Varázsgolyók :-D - sajtgolyók fűszerkérgben

Történt a múltkor, hogy néhány kedves családtag átugrott egy pohár borra és egy jóízű beszélgetésre. Mivel késő délután érkeztek (és egy kiadós, sok fogásos koradélutáni ebéden voltak túl) így sokáig azon töprengtem, hogy a szokásos sósmogyoró-ropi-chips mellett mi lehet az, amivel kissé feldobhatnám az estét. Persze időmből kifutja az elmélkedés - meg szeretek is valami fincsi dologgal előállni - ezért arra jutottam, hogy a sajtokat hívom segítségül. Mert a sajt finom. Annyi féle, annyi ízű létezik, hogy talán nincs is senki, aki elmondhatná magáról, hogy teljesen ismeri a területet. Talán csak a szakértők. /Milyen jó is lehet sajtszakértőnek lenni!!!! :-)/ Először is ne feledjük, hányféle állat tejéből készíthető. És hányféle eljárással! Kategóriákat állíthatunk fel, azokat is különöző szempontok alapján: Ott vannak a kemény, a félkemény, a lágy sajtok, az érettek és a frissek.  A karakteresek és a simulósak, a szelídek és a markánsak, a füstöltek a penészesek,....(tudtátok, hogy az érlelés szerint is lehet csoportokat alkotni?) Szóval felsorolni is lehetetlen!

Mi, Sajtimádók sokszor választjuk a bor mellé a felkockázott, felszelt sajtfalatokat egy kis gyümölcs és dió kíséretében. Kísérletezgetünk, hogy melyik bor mellé melyik sajt illik igazán és milyen új ízeket fedezhetünk fel, ha különböző gyümölcsöket választunk a sajtok mellé....Se szeri, se száma az ízélményeknek! Az októberi Holland kiruccanás alkalmával is ellenállhatatlan vágytól hajtva látogattuk a sajtboltokat és nem győztünk betelni a kínálattal, az illatokkal és az ízekkel.

Hoztunk is mindjárt 3 különböző Gouda sajtot, ami Hollandia egyik büszkesége (az Edami mellett). Az egyik Barna héjú, intenzív illatú és karakteres ízű, a másik ettől frissebb és lágyabb aromájú, a harmadik pedig (egy tökéletes csoda) 5 éves, borostyánszínű és márványosan repedezett, kristályos szerkezetű. Egyvalamiben azonban megegyeznek: selymesen olvadnak a szájban...szóval elég egyértelmű, hogy hamar el is fogytak. Ettünk hozzájuk zöldalmát, érett körtét, szőlőszemeket, fügét és egy kis diót is. És naná, hogy elkortyoltunk néhány pohár (üveg?) jóféle vörösbort.

Na mindegy, szóval már megint jól elkalandoztam az aktuális sztoritól. Arra jutottam tehát, hogy a sajtokat hívom segítségül - de egy, a szokásostól kissé eltérő formában: sajtgolyókat gyártok, amiket falatonként eszegethetünk a bor mellé. (Az úgy volt ugyanis, hogy felötlött bennem egy gyerekkori emlék, amikor Anyukám valami hasonlót csinált...de persze, hogy már rég nem emlékszik, mi volt a recept...) Na ez azért nem tud gondot okozni :) ... simán kitalálom egyedül is!
Szóval gondolkoztam az ízeken és az alábbira jutottam. Bevált a dolog... és gyanítom, hogy ezután már nem hajlandók hozzánk jönni, ha nem lesz sajtgolyó...(de lehet, hogy tulajdonképpen én magam is rákaptam)
Előző este kevertem össze a dolgokat, hogy összeérjenek az ízek a hűtőben ... és érkezésük előtt néhány órával gyártottam le a golyókat, amiket aztán újra a hűtőben pihentettem.


Falatnyi sajtgolyók fűszerkéregben

Hozzávalók: 200 g zsíros krémfehér vagy fetasajt, 60 g kékpenészes sajt, 100 g füstöltsajt, 60 g krémsajt, 1/2 pohár tejföl, 1-2 gerezd zúzott fokhagyma, frissen őrölt (vagy tört) bors, egy jó marék dió, szezámmag, száríott oregánó.

A füstöltsajtot lereszeljük, majd egy tálban elkezdjük összekeverni a villával összetört fetával. Hozzáadjuk a krémsajtot és belemorzsoljuk a kékpenészes sajtot is. Elkezdjük belekanalazni a tejfölt és alaposan átkavarjuk. Megborsozzuk és az összetört fokhagymával ízesítjük. A tejfölből épp csak annyi kell, hogy krémes állagú, de semmi esetre sem folyós masszát kapjunk. A túl lágy sajtkrémet nem lehet megformázni. Ha kellően ízes, már be is tehetjük a hűtőbe pihentetni.
A golyók elkészítése előtt mozsárban megtörjük a diót, száraz serpenyőben óvatosan megpirítjuk a szezámmagot és külön-külön deszkára vagy tányérra borítjuk. A borsot egy tányérra daráljuk (vagy mozsárban törjük a szemesborsot és úgy szórjuk tálra) és kiszórjuk az oregánót is. Azt hiszem, egy kis pirospaprika -akár erős is- vagy kömény, mandula, mogyoró, tökmag is jól illene a golyókhoz - de ki-ki válassza ki az ízlésének valót!

A formázásához egy kiskanállal vegyünk ki egy adag krémet a tálból és tenyérrel görgetve gyúrjuk meg a falatnyi golyókat. A kész golyókat aztán könnyen beleforgatjuk az előkészített fűszerekbe és magvakba, majd tálra rendezzük.
Ez egy picit maszatos feladat és könnyen felmelegíthetjük a krémet a kezünkkel (amit a szobahőmérséklet amúgy is percek alatt lágyít). Mivel az embernek hamar elmegy a kedve az egésztől, ha túl macerás az étel, azt javaslom, hogy néha tegyétek vissza a masszát a hűtőbe néhány percre! Ha kész vagyunk, akkor vissza az egésszel a hűtőbe tálalásig!

Kapor és lazac

Ez az egész úgy kezdődött, hogy éppen azon a napon kaptunk a szomszédasszonyunktól egy nagy csokor kaprot, amikor én a boltból épp egy gyönyörű fej római salátával tértem haza. ... Hát vissza kellett ülnöm a kocsiba és azon nyomban lazac-vadászatra indultam. :-) ..... mivel későn értem haza, igazán ideálisnak bizonyult az eltervezett salátavacsora, amit a belépés-kézmosás-kipakolás kombótól számított 15 percen belül elő tudtam varázsolni a varázsdobozból - jó szívvel ajánlom hát minden idő szűkében lévő konyhatündérnek, aki elismerésre vágyik!!!!

A kapor rengeteg halféléhez illeszthető, azonban intenzív aromája miatt érdemes karakteres ízű halakhoz használni.

Itt van mindjárt a lazac. Mifelénk általában ünnepekkor kerül az asztalra - egyfelől nem élünk Alaszkában... (sem), másfelől elég borsos az ára -, azonban élettani hatását figyelembe véve igazán megtehetjük magunknak a szívességet, hogy legalább egyszer-egyszer vásárolunk belőle a halaspultnál. A színe csodálatos, elkészítve pedig fantasztikusan omlós az állaga. És akkor ott vannak még a B-vitamin félék, az Omega-3, a D-vitamin is - melyek mindegyike elképesztően egészséges! - nyugodtan nevezhetjük a lazacot szuper-tápláléknak!!!

Nem azt akarom mondani, hogy a mi asztalunkon mindennapos vendégek a lazacos ételek, de annyira kívántam már ezt a halat, hogy muszáj volt valamit kitalálnom, ami különbözik az átlagos elkészítési és tálalási módoktól, hogy változatossá tegyem a menüt.

Ahhoz, hogy új élményben legyen részünk elég néhány összetevő - én abban hiszek, hogy az egyszerű, de harmonizáló alapanyagokból rafináltan finom ételek készíthetők.

Kapros lazacsaláta

Hozzávalók: 2 szelet friss lazac, 1 fej lilahagyma, 1 csokor kapor, 1 fej római saláta, olívaolaj, 1 citrom leve, só, bors

A lazacszeleteket kevés olívaolajon kissé sózva és borsozva néhány perc alatt (egyszer közben megforgatva) puhára pároljuk. A megmosott római salátát feldaraboljuk, majd apróra vágjuk a megtisztított lilahagymát is. Ezeket tálba dobjuk és a tetejére szórjuk a felaprított kaprot. Egy jól zárható kis tégelyben  (legegyszerűbb egy régi csavaros tetejű dzsemes vagy befőttes üveg!!!) összekeverjük a salátaöntetet: egy jó adag olívaolajat 1/3-nyi citromlével - tehát 3 rész olajat 1 rész citromlével -, majd alaposan sózzuk, borsozzuk. Rázárjuk a kupakot és összerázzuk.

Az elkészült lazacot félretesszük és kissé hűlni hagyjuk. A bőrétől megválunk és figyelmesen kiszedegetjük a szálkákat is. A halhúst lemezeire szedjük és a saláta tetejére szórjuk. Megöntözzük az öntettel és alaposan összeforgatjuk. Pirított kenyérszeletekkel és egy üveg behűtött Sauvignon Blanc-nal - ezzel a káprázatosan karakteres borral - azonnal tálaljuk.

Túltermelési válság 1. (cukkíni és paradicsom minden mennyiségben)

A világunkat jellemző makrogazdasági jelenségek lassan kezdenek Micsurinban is leképeződni: ilyen a mi mikrogazdaságunk... :-)

A túltermelési válság lassan olyan méreteket ölt, hogy ember legyen a talpán, aki képes eligazodni a történések tengerében! Mármint kertjében...Az a helyzet ugyanis, hogy annyi, de annyi a cukkíni, a paradicsom, no meg a körte, hogy tényleg nem tudunk mit kezdeni vele. Természetesen mindenki, aki erre jár megkapja a maga kis szeretetcsomagját, de még így sem győzzük. Na ezt úgy kell elképzelni, hogy nem elég, hogy az egész szomszédság cukkínin él, -ahogy talán korábban már írtam-, de még a Londonba visszatérő testvéremék bőröndjét is megtömtem vele. Jó, lehet, hogy ez nem teljesen legális....dehát mit tehetnék?!

Igen-igen, tudom, hogy a cukkíniról már számtalan bejegyzésben megemlékeztem, de nem tettem említést a többi 'renitensről', aki oly jól érzi magát minálunk, hogy csodájára jár az egész Család. Azt hiszem, lassan kifogyunk az ötletekből....Isten bizony nem tudok mindennap cukkínit főzni. Se' paradicsomot. Viszont remekül tudom kombinálni a kettőt!

Néhány nappal ezelőtt ismét köret lett a zöldségekből, mert ez mindannyiunk egyik kedvence. Csirkemellhez ettük, amit még egy kis rizzsel is körítettünk (ez persze másoknál nyilván elhagyható....de nálunk, főleg, mivel Párom DNS láncában van egy elrejtett kínai kromoszóma-pár, ez teljességgel ki van zárva)

Baconbe tekert csirkemell csíkok csőben sült rakott cukkínivel

Hozzávalók: 2 egész csirkemell, 1 kis csomag szeletelt bacon, 1 nagyobb (vagy 3 kisebb) cukkíni, 8 szem paradicsom, 3-4 gerezd fokhagyma, 150 g reszelni való fehér sajt (akár Trappista is jó), 150 g füstölt sajt, só, bors, liszt, olaj

A csirkemelleket megpucoljuk, kifilézzük és nagyobb csíkokra vágjuk. Fűszerezzük ízlés szerint, de a sóval óvatosan bánunk, mert a bacon is sós! Félretesszük és állni hagyjuk. Közben a cukkínit megmossuk és felszeleteljük. Ha nagyobb a cukkíni, akkor először hosszában felvágjuk és a magokat kikanalazzuk. Ezt követően félkarikákba vágjuk. Amikor még zsenge a zöldség, akkor erre nincs szükség, elég, ha szépen felkarikázzuk az egészet. Egy tálban besózzuk és ezt is állni hagjuk.

15 perc múlva olajat hevítünk egy serpenyőben. Adagonként sütjük ki a cukkíni karikákat úgy, hogy előbb lisztbe forgatjuk valamennyit. Mindkét oldalán kissé megpirítjuk valamennyit. Amint az első adag elkészült, egy olajjal kikent, sütőben használható magasfalú cserépedénybe vagy kis tepsibe szedjük. Szépen elrendezgetjük őket, amíg a második adag elkészül. Felszeljük a tiszta paradicsomot - én általában félkarikákra vágom ezt is. Egy réteg paradicsomot fektetünk a cukkínire, amit meg is sózunk. Erre kerül egy fej apróra vágott fokhagyma - aminek darabkáit egyenletesen elszórunk. Ha elkészült a második adag cukkíni, akkor az következik, majd ismét a paradicsom (pici sóval) és a fokhagyma. A tetejére majd paradicsom kerül, amire már csak az összekevert két féle sajtból elkszített reszeléket szórjuk. Mehet is a sütőbe, úgy 150 C fokra. Ennél nem kell melegebb, hogy jól átsüljön és a sajt se égjen meg.

Ha bedugtuk a zöldséget a sütőbe, akkor elővehetjük a befűszerezett csirkemell szeleteket. A szeletelt szalonna csíkjait félbevágjuk és egy-egy csirkemellett körbeölelünk vele. Fogpiszkálóval megtűzzük a bacon sálat, hogy ne csússzon le sütés közben. Serpenyőben 2-3 kanál olajat hevítünk, és ebben pirítjuk a csirkemelleket mindkét oldalról. Több olaj nem kell, mert a szalonnából sül ki épp elég zsiradék. Mire elkészülünk, addigra az illatozó zöldségköret is elkészül!

Gránátalma és koriander

A gránátalma sok-sok éve az egyik kedvencem. Savanykásan édes (még véletlenül sem cukrosan), csodálatosan lédús és szemetgyönyörködtető színű. Imádom elnézegetni ezt a szépséget - sokszor szinte sajnálom megpucolni a termést - annyira varázslatos a masszív héj és a kerekded forma.

Történetesen nem tartozik a mindennap fogyasztott gyümölcseink közé (ami sajnálatos, mert a gyümölcs maga az eleven antioxidáns bomba!!! - ízületi fájdalmakra is kitűnő a leve..), de azért ha van rá mód, akkor szívesen felhasználom süteményekbe, tortákba, joghurtba, krémekbe egyaránt.

Múlt héten éppen itt szemeztünk egymással a konyhában (mármint a gránátalma meg én), amikor valami egészen új ötletem támadt: a különleges, rubint színű magvacskákat meleg, omlós hússal vegyesen képzeltem el....

Az ötletelést aztán szokásosan tett követte: valahogy marasztalhatatlanul vásárolni indultam a piacra. Még nem tudtam, mi fog kisülni a dologból, úgyhogy - mint mindig - nézelődéssel kezdem a sétát. Egyszercsak csodálatosan friss sertéstarjára leltem a hentesnél, amit már láttam is magam előtt megsütve, szaftosan, illatozón. Azon kaptam magam, hogy már fizetek is...Vettem még néhány szem sonkahagymát; ezt a rózsaszínesen lila, fantasztikusan édeskés ízű hagymafélét, ami úgy gondoltam, hogy remekül kiegészíti majd az ételt. Elképzeltem a sülthús barnás-vörös színét a gránátalma piros pöttyeivel és arra jutottam, hogy kell még bele egy kis zöld is. 5 másodperces töprengés után a korianderre szavaztam, ami fantasztikus ízével megkoronázza majd a hússalátát.

...El kell hogy mondjam, nem tévedtem. :-)

Annyira finom - és gyönyörű (!) - lett a végeredmény, hogy egész biztosan megtartjuk a frissen alkotott ételt a családi receptetalbumban. Egy kis sülthagymás, paradicsomos kuszkuszt készítettem mellé, ami tökéletesen kiegészítette a hússalátát.

Meleg hússaláta korianderrel, gránátalmával & sülthagymás kuszkusszal

Hozzávalók: 4 szelet sertéstarja, 2 fej sonkahagyma, 4-5 gerezd fokhagyma, só, bors, olaj (a sütéshez), 1 db gránátalma, 1 csokor friss koriander, 1/2 citrom leve, 250 g kuszkusz, 3 szem szép, érett paradicsom, olívaolaj, 1 kis doboz csicseriborsó

A hússzeleteket megmossuk, besózzuk és borsozzuk. Félretesszük állni. A hagymát megpucoljuk és nagyobb darabokra vágjuk, ugyanígy a fokhagymát is. A hús alá a tepsibe kevés olajat és egy fél pohár vizet öntünk, a szeletek közé pedig szépen elosztva a hagymadarabokat és a fokhagymákat is elrendezgetjük. Viszonylag alacsony, 140-150 C fokos sütőben alufólia alatt hosszan pároljuk; csak a már teljesen megpuhult húsról vesszük le a fóliát, hogy 10 perc alatt megpirítsuk. Nem szabad kérgesre sütni a húst - az a cél, hogy a lehető legomlósabb állapotban legyen, amikor előkerül a sütőből! Amikor elkészül állni és hűlni hagyjuk.

A kuszkuszt tálba tesszük és a súlyával megegyező mennyiségű forró, sós vízzel felöntjük. (ez kb. 1 bögre) Meglocsoljuk olívaolajjal, átkeverjük és lefedve pihentetjük, hogy beszívja a vizet. Felvágjuk a paradicsomot és felaprítjuk a 1/2 csokor koriandert. Leszűrjük a csicseriborsót és a paradicsommal, korianderrel együtt a kuszkuszhoz forgatjuk. A sülthús mellől kiszedjük a sült hagymát és a fokhagymákat. Krémszerűvé pépezzük és ezt is a kuszkuszhoz adjuk.

A hússzeleteket vágódeszkára fektetjük és két villa segítségével szálakra szedjük. (Az egyikkel beleszúrunk és megtámasztjuk, a másikkal pedig szépen széthúzzuk a szálakat.) Nem bonyolult, viszont érdemes rászánni néhány percet, hogy elérjük a kívánt eredményt. A szálakra, falatnyi darabokra bontott sültet tálba tesszük - a szeletekből kifolyt szaftot is nyugodtan ráönthetjük. A tetejére szórjuk a gránátalma vörös magocskáit úgy, hogy mindenhova jusson belőlük. Ehhez a gyümölcsöt félbevágjuk. A hártyákkal elválasztott részekben látjuk a magokat, amik egyesével bújnak meg a rubint gyöngyökben. A tál fölé tartjuk a fél gránátalmát és a kés (vagy fakanál) segítségével ütögetni kezdjük a héját. Néhány másodpercig semmi sem történik, viszont ezt követően potyogni kezdenek a magok egyenesen a húsdarabkák tetejére. Amint ezzel elkészültünk, jöhet hozzá még a durvára vágott 1/2 csokor koriander és a fél citrom leve is.

Páratlanul tökéletesek az ízek a meleg hússal. A kuszkuszt melléhalmozzuk és már tálalhatjuk is!

'Mi vagyok én, nyúl?!' - avagy a nagy saláta trükk

Annyi salátánk termett Micsurinban, hogy öröm volt nézni! Volt itt mezei fejessaláta, tépősaláta, no meg óriásfejű fodroslevelű, ami fehér és lila színben pompázott. Ez nekünk persze nem volt elég! Készítettünk salátát a cukorborsó friss hajtásvégével megbolondítva és céklalevelekkel is.

Jó-jó, igaz, hogy néha napján mi is veszünk salátának való zöldfélét, mert hát ki bírja ki rukkola, endívia, frisé, radicchio, tölgylevél-, madárbegy- vagy római saláta nélkül?! Hát én biztos nem. ('Hogyhogy ki? Hát én biztos kibírom! Simán!' - válaszolná erre a Párom....)

Az igazság az, hogy tényleg erősen kell lobbiznom a friss zöldsalátákért - mert felőlem akár mindennap ehetnénk egy nagy tál salit - ezt a célt még nekem sem sikerült elérnem. (még!) Ez persze nem panasz: férfihez képest az Én Drágám bőséggel ropogtatja a friss leveleket. :-)
Mondjuk a szokásos megjegyzést: 'Mi vagyok én, nyúl?!' én is megkapom.....aztán szépen elfogynak a zöldek.

A legjobb trükk, hogy akkor is legyen egy kis vegyes, friss saláta az asztalon amikor igazából nincs is ott; az az, hogy a salátát valami másba csomagoljuk.....például eldugjuk egy kafa kis pitában....és igen, husit is csomagolunk mellé.... :-)

Mézes-mustáros csirke pitában

Hozzávalók: 1 csirkemell, fejenként legalább 2 db pita (én a piacon a péknél veszem), olívaolaj, magos dijon-i mustár, majonéz, akácméz, só, friss fejessaláta, lila színű fodrossaláta és céklalevelek - csak azért jobb, ha vegyesen válogatjuk a zöldeket, mert így üdítően színes lesz a szendvics! , 1-2 szem paradicsom

A zöldféléket és a paradicsomot megmossuk és lecsöpögtetjük. Én még összevágni sem szoktam a leveleket - csak a paradicsomot karikázom.

A csirkét megpucoljuk, megmossuk és apró csíkokra vágjuk. Serpenyőben, kevés olívaolajon finoman sózva átpirítjuk a darabokat.

Közben alaposan összekeverjük a mártáshoz valókat: 3 ek. mustár, 3 ek. méz, 1,5 ek. majonéz. Ha elkészült és a csirke is átpárolódott, a mártás felét a csirkedarabokra öntjük és alaposan átforgatjuk közepes lángon - a maradék öntetet a kész szendvicsek ízesítésére fogjuk felhasználni.

A piták egyik feléből egy kalapkányit levágunk és ezt a részt félretesszük. A zsebeket elegendő mikróban - néhány fordulat alatt - átmelegíteni. Az elkészült csirkehúst a salátalevelekkel és a paradicsomkarikákkal együtt a pitákba gyömöszöljük úgy, hogy közben nem feledkezünk meg az alapos szószos kenegetésről sem (senki sem szereti, ha a szendvicse száraz)!

A Közel-Kelet ízei (citromos csirke, kenyérlepény és sült paprikás kuszkusz)

Valami másra vágytam. Valami újra és izgalmasra. Rámtört az alkotási vágy....

Ennek szellemében gondolkodtam ízeken, zamatokon és aromákon. Nem tudom, mással hogy van ez; de én sokszor elmélkedem ételekről, alapanyagokról. A legutóbbi időben minduntalan Közel-keleti, illetve hasonló, az arab világot idéző fűszerek és étkek ízét éreztem. Érdekes kalandnak ígérkezett. Eszembe jutott a csicseriborsó, a kuszkusz, a koriander, a római kömény és szárnyalni kezdtek a gondolatok.

 

Van a jelenleg már-már konstansnak számító alapanyagom: úgymint cukkíni (amiből annyi terem, hogy lassan már a szomszéd is unja... :-) ), úgyhogy szinte magától értetődő, hogy ezt is bele kellett csempésznem a vacsorába. Aztán ott van a citrom, amiből télen-nyáron tartok itthon néhány szemet, mert annyi mindenbe érdemes néhány csepp levet vagy egy kis reszelt héjat belekomponálni....és akkor még nem is említettük a jó öreg limonádét!

Na szóval ezeket szerettem volna valahogy vegyíteni - no meg persze egy kis sültet -, oly módon, hogy a meleg nyári estén is szívesen falatozzon mindenki.

Szerénytelenül állíthatom, hogy újabb elismerő nyammogásra késztettem a Családot. :-) ..... bár az igazat megvallva a római kömény és a koriander önmagában is megér egy üdvrivallgást, úgyhogy azt hiszem, hogy akik változatosságra - és egyúttal valami frenetikus ízkavalkádra vágynak - bátran nyúlhatnak ezekhez a fűszerekhez!

Nem szoktam ilyen hosszan, komplett ételekről bejegyzéseket írogatni, de az alábbi 3, egymást tökéletesen kiegészítő és ízharmóniát teremtő étket tényleg érdemes együtt elkészíteni és kipróbálni!

Kérlek, ne hagyjátok ki a kenyérlepényt! Egyáltanán nem bonyolult és tényleg kevés szívet gyönyörködtetőbb dolog létezik, mint a kenyértészta dagasztása és nyújtása! Aki még nem próbált kenyeret sütni, az akár ezzel is kezdheti - egész bizton kedvet kap!!!

Nálunk például a Párom (más szóval 'FHP', azaz 'Fantasztikus Házi Pék') vállalta a dagasztást, ami számára már rég nem ismeretlen, hiszen számtalan csodálatosabbnál csodálatosabb kenyérrel, cipóval, ciabattával örvendeztetett már meg eddig is. Egész jó móka együtt, tevékenyen időt tölteni a konyhában! Nem beszélve arról, hogy mennyire családias a közös főzőcske. Nem utolsó sorban pedig így mindig akad egy kedves segítő kéz, ami lelkesen átvállalja a sokszor csukló- vagy bicepsz edző feladatok elvégzését. (Mondjuk elgondolkodtató, hogy a legtöbb pék férfi - jegyzem meg - , úgyhogy tényleg csak egyszer kell, hogy Ők is részt vegyenek a kenyérkészítés csodájában: menten rákapnak!!!)

Citromos csirke csicseriborsós kenyérlepénnyel és sült paprikás kuszkusszal

Hozzávalók:

A csirkéhez: 1 kis grillcsirke, só, 50 g vaj, frissen őrölt bors, 1 citrom, olaj a sütéshez

A kenyérlepényhez: 500 g búzaliszt, 50 g élesztő,  250 ml víz, 1/2 doboz csicseriborsó, 1 ek. koriander mag, 1 ek. római kömény, 2 kiskanál só, 1 kiskanál cukor

A kuszkuszhoz: 250 g kuszkusz, 250 ml forró víz, só, 1 kis cukkíni, 1 piros kaliforniai paprika, 3 szál újhagyma, 1 csokor friss koriander, 3-4 ek. olívaolaj

Érdemes először a kenyérhez hozzálátni. A római köményt és a koriander magot mozsárban alaposan megtörjük és kikészítjük a lecsorgatott csicseriborsót. A kimért lisztet és a sót tálba tesszük vagy lisztezett felületre öntjük. Az élesztőt elmorzsoljuk egy külön tálkában, a víz egy kis részével, majd hozzáadjuk a cukrot. Először nem történik semmi, de már néhány percen belül is látszani fog, hogy elkezdődött valami! Kb. 10 percen belül felfut az élesztő: krémes-habos lesz a szürkés víz teteje: na ekkor már jó. Hozzáadjuk a liszthez - például úgy, hogy a közepén kis fészket készítünk és ebbe öntjük. Mehet hozzá a többi víz is, majd alaposan eldolgozzuk úgy, hogy folyamatosan húzzuk hozzá a lisztet. Elég kulimászosnak fog tűnni, de nem szabad feladni. (Egyébként ha valaki a robotgép dagasztósprirálját használja, azért sem szólja meg senki!) Amikor már ragacsos-nyúlós a tészta, akkor egy kis liszttel meghintjük és elkezdjük gyömöszölni. Meglepően hamar elkezd összeállni. Hozzáadjuk a csicseriborsót és menten a tetejére szórjuk a megtört fűszereket is. Alaposan átgyúrjuk, hogy mindenhová jusson a remek ízekből. Kis cipócskát formálunk és a tésztát letakarva kelni hagyjuk.

A csirkét megmossuk, megtisztítjuk és kissé besózzuk. 50 g vajat a mikróban 2-3 fordulat alatt meglágyítunk és belecsavarjuk a 1/2 citrom levét. Frissen őrölt borsot és sót szórunk hozzá, majd alaposan elkeverjük. A mélyhűtőben - kb. 10 perc alatt - újra lehűtjük. A csirke bőre alá nyúlva - például a nyaki résznél, a melltől a comb felé is - kis vaj darabokat tömködünk a hús közelébe és teszünk belőle a belsejébe is. A maradék citromlével bedörzsöljük a csirkét kívül és belül is. Tepsibe kevés olajat és egy fél pohár vizet öntünk és sütni kezdjük a madarat. Ehhez kb. 160-180 C fokot érdemes választani. A sütés közben a pipit néhányszor locsolgassuk a szaftjával.

A paprikát, a cukkínit és az újhagymát megmossuk. A paprika és az újhagyma egyben marad, de a cukkínit felkarikázzuk és sütőlemezre fektetjük. Pici olíva olajjal meglocsoljuk, a cukkínit megsóssuk és mehet a csirke mellé a sütőbe.

Közben kimérjük a kuszkuszt, amit tálba öntünk. A forróvízzel gyorsan átkeverjük, sózzuk, olajat adunk hozzá és lefedve félretesszük. (Bámulatos, miként szívja magába a vizet!) Amint a zöldségek elkészülnek, a paprika kivételével feldaraboljuk őket apróbb darabokra és egyenesen a megfuhult kuszkuszhoz adjuk. A paprikát egy tálkába tesszük és folpackkal borítjuk, amíg langyosra nem hűl.

Ekkor néhány egyszerű mozdulattal lehúzzuk a héját és kivesszük a csumáját. Felaprítjuk és a kifolyt levével együtt a kuszkuszhoz keverjük. Már csak a koriander van hátra, amit összeaprítunk és belekeverünk.

Az elkészült - pirosodó bőrű - csirkét félretesszük.

A sütőt 200 C fokra kapcsoljuk. Amíg felmelegszik, a kenyértésztát lisztezett felületre borítjuk és átgyúrjuk. Könnyedén cipót, majd hosszúkás kenyérformát gyúrunk belőle.

Egy késsel 3-4 cm-es szeletekre vágjuk és a kis korongokat 1/2 cm vastag lepényekre  nyújtjuk. (a legkönnyebb kézzel is meghúzogatni a tésztát) A lepénykéket hozzávetőleg 5 perc alatt, a sütőrácsra fektetve sütjük készre.

Cukkíni mánia

Szóval a cukkínik igen hamar őrületesen fejlődésnek indultak. Úgy értem, hogy a korai küzdelem ellenére, amikor is a csigák hadserege megnyerte a korai csatákat azzal, hogy amit csak lehet elkövetett annak érdekében, hogy a vásárolt palántákat minden egyes reggelre tövig rágják, végülis a háborút sikerült a cukkíniknek megnyerniük.....

Ez utóbbiakat az elmúlt időszakban már számtalan változatban elkészítettük. Amolyan vegetáriánus módra: ízletes tésztaraguként, töltve (persze, hogy hússal, hogy a férfiak is örömüket leljék benne), sütve-bundázva, köretnek (ó, ez az egyik nagy kedvencünk), húspogácsa helyett....

Igyekszem majd szép sorban valamennyi receptet leírni, hogy ki-ki megtalálhassa a számára ideálisat - és azért, hogy a cukkíni senki asztaláról ne hiányozzon!

Kakukkfüves töltött cukkíni

Hozzávalók: 3-4 cukkíni, 400 g darált sertéshús, 1 bögre rizs, 3 szem paradicsom, 1 fej főzőhagyma, 3 ág kakukkfű, só, bors, olívaolaj, tejföl a tetejére

A cukkíniket megmossuk és hosszában kettévágjuk. A magokat a magházzal együtt kikanalazzuk, hogy helyet készítsünk a tölteléknek, majd besózzuk a zöldséget. Egy bögre rizst megmosunk és és szűrőben lecsepegtetünk. Egy magasabb falú serpenyőben kevés olajat hevítünk és ezen átpirítjuk a rizst. Felöntjük 2 bögre vízzel, sózzuk és hagyjuk, hogy a víz is felforrjon. A hőmérsékletet alacsonyra kapcsoljuk és fedő alatt készre főzzük a rizst. Közben egy másik serpenyőben közepes hőmérsékleten felmelegítjük az olívaolajat a serpenyőben és megdinszteljük rajta az apróra kockázott hagymát. A hagymára dobjuk a darálthúst és átforgatjuk sóval és frissen őrölt borssal. A megmosott kakukkfüvet a száráról lecsípkedjük és a húshoz adjuk a felkockázott paradicsomokkal együtt. Fedő alatt pároljuk. Amint elkészült a rizzsel összekeverve félretesszük.
A sütőt 160 C-ra előmelegítjük. A cukkíniből a sós levet kiöntjük és belehalmozzuk a kakukkfüves húsos tölteléket. A kissé megolajozott sütőlemezre rendezett zöldségek peremét szintén meglocsoljuk néhány csepp olajjal, alájuk kevés vizet öntünk. Az egész sütőformát alufóliával lefedjük és a cukkíniket a sütőben puhára pároljuk. Ha elkészült, a töltelék tetejére krémes tejfölt öntünk.