Garantált siker: Tiramisu

Van mindjárt három szülinap - szép sorjában - és egy névnap is a Családi Ünneplistán, ami szeptemberre esik

Ez persze az ajándékötletek gyártása mellett mennyiségi konyhai előkészülettel és foglalatossággal is jár. Igyekszem nem túl elrugaszkodott dolgokat kitalálni (szem előtt tartva a költségvetési lehetőségeinket), de úgy tűnik nehezebb belül maradni a tervezett kiadásokon, mint azt reméltem. Elmerengek mindenféle szuper sülteken, leveseken, előételeken és tortákon. Aztán újabb ötleteim születnek és már kész is a káosz... :-)

A dolgot nehezíti, hogy nem mindenki kimondott édesség-rajongó a családban - úgyhogy olyan ünnepi (vagy legalábbis ünnepinek nevezhető) desszerttel kell előrukkolnom, ami azért minimum viszonylagos sikerre számíthat... :-)

Az egyik biztos pont az életemben a Tiramisu, ami tutti, hogy elfogy - nincs az a mennyiség, ami kifogjon Kiscsaládunk tagjain....főleg az én Egyetlenemen, aki képes egy hatalmas tállal egymaga elpusztítani ebből az olasz eredetű finomságból. Az eredeti receptben vagy Marsala bor vagy Amaretto szerepel, de fantasztikusan finom egy kis fűszeres rummal vagy konyakkal bolondítva is. Az alkoholmennyiséget érdemes annak függvényében meghatározni, hogy felnőtteknek vagy gyerekeknek készítjük a krémes édességet. Ami a többi alapanyagot illeti, egyetlen szabály van csak: a tojásoknak a lehető legfrissebbnek kell lenniük! Ezen kívül érdemes kizárólag szalmonella ellen kezelt tojásból készíteni!


Tiramisu

Hozzávalók: 500 g Mascarpone sajt, 6-8 ek. kristálycukor, 2 cs. vaníliáscukor, 6 egész tojás, 400 ml tej, 400 ml főzött presszókávé (ha nincs más, akkor a szokásosnál erősebbre készített instant kávé), 800-1000 g babapiskóta, választott szeszesital - legyen mondjuk a fűszeres rum (és ha nincs más, akkor emlékezzünk, hogy nagymamáink előszeretettel használták édességekhez a sütőrumot is!) -, kakaópor

A tojásokat szétválasztjuk. A sárgákhoz adjuk a kristálycukor nagyobbik részét és a vaníliáscukrot. Robotgéppel - vagy fakanállal - fehérre keverjük. Ehhez jön a Mascarpone és egy jó adag (ezt bízzuk az ízlésünkre....) rum. Alaposan összekeverjük. A kávét a tejjel és egy kis cukorral elkeverjük egy lapos tálban - ebbe is öntünk egy kis adag rumot. 2 kanálnyi cukrot adunk a fehérjékhez, amit kemény habbá verünk. A tojáshabot a Mascarponés krémhez forgatjuk, ettől könnyű és kissé levegős lesz. Az előkészített desszertestál alját vékony rétegben megkenjük a krémmel, majd elkezdjük a piskóták 'áztatását'. Itt a titok: nem szabad áztatni, csak finoman megforgatni - tapasztalatom szerint 2 darabnál többet egyszerre ne próbáljunk a tejeskávéba mártani, mert ennél többet úgysem lehet egyszerre kihalászni és a babapiskóta pillanatok alatt szétmállik! Szép sorban lerakjuk a piskótákat a tálba és ennek tetejére halmozzuk, szépen elosztva a krém harmadát. Jöhet a következő piskótaréteg, majd ismét a krém. A harmadik piskótaréteg tetejére is halmozzunk bőséggel a krémből. Ha elkészültünk, az édesség mehet a hűtőbe - minél több órára. A kakaót közvetlenül a tálalás előtt szórjuk a tetejére, így nem nedvesedik át a por!

Püspökkenyér újragondolva

Hát igen. Már megint egy sütis recept... :-)

Mondtam, hogy nem bírok magammal mostanában....Ne kérdezzétek, mit az oka: én sem tudom.

Tegnap délután a napon olvasgattunk az én Drágámmal. Mivel ebéd után voltunk, jólesően nyúltunk el a napozóágyakban - valamennyire a félárnyékba húzódva. A gerléink hangosan burukkoltak, én épp elmélyültem a regényben, amit előző nap kezdtem el. Valahol a századelőn jártam egy szentpétervári gépgyárban, amikor egy nagyon is mai mondat férkőzött a gondolataimba: 'Nem úgy volt, hogy csinálunk egy kis sütit?' - naná, hogy a Párom hangját véltem felismerni.....hamar itthon találtam hát magam, a XXI. században. :-)

Nem sok kellett hozzá, hogy átgondoljam, mink is van itton. Mivel a szombati piacozásból egy jelentősebb mennyiségű gyümölcs ellátmánnyal tértem haza, így volt választék is bőven.

Közben eszembe jutott az is, hogy milyen régen is ettünk Püspökkenyeret. Bár az igazat megvallva a fahéjas, diós, mazsolás, csokidarabokkal teleszórt finomság nekem inkább a telet, az Adventet és a Karácsonyt idézi - mégis ehhez volt leginkább kedvem. Csak valahogy másképp. Nem sokat kellett gondolkodni, hamar kitaláltam egy szerintem nagyon is nyári verziót, ami az ízek tekintetében a mai ízléshez is sokkal közelebb áll.

Került bele áfonya - naná!-, fehér csoki, citromhéj és mandula is.

Egy biztos: a Családnak 'bejött'. Legalábbis arra sem volt időm, hogy szépen megörökítsem az illatozó sütit....csak néhány hevenyészett kép elkészítésére kaptam engedélyt......szokás szerint forrón szelni kezdték és boldogságuknak nyammogva hangot adva falták a finomságot.

Püspökkenyér áfonyával és fehércsokival

Hozzávalók: 6 tojás, 2 csomag vaníliáscukor, 120 g porcukor, 120 g rétesliszt, 1/2 citrom leve és reszelt héja, 50 g fehércsoki, 250-300 g áfonya, 300 g mandula.

Előmelegítjük a sütőt 160 C fokra (ha légkeveréses, akkor elég a 150 C is). Szétválasztjuk a tojásokat. A tojássárgákhoz adjuk a kimért porcukrot és a vaníliáscukrot és robotgéppel habosra keverjük. Belereszeljük a megmosott citrom héját és belnyomjuk a levét is. Kimérjük a mandulát és a csokit, majd mindkettő hozzávalót apróra vágjuk egy jó éles késsel. Ezt is a kikevert tojássárgákhoz adjuk és alaposan elkeverjük. A megmosott áfonyákat is belekeverjük, majd hozzáadjuk a lisztet. Szépen átkeverjük. A tojásfehérjéket kemény habbá verjük, aztán finoman, de határozott, nagy mozdulatokkal ezt is a lisztes tojásos keverékhez forgatjuk.

A tésztát egy hosszúkás, kivajazott és kilisztezett sütőformába öntjük és jó 30 percig sütjük.

Ezeregyéjszaka & Rózsavíz

Már megint egy kis édességre vágytam! Néha elkap a cukor-éhség....Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, de van, hogy hetek telnek el anélkül, hogy egyáltalán gondolnék bármire, ami édes. Aztán ott vannak a belülről, marcangoló vággyal rámtörő napok is, amiket az újdonságok iránti kíváncsiság fűszerez.

Így jutottam el arra az elhatározásra, hogy egy eddig még ki nem próbált, egy kicsit az Ezeregyéjszaka meséit idéző finomságot készítsek el. Persze szokás szerint nem tartott sokáig a művelet - annál nagyobb, letörölhetetlen - mosollyal arcomon álltam a konyhában és ízlelgettem a hozzávalókat szép sorban. A receptet az egyik híres angol szakács könyvében olvastam; ez adot ihletet. Ott motoszkált a fejemben már hosszú ideje, nem hagyott nyugodni, úgyhogy amint véletlenül rátaláltam egy hozzávalóra, máris eszembejutott az elkészítésre váró kis csoda és szép apránként megvettem mindent. Mit ne mondjak, megint nem lett ugyanaz. Na nem azért, mert nem sikerült, hanem pont azért, mert megint nem bírtam magammal. Persze aki ismer, az tudja, hogy ebben semmi különleges nincs - az lenne fura, ha követném a leírtakat. Egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne kreatívkodjak és ne tegyek hozzá én is valamit. Mindenesetre a végeredmény annyira könnyű, krémes, zamatos és varázslatos, hogy teljesen beleszerettem.

Narancslikőrös tejszínkrém rózsavízzel

Hozzávalók: 400 ml habtejszín, maximum 80-100 g porcukor, 6-8 evőkanál narancslikőr (javaslom az eredeti, francia csodákat, úgymint: Grand Marnier vagy Cointreau - bár ezek borsos ára bizony elég riasztó lehet. Ha nincs más, akkor a Triple Sec is megteszi!), 1 jó evőkanál narancsvirág-esszencia, 1 jó evőkanál rózsavíz (ez utóbbi kettő kis utánajárással szintén könnyedén beszerezhető - én a piacon találtam egy fűszerest, ahol bármilyen különlegesség megtalálható egészen elfogadható áron), 1 citrom leve, 1-1 marok kandírozott narancs- és citormhéj.

A habtejszínt a porcukorral alaposan átkeverjük, majd robotgéppel elkezdjük kemény habbá verni. Közben egyszerűen hozzáadunk minden más összetevőt: citromlevet, narancslikőrt, narancsvirág-esszenciát és rózsavizet. Közben egy kis tálba szórjuk a kandírozott gyümölcshéjat (nálam kb. 1 cm-es négyzetekre vágva tárolódik - és az az igazság, hogy eleve nem kőkemény) és 2 evőkanál vízzel leöntve néhány fordulatra betesszük a mikróba. Ennyi idő pont elég, hogy a héjak kissé megpuhuljanak.  Ha a hab már eléggé kemény, belekeverjük az áztatott citrushéjakat is - víz nélkül -, majd poharakba töltjük a lágy kérmet és a hűtőben pihentetjük. A kandírozott héjakból a tetejére is szórhatunk. Minél hidegebb, annál kifinomultabbak az ízek - egyébként az elkészülés pillanatában kissé erőszakosnak tűnhet a rózsavíz.

Áfonya és joghurt

Kimentem a piacra és nem győztem ámulni! Mindenhol csodálatosabbnál csodálatosabb bogyósgyümölcsök mosolyogtak...

Volt bíbor málna, vörös ribizli, feketeszín szeder, sőt, kilószámra éjkék áfonya is! Hát nem tudom, ki hogy van vele; én mindenesetre ezeknek nemigen tudok ellenállni....bár egész évben megfizethető lenne bármelyik! 

Fentiek közül az áfonya különleges helyet foglal el a szívemben - nem elég, hogy édes, alig-alig savanykás, emellett a színe is kifejezetten ínycsiklandó...hát nem gyönyörű az a liláskék szín, ami olyan mint az éjszakai égbolt?! Kerekded forma, hamvas külső ... és akkor még a jótékony élettani hatásait nem is említettük....manapság úgyis mindenki a szabadgyököket és az antioxidánsokat emlegeti. Hát itt az egyik legjobb forrás, épp csak egy karnyújtásnyira. Ha természetes antioxidánsra vágysz (vagy jól jönne egy kis C-vitamin), egyél áfonyát! - akár ez is lehetne a jelmondat :-)

Na mindegy. Azt hiszem, a dolgokat természetüknél fogva kedveljük vagy nem kedveljük. Sokkal azelőtt, hogy bármit is tudtam volna a csúnya szabadgyökökről és a szuperhős antioxidánsokról, az áfonya már rég beköltözött a lelkembe. Az idén például odáig merészkedtem, hogy egy kis áfonyabokor kezdeményt is megvásároltam. Jelenleg egy hatalmas badellában növekszik - mondjuk valami elképesztő sebességgel - és azon igyekszik, hogy mához 1 évre már termést is hozzon! Alig várom, hogy saját áfonyánk legyen!!! Gondolom, az lesz a legfinomabb, leggurulósabb és legszebb színű áfonya-termés, amit a Föld valaha is a hátán hordott :-)

Van itt egy igazán finom - és az édességet alapjában nem is kedvelők között is viszonylag népszerű - kis desszert-szösszenet, amit mi szinte bármely bogyósgyümölcsből elkészítünk, ami kissé savanykás. Lehet ez szeder vagy málna; de a legfinomabb mégiscsak áfonyával. Az igazság az, hogy szinte leírni is nevetséges, mivel igazából nincs benne semmi fortély - csupáncsak hűs, szinte üdítő ízei miatt érdemes említésre. No meg azért, mert mi imádjuk. És talán még azért is, mert ez az egyik legegyszerűbb és közben legegészségesebb kis valami, amit az ember desszertként fogyaszthat!

Az egyetlen jótanács, hogy mindig egészséges, hamvas áfonyát vegyünk. Ha a gyümölcs ráncos, akkor már nem friss!

(Na mondjuk a mézesjoghurtról még annyit, hogy Görögországban minden közértben kapható a sűrű, kérmes joghurt, aminek a tetején mézréteg fénylik. Általában csodás kis cserépedénykékben, tetejüket lefóliázva árulják. Elképesztő ízélmény! Selymesen hűs és közben mézédes....)

Mézesjoghurt áfonyával és teljeskiőrlésű kekszdarabokkal

Hozzávalók: 1 nagy doboz natúr joghurt, 1-2 evőkanál finom akácméz, 250 g áfonya, néhány szem teljeskiőrlésű gabonából készült, rostban gazdag kekszdarab

A jobhurtot egy tálba kanalazzuk és a mézzel alaposan elkeverjük.  Csak az a fontos, hogy ne legyen túlságosan édes, érezni lehessen a joghurt savanykás ízét. Az áfonyát megmossuk - legegyszerűbb, ha abban a műanyag kis dobozban, amiben vettük -, majd nagyobbik részét pohárkákba halmozzuk. Erre öntjük a mézes joghurtot és a tetejére törünk néhány szem kekszet. A maradék gyümölcsszemeket a tetejére szórjuk. (Mivel a joghurtot amúgy is a hűtőben tároljuk, a finomság további hűtést sem igényel fogyasztás előtt - azonnal nekieshetünk!)

Édességek dícsérete

Én nem tudom, mások hogy vannak vele, de mostanában valami érthetetlen oknál fogva egyre édesszájúbb a Család...Főleg a Párom :)

Lehet, hogy kezdenek hozzászokni a kényeztetéshez?! Ha akár csak egy hétvége is úgy merne eltelni, hogy nincs édesség, máris reklamálnak. Sőt! A hétvégi süti után akár kedden vagy szerdán is nekem szegezik a kérdést, "Süti nincs?" "Mi a nasi?" - Hát ki hallott már ilyet?!  :-)

Erről a Nagyszüleim jutnak eszembe. A Nagypapám imádta Nagymamám süteményeit. Meg a krémeket. Meg a desszerteket. Meg a nassolnivalót. És persze a sósakat is.

Szóval szerencsés gyerek voltam :) Nemigen volt olyan hétvége, hogy ne lett volna valami édes meglepi, ami szinte még ki sem sült/el sem készült, máris rávethettem magam.

Sokszor sertepeltéltem Nagymamám mellett és igyekeztem neki segíteni. Bámultam, ahogy a krémeket kavarja, a tésztákat nyújtja. Karom szakadt, ahogy a habot vertem az üstben vagy amikor a tojássárgákat kellett habosra kevernem. Jutalmul aztán mindig kinyalogathattam a tálat, amiben a krémek készültek; és sütés után megeszegettem a sütemények levágott szegélyét...Azoknak a jó illatú sütiknek a szegélyét! Néhánynak a sajnos csak az ízére emlékszem. Vagy a színére. Vagy az illatára.
Néha elkap az ihlet és nyomozásba kezdek. Tehetem ezt azért, mert szerencsés vagyok...az emlékeimben élő édességek közül ha eszembe jut egy, akkor azt közkinccsé teszem: elmesélem Édesanyámnak vagy Huginak. Mondjuk a kimenetel eléggé kétes: vagy emlékeznek vagy nem.. :-)

Ekkor persze még mindig ott a második lehetőség - ez ugye mindig van. Na általában ez vezet sikerre. Dédnagyanyám recepteskönyve. Kézzel, míves betűkkel, elődeink által teleírt lapok egy keményborítós füzetben. Sok vaj- és zsírpecsét, elmaszatolódott betűk - a mi történelmünk egy része, saját gasztronómiai történetünk  papírra vetve. Ebben a könyvecskében számtalan (jelzem jobbnál jobb) recept sorakozik. Számtalan sütemény, finomabbnál finomabb (bár a mai ízlésünknél általában cukrosabb) édesség gyűjteménye. Rengeteg beletűzdelt papírlap tarkítja még a füzetet. Kitépett oldalakra sietősen lekörmölt receptúrák. Felismerni kézírásukat. Ha jobban megnézzük, Nagymamámnak még a betűi is kedvesek voltak. Akikét meg nem ismerhettem vagy nem emlékezhetem rá, azok mondataikon keresztül vannak velem/velünk. Egy kicsit itt maradtak. Részeink lehetnek. A mindennapjainké. A tegnapjaink mellett a holnapjainké. Örökre. Remélem, hogy a valaha leendő gyermekeink és az ő gyermekeik is őrzik majd ezt a kis füzetet....

Mivel számtalan lejegyzett süteménynek nincs neve (vagy ha van, akkor az semmit sem mond, illetve sohasem neveztük a sütit a hivatalos nevén a Családban), így a hozzávalókat olvasom el először. Ha emlékképeim szerint az olvasottak alkothatják a keresett sütit, akkor továbbolvasok. Így találtam rá már számtalan desszertre, amiket hirtelen felindulásból el is készítettem - innen tudom, hogy ha betartom az utasításokat, akkor néhányszor túl édes lesz a végeredmény. :-) De bárhogyis legyen; mindenképp a gyerekkoromat idézik az ízek, az illatok: amik eszembejuttatják szeretteim mondatait, cselekedeteit és az együtt töltött szép időket.

Egyszerű és tökéletes

Tegnapelőtt kezdődött.

Nem tudom, honnan jött az ötlet, de hirtelen és mélyről tört fel bennem a vágy: Tejberizst kívántam. Őrülten. Egyszerű, mezei, gyerekkori emlékeket idéző tejberizst. Hogy én azt mennyire szerettem! Évek óta nem ettem egy falattal sem. Emlékszem, hogy a régmúlt étlapjain a desszertek közül - az ízes palacsinta, a Somlói galuska és a gesztenyepüré mellől - nemigen hiányozhatott. Mint ahogyan a cukrászdák kínálatából sem. Persze nemesebbé tették: gyümölcsrizzsé avanzsált (a befőtteknek köszönhetően) egy kis tejszínhabbal a tetején, üveg kehelyben szolgálták fel. Na ja! Akkor még nem tört be hozzánk a Nyugat! :-)

Felvetettem az ötletet a Páromnak, aki izgatottan, csillogó szemmel, mosolyogva kezdett bólogatni. Úgy emlékszik, hogy a tejberizsnek, amit a Nagypapájánál töltött időszakokhoz köt, egészen biztosan nem tudott ellenállni. Addig ette, amíg volt.

Aztán persze hiába beszéltünk róla, mert miután egész nap tettünk-vettünk, elment az idő...mi meg szomorúan konstatáltuk, hogy csak nem ettünk tejberizst.

A boldog megvalósulásig még egyet kellett aludnunk...Tegnap (igen késő) este aztán bekövetkezett a Csoda. Egyszerű kis Csoda, ami mégis olyan gyermeki örömmel töltött el mindkettőnket, hogy ilyen igazi elragadtatást már nagyon rég éreztem. Volt itthon néhány szem gyümölcs, úgyhogy az is belekerült.

Gondolom mondanom sem kell, hogy a lábasból kanalaztuk....egy darabig. Aztán megálljt parancsoltunk a vágyainknak - főleg, hogy már éjfélhez közeledtünk - és a hűtőbe dugtuk a tejberizst. Amikor egyikünk a konyhába szaladt valamiért, a másik hirtelen megjelent mögötte, hogy ellenőrizze, nem dézsmálja-e a másik a fedő alá rejtett kincset.

Ma reggelre meg már egyáltalán fel sem merült, hogy a jó hideg, illatos, gyümölcsökkel megbolondított finomságból én is eszegessek (esetleg), mivel Drágám már egy korai órán einstandolta a komplett készítményt és közölte, hogy az ott mind az Övé.. :-)

....Hát így fogjon neki bárki a tejberizs készítésnek.....:)))))))))



Vaníliás tejberizs zamatos őszibarackkal és szőlőszemekkel

Hozzávalók: 1 bögre rizs, 1 csomag vaníliáscukor, 5-6 ek. kristálycukor, 1 l tej, 1 bögre víz, 1/2 citrom héja, 25 g vaj, csipet só, 2 szem őszibarack, 1 kis fürt lila szőlő

A rizst szűrőben megmossuk, lecsepegtetjük. Egy lábasban 1 bögre vízzel és egy csipet sóval felforraljuk, majd közepes hőmérsékleten, folyamatos kavarás közben főzzük. A rizsszemek puhulni kezdenek és megisszák a vizet. Amint a víz elfogyott, 1 bögre tejet adunk hozzá és tovább kavarjuk. Beledobjuk a vajat. Amint a lágyuló rizsszemekről eltűnik a tej, hozzáöntünk még 2 bögre tejet, beleszórjuk a vaníliáscukrot, a kristálycukrot és belereszeljük a megmosott citrom héját. Átforgatjuk és fedő alatt kislángon készre főzzük. Közben jónéhányszor rá kell pillantani és megkavarni, nehogy lekapjon. Amint puha a rizs, érdemes fedővel a tetején félrehúzni. Amikor hűlni kezd, a maradék tejet is hozzáönthetjük, hogy ne száradjon ki teljesen és így hagyjuk továbbhűlni. A barackot felkockázzuk, a szőlőszemektet félbevágjuk és óvatos mozdulatokkal a langyos tejberizshez forgatjuk. Hűtés után (vagy előtt) tálkákba tesszük.

Rebarbara - amiről mindenki hallott, de csak kevesen ismerik

Amikor a rebarbara szóbakerül, általában mindenki hozzáértőként bólogat...vagy bevallja, hogy ugyan tudja miről van szó - de még sohasem kóstolta. Nálunk kicsivel északabbra (és nyugatabbra) igencsak kedvelt ez a növény, melynek levelei ugyan mérgezőek, de levélszárakból csodálatos levesek, kompótok, lepények készíthetők. Tulajdonképpen zöldség, amit savanykás, leginkább egresre emlékeztető gyümölcsként kerül felhasználásra. A színe vöröses, rózsás zöld, ami a zamatán kívül különlegességével teszi izgalmassá és kívánatossá az elkészült édességetet.  Én is szerettem volna a konyhakertben rebarbarát termeszteni, de sajnos sehol sem kaptam. A piacon azonban felfedeztem egy öreg bácsit, akinél néhány hetente mindig találni. Már tavasz második felében is kapható volt és a nyár folyamán ugyanúgy megtalálható a frissen szedett rebarbaraszár. A Család imádja, mert a melegben is jóleső, hűs, savanykás édesség készíthető belőle.

Az alábbi desszertet mi közösen készítettük - mindenkinek jutott feladat: volt aki a tojássárgáját kavarta habosra cukorral, volt aki rebarbarát pucolt és darabolt. A móka legjobb része pedig megkérdőjelezhetetlenül az a pillanat volt, amikor a fekete vanília pöttyökkel tarkított selymes krémet majszolgattuk.

Rebarbaraszósz vaníliás Mascarpone krémmel

Hozzávalók: 500-600 g rebarbara, 300 g kristálycukor, 2 cs. vaníliáscukor, 1 vaníliarúd, 250 g Mascarpone, 2 tojás sárgája, 100 ml tejszín, 1/2 citrom leve és héja, 150-200 ml víz, babapiskóta

A megmosott rebarbaraszárakat megpucoljuk úgy, hogy a töveknél a szár alját levágjuk és a szár mentén a szálakat lehúzzuk. Körülbelül 1,5-2 cm-es darabokra vágjuk és kisméretű lábosba dobjuk. Rászórunk 1 cs vaníliáscukrot és 150 g kristálycukrot, valamint hozzáöntjük a vizet. Annyi víz legyen, ami nem lepi el, mert pillanatok alatt rengeteg folyadék válik ki a rebarbarából. A vaníliarudat keresztben elfelezzük. Az egyik felet hosszában elvágjuk és a magokat kikaparjuk. A késről a magokat és a rudat is a rebarbarához adjuk, majd hozzácsepegtetünk néhány csepp citromlevet. Ha néhány perc után felforrt a szirupos szósz megkóstoljuk és ha szükséges, még több cukrot adunk hozzá. Akkor jó az állaga, ha a rebarbara néhány darabja szálaira szétesik, de még marad közte egész darab is; az íze pedig selymes, mégis savanykás.

A 2 tojás sárgáját 150 g cukorral habosra keverjük és felöntjük a tejszínnel. Hozzáadjuk a másik vaníliáscukrot és ezt is lábasba öntjük. Hozzáadjuk a vaníliarúd másik felét (az előzőhöz hasonlóan) és citromhéjat reszelünk a krémbe. Amint átfőztük félrehúzzuk; s miután meghűlt belekanalazzuk a Mascarpone sajtot. A legjobb, ha habverővel oszlatjuk el a krémsajtot, hogy a vaníliás sajtkrém teljesen sima legyen.

A szervírozáshoz egy magas pohár aljára félbetört babapiskótát teszünk, amire rebarbaraszószt kanalazunk. Erre jön a Mascarpone réteg. A sajtkrém közepén át még egy kis rebarbaraszószt adunk a pohárba.

Néhány órán át hűtőben pihentetjük és hűsen tálaljuk.