Gondolatok az öntözésről és öntözés közben

Hát jó sok idő eltelt. Beütött a majd' 40 C... :) Az elmúlt napokban a kert és a ház nyaralóvá alakult - ahol mindennap kikapcsolódással és persze valami tennivalóval telik. Összegyűlt a Család apraja-nagyja és a napi közös "kötelező" feladatok elvégzése után minden este - de vasárnap aztán reggeltől-estig - átadtuk magunkat az igazán fontos tevékenységeknek: a közös sütés-főzésnek, és a beszélgetős evés-ivásnak. - Nálunk ez jelenti a Családot, azt hiszem.

Volt szalonnasütés - amolyan igazi, régies (ha tetszik: retro) hangulatú a kertbe kicipelt rádióval, friss fehér kenyérrel, vöröshagymával és kenyérszalonnával, karikázott zöldpaprikával és persze felvágott paradicsommal.

Volt bográcsozás - naná, hogy lecsó készült: kalóriadús, hagyományos változatban - szalonnával, kolbásszal és persze, hogy tojással.

Sültek a sütemények, készültek az édességek, úgyhogy a cukorbevitelünk is a megfelelő szintre jutott.

Fogyott a limonádé, az ásványvíz és a fröccs: így gondoskodtunk a folyadékbevitelről :)

A tűző napon, az esti locsolásokkal ideálissá tett Micsurinban pirosodni kezdtek a paradicsomok, hajasbabákat fejlesztett az a néhány tő kukorica és hatalmasra nőttek a cukkínik. Mellesleg alig várom, hogy valódi, saját termesztésű főtt kukoricát együnk :-) 

Mondanom sem kell, hogy a locsolás az utóbbi időben kifejezetten nélkülözhetetlen, hisz' ha mi nem bírjuk a forróságot, akkor az oly kevéssel beérő növényeinktől, akik egyhelyben állva tűrik a hőmérséklet extremitását; mit várunk?! Egyszer már gondoltam, hogy megvonom tőlük a vizet, hadd lássam mire képesek... :-) de aztán megkegyelmeztem nekik... Szóval nem szabad az időt sajnálni - bár a kert méretétől függően az öntözőrendszer-mentes locsolás akár hosszú órákat is igénybevehet. Van aki hajnaltájt locsol. Én jobb szeretek esténként  a párás, vízpermetes levegőt beszippantva felfrissülni.

Azt hiszem persze, hogy aki szívesen ülteti tele kertjét szebbnél szebb dísznövényekkel és emellett még konyhakerttel is próbálkozik, majd örömét leli abban, hogy lesi a növények minden apró kis változását, annak az öntözés sem okozhat különösebb lelkifájdalmat. Én például azon kívül, hogy locsolás közben mindenkit (mármint növényt) dícsérgetek, figyelgetek ... ilyenkor találok időt arra is, hogy az engem foglalkoztató ügyekben elmélyülten gondolkozzam. Kívülről biztosan úgy tűnik, hogy csak bámulok - néhamár révült tekintettel - de én tudom az igazat: igenis fontos dolgok járank az eszemben!

Nálunk egyébként a Család majd' minden tagja szívesen álldogál és öntözi a növényeket - úgyhogy mindig van valaki, aki mezítláb, papucsban vagy épp gumicsízmában locsolgatva beszélget a kert lakóival. (persze az is lehet, hogy a saját gondolataikat osztják meg velük..) És még ők mondják, hogy állok ott bambán; na jól nézünk ki!

Szóval már csak azt nem tudom, hogy a növények a vizeskedést vagy az esti beszélgetéseket várják-e jobban...

 

Micsurin MGTSZ a Senki Földjén

Már megint nem bírtunk magunkkal...Mivel az idén van az elős olyan év, hogy a nagyobb volumenű kerti munkákat végre magunk mögött hagyva talán időnk is lenne a kertet élvezni; így eléggé el nem ítélhető módon újabb ötletünk támadt :) Van itt ugyanis egy be nem fejezett rész - ami a leendő kocsibeálló helyéül szolgál majd a jövőben. Jelenleg a Senki Földje jelző illik rá a legjobban.

       

Én meg közben mindig csak nyűgösködöm, hogy 'milyen jó is lenne egy kis konyhakert, ahol nem lenne permetezés...' Bőszen veszem a vetőmagokat - szebbnél szebb sárgarépák, retkek, mángoldok, babok, céklák magjait tartalmazó zacskókról mosolyognak rám a zöldségek képei. Csak tudnám minek. Gondoltam, majd cserepekben neveljük őket. Vagy valahol. Vágyakoztunk-vágyakoztunk, de sehogysem akadt megfelelő hely.Mivel itt volt a március közepe, már nem halogathattuk tovább - sürgetővé vált a dolog. De tényleg.  

     

Elhangzott egy javaslat arra vonatkozóan, hogy kerüljenek a haszonnövények a dísznövények közé. - Hm. Mondjuk a salátaféléket még csak-csak el tudnám képzelni...de mondjuk a borsót már nehezebben...Na a legrosszabb, amit egy ismerősünk javasolt az volt, hogy néhány dísznövényt szedjünk ki a kertből, és a helyükre ültessük el a konyhakertieket. Na persze. Majd ha fagy! Felmerült, hogy veszünk egy vagy két, fából készült homokozót (vagy szegény Párom gyárt hasonlót), leállítjuk valahova - amolyan magaságyás-szegély gyanánt, és abba ültetek. (Jó sok növény el is férne :-) ) Mégis ez volt a helyes irány. A fa homokozó elhelyezése kapcsán hamar eljutottunk a majdani kocsibeállóig...aztán rájöttünk, hogy nincs is szükségünk homokozóra: megtaláltuk a veteményes helyét!!! A sorsunk megpecsételődött. Főleg a Páromé! :) Az itt tanyázó földkupacokat gyomtalanítani kellett, a földet felásni, elhúzogatni, palántaföldet és komposztált marhatrágyát közéforgatni, planírozni.

Számomra viszont újabb lehetőség adódott a tervezgetésre! :) Újabb szakkönyvek kerültek elő. A Család összedugta a fejét és együtt végiggondoltuk, hogy vajon a sárgarépa szereti-e a hagymát? És ki van barátságban a céklával? A fokhagyma tényleg jó védőnövény? Mit kell a spenót mellé ültetni? A terv az volt, hogy - miután a permetezés nálunk ki van zárva - megtaláljuk annak a módját, hogy hogyan védhetnénk meg reménybeli zöldségeinket a kártevőktől. Hamar kidolgoztuk a stratégiát és megkezdődött az ültetés. Védőnövényként alkalmaztuk a hagymán és a fokhagymán kívül a büdöskét is - mert állítólag távoltartja a csigákat. Senkit sem szeretnék elkeseríteni: a hír kacsa. Legalábbis a mi csigáink pont az ültetést követő nap reggelére ették meg a büdöskét :)



A földterületünket - ami 2 csöppnyi ágyásterületből áll - régi bontott téglákkal, helyenként pedig ágyásszegéllyel bástyáztuk körbe, hogy megóvjuk a kutyák érdeklődésétől. A teljes terület kb. 16 m2. Egy szobányi föld. De itt legalább kiélhetjük a zöldségtermesztés iránti vágyunkat!

Helyes kis sorokat rajzoltunk, apró barázdákat húztunk és nagy gonddal vetettük a magocskákat. Elültettük hát a retket (mindjárt kétfélét), a sárgarépát, a fehérrépát, a céklát, a sóskát, a spenótot, a borsót, a cukorborsót, a mángoldot. Sikerült néhány délceg saláta-palántát, aprócska karalábét, zellert is beszereznünk, úgyhogy ezeket is elültettük. Vettem dughagymát (vöröset és lilát), fokhagymát is. Aztán megérkeztek az eperpalánták. Jöttek sorba: paprikák, csinos kis paradicsomok, újabb fűszernövények a meglévők mellé. Megérkezett egy áfonyabokor, egy egres és 2 gyönyörű ribizli bokor is. Jött egy füge. Áprilisban és májusban aztán elültettük a babokat, a kukoricát (mert hát néhány cső kukorica olyan jó lenne!) és érkeztek a cukkíni palánták. Aztán jött az uborka. Meg néhány újabb tő paradicsom. Ami nem fért el a veteményesben, azt nyugodt lelkiismerettel hatalmas cserepekbe ültettük. Meg ládákba.

Lehet, hogy nem vagyunk teljen épek - mégis jól szórakozunk! Locsolunk és becézgetünk, szurkolunk és drukkolunk. És beválik. Aki a földből kibújt, azt mind egyesével köszöntöttük minálunk. Ha valami virágot hoz, azt minden mifelénk járó barátnak meg kell tekintenie...Az itt termett zöldségeket pedig illik dícsérő szavakkal illetni! (Ezek a konyhakertiek ugyanis bizonyítottan nagyon jól hallanak!)

Mi közben csigákkal vívunk - de ez egy örök harc. Meg persze gazzal. Sok gazzal. (Nem is értem, hogy honnan nőnek?!) - Hál' Istennek a hallásuk rosszabb, mint a veteményes jogos lakóinak - mivel utóbbiak úgy tűnik, hogy értik a vezényszavakat: 'Hajrá cukkíni!' 'Fussál babocska!' 'Gyerünk karalábék: Duculjatok!'