A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sajt. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sajt. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. november 9., szerda

Varázsgolyók :-D - sajtgolyók fűszerkérgben

Történt a múltkor, hogy néhány kedves családtag átugrott egy pohár borra és egy jóízű beszélgetésre. Mivel késő délután érkeztek (és egy kiadós, sok fogásos koradélutáni ebéden voltak túl) így sokáig azon töprengtem, hogy a szokásos sósmogyoró-ropi-chips mellett mi lehet az, amivel kissé feldobhatnám az estét. Persze időmből kifutja az elmélkedés - meg szeretek is valami fincsi dologgal előállni - ezért arra jutottam, hogy a sajtokat hívom segítségül. Mert a sajt finom. Annyi féle, annyi ízű létezik, hogy talán nincs is senki, aki elmondhatná magáról, hogy teljesen ismeri a területet. Talán csak a szakértők. /Milyen jó is lehet sajtszakértőnek lenni!!!! :-)/ Először is ne feledjük, hányféle állat tejéből készíthető. És hányféle eljárással! Kategóriákat állíthatunk fel, azokat is különöző szempontok alapján: Ott vannak a kemény, a félkemény, a lágy sajtok, az érettek és a frissek.  A karakteresek és a simulósak, a szelídek és a markánsak, a füstöltek a penészesek,....(tudtátok, hogy az érlelés szerint is lehet csoportokat alkotni?) Szóval felsorolni is lehetetlen!


Mi, Sajtimádók sokszor választjuk a bor mellé a felkockázott, felszelt sajtfalatokat egy kis gyümölcs és dió kíséretében. Kísérletezgetünk, hogy melyik bor mellé melyik sajt illik igazán és milyen új ízeket fedezhetünk fel, ha különböző gyümölcsöket választunk a sajtok mellé....Se szeri, se száma az ízélményeknek! Az októberi Holland kiruccanás alkalmával is ellenállhatatlan vágytól hajtva látogattuk a sajtboltokat és nem győztünk betelni a kínálattal, az illatokkal és az ízekkel.

Hoztunk is mindjárt 3 különböző Gouda sajtot, ami Hollandia egyik büszkesége (az Edami mellett). Az egyik Barna héjú, intenzív illatú és karakteres ízű, a másik ettől frissebb és lágyabb aromájú, a harmadik pedig (egy tökéletes csoda) 5 éves, borostyánszínű és márványosan repedezett, kristályos szerkezetű. Egyvalamiben azonban megegyeznek: selymesen olvadnak a szájban...szóval elég egyértelmű, hogy hamar el is fogytak. Ettünk hozzájuk zöldalmát, érett körtét, szőlőszemeket, fügét és egy kis diót is. És naná, hogy elkortyoltunk néhány pohár (üveg?) jóféle vörösbort.

Na mindegy, szóval már megint jól elkalandoztam az aktuális sztoritól. Arra jutottam tehát, hogy a sajtokat hívom segítségül - de egy, a szokásostól kissé eltérő formában: sajtgolyókat gyártok, amiket falatonként eszegethetünk a bor mellé. (Az úgy volt ugyanis, hogy felötlött bennem egy gyerekkori emlék, amikor Anyukám valami hasonlót csinált...de persze, hogy már rég nem emlékszik, mi volt a recept...) Na ez azért nem tud gondot okozni :) ... simán kitalálom egyedül is!
Szóval gondolkoztam az ízeken és az alábbira jutottam. Bevált a dolog... és gyanítom, hogy ezután már nem hajlandók hozzánk jönni, ha nem lesz sajtgolyó...(de lehet, hogy tulajdonképpen én magam is rákaptam)
Előző este kevertem össze a dolgokat, hogy összeérjenek az ízek a hűtőben ... és érkezésük előtt néhány órával gyártottam le a golyókat, amiket aztán újra a hűtőben pihentettem.


Falatnyi sajtgolyók fűszerkéregben



Hozzávalók: 200 g zsíros krémfehér vagy fetasajt, 60 g kékpenészes sajt, 100 g füstöltsajt, 60 g krémsajt, 1/2 pohár tejföl, 1-2 gerezd zúzott fokhagyma, frissen őrölt (vagy tört) bors, egy jó marék dió, szezámmag, száríott oregánó.

A füstöltsajtot lereszeljük, majd egy tálban elkezdjük összekeverni a villával összetört fetával. Hozzáadjuk a krémsajtot és belemorzsoljuk a kékpenészes sajtot is. Elkezdjük belekanalazni a tejfölt és alaposan átkavarjuk. Megborsozzuk és az összetört fokhagymával ízesítjük. A tejfölből épp csak annyi kell, hogy krémes állagú, de semmi esetre sem folyós masszát kapjunk. A túl lágy sajtkrémet nem lehet megformázni. Ha kellően ízes, már be is tehetjük a hűtőbe pihentetni.
A golyók elkészítése előtt mozsárban megtörjük a diót, száraz serpenyőben óvatosan megpirítjuk a szezámmagot és külön-külön deszkára vagy tányérra borítjuk. A borsot egy tányérra daráljuk (vagy mozsárban törjük a szemesborsot és úgy szórjuk tálra) és kiszórjuk az oregánót is. Azt hiszem, egy kis pirospaprika -akár erős is- vagy kömény, mandula, mogyoró, tökmag is jól illene a golyókhoz - de ki-ki válassza ki az ízlésének valót!


A formázásához egy kiskanállal vegyünk ki egy adag krémet a tálból és tenyérrel görgetve gyúrjuk meg a falatnyi golyókat. A kész golyókat aztán könnyen beleforgatjuk az előkészített fűszerekbe és magvakba, majd tálra rendezzük.
Ez egy picit maszatos feladat és könnyen felmelegíthetjük a krémet a kezünkkel (amit a szobahőmérséklet amúgy is percek alatt lágyít). Mivel az embernek hamar elmegy a kedve az egésztől, ha túl macerás az étel, azt javaslom, hogy néha tegyétek vissza a masszát a hűtőbe néhány percre! Ha kész vagyunk, akkor vissza az egésszel a hűtőbe tálalásig!




2011. november 4., péntek

A mi szomorú októberünk

Én tudom, hogy írnom kellett volna....úgy értem, talán vagytok néhányan, akik olvassátok ezt a blogot. És ha már arra méltattatok, hogy nyomonkövetitek (vagy legalábbis bele-bele néztek az irományaimba), akkor lehet, hogy illett volna az eddigiekben megszokott mennyiségben újabb és újabb szösszenetekkel szolgálnom....
....hát nem ment.
Nem ment, mert az Élet túl sok mindent felborított az elmúlt hónapban. Megváltoztatta a dolgok menetét, én meg csak kapkodom a fejem (néha a levegőt), hogy követni tudjam az eseményeket.



Október első pár hetében Hollandiában kalandoztunk - amiről még bővebben írok, mert hihetetlen felfedezéseket tettem a virághagymák és a sajtok terén (hogy az építészetet és a művészeteket meg se említsem)... :-)
Még haza sem értünk, úgy alakult, hogy kalandunk eredményeképp Életem Értelme visszautazott Német-Alföldre, ahonnan ha jól számolom, Karácsony előtt kerül csak elő....úgyhogy itt maradtam egyedül, mint a kisujjam. Rettenetesen nehéz.

A hónap második felét pedig felemésztette az aggódás, majd a bánat.
Elvesztettük Nukit, az egykori NAGY CSAPAT (Tagjai: Szutyok, Brandy, Grissa, Nuki, Mancsi) utolsó előtti tagját is, az öregségben is mindig vidám, érdeklődő, ámde idegenekkel Bátor Házörző módjára bizalmatlan kutya-barátot, aki október 31-én követte korábbi társait, hogy újra együtt futkározhassanak vidáman. Nekünk és Mancsinak csak az űr maradt.