Tavasz eleji kertészkedés

Értem én, hogy nem túl hazafias, ami tegnap történt ... épp tegnap, a Nemzeti Ünnepen..., amikor oly sokan emlékeztek, ünnepeltek...

Viszont annál jobb, hogy újra megtörtént....

...végre! Az egész napot a kertben tötöttük kertészkedéssel!!! Elkezdtük összeszedni az ősz és a tél nyomait jelző elszáradt leveleket, visszametszeni a cserjéket és a rózsákat, felgereblyézni a fűben lapuló terméseket és levélkéket: szóval sürögni-forogni, felkészülni a jó időre, a kertben töltendő órákra és napokra. Micsoda móka volt! Nyisszant a metszőolló, surrogott a lombseprű, kattant az ágfágó...és közben gyönyörűen sütött a Nap, ami máris sokkal jobb kedvre derített mindannyiunkat.

A végén (hála az erős férfikéznek) még a terasz is megtisztult. (Jó, igaz, hogy a madarak téli etetésének már vége, de a madáretetők még elölmaradtak...sohasem lehetünk igazán biztosak a dolgunkban, amikor éjszaka maximum 0 C fok a hőmérséklet!) - mondjuk mi egész évben etetünk és itatunk, de azért nem azokból a téli madáretetőkből, amiket most még nem tettük el....

Egy hónappal ezelőtt már azt hittem kitavaszodik. A természet is azt hitte, mert megjelentek a rügyecskék mindenfelé, sőt egy-két bátrabb tavaszi hagymás is kidugta levél-fejecskéjét a föld alól és nyújtózkodva indult meg a meleg napsütés irányába....aztán beütött a teljes Európát elborító bő két hetes és fagyos tél, amitől nemcsak mi, emberek kaptunk sokkot, de a növények is.. :(

- Főként a legkisebb bokrocskákat, díszcserjéket viselte meg a nem várt hideg - sok-sok ág elfagyott, úgyhog most várakozás lett a sorsunk - megnézni, mi maradt meg a dísznövényekből.

Szóval hihetetlen tempóban haladtunk a kertben, de még ígyis sok-sok hasonló nap áll előttünk, mire a végére érünk. Már most is annyi finom szépséget hordoz a kert, hogy nem győzünk csodájára járni.

Már két hete virágoznak a hóvirágok, most bontogatják szirmukat a hunyorok (Keleti Hunyor 'Helleborus Orientalis'), amikről a váratlan havazás alatt is készítettem néhány képet. Nem mondom...a tegnap készített más sokkal vidámabb és színesebb is lett!! És bár legtöbb helyen még csak a levélkét látszanak, egy-két napsütötte részen már virítanak a fehér ibolyák is.

Addig pedig - míg mi szorgosan dolgozunk -, növögetnek a hagymások (már alig várom, hogy újra lássam a tulipánokat, a nárciszokat, a játszintokat és a többieket). Örömmel fedeztem fel apró zöld hajtásaikat az ágyásokban. Amint mini gereblyémmel a leveleket szedtem össze a növények alól, újabb és újabb kis hajtást vettem észre :) közben itt-ott pókocskák szaladtak, fel-felröppent már néhány repülő rovar is. Lesznek köztük, akik most hajtanak ki életükben először - őket még az elmúlt ősszel ültettük el - és olyanok is, akik minden évben itt pompáznak sütkérezve az első napsütésben.

"Sárgán virágzik a tök"... :-)

Annyira őszi a hangulat, hogy ha akarnék sem feledkezhetnék meg a tökfélékről. :-)

Itt van mindjárt a mindenfelé kapható dísztök, ősze elején kezd el teremni és csíkos, pöttyös, méregzöld, napsárga, narancsos vagy fehér terméseit ontani. Tele van vele minden szupermarket, piac: és olyan ellenállhatatlan a sok kis helyes tököcske, hogy ember legyen a talpán, aki nem vásárol belőle a lakás díszítésére....

...Már ha nem ültetett magának.. :-)

Mi persze ültettünk. Illetve egyszerűen csak elszórtuk a (vegyes fajtákból származó) magokat a jelenleg használaton kívüli hintaállvány tövébe tavasszal és vártuk, hogy kihajtsanak a növénykék; hátha teremnek nekünk egy-két kedves kis tököcskét....

(Bevallom a nyár során előfordult, hogy Párom, aki éppen lelkesen napoztatta a hátát, amint vágta a füvet, kérdőn nézett rám, amikor 'Jaj, Istenem!' felkiáltással illettem a munkálatokat...Hát igen...sikerült (!)...áttolta rajtuk a fűnyírót, ezzel csökkentve a dísztök-termés szüretelésének esélyét....de a hős növénykezdemények - mert akkor még azok voltak - ezt is túlélték, és újra sarjadtak!!!) Nyár vége felé arra lettünk figyelmesek, hogy már erősen futnak a szárak, fejlődnek a levelek és a kacsok is helyesen tekergőznek, valamint 'sárgán virágzik a tök'...és egyszercsak megjelennek a helyes tojásdad vagy kerek (eredendően zöld) termések, mi pedig nem győzzük csodálni, hogyan növekednek.



Hogy hogyan? Hát szaporán! Egyre-másra fedeztük föl az apró terméskezdeményeket, amint fejlődésnek indultak a levelek alatt megbújva. Lett is tök egy nagy tállal! Annyira szépek, mindegyik különböző - van amelyik keresztben, elvágólag két színű: alul méregzöld, felül sárga. Van, amelyik kerekded és van amelyik tojásdad, kicsit rücskös vagy épp sima, szóval szemetgyönyörködtető és igazán mosolyra derítő látvány!!!

'Nahát, hogy milyen varázslatosak ezek az őszi színek...!'

Hosszú-hosszú évek óta ez volt az első olyan ősz, amikor igazán volt időm észrevenni a tündöklő napfényben színesen pompázó levelek szépségét.....lett is belőle családi szállóige, amivel Kedvesem szinte naponta 'piszkálódik'...

Ez úgy tötént, hogy egy közös autózás közben, amikor Tiszafüredről jöttünk hazafelé (és amikor naná, hogy Ő vezetett) én ráérősen a tájat szemléltem. Eltűnődve a vörös, sárga, narancs ruhába öltözött fák és cserjék tündöklésén, belefeledkezve a gyönyörűségbe nagy hirtelen megszólaltam és hosszan ecseteltem az őszi színek harmóniáját és kifejtettem abbéli véleményemet, hogy míg a tél metsző fehérségével és kontrasztos feketeségével pihenőt fúj, a tavasz a várvavárt éledéssel és a virágbaboruló, illatozó fáival színeket varázsol a lelkünkbe, a nyár pedig perzselő melegében tündöklő virágokat kelt életre, addig az ősz teljesen megváltoztatja a környezetet és a színek hihetetlen nagy foltokban mutatják meg szépségüket - ezzel is egészen új oldaláról engedi meg szemlélni a tájat....na mindegy...az egész csak úgy kijött belőlem és magam is elcsodálkoztam, hogy a hangomat hallom, ahogy kimondja a gondolataimat....kicsit úgy hangzott, mint valami komoly kinyilatkoztatás, tudományos állásfoglalás. :-) ...azóta számtalanszor hallom, hogy 'Nahát, hogy milyen varázslatosak ezek az őszi színek..!'

Dehát tényleg káprázatosak!!!

Eltöltöttem néhány órát a közeli parkban is, mert tényleg nem győzök betelni a színharmóniával. Avarban sétáltam, csodáltam a napfényt, ahogy a leveleken áttündökölve megmutatja az erezeteket, figyeltem a lehulló levelek táncát és elüldögéltem az utolsó melengető napsugarak alatt egy könyvvel a kezemben. Szóval kikapcsolódtam. Élveztem a csöndet és az azt meg-megtörő kellemes zajokat. Ráébredtem, hogy a kirándulásaink mellett mennyire háttérbe szorulnak a séták a parkban. Pedig néhány percre van csak....

    

Ha a kertben körbenézek, itt is különleges színeket látok..mélybordóba fordult az egyik vöröslevelű japán juhar (Acer palmatum), vöröses narancs lett a cserszömörce (Cotinus coggygria), besárgult a szomszéd általam olyan nagyon szeretett diófájának összes levele, pirosra színeződött a madárbirs (Cotoneaster horizontalis) a japán kecskerágó (Euonimus japonicus) tarka örökzöld levelei előtt .... szóval csoda csoda hátán!!!

Mi igyekeztünk olyan növényeket választani saját kertünkbe, melyek ősszel is díszitenek. Ilyenkor a terméseké és a levél-koronáé a főszerep. Érdemes hát a növények vásárlásakor előre átgondolni az évszakokat, hogy mindig legyen olyan szépség a kert különböző pontjain, ami vonzza a tekintetet. Már az ültetéskor figyelni kell arra, hogy milyen arcát mutatja az adott növény a különböző évszakokban. A kert nemcsak tavasszal és nyáron, hanem ősszel is élvezhető kell, hogy legyen. Sőt, amikor kertet építünk és kiválasztjuk a környezetünket díszítő növényeket, nem felejtkezhetünk el arról sem, hogy kerek 12 hónapon át fogjuk szemlélni a kialakított teret....Hát nem fantasztikus, hogy milyen sokoldalúak ezek a szépségek?!

Nem is tudom igazán, hogy mit akartam ezzel az egésszel mondani...talán csak annyit: 'Nahát, hogy milyen varázslatosak ezek az őszi színek!' :-)

A Nagy Kertátalakítás - Apróságok kíméljenek! avagy "kis kert, nagy növényekkel lakótársakat keres"

          

Végre elkezdtük hát a beszerzést!!!!!!!!!!!! És fizettünk. Sokszor. Sok helyen. Sokat. Igen, a növények tényleg nem olcsók! - Mondjuk szerencsés az, aki egy új, teljesen üres (vagy néhány fával tarkított, egyébként beültetetlen) kertet szeretne televásárolni növényekkel. Ebben az esetben nyugodtan választhat apróbb, egymáshoz korban - és persze termetben - illő darabokat. Nálunk persze más volt a helyzet, hisz hogy mutatna egy 15 éves cserje mellett egy 50 cm-es örökzöld? A lassú növekedésű örökzöldnek hosszú évekbe telne, hogy legalább a cserje 3/4-ig elérjen....nem maradt más hátra, mint beismerni, hogy kénytelenek vagyunk a korosabb - és naná, hogy sokszor drágább - példányok közül válogatni....szóval előkerült az összes megtakarítás a cihából: így álltunk neki vásárolni. De mekkora örömmel!!!!

Plató-számra hordtuk haza a növényeket - szép díszfüveket, rózsákat, különleges örökzöldeket, kúszókat, évelőket. Jöttek a díszfák és a ritkaságok. Beteges mennyiségű időt töltöttünk kertészetekben - állandó programmá vált a nézelődés. A legjobb az egészben a vadászat volt. Kitalálni, megkeresni, kiválasztani és hazahozni.

A legjobb sztori talán az volt, amikor Párommal munka ügyben Békésre kellett mennünk. Felkészültem: éljen az Internet!,  és kiderült, hogy 'mit ád Isten?!', egy igen kellemes kis árudával büszkélkedhet  a település.... Beugrottunk hát és végül megpakolva jöttünk haza több száz kilométeren keresztül: a platón leponyvázva érkeztek az örökzöldek, no meg az a jónéhány 'Jaj, de helyes!', 'Hű, pont ilyet szerettem volna' felkiáltások között kiválasztott szerencsés..., aki mind a mi kertünket díszíti azóta.

Nyilván nem ez volt az egyetlen vicces eset. Sokszor haladtunk kb. 2-vel, hogy nehogy huzatot kapjanak az utazók...volt, hogy a szélvédő elé lógott a fácska koronája... :-), magasodtak a bokrok, a ciprusok, úgyhogy halálra izgultam magam, hogy a többi autósnak segítséget nyújtó lehúzódásaink eredményeképp mennyinek törik le a csúcsa az út fölé hajló faágaktól...

Halomban vártak hát az ültetésre. Gyűltek és gyűltek. Mi meg szorgosan rakosgattuk, nézegettük, hogy figyelembe véve a preferált helyigényüket vajh' hogy is mutatnának majd egymás mellett a növénykéink.

Ez volt a következő feladat. Mert ugye magyaráznom sem kell, hogyan is van ez.... ?! Elmegyek az árudába, tudom mit keresek. Meglelem (vagy nem...) de biztos megakad a szemem még néhány csodán...És akkor ki tud ellenállni??? Ebből következik a megoldásra váró probléma: hova is fogom az összes növényt elültetni?... mert ha jól emlékszem, még nem vettem meg a szomszéd telket......

       

                                                                                 

A tavaszvárás ősszel kezdődik - hagymások ültetése

  

              

Hát vége a szeptembernek sőt az októbernek is - és még csak most eszméltem rá, hogy azonkívül, hogy a mindennapjaink szorgos munkával telnek a kertben - egy sort sem írtam még arról, hogy mi minden aktuális ilyenkor a kertimunka területén. Gondolok itt például a cserjék metszésére, a fű műtrágyázására, átültetésekre vagy akár a hagymások ültetésére! (FŐLEG a hagymások ültetésére!) - ez olyan apró öröm az életben, ami a legjobbak közül való: vásárlás - kreatív ötletelés - ültetés - hosszas várakozás....jövő tavaszig! :-)
Jut eszembe: azért, mert november van - miután az idén tényleg csodaszép őszünk van - még most sincs késő gyorsan beszerezni és elültetni a hagymásokat!!! (bár már tényleg csak napok vannak hátra)

A kert tervezésekor nyilván a nagyobb növényeket, azaz az örökzöldeket, a fákat és a cserjéket ültetjük el először, hiszen ezek mérete és formája igazán meghatározó. Ezt követhetik az évelők, a díszfüvek, melyek növekedésére és terjeszkedésére (valamint szezonális színpompájára) minden évben számíthatunk.

Ha ez mind helyet kapott a kertben, akkor - persze leegyszerűsítve a valóságot - gyakorlatilag nem marad más dolgunk, mint kitalálni, hogy hol mutat majd jól egy színfoltnyi krókusz, tulipán, nárcisz, jácint a tavasz beköszöntével.

Én nem győzök betelni a ma már nálunk is kapható választék által kínált csodálatosabbnál csodálatosabb színekkel....vettem már halványzöld nárciszt, orgonaszín jácintot és lazacszín tulipánt is. Imádom megkomponálni a színfoltokat, melyek üdévé teszik a tavaszi kertet! (Akit érdekel a Feng Shui, nyugodtan kísérletezzen és helyezze el a színkompozíciókat ennek megfelelően!)

Hát az idei hollandiai kiruccanás alkalmával természetesen meglátogattuk az amszerdami úszó virágpiacot is....mondjuk lehet, hogy nem kellett volna.. :-)

Hoztunk hagymás növényeket szép számban - alig bírta el őket a repülő...Igyekeztem visszafogni magam..de csak ámultam-bámultam, milyen csodálatos színekben kaphatók kis kedvenceim. IGEN, naná, hogy hoztam fekete tulipánt is...

Gondoltam persze a nyárra is, ezért több hagymafélét (azaz Allium-ot) is vásároltam - van köztük óriás lila és alacsonyabb fehér gömb, lesz (remélem) egészen alacsony sárga virágú is. Aztán ott van mindjárt a Puschkinia (Puskin-virág), ami apró, visszafogott, lágy és kellemes: halványkék csíkos fehér virágocskái alacsonyra nőnek és nagyon szépen mutatnak a talaj közeli, kis növésű cserjék zöld leveleit mellett.

Érdemes még nem elfeledkezni az apró krókuszokról, akik legelsőként dugják ki fejüket a fagyos talajból lilában, fehérben, cirmosban. (Egyébként érdekes megjegyezni, hogy az egyik legdrágább és legnemesebb fűszer, a sáfrány is ebbe a családba tartozik - amiről a kis bibéket nézegetve magunk is meggyőződhetünk!)




Ezek a gyönyörű, tavaszköszöntő virágok lesznek az elsők, akik a fagyok elmúltával, a hóvirág és a hunyor virágbaborulása után növekedésnek indulnak és elhozzák az igazi tavaszt!! Ami ennél is jobb, az az, hogy amennyiben nem feledkezünk meg a nyáron virágzó hagymások elültetéséről sem, akkor március végétől nyár közepéig sorban nyílnak majd.

...Indulás ültetni, ezt kár lenne kihagyni!!!!

Csigafutam

Igyekszem előre leszögezni, hogy a most leírt eseményekre akár egy folytatásos sztori kivonataként is tekinthetnénk.....

A történet kezdetének időpontja már a homályba vész, de az biztonsággal megállapítható, hogy a mai napig tart, sőt lehet, hogy ez testesíti meg az igazi 'Véget nem érő történetet'....A helyszín: a kertünk, illetve a környező utcák és a vasúti töltésként funkcionáló domb által körülhatárolt terület. A mellékszereplők: Kis Családom Tagjai - élükön Édesanyámmal. A főszerelplők: a Csigák....

Igen-igen. Gondolom számtalan kerttulajdonos akad, aki azon nyomban, hogy a virágokról, növényekről kezd szeretettel mesélni, máris a fejében tornyosuló felhők által komorrá festett képpel adja elő rémtörténeteit a csigákról. Egyszer hallottam is valakiről, aki a lábát törte, amint éjszaka lesben állva egy elemlámpával kavargott saját kertjében, ahol aztán szépen beleakadt valami futónövénybe és elvágodott...Szóval mindenkiből árad a panasz.

Vannak, akik orvul - bár eléggé el nem ítélhető módon - küzdenek a csigák ellen, egyszerűen mérget használnak. Ez lehet boltban vásárolt, kiszórható szer, illetve sokan ismerik a sör-befőttes üveg kombinációt is.

Na nálunk ezek ki vannak zárva. Én ugyan nem ölök meg állatot! (Ez alól talán az egyetlen kivétel a szúnyog) Mi másképp harcolunk. Mert harcolni azért csak kell! Ha valakinek új lenne a mese, annak elmondom, hogy a dísznövények (főként az árnyékliliomok - 'Hosta') levelein azok a rettenetes lyukak, a veteményesben visszametszett palánták, sőt még a virágzás előtt, fürtöstől, levelestől tőig eltiport csillagfürt (Lupinus) virág is a csigainvázió eredménye.

  

Az ember érzi, hogy egyszerűen csak nem győzhet. Ezek az apró - egyébként igencsak szemrevaló - kis jószágok birtokba vették a hát a kertünket, mint új, felfedezendő területet és roham sebességgel szaporodni kezdtek. Aztán lehet, hogy tévedek és nem erről van szó....lehet, hogy egyszerűen csak kert-party-t tartanak nálunk. Mindenesetre tragikus pusztítást végeztek az idén (is). Dehát mit is tehetnénk ellene/ük? - ez a kérdés már évek óta foglalkoztat mindannyiunkat - de mint fentebb már jeleztem, a gyilkolászás ki van zárva. (Igaz, ami igaz, néha már én is közel sodródom a gyilkos gondolatokhoz...de aztán előmászik a rendesebbik énem és megálljt parancsol a gyilkolászósnak).

A megoldás (ami igazából csak egy Don Quijote-i küzdelem...) Édesanyám agyszüleménye. Mi korán reggel állunk neki négykézláb felemelgetni a földön szerte-szana terebélyesedő kúszónövényeket és összeszedegetjük ezekről a még hajnali szunyókálásukat töltő csiga-bigákat.

Kedvenc tartózkodási helyeik közé tatozik a kúszó kecskerágó (Euonymus nemzetség) apró leveleinek rejteke, illetve a mini örökzöldek törzse. Itt hűsölnek naphosszat, hogy aztán estefelé nekiinduljanak és jól belakmározzanak.

Van erre a célra egy jó nagy virágcserepünk - amit állatbaráti szempontokból árnyékban helyezünk el -, ebben gyűjtjük össze a behatolókat (nyáron napjában úgy több százat). Vannak egészen sötétbarna testű, barna házú csigák, laposabb, tiritarka, úgynevezett Pannon csigák csíkos, feltűnő házukkal és természetesen éti csigák is akadnak. A méretek a néhány milliméterestől egészen a kb. 4 cm-es házzal bírókig terjednek.

Szóval a csigákat összegyűjtjük, a cserép tetejét pedig egy régi szitával borítjuk le (olyasfélével, amit sóderhez, homokhoz lehet használni). Ilyetén módon egyszerre biztosítunk hűs (bár kissé talán szűkös) helyet és kellő mennyiségű oxigént a fogvatartottaknak. A szedegetést aztán a nap folyamán meg nem szakadó lendülettel folytatjuk.

Ekkor Anyuka szedelőzködik és a fogságba ejtett vadakat a cseréppel együtt a hóna alá csapja, és elindul sétálni. Na még mielőtt bárki azzal jönne, hogy ez igazán pofátlan, mert úgy sejti, hogy a csigák talán a szomszédoknál landolnak, azoknak elmondom, hogy rosszul gondolják; ilyet azért nem csinálunk. Anyuka szépen elsétikál a vasúti töltésig (ami mifelénk egy igencsak hatalmas dombvidéknek is beillő terület - egyébként gyerekkoromban sokszor itt szedtem a vadvirágokat és a fűféléket csokorba); behatol a térdig érő fűbe a szabadon burjánzó cserjék közé, és szélnek ereszti a társaságot. Dolga végeztével komótosan hazasétál és lélekben megnyugodva felkészül a következő napokra.

Szóval nálunk már évek óta ily módon zajlik a csiga-gyűjtés, és mondhatom, nagyon odáig vagyunk magunktól! :-)

Mondjuk az egyik angol csúcskertész véleménye szerint (amiből arra következtetek, hogy mások is hasonló magánakciókat szerveznek szerte e világon) egy kalap kutygumit nem ér az egész, mert a csigák egyszerűen hazajönnek. (!) Ebben szerintem is lehet valami, úgyhogy kedves Párom a hangos eszmefuttatásom végén nem átallotta azt az ötletet felvetni, mi szerint a legjobb az lenne, ha megszámoznánk a csigákat, akiket a domra kiviszünk, és így nyomon tudnánk követni, hogy melyik a leggyorsabb.....illetve azt is megfigyelhetnénk, hogy akad-e köztük olyan, aki gyorsabb Anyukánál. Fel is ajánlotta, hogy szívesen átviszi és rendelkezésére bocsátja az alkoholos filcet... :-)

....persze ez csak vicc - de azért úgy tudom, hogy Édesanyám amint végzett a kiborogatással (és meggyőződött, hogy senki sem követi...) egy kisebb kerülőúton jut el hazáig mostanában.

Ami azt illeti, legújabb megfigyeléseim szerint a kerítésünk lábazatán futó borostyánon elképesztő mennyiségű csiga található - mely példányok (amikor épp nem pihennek), tényleg befelé másznak..... 

A Nagy Kertátalakítás - Mielőtt elkezdenénk a vásárlást....

A korábbi tízévek alatt került már hozzánk mindenféle: évelők és hagymások, örökzöldek és lombhullatók, terülők és magasra növők - na így már nem könnyű a választás. Ismét előkerültek hát a szakkönyvek. Csodálatos albumokat lapozgatva egyre nagyobb vágyat éreztem, hogy az ott látható - többnyire Nagy Britanniában található - kertekhez hasonló, szépséges, titkokat rejtő kertünk legyen. Úgy szerettem volna! Ki is néztem egy csomó szépséget. Már csak az volt a kérdés, hogy hol szerezhetők be.

Újabb utakat róttunk: ellátogattunk minden létező kertészeti árudába. Nézelődtünk, válogattunk, epekedtünk. Megerősödtünk abban a hitünkben, mely szerint áruda és áruda között zongorázni lehet a különbséget. Ez ugyanúgy igaz az árakra, mint a növények minőségére. Vannak kifejezetten hozzáértőket foglalkoztatók és vannak olyan helyek, amik kifejezetten szomorúak....már legalábbis én így tapasztaltam. Példának okáért feltételezném, hogyha én, mint vásárló ismerem a növény latin nevét és csak arra vagyok kíváncsi, hogy az alfajok közül vajon melyiknek a megvásárlásával kacérkodom adott pillanatban, akkor az ott dolgozónak talán illene tudnia a választ....nos általában - ó, borzalom - fogalmuk sincs. Jó lenne egyszer egy hely, ahol tudják....vagy legalább van a pult alatt néhány könyvük, amiből egy hozzávetőleges választ tudnak adni. És hogy ez miért fontos? Hát azért, mert a növények nevei rengeteget elárulnak. Enélkül gyakorlatilag lehetetlen lenne a választás. 

A tanulság: ezt is nekünk kell megtanulnunk! Még szerencse, hogy agykapacitásunk szinte végtelen... :-) A feladat egyébként kicsikét sem lehetetlen. (Csüggedésre semmi ok: a növénytani osztályokat emberek találták ki - és IGEN, a növények elnevezései is logikusak - ember alkotta rendszert ember meg is tud tanulni!) Semeddig nem tart olvasgatás közben megfigyelni a latin neveket. Néhány figyelmesen forgatott könyvlap és arra ébredünk, hogy hamarabb jut eszünkbe valaminek a latin neve, mint a magyar. És tényleg!

Itt van néhány alapvető példa, ami általában a hosszú nevek végén található: alba = fehér, negra = fekete, pendula = csüngő, aurea = arany(színű) ..... ugye, hogy nem is nehéz???!!!???

Amit pl. mindenki ismer: Thuja occidentalis 'Smaragd' és Thuja occidentalis 'Aurea'

Szóval aki arra adja a fejét, hogy amatőr kertésszé váljon, arra sok tanulnivaló vár, ha jót akar! És akkor még a felcseperedett növény méreteit, a növény- és levélformákat, színezeteket, változatokat még nem is említettem. Amiről pedig semmiképp nem feledkezhetünk el, nos az a növény által kívánt vízmennyiség, fény- és talajigény.

Szerintem egyáltalán nem szégyen a hozzáértéktől kérdezni, a könyveket bújni és az internet világában néhány perc alatt utánanézni....enélkül dönteni viszont annál kínosabb következményekkel járhat: könnyen ébredhetünk arra egy szép napon, hogy a csepp növényke szépen kinőtte a kertet. És akkor arról a szomorúságról még csak említést sem tettem, amikor a dédelgetett, becézgetett kedvenc feladja a küzdelmet és kiszárad, elsárgul, lehullajtja a levelét....mert rosszul kezeljük vagy éppen rossz helyre ültettük el.

Fentiek elkerüléséhez sem kell több, mint odafigyelés. Ja, és itt is az a cél, hogy örömünket leljük a hobbinkban és gyönyörködjünk a kertben...kis alkotásunkban. Az életben azért kezdünk neki valaminek, mert vágyunk arra, hogy a kreatív módon létrehozott eredmény boldogságot hozzon, mosolyt csaljon arcunkra. Frusztrációt és bosszúságot okoznak nekünk mások....elegen... :-)

A Nagy Kertátalakítás - Jobb, ha magunk csináljuk!

És elérkezett a legnehezebb....azután, hogy a munka oroszlánrészével végeztünk, azaz vége volt már minden rettenetesn nehéz földmunkának amit elvégezhettünk és a hihetetlennek tűnő átültetéseken is túlvoltunk; végre ki kellett választanunk az új növényeket. Természetesen olyanokat szerettünk volna, amik még nem voltak részei a kertnek. (gondoltuk, hogy a 'változatosság gyönyörködtet' itt valóban igaz lehet)

Mondjuk épp itt volt az ideje egy kis felfrissülésnek, mert a kert kezdett erősen csatatérre emlékeztetni...naponta sajgott a hátunk és fájt a derekunk...kínunkban persze - a tőlünk kicsit sem idegen módon - nagyokat vihogtunk. Mint egy rokkant sereg, úgy éreztük magunkat. Egy dolog nem hagyott el sosem: a lelkesedés. Vagy a kényszer hajtott, hogy egyszer a végére érjünk :-)

Volt egy terület, ahol - lehet, hogy az volt az ok, hogy valamennyien minden nap dolgozni jártunk - sehogy sem boldogultunk. Illetve haladtunk, de már vérhólyagok sorakoztak mindannyiunk tenyerén és kezdtünk csüggedté válni. A problémát a hozatott föld (illetve az eltávolítandó salakos szennyezés) okozta, ami nem elég, hogy kissé agyagosnak bizonyult, még hihetetlen módon meg is kínzott minket. Hordtuk mi lelkesen, de sehogysem csökkent a kupac....Ekkor áldozatot kényszerültünk hozni és eldöntöttük, hogy -mivel a hősök kora már lejárt - így hívunk egy Bobcat-est és majd a gépre bízzuk a munka legnehezebb részét.

Bár ne tettük volna! Eljött a reggel, melyen a munkagép házunknál megjelent és átvette a stafétát. Ezen a délelőttön munka közben (bevallom) el-elterelődtek  kissé a gondolataim - és magam előtt látva a kész, elplanírozott területet elégedett vigyor vette át az uralmat ábrázatomon. Tényleg ültetni fogunk! Na ehhez képest kétségbeesett telefonhívást kaptam Édesanyámtól, aki miután több száz métert gyalogolt az utcában, csak a sarokról mert engem is értesíteni: a munkagép a kitermelendő földdel együtt a gázvezetéket is megsértette....az egész környéket elárasztotta a gáz-szag...! Mondjuk érthető, hogy nem akart otthonról egy csésze kávé mellől telefonálgatni.....

Jó-jó, persze nem történt nagy baj...kivéve, hogy a szirénázó Gázművek-es autó azért szelte át a várost azon a délelőttön, hogy megakadályozza a robbanást...nálunk :-)

Elzárták. Kijavították. Fizettünk. A vállalkozó úgy gondolta, hogy bár tudta, hogy a vezeték, nem az ő hibája...legalább részben megértettük vele, hogy az övé.

Szóval leszámítva az előbbi kis intermezzot, tisztult a kép és kezdtük látni az alagút végét. Jegyzem meg: pont időben! 

Gondolatok az öntözésről és öntözés közben

Hát jó sok idő eltelt. Beütött a majd' 40 C... :) Az elmúlt napokban a kert és a ház nyaralóvá alakult - ahol mindennap kikapcsolódással és persze valami tennivalóval telik. Összegyűlt a Család apraja-nagyja és a napi közös "kötelező" feladatok elvégzése után minden este - de vasárnap aztán reggeltől-estig - átadtuk magunkat az igazán fontos tevékenységeknek: a közös sütés-főzésnek, és a beszélgetős evés-ivásnak. - Nálunk ez jelenti a Családot, azt hiszem.

Volt szalonnasütés - amolyan igazi, régies (ha tetszik: retro) hangulatú a kertbe kicipelt rádióval, friss fehér kenyérrel, vöröshagymával és kenyérszalonnával, karikázott zöldpaprikával és persze felvágott paradicsommal.

Volt bográcsozás - naná, hogy lecsó készült: kalóriadús, hagyományos változatban - szalonnával, kolbásszal és persze, hogy tojással.

Sültek a sütemények, készültek az édességek, úgyhogy a cukorbevitelünk is a megfelelő szintre jutott.

Fogyott a limonádé, az ásványvíz és a fröccs: így gondoskodtunk a folyadékbevitelről :)

A tűző napon, az esti locsolásokkal ideálissá tett Micsurinban pirosodni kezdtek a paradicsomok, hajasbabákat fejlesztett az a néhány tő kukorica és hatalmasra nőttek a cukkínik. Mellesleg alig várom, hogy valódi, saját termesztésű főtt kukoricát együnk :-) 

Mondanom sem kell, hogy a locsolás az utóbbi időben kifejezetten nélkülözhetetlen, hisz' ha mi nem bírjuk a forróságot, akkor az oly kevéssel beérő növényeinktől, akik egyhelyben állva tűrik a hőmérséklet extremitását; mit várunk?! Egyszer már gondoltam, hogy megvonom tőlük a vizet, hadd lássam mire képesek... :-) de aztán megkegyelmeztem nekik... Szóval nem szabad az időt sajnálni - bár a kert méretétől függően az öntözőrendszer-mentes locsolás akár hosszú órákat is igénybevehet. Van aki hajnaltájt locsol. Én jobb szeretek esténként  a párás, vízpermetes levegőt beszippantva felfrissülni.

Azt hiszem persze, hogy aki szívesen ülteti tele kertjét szebbnél szebb dísznövényekkel és emellett még konyhakerttel is próbálkozik, majd örömét leli abban, hogy lesi a növények minden apró kis változását, annak az öntözés sem okozhat különösebb lelkifájdalmat. Én például azon kívül, hogy locsolás közben mindenkit (mármint növényt) dícsérgetek, figyelgetek ... ilyenkor találok időt arra is, hogy az engem foglalkoztató ügyekben elmélyülten gondolkozzam. Kívülről biztosan úgy tűnik, hogy csak bámulok - néhamár révült tekintettel - de én tudom az igazat: igenis fontos dolgok járank az eszemben!

Nálunk egyébként a Család majd' minden tagja szívesen álldogál és öntözi a növényeket - úgyhogy mindig van valaki, aki mezítláb, papucsban vagy épp gumicsízmában locsolgatva beszélget a kert lakóival. (persze az is lehet, hogy a saját gondolataikat osztják meg velük..) És még ők mondják, hogy állok ott bambán; na jól nézünk ki!

Szóval már csak azt nem tudom, hogy a növények a vizeskedést vagy az esti beszélgetéseket várják-e jobban...

 

Pillangók kertje

Úgy gondolom, hogy a kert nemcsak a növényektől válik igazi kertté - de a természet közelségének megnyugtató érzéséhez elengedhetetlenül hozzátarozik az állatok jelenléte is. Madárcsicsergés nélkül, rovarok döngicsélése vagy a pillangók szárnyalása nélkül üres, túl steril lenne. Ha néhány gyík vagy sün is tartozik a növénykavalkádhoz, akkor lehetünk csak igazán boldogok! :)

A nyár egyik legszebb kincse a pillangók könnyed repdesése. Ki ne csodálná a könnyű szárnyakon libbenő pillangókat? Szárnyuk tarka színe, törékeny lényük számtalanszor rabul ejt. Minduntalan mosolyra húzódó szájjal ámulunk.

Gyerekkoromban annyira természetesnek tűnt, hogy a virágok között pillangók röppennek a kertben, hogy az utóbbi években tapasztalt hiányuk szomorúsággal töltött el.

Megtaláltam hát a módját, hogy hogyan csábítsam e csodálatos kis lényeket a kertünkbe.

Hosszasan tanulmányozva a növényeket arra jutottam, hogy a számtalan színváltozatban kapható - és gyorsan növekvő (sőt, szaporodó!) - nyári orgona, ez a lágyszárú évelő cserje, számukra ellenállhatatlan táplálékforrással kecsegtető növény. Annyira vonzza a lepkéket, hogy sokszor egy-egy virágfürtön több pillangó is osztozik egyszerre.

Önös érdektől vezérelve a terasz közelébe ültettem egy nyári orgonát (Buddleia davidii) - és vártam az első tavaszt, majd a nyarat, hogy számításom beválik-e. Hajtásnak indult a növény; leveleket, majd bimbókat fejlesztett. A bimbók kipattantak. Lestem az orgonát és nem kellett sokáig várnom! Az első kinyílt virágokon máris ott táncoltak a színes pillangók!

Az idén másodszorra lehetünk tanúi a színforgatagnak: ellátogatnak hozzánk a pápaszemes pillangók, a fecskefarkú- és a kardoslepkék is - pont azok a fajok, melyeket gyerekkoromtól fogva hiányoltam. Csapatosan, sokszor egymással kergetőzve érkeznek és boldogan szívogatják a virág nektárját.

    

Micsurin MGTSZ a Senki Földjén

Már megint nem bírtunk magunkkal...Mivel az idén van az elős olyan év, hogy a nagyobb volumenű kerti munkákat végre magunk mögött hagyva talán időnk is lenne a kertet élvezni; így eléggé el nem ítélhető módon újabb ötletünk támadt :) Van itt ugyanis egy be nem fejezett rész - ami a leendő kocsibeálló helyéül szolgál majd a jövőben. Jelenleg a Senki Földje jelző illik rá a legjobban.

       

Én meg közben mindig csak nyűgösködöm, hogy 'milyen jó is lenne egy kis konyhakert, ahol nem lenne permetezés...' Bőszen veszem a vetőmagokat - szebbnél szebb sárgarépák, retkek, mángoldok, babok, céklák magjait tartalmazó zacskókról mosolyognak rám a zöldségek képei. Csak tudnám minek. Gondoltam, majd cserepekben neveljük őket. Vagy valahol. Vágyakoztunk-vágyakoztunk, de sehogysem akadt megfelelő hely.Mivel itt volt a március közepe, már nem halogathattuk tovább - sürgetővé vált a dolog. De tényleg.  

     

Elhangzott egy javaslat arra vonatkozóan, hogy kerüljenek a haszonnövények a dísznövények közé. - Hm. Mondjuk a salátaféléket még csak-csak el tudnám képzelni...de mondjuk a borsót már nehezebben...Na a legrosszabb, amit egy ismerősünk javasolt az volt, hogy néhány dísznövényt szedjünk ki a kertből, és a helyükre ültessük el a konyhakertieket. Na persze. Majd ha fagy! Felmerült, hogy veszünk egy vagy két, fából készült homokozót (vagy szegény Párom gyárt hasonlót), leállítjuk valahova - amolyan magaságyás-szegély gyanánt, és abba ültetek. (Jó sok növény el is férne :-) ) Mégis ez volt a helyes irány. A fa homokozó elhelyezése kapcsán hamar eljutottunk a majdani kocsibeállóig...aztán rájöttünk, hogy nincs is szükségünk homokozóra: megtaláltuk a veteményes helyét!!! A sorsunk megpecsételődött. Főleg a Páromé! :) Az itt tanyázó földkupacokat gyomtalanítani kellett, a földet felásni, elhúzogatni, palántaföldet és komposztált marhatrágyát közéforgatni, planírozni.

Számomra viszont újabb lehetőség adódott a tervezgetésre! :) Újabb szakkönyvek kerültek elő. A Család összedugta a fejét és együtt végiggondoltuk, hogy vajon a sárgarépa szereti-e a hagymát? És ki van barátságban a céklával? A fokhagyma tényleg jó védőnövény? Mit kell a spenót mellé ültetni? A terv az volt, hogy - miután a permetezés nálunk ki van zárva - megtaláljuk annak a módját, hogy hogyan védhetnénk meg reménybeli zöldségeinket a kártevőktől. Hamar kidolgoztuk a stratégiát és megkezdődött az ültetés. Védőnövényként alkalmaztuk a hagymán és a fokhagymán kívül a büdöskét is - mert állítólag távoltartja a csigákat. Senkit sem szeretnék elkeseríteni: a hír kacsa. Legalábbis a mi csigáink pont az ültetést követő nap reggelére ették meg a büdöskét :)



A földterületünket - ami 2 csöppnyi ágyásterületből áll - régi bontott téglákkal, helyenként pedig ágyásszegéllyel bástyáztuk körbe, hogy megóvjuk a kutyák érdeklődésétől. A teljes terület kb. 16 m2. Egy szobányi föld. De itt legalább kiélhetjük a zöldségtermesztés iránti vágyunkat!

Helyes kis sorokat rajzoltunk, apró barázdákat húztunk és nagy gonddal vetettük a magocskákat. Elültettük hát a retket (mindjárt kétfélét), a sárgarépát, a fehérrépát, a céklát, a sóskát, a spenótot, a borsót, a cukorborsót, a mángoldot. Sikerült néhány délceg saláta-palántát, aprócska karalábét, zellert is beszereznünk, úgyhogy ezeket is elültettük. Vettem dughagymát (vöröset és lilát), fokhagymát is. Aztán megérkeztek az eperpalánták. Jöttek sorba: paprikák, csinos kis paradicsomok, újabb fűszernövények a meglévők mellé. Megérkezett egy áfonyabokor, egy egres és 2 gyönyörű ribizli bokor is. Jött egy füge. Áprilisban és májusban aztán elültettük a babokat, a kukoricát (mert hát néhány cső kukorica olyan jó lenne!) és érkeztek a cukkíni palánták. Aztán jött az uborka. Meg néhány újabb tő paradicsom. Ami nem fért el a veteményesben, azt nyugodt lelkiismerettel hatalmas cserepekbe ültettük. Meg ládákba.

Lehet, hogy nem vagyunk teljen épek - mégis jól szórakozunk! Locsolunk és becézgetünk, szurkolunk és drukkolunk. És beválik. Aki a földből kibújt, azt mind egyesével köszöntöttük minálunk. Ha valami virágot hoz, azt minden mifelénk járó barátnak meg kell tekintenie...Az itt termett zöldségeket pedig illik dícsérő szavakkal illetni! (Ezek a konyhakertiek ugyanis bizonyítottan nagyon jól hallanak!)

Mi közben csigákkal vívunk - de ez egy örök harc. Meg persze gazzal. Sok gazzal. (Nem is értem, hogy honnan nőnek?!) - Hál' Istennek a hallásuk rosszabb, mint a veteményes jogos lakóinak - mivel utóbbiak úgy tűnik, hogy értik a vezényszavakat: 'Hajrá cukkíni!' 'Fussál babocska!' 'Gyerünk karalábék: Duculjatok!'