiruccanás alkalmával természetesen meglátogattuk az amszerdami úszó virágpiacot is....mondjuk lehet, hogy nem kellett volna.. :-)

Hoztunk hagymás növényeket szép számban - alig bírta el őket a repülő...Igyekeztem visszafogni magam..de csak ámultam-bámultam, milyen csodálatos színekben kaphatók kis kedvenceim. IGEN, naná, hogy hoztam fekete tulipánt is...

Gondoltam persze a nyárra is, ezért több hagymafélét (azaz Allium-ot) is vásároltam - van köztük óriás lila és alacsonyabb fehér gömb, lesz (remélem) egészen alacsony sárga virágú is. Aztán ott van mindjárt a Puschkinia (Puskin-virág), ami apró, visszafogott, lágy és kellemes: halványkék csíkos fehér virágocskái alacsonyra nőnek és nagyon szépen mutatnak a talaj közeli, kis növésű cserjék zöld leveleit mellett.

Érdemes még nem elfeledkezni az apró krókuszokról, akik legelsőként dugják ki fejüket a fagyos talajból lilában, fehérben, cirmosban. (Egyébként érdekes megjegyezni, hogy az egyik legdrágább és legnemesebb fűszer, a sáfrány is ebbe a családba tartozik - amiről a kis bibéket nézegetve magunk is meggyőződhetünk!)




Ezek a gyönyörű, tavaszköszöntő virágok lesznek az elsők, akik a fagyok elmúltával, a hóvirág és a hunyor virágbaborulása után növekedésnek indulnak és elhozzák az igazi tavaszt!! Ami ennél is jobb, az az, hogy amennyiben nem feledkezünk meg a nyáron virágzó hagymások elültetéséről sem, akkor március végétől nyár közepéig sorban nyílnak majd.

...Indulás ültetni, ezt kár lenne kihagyni!!!!

Csigafutam

Igyekszem előre leszögezni, hogy a most leírt eseményekre akár egy folytatásos sztori kivonataként is tekinthetnénk.....

A történet kezdetének időpontja már a homályba vész, de az biztonsággal megállapítható, hogy a mai napig tart, sőt lehet, hogy ez testesíti meg az igazi 'Véget nem érő történetet'....A helyszín: a kertünk, illetve a környező utcák és a vasúti töltésként funkcionáló domb által körülhatárolt terület. A mellékszereplők: Kis Családom Tagjai - élükön Édesanyámmal. A főszerelplők: a Csigák....

Igen-igen. Gondolom számtalan kerttulajdonos akad, aki azon nyomban, hogy a virágokról, növényekről kezd szeretettel mesélni, máris a fejében tornyosuló felhők által komorrá festett képpel adja elő rémtörténeteit a csigákról. Egyszer hallottam is valakiről, aki a lábát törte, amint éjszaka lesben állva egy elemlámpával kavargott saját kertjében, ahol aztán szépen beleakadt valami futónövénybe és elvágodott...Szóval mindenkiből árad a panasz.

Vannak, akik orvul - bár eléggé el nem ítélhető módon - küzdenek a csigák ellen, egyszerűen mérget használnak. Ez lehet boltban vásárolt, kiszórható szer, illetve sokan ismerik a sör-befőttes üveg kombinációt is.

Na nálunk ezek ki vannak zárva. Én ugyan nem ölök meg állatot! (Ez alól talán az egyetlen kivétel a szúnyog) Mi másképp harcolunk. Mert harcolni azért csak kell! Ha valakinek új lenne a mese, annak elmondom, hogy a dísznövények (főként az árnyékliliomok - 'Hosta') levelein azok a rettenetes lyukak, a veteményesben visszametszett palánták, sőt még a virágzás előtt, fürtöstől, levelestől tőig eltiport csillagfürt (Lupinus) virág is a csigainvázió eredménye.

  

Az ember érzi, hogy egyszerűen csak nem győzhet. Ezek az apró - egyébként igencsak szemrevaló - kis jószágok birtokba vették a hát a kertünket, mint új, felfedezendő területet és roham sebességgel szaporodni kezdtek. Aztán lehet, hogy tévedek és nem erről van szó....lehet, hogy egyszerűen csak kert-party-t tartanak nálunk. Mindenesetre tragikus pusztítást végeztek az idén (is). Dehát mit is tehetnénk ellene/ük? - ez a kérdés már évek óta foglalkoztat mindannyiunkat - de mint fentebb már jeleztem, a gyilkolászás ki van zárva. (Igaz, ami igaz, néha már én is közel sodródom a gyilkos gondolatokhoz...de aztán előmászik a rendesebbik énem és megálljt parancsol a gyilkolászósnak).

A megoldás (ami igazából csak egy Don Quijote-i küzdelem...) Édesanyám agyszüleménye. Mi korán reggel állunk neki négykézláb felemelgetni a földön szerte-szana terebélyesedő kúszónövényeket és összeszedegetjük ezekről a még hajnali szunyókálásukat töltő csiga-bigákat.

Kedvenc tartózkodási helyeik közé tatozik a kúszó kecskerágó (Euonymus nemzetség) apró leveleinek rejteke, illetve a mini örökzöldek törzse. Itt hűsölnek naphosszat, hogy aztán estefelé nekiinduljanak és jól belakmározzanak.

Van erre a célra egy jó nagy virágcserepünk - amit állatbaráti szempontokból árnyékban helyezünk el -, ebben gyűjtjük össze a behatolókat (nyáron napjában úgy több százat). Vannak egészen sötétbarna testű, barna házú csigák, laposabb, tiritarka, úgynevezett Pannon csigák csíkos, feltűnő házukkal és természetesen éti csigák is akadnak. A méretek a néhány milliméterestől egészen a kb. 4 cm-es házzal bírókig terjednek.

Szóval a csigákat összegyűjtjük, a cserép tetejét pedig egy régi szitával borítjuk le (olyasfélével, amit sóderhez, homokhoz lehet használni). Ilyetén módon egyszerre biztosítunk hűs (bár kissé talán szűkös) helyet és kellő mennyiségű oxigént a fogvatartottaknak. A szedegetést aztán a nap folyamán meg nem szakadó lendülettel folytatjuk.

Ekkor Anyuka szedelőzködik és a fogságba ejtett vadakat a cseréppel együtt a hóna alá csapja, és elindul sétálni. Na még mielőtt bárki azzal jönne, hogy ez igazán pofátlan, mert úgy sejti, hogy a csigák talán a szomszédoknál landolnak, azoknak elmondom, hogy rosszul gondolják; ilyet azért nem csinálunk. Anyuka szépen elsétikál a vasúti töltésig (ami mifelénk egy igencsak hatalmas dombvidéknek is beillő terület - egyébként gyerekkoromban sokszor itt szedtem a vadvirágokat és a fűféléket csokorba); behatol a térdig érő fűbe a szabadon burjánzó cserjék közé, és szélnek ereszti a társaságot. Dolga végeztével komótosan hazasétál és lélekben megnyugodva felkészül a következő napokra.

Szóval nálunk már évek óta ily módon zajlik a csiga-gyűjtés, és mondhatom, nagyon odáig vagyunk magunktól! :-)

Mondjuk az egyik angol csúcskertész véleménye szerint (amiből arra következtetek, hogy mások is hasonló magánakciókat szerveznek szerte e világon) egy kalap kutygumit nem ér az egész, mert a csigák egyszerűen hazajönnek. (!) Ebben szerintem is lehet valami, úgyhogy kedves Párom a hangos eszmefuttatásom végén nem átallotta azt az ötletet felvetni, mi szerint a legjobb az lenne, ha megszámoznánk a csigákat, akiket a domra kiviszünk, és így nyomon tudnánk követni, hogy melyik a leggyorsabb.....illetve azt is megfigyelhetnénk, hogy akad-e köztük olyan, aki gyorsabb Anyukánál. Fel is ajánlotta, hogy szívesen átviszi és rendelkezésére bocsátja az alkoholos filcet... :-)

....persze ez csak vicc - de azért úgy tudom, hogy Édesanyám amint végzett a kiborogatással (és meggyőződött, hogy senki sem követi...) egy kisebb kerülőúton jut el hazáig mostanában.

Ami azt illeti, legújabb megfigyeléseim szerint a kerítésünk lábazatán futó borostyánon elképesztő mennyiségű csiga található - mely példányok (amikor épp nem pihennek), tényleg befelé másznak.....