A Nagy Kertátalakítás - Apróságok kíméljenek! avagy "kis kert, nagy növényekkel lakótársakat keres"

          

Végre elkezdtük hát a beszerzést!!!!!!!!!!!! És fizettünk. Sokszor. Sok helyen. Sokat. Igen, a növények tényleg nem olcsók! - Mondjuk szerencsés az, aki egy új, teljesen üres (vagy néhány fával tarkított, egyébként beültetetlen) kertet szeretne televásárolni növényekkel. Ebben az esetben nyugodtan választhat apróbb, egymáshoz korban - és persze termetben - illő darabokat. Nálunk persze más volt a helyzet, hisz hogy mutatna egy 15 éves cserje mellett egy 50 cm-es örökzöld? A lassú növekedésű örökzöldnek hosszú évekbe telne, hogy legalább a cserje 3/4-ig elérjen....nem maradt más hátra, mint beismerni, hogy kénytelenek vagyunk a korosabb - és naná, hogy sokszor drágább - példányok közül válogatni....szóval előkerült az összes megtakarítás a cihából: így álltunk neki vásárolni. De mekkora örömmel!!!!

Plató-számra hordtuk haza a növényeket - szép díszfüveket, rózsákat, különleges örökzöldeket, kúszókat, évelőket. Jöttek a díszfák és a ritkaságok. Beteges mennyiségű időt töltöttünk kertészetekben - állandó programmá vált a nézelődés. A legjobb az egészben a vadászat volt. Kitalálni, megkeresni, kiválasztani és hazahozni.

A legjobb sztori talán az volt, amikor Párommal munka ügyben Békésre kellett mennünk. Felkészültem: éljen az Internet!,  és kiderült, hogy 'mit ád Isten?!', egy igen kellemes kis árudával büszkélkedhet  a település.... Beugrottunk hát és végül megpakolva jöttünk haza több száz kilométeren keresztül: a platón leponyvázva érkeztek az örökzöldek, no meg az a jónéhány 'Jaj, de helyes!', 'Hű, pont ilyet szerettem volna' felkiáltások között kiválasztott szerencsés..., aki mind a mi kertünket díszíti azóta.

Nyilván nem ez volt az egyetlen vicces eset. Sokszor haladtunk kb. 2-vel, hogy nehogy huzatot kapjanak az utazók...volt, hogy a szélvédő elé lógott a fácska koronája... :-), magasodtak a bokrok, a ciprusok, úgyhogy halálra izgultam magam, hogy a többi autósnak segítséget nyújtó lehúzódásaink eredményeképp mennyinek törik le a csúcsa az út fölé hajló faágaktól...

Halomban vártak hát az ültetésre. Gyűltek és gyűltek. Mi meg szorgosan rakosgattuk, nézegettük, hogy figyelembe véve a preferált helyigényüket vajh' hogy is mutatnának majd egymás mellett a növénykéink.

Ez volt a következő feladat. Mert ugye magyaráznom sem kell, hogyan is van ez.... ?! Elmegyek az árudába, tudom mit keresek. Meglelem (vagy nem...) de biztos megakad a szemem még néhány csodán...És akkor ki tud ellenállni??? Ebből következik a megoldásra váró probléma: hova is fogom az összes növényt elültetni?... mert ha jól emlékszem, még nem vettem meg a szomszéd telket......

       

                                                                                 

A Nagy Kertátalakítás - Mielőtt elkezdenénk a vásárlást....

A korábbi tízévek alatt került már hozzánk mindenféle: évelők és hagymások, örökzöldek és lombhullatók, terülők és magasra növők - na így már nem könnyű a választás. Ismét előkerültek hát a szakkönyvek. Csodálatos albumokat lapozgatva egyre nagyobb vágyat éreztem, hogy az ott látható - többnyire Nagy Britanniában található - kertekhez hasonló, szépséges, titkokat rejtő kertünk legyen. Úgy szerettem volna! Ki is néztem egy csomó szépséget. Már csak az volt a kérdés, hogy hol szerezhetők be.

Újabb utakat róttunk: ellátogattunk minden létező kertészeti árudába. Nézelődtünk, válogattunk, epekedtünk. Megerősödtünk abban a hitünkben, mely szerint áruda és áruda között zongorázni lehet a különbséget. Ez ugyanúgy igaz az árakra, mint a növények minőségére. Vannak kifejezetten hozzáértőket foglalkoztatók és vannak olyan helyek, amik kifejezetten szomorúak....már legalábbis én így tapasztaltam. Példának okáért feltételezném, hogyha én, mint vásárló ismerem a növény latin nevét és csak arra vagyok kíváncsi, hogy az alfajok közül vajon melyiknek a megvásárlásával kacérkodom adott pillanatban, akkor az ott dolgozónak talán illene tudnia a választ....nos általában - ó, borzalom - fogalmuk sincs. Jó lenne egyszer egy hely, ahol tudják....vagy legalább van a pult alatt néhány könyvük, amiből egy hozzávetőleges választ tudnak adni. És hogy ez miért fontos? Hát azért, mert a növények nevei rengeteget elárulnak. Enélkül gyakorlatilag lehetetlen lenne a választás. 

A tanulság: ezt is nekünk kell megtanulnunk! Még szerencse, hogy agykapacitásunk szinte végtelen... :-) A feladat egyébként kicsikét sem lehetetlen. (Csüggedésre semmi ok: a növénytani osztályokat emberek találták ki - és IGEN, a növények elnevezései is logikusak - ember alkotta rendszert ember meg is tud tanulni!) Semeddig nem tart olvasgatás közben megfigyelni a latin neveket. Néhány figyelmesen forgatott könyvlap és arra ébredünk, hogy hamarabb jut eszünkbe valaminek a latin neve, mint a magyar. És tényleg!

Itt van néhány alapvető példa, ami általában a hosszú nevek végén található: alba = fehér, negra = fekete, pendula = csüngő, aurea = arany(színű) ..... ugye, hogy nem is nehéz???!!!???

Amit pl. mindenki ismer: Thuja occidentalis 'Smaragd' és Thuja occidentalis 'Aurea'

Szóval aki arra adja a fejét, hogy amatőr kertésszé váljon, arra sok tanulnivaló vár, ha jót akar! És akkor még a felcseperedett növény méreteit, a növény- és levélformákat, színezeteket, változatokat még nem is említettem. Amiről pedig semmiképp nem feledkezhetünk el, nos az a növény által kívánt vízmennyiség, fény- és talajigény.

Szerintem egyáltalán nem szégyen a hozzáértéktől kérdezni, a könyveket bújni és az internet világában néhány perc alatt utánanézni....enélkül dönteni viszont annál kínosabb következményekkel járhat: könnyen ébredhetünk arra egy szép napon, hogy a csepp növényke szépen kinőtte a kertet. És akkor arról a szomorúságról még csak említést sem tettem, amikor a dédelgetett, becézgetett kedvenc feladja a küzdelmet és kiszárad, elsárgul, lehullajtja a levelét....mert rosszul kezeljük vagy éppen rossz helyre ültettük el.

Fentiek elkerüléséhez sem kell több, mint odafigyelés. Ja, és itt is az a cél, hogy örömünket leljük a hobbinkban és gyönyörködjünk a kertben...kis alkotásunkban. Az életben azért kezdünk neki valaminek, mert vágyunk arra, hogy a kreatív módon létrehozott eredmény boldogságot hozzon, mosolyt csaljon arcunkra. Frusztrációt és bosszúságot okoznak nekünk mások....elegen... :-)

A Nagy Kertátalakítás - Jobb, ha magunk csináljuk!

És elérkezett a legnehezebb....azután, hogy a munka oroszlánrészével végeztünk, azaz vége volt már minden rettenetesn nehéz földmunkának amit elvégezhettünk és a hihetetlennek tűnő átültetéseken is túlvoltunk; végre ki kellett választanunk az új növényeket. Természetesen olyanokat szerettünk volna, amik még nem voltak részei a kertnek. (gondoltuk, hogy a 'változatosság gyönyörködtet' itt valóban igaz lehet)

Mondjuk épp itt volt az ideje egy kis felfrissülésnek, mert a kert kezdett erősen csatatérre emlékeztetni...naponta sajgott a hátunk és fájt a derekunk...kínunkban persze - a tőlünk kicsit sem idegen módon - nagyokat vihogtunk. Mint egy rokkant sereg, úgy éreztük magunkat. Egy dolog nem hagyott el sosem: a lelkesedés. Vagy a kényszer hajtott, hogy egyszer a végére érjünk :-)

Volt egy terület, ahol - lehet, hogy az volt az ok, hogy valamennyien minden nap dolgozni jártunk - sehogy sem boldogultunk. Illetve haladtunk, de már vérhólyagok sorakoztak mindannyiunk tenyerén és kezdtünk csüggedté válni. A problémát a hozatott föld (illetve az eltávolítandó salakos szennyezés) okozta, ami nem elég, hogy kissé agyagosnak bizonyult, még hihetetlen módon meg is kínzott minket. Hordtuk mi lelkesen, de sehogysem csökkent a kupac....Ekkor áldozatot kényszerültünk hozni és eldöntöttük, hogy -mivel a hősök kora már lejárt - így hívunk egy Bobcat-est és majd a gépre bízzuk a munka legnehezebb részét.

Bár ne tettük volna! Eljött a reggel, melyen a munkagép házunknál megjelent és átvette a stafétát. Ezen a délelőttön munka közben (bevallom) el-elterelődtek  kissé a gondolataim - és magam előtt látva a kész, elplanírozott területet elégedett vigyor vette át az uralmat ábrázatomon. Tényleg ültetni fogunk! Na ehhez képest kétségbeesett telefonhívást kaptam Édesanyámtól, aki miután több száz métert gyalogolt az utcában, csak a sarokról mert engem is értesíteni: a munkagép a kitermelendő földdel együtt a gázvezetéket is megsértette....az egész környéket elárasztotta a gáz-szag...! Mondjuk érthető, hogy nem akart otthonról egy csésze kávé mellől telefonálgatni.....

Jó-jó, persze nem történt nagy baj...kivéve, hogy a szirénázó Gázművek-es autó azért szelte át a várost azon a délelőttön, hogy megakadályozza a robbanást...nálunk :-)

Elzárták. Kijavították. Fizettünk. A vállalkozó úgy gondolta, hogy bár tudta, hogy a vezeték, nem az ő hibája...legalább részben megértettük vele, hogy az övé.

Szóval leszámítva az előbbi kis intermezzot, tisztult a kép és kezdtük látni az alagút végét. Jegyzem meg: pont időben! 

Hogy tervezzünk kertet?

Amikor a kert átalakítása során nekiláttam a növények kiválasztásának, akkor döbbentem csak rá igazán, mennyire nehéz dolgom lesz...Mert ugye ott vannak a fák, az örökzöldek, a bokrok, a kisebb cserjék, az évelők, az egynyáriak, a hagymásakról nem is beszélve.

Na persze, hogy majdnem mindegyik tetszik! Mert "nézd, ez milyen csodálatos", "jaj, de gyönyörű az a virág", "milyen jól mutatna ez a fácska".....ugye, mindannyian ismerjük ezeket a felkiáltásokat. Csakhogy hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy nem az ország egyik arborétumát kell átalakítanunk, hanem azt a szűkre szabott teret, amit kerítés határol négy oldalról.

És ez mind semmi! Figyelembe kell vennünk, hogy milyen térigénnyel rendelkezik a Család, hiszen végeredményben azt szeretnénk, ha a kertben eltöltött idő örömöt okozna - és nem kellene mindenhol szúrós, tüskés növényekkel megküzdve füvet nyírni, tollasozni, napozni vagy épp ebédelni. A legfontosabb tehát, hogy felmérjük, milyen funkciót szánunk a kertnek. Ha vannak gyerekeink, akkor természetes, hogy nagy térre lesz szükségük a labdázáshoz. Lehet, hogy egy homokozó vagy hintaállvány is jól jönne....Sőt, a kutyáknak is lehetőséget kell biztosítanunk a mozgásra. És akkor még a baráti összejövetelekről, családi vacsorákról nem is beszéltünk.

Adok néhány praktikus tanácsot!

A fentieknek megfelelően tervezzük el, hogy építsünk-e teraszt (abból is mekkorát és hányat), pergolát. Szükségünk lesz-e egy kisházra/szerszámtárolóra? Szeretnénk-e medencét vagy tavat? És hol lesz a kerti bográcsozások helye?

Azt javaslom, hogy a teraszokat ne méretezzük alul! A legtöbben ott követik el a hibát, hogy nem gondolják át, mennyi helyet foglal el a kertibútor, a napernyő. A kihelyezett kaspókról nem is beszélve. Ne sajnáljuk a kertből elvett négyzetmétereket, mert ellenkező esetben egy életre bánni fogjuk, hogy 1/2 méterrel nem hagytuk szélesebbre vagy hosszabbra a teraszt!

Ha nincs pincénk vagy más, a házban - külső bejárattal ellátott - tárolónk, akkor mindenképp szükségünk lesz egy kisházra, ahol a fűnyírótól kezdve az ültető-cserepekig, a szerszámoktól a tápoldatokig, a kerti bútortól a hólapátig mindent elraktározhatunk. Ma már kész faházak kaphatók, amiből mindenki igénye szerint válogathat. Ehhez betonalap építése szükséges, amire a ház felállítható - és ha nem megy házilag, akkor az áruházban biztos akad egy ügyeskezű szakember, aki viszonylag olcsón és nagy rutinnal elvállalja az összeépítést! :-)

És még két dolog:

A medence csak akkor ér valamit, ha süti a nap!

Hiába szeretnénk medencét vagy kerti tavat, ha pont arra fut a gázvezeték vagy a vízvezeték!

Viccesnek tűnhet, de sokszor a közművek bekötési helye nagyon is meghatározó.

Szóval visszakanyarodva a kert díszeihez; csak akkor fogjunk bele a növények kiválasztásába, ha a saját életünkhöz szükséges térigényt átgondoltuk és a fontos elemeket meghatároztuk. Jöjjön a mesterember, építse csak meg azt a teraszt, mielőtt a cementet meg a kész betont a növények között kellene talicskáznia....

A Nagy Kertátalakítás - Vándorlások "kora"

Szóval a helyzet kezdett rettenetessé válni...A kert majd' minden részében a pusztítás nyomait lehetett felfedezni. Kezdődhetett az ágak és törzsek feldarabolása (amiből a következő télen néhány környékbeli házaspár legalább fűtőanyaghoz jutott). A hozatott föld széthordása után már planírozhattuk is a terepet. Ha valaki nem tudná, akkor ez sem a föld simogatását jelenti...Épp kezdett végre emberi külsőt nyerni a dimbes-dombos háborús övezet.

Na ekkor jött egy újabb vihar. A kert hátsó sarkában álló Olajfát - a maga jó 10 méteres magasságával - majdnem tőből kicsavarta. Az meg már igazán természetes, hogy a hátsó szomszédok felé dőlt, tönkretéve a kerítéseket. Ehhez már segítséget hívtunk és feldaraboltattuk az öles törzset. Mi meg napokig takarítottuk a szomszédok kertjéből az ágakat. Néhány apróságot viszont ránk hagytak az elemek és a favágók: a fa csonkját és a gyökérzetét. Mondanom sem kell, hogy több tíz négyzetméteres területről kellett eltávolítani a néhol combvastagságú gyökereket. - Viszont ha a pozitív oldalát nézzük a dolognak, akkor jó alaposan felástuk, sőt felcsákányoztuk a teljes bal hátsó részt... :)

Bár korábbán még nem terveztük, az eset jó ürügyet szolgáltatott arra, hogy új lakó érkezhessen az Olajfa helyére. Ezt megelőzően évekig istápoltam már egy gyönyörűen cseperedésnek indult Selyemakácot, amit az új kert-tervben már nemigen tudtam hova elhelyezni. Ez a tünemény 4-5 év alatt jó 3 méteresre nőtt és szétterülő, fátyolos lombkoronájában minden nyáron rózsaszín pomponokkal ékesítette a kertet - természetesen az utcafronti szakaszon....

Gondoltam hát egyet és összefogva a Család, nekiláttunk a fa áttelepítésének. A lehetőségeinkhez képest egy bő 1,5 méteres földlabdával terveztük kivenni, úgyhogy a törzstől igen messze kezdődött az ásás. A legjobb módszer, amit még korábban 'fejlesztettünk ki' az lett, hogy az ásás szüneteiben vízzel töltöttük fel a gödröt, ami meglazította a talajt és lehetőséget nyújtott a kisebb gyökerek szinte sérülésmentes kiszabadítására. Több órás küzdelem után aztán éreztük, hogy talán sikerül megmozdítani a teljes fát. Ekkor pihenésképpen átvonultunk a kiszemelt új élőhelyre és nekiláttunk egy még ennél is nagyobb gödör előkészítésének. Miután kiemeltük a fát - na ezt férfiemberek nélkül senki ne próbálja meg! - igyekeztünk a talicskába állítani és óvatosan, óráknak tűnő cipeléssel, a gyökerekre és az ágakra egyaránt vigyázva átszállítottuk a kert átellenes végébe. Belepróbáltuk a lyukba, aztán kiemeltük és tovább ástunk...Mikor végre elértük a megfelelőnek ítélt méretet egy kis komposztált marhatrágyával dúsítottuk a gödör alján található földet és elhelyeztük a fácskát. Elültettük hát 3 melléállított karóval együtt, amihez törzsét kötöttük. Jól belocsoltuk, az ágait pedig alaposan visszavágtuk és megkezdtük a reményteli várakozást. Szerencsénkre a fa is megszerette az új helyet és mára már a kert másik végéből szemléli mindennapjainkat.

Egyébként átültettünk mi tizenéves Aranyesőt, Smaragd thuját, Borókát, Magnóliát, több tíz éves, óriásira nőtt Jezsáment is (az apróságokat már meg sem említem :-) - de mind közül a legnehezebb egy elterebélyesedett Julián (sokak szerint: Júlia) borbolya volt.

Aki nem ismeri, annak nincs fogalma a tövisekről! Ez a rendkívül díszes, kerekded formájú bokor erős, örökzöld leveleket hajt. Nem elég, hogy a 4 cm-es, csillagszerűen rendeződött tövisek veszélyesen meredeznek, a levelek szegélye is fogazottan tüskés. Ember legyen a talpán, aki átülteti! Mindemellett a növényt csodálatos, apró sárga virágok díszítik májustól kezdődően. Új levelei pedig ősszel szép lassan vörösre színeződnek, ami aztán a tél folyamán üde színfolt a kertben.

Nem lett volna szívünk kipusztítani, így maradt a (szigorúan hosszú ujjú ruhában és több réteg kesztyűben végzendő) metszés és átültetés. Alapos fodrászolás után a szokásos ásás-árasztás-ásás kombó következett. Csakhogy valahogy egyikünknek sem akaródzott magához ölelni a növényt és így kisegíteni eredeti élőhelyéről... :) Párom és egy kedves régi barát immáron újra a híres férfierőt vetették be: de itt ez a próbálkozás zátonyra futott. Régi gurtnikat, hevedereket kerestünk, amiket a gyökérzet alá kellett beügyeskedni (ez volt a terv, meg az én dolgom), amíg ők egyirányba félrehajtották a bokrot. Nagy nehezen, többedik próbálkozásra végülis ezt a csatát is megnyertük és kiemeltük, majd áthúztuk a növényt a kb. 10 méterrel odébb kiszemelt új helyére. Az ültetés ehhez képest már gyerekjáték volt! :-)

A Nagy Kertátalakítás

Mint mondtam, őrült munkába fogtunk, amikor a 20-30 éves cserjékkel, fákkal, örökzöldekkel dúsan benőtt kertünk átalakítását elterveztük. Kizárólag a szinte megszállott elhivatottság hajtott, mert épeszű népség mindennapi munka mellett viszonylag kevésszer vág bele hasonlóba... :) Én ettől függetlenül minden kertbarátnak szívből ajánlom, hisz' ez az egyetlen módja, hogy városi emberként a lehető legközelebb kerüljünk a földhöz.

Ma már, összesen 2 év távlatából tudom, hogy nem lehetetlen a küldetés - csak kitartás kell hozzá. Oly' hamar elérhető a látványos változás és annyi örömöt tartogat a feladat, hogy már ezért megéri belekezdeni.

Nekünk nem volt szívünk túl sok koros növénytől megválni - mindhez valami családi emlék kötődött - ezért a minimumra szorítottuk a fakivágást és az elhatalmasodott bokrok kiásását. Csak annak kellett mennie, amit már sehogyan sem lehetett átültetni. Ilyen volt egy, a szinte örök időktől a házunk előtti kertben álló fenyő, ami földlabdás karácsonyfaként került szüleim tulajdonában több tíz évvel ezelőtt. Sajnos nem fejlődött dússá, annál inkább jó magasra nőtt, ághiányos formával és itt-ott száradó tűleveleket hullajtva. Könnyünk csordult, ahogy kidöntöttük, de meggyőztük magunkat, hogy az újhoz, a változáshoz mindig szükség van a régi elengedésére. Természetesen összes tobozát megőriztük - azóta a lakás díszei lettek. Egy, a jelenlegi terasz mellett álló majd' 40 éves thuja is hasonló sorsra jutott, mert ikertestvérével oly mértékben uralták a teret, hogy mi sem fértünk el. Örülök, hogy testvére megmaradhatott, mert ezeket a növényeket még nagyszüleim ültették el. A mai napig - meghálálva, hogy levegőhöz és több fényhez jutott - árnyékot nyújt a hőségben, miközben harsogó, sárgászöld új hajtásokat hoz. Télen az erdei madarak etetéséhez nyújt segítő 'ágat', nyáron a nálunk fészkelők nagyrabecsült ücsörgőhelye.

  

Néhány elhatalmasodott japánbirstől és mahóniától váltunk még meg - ettől függetlenül ma is rendelkezünk mindkettőből legalább 3 csodaszépen virágzó példánnyal.



Hozattunk földet a régi kisház helyére - így lapátoltunk eleget -, megváltunk a régi kocsibejáró betoncsíkjaitól - ezért keményen törtük a betont -. És természetesen megáldott minket az Ég viharos esőkkel is, amitől sártól tocsogó iszaptengerré változott minden.

         

Szóval aki belekezd bármi hasonlóba ahelyett, hogy szakemerekre bízná a kert megtervezését és az átalakítás kivitelezését; készüljön fel a megfeszített, heroikus küzdelemre, izomlázra és sok verítékezésre :)

Imádott kertünk 1.

Emberfelettinek tűnt a befektetendő munkamennyiség..... azonban elkapott az ihlet és az összes hétköznap esti óráját és valamennyi hétvégét a kertnek szenteltem. Végigbújtam a kerttervező és növényeket katalogizáló könyveket és megtripláztam a kertészeti árudákban szokásosan töltött időt. :)

Rajzoltam, terveztem, levél- és növényformákat no meg levélszíneket illesztettem egymáshoz, virágzási időben gondolkodtam, színharmóniára törkedtem. Elképesztő, hogy milyen hamar képesek vagyunk 'kiművelődni' bizonyos témákban, ha megszállottan belebolondulunk. :-) Mert mi lehet annál kreatívabb és boldogságot adóbb, mint a tervet megvalósítani (közben többször módosítani) és végül gyönyörködni a szeretettel ültetett növények szépségében; a kert apró csodáiban?!

Persze a megvalósításhoz először a Család majd' minden tagjának közelebbi barátságba kellett kerülnie a csákánnyal (betontörés és nem kívánatos bokrok kiirtása), az ásóval, a rotációs kapával, a gereblyével és a többiekkel.