Manióka a hűtőben

Az én szupertesóm felhívott Londonból (a szupermarket zöldségosztályáról...) és afelől érdeklődött, hogy hozzon-e nekem cassavát. (?) Hirtelen nem tudtam hova tenni a dolgot, kissé bénán éreztem magam. Na ő se tudta, hogy igazából miről beszél, úgyhogy bizonytalanságában hívott fel....bízva abban, hogy én majd azonnal tudom, mi fán terem a dolog :-) Tudjuk, hogy számtalan olyan ehető dolog létezik, amivel a Világ többi részén táplálkoznak az emberek (és nyilván nem csodálkozunk, hogy miért is árulják ezeket egy korábbi, kiterjedt gyarmatbirodalommal rendelkező ország közértjében....), mégis bátran kijelenthetjük, hogy ezek egy részét még sohasem kóstoltuk, sőt, még csak nem is láttuk...maximum fotón. Apropó fotó: mire jó az internet?! Gyorsan megnéztem mi is lehet ez a dolog....és hirtelen megvilágosodtam! A cassava (esetleg láttam már így is: kasszava) nálunk inkább a manióka néven ismert gyökér, amiből édességeket, köreteket készítenek a világ nagyobbik részén. És ez nem vicc! Fogyasztják Dél-Amerikától Észak-Amerikán és Indonézián át a Távol-Keletig...szóval garantálom, hogy többen, mint ahányan mi itt Európában összesen lakunk :) Keményítő tartalma hihetetlenül magas, ezért elsőrangú sűrítő lehet ételeinkhez. Nem mellesleg gluténmentes, úgyhogy lisztérzékenyek is használhatják.

Én maniókával Brazíliában találkoztam, ahol a mindennapi étekezés részeként - hol a belőle őrölt lisztből, hol a gyökérből elkészített - köreteket szinte valamennyi főtt/sült ételhez felszolgáltak. Annak idején még én is hoztam egy csomag maniókadarát, amiből a (kukoricadarából készült) puliszka (vagy ha szimpatikusabb olaszul, akkor polenta) analógiájára egyszerű, de fantasztikus köret készíthető. Indonéziában (pl. a Fülöp-szigeteken) leginkább sütemény lesz a cassavából. (Halkan jegyzem meg, hogy az USA-ban oly népszerű -mellesleg Dél-Kelet Ázsiából származó - és tényleg ellenállhatatlan - tápióka puding is isteni finom. Ez utóbbi édesség ugyanis a maniókából kinyert tápióka lisztből készülő gyöngyöktől válik különlegessé). A tápióka gyöngyöket szintén rengeteg konyha felhasználja.

Summa summárum, a gyökér landolt Budapesten, úgyhogy ki kellett találnom, mit is kezdjünk vele. Fülig érő vigyorral nyugtáztam, hogy az én hűtőmben bizony egy igazi ritkaság rejtőzik a zöldségek között!!! :-D
Nyilvánvaló, hogy lázas keresgetésbe kezdtem - és korábbi utazásom emlékére az is biztos volt, hogy valami Dél-amerikai dolog készül majd belőle.

Így esett a választásom az alábbi receptre, amit kissé megváltoztattam - bár ezen nincs mit csodálkozni... Az eredeti étel Peruból származik, ahol nem tudom, mennyire szokták 'megnyalni mind a tíz ujjukat', de itt nálunk kifejezetten ez lett a főzőcske eredménye.... :-)


Kukoricás maniókatallérok chilis salsával

Hozzávalók: 1 db manióka (cassava) gyökér kb. 300-400 g, 50 g vaj, 100 g morzsolt csemegekukorica, 100 g mozzarella, 1 tojás, néhány ág koriander, 1 ek. liszt, 1 chili paprika, 1/2 lime leve, 3 újhagyma zöldje, 2-3 ek. olaj, 4 szem koktélparadicsom, só, olaj a sütéshez, tejföl

        

A maniókagyökeret megpucoljuk, felkockázzuk és sós vízben puhára főzzük. (ez elég időigényes!) Közben elkészítjük a salsát, azaz a mártogatós szószt. Ehhez a hagymazöldet és a koktélparadicsomokat apróra vágjuk és tálkába tesszük (bátran borítsuk hozzá a paradicsom levét és magjait is!). Öntözzük meg az olajjal és a lime levével. Vágjuk fel a chilit (magozzuk ki) és igen finomra vágva ezt is adjuk hozzá. Jöhet még egy kis só. Villával kicsit összetörjük a paradicsomot és alaposan összekavarjuk az egészet. (opcionálisan ebbe is tehetünk korianderlevelet összevágva, de miután az a tallérokat fogja ízesíteni, így nem szükséges a salsába)

      

A megfőtt maniókadarabokat leszűrjük, összetörjük (krumplinyomóval nagyon nehéz, ezért érdemes botmixerrel), sózzuk és hozzákeverjük a vajat, majd az előre összekevert tojást. Ehhez jöhetnek a kukoricaszemek és az apróra tépkedett mozzarella darabok, majd a felaprított korianderlevél. A masszát meghintjük egy kanál liszttel, és ezt is hozzákeverjük. Kevés olajat melegítünk egy serpenyőben, és ebbe egy-egy kanálnyi masszát szaggatunk. A kanál hátoldalával kissé ellapítjuk az adagokat, de nem vékonyabbra mint 8-10 mm.  Mindkét oldalukat aranybarnára sütjük.

Az elkészített salsával és egy-egy jó kanál sűrű tejföllel tálaljuk.

Majd' 20 évnyi vágyakozás: Eggs Benedict

A Családom a megmondhatója, hányszor jutott eszembe, hányszor emlegettem és hányszor vágyakoztam utána...Bár több mint 18 éve, hogy először ettem és körülbelül 13, hogy utoljára...időről időre eszembe jut. Az úgy történt, hogy a 90-es évek elején jártam először az USA-ban, amit hosszú évek követtek. Ezalatt számtalanszor átszeltem az Atlanti-óceánt és az Észak-amerikai kontinenst is. Azt hiszem, ott lettem felnőtt. Ott béreltem először lakást, ott tanultam meg igazán autót vezetni, ott kellett először magamról gondoskodnom, számlákat fizetnem, háztartást vezetnem. Ezért gyanítom, hogy ez a nosztalgia már sohasem múlik el.

Viszonylag nehezen magyaráztam el itthon azokat az ízeket, melyek számomra a reggeli ételek csúcsát; míg számukra maximum a képzelet által összerakott képet jelenthetik. Nem tudom mások hogy vannak ezzel, de én nagyon könnyen emlékszem ízekre és illatokra is. És az Eggs Benedict ízét nem lehet elfelejteni! Ez egy kis szendvicske, amin finom sonka és buggyantott tojás pihen a Hollandi mártás alatt...Hát nem csodálatos?!

Ez az egyik igazi amerikai reggeli étel (bár azóta az angolszász területeken is előszeretettel fogyasztják), amit  bátran ajánlhatok! Utánanéztem, de az eredete kétséges. Mindenesetre többb párhuzamosan fennmaradt 'legenda' kötődik hozzá, melyek közül szinte mind New York-hoz kapcsolódik. Egy dolog azonban biztos! Ma már mi is elkészíthetjük, mert az egyik autentikus és elengedhetetlen alapanyag, azaz az English Muffin (angol muffin) kapható lett az angol tulajdonban lévő szupermarketben! ÉLJEN!!!! Ennek - a félreértések elkerülése végett - semmi köze a sütihez amit muffinnak nevezünk, egyáltalán nem édes; inkább a zsömlére emlékeztet.

Amint a múlt héten megpillantottam, felcsillant a szemem és nem is volt kérdéses, hogy azonnal megveszem-e, mivel ez volt ezidáig az egyetlen, ami elválaszthatott az Eggs Benedict-től!!! Ledőltek hát az akadályok és semmi sem állíthatott meg, hogy menten elkészítsem....Izgatottan álltam neki és alig vártam, hogy az oly hőn áhított álom végre valósággá váljon. És láss csodát! Elkészült. Nem győztem gyönyörködni a művemben (persze csak néhány pillanatig...), illetve nyammogva ízlelgetni, élvezkedni a zamatos falatok felett....nem tartott sokáig....néhány perc alatt el is pusztítottuk az egészet! És az volt a legjobb benne, hogy végre megízlelhette anyukám is, hogy mi az, amiről ennyi év alatt csak áradozni hallott .... mostmár Ő is áradozik! :)

Egyébként elsőre kicsit macerásnak tűnhet az elkészítése, de az alábbi anyagokból készülő beforralt, ízesített ecetből marad majd bőven több, későbbi adaghoz is - így ezt a jövőben már nem kell újra elkészíteni!!!!

Eggs Benedict

Hozzávalók:

4 adaghoz (ez 2 főnek pont jó reggelire!): 2 db angol muffin, 4 egész tojás, 4 szelet főtt sonka

A Hollandi mártáshoz: 1 ág tárkony, fél tenyérnyi szemes bors, 250 ml fehérbor ecet, 100 g sótlan vaj, 2 tojássárgája, 1/2 citrom leve, só, frissen őrölt bors

Egy kis lábasban felforraljuk az ecetet a szemes borssal (lehet színes is) és a megmosott, lecsípkedett tárkonylevelekkel. Néha kicsit kevergetjük. Hamar már csak kevesebb lesz, mint a fele: na ekkor kész is van; félrehúzhatjuk hűlni.

A vajat egy kis tálkában (akár a mikróban) megolvasztjuk. A fehér habra jelenleg nem lesz szükségünk, csak az olvadt vajra. (mellesleg nem érdemes kidobni, mert pl. párolt zöldséghez még ez is remekül felhasználható!) Egy másik edényben vizet forralunk, majd visszavesszük annyira, hogy gyöngyözzön. Egy hőálló tálba 2 tojássárgát pottyantunk, majd a gyöngyöző víz fölé helyezzük a tálat. (a tál nem lóghat a vízbe!!) Habverővel dolgozva hozzákavarunk 1 evőkanálnyit az elkészített ízes ecetből. Habos lesz és hamar krémesedni kezd. Adunk hozzá egy kanál forró vizet is. Levesszük a tálat a gőzről és úgy keverjük tovább, mert a tojás pillanatok alatt megfő! Az olvadt vajból hozzáöntünk egy evőkanálnyit és alaposan eldolgozzuk. Máris habosodó, sűrű krémmé válik. Mehet vissza kicist a víz fölé és jöhet hozzá még a vajból. Közben folyamatosan kavarjuk!...

Ismét le és ismét fel, így adjuk hozzá az összes vajat. Amikor kész, belecsavarjuk a fél citrom levét, sózzuk és borsozzuk. Meglehetősen sűrű lesz. Mivel könnyedén folyós mártást szeretnénk (és nem majonéz sűrűségűt), így még néhány evőkanál vízzel eldolgozzuk.

A vízhez hozzáadunk annyit, hogy legalább 2 liter legyen. Beleöntünk úgy 4-5 evőkanállal az ízesített ecetből. Felforraljuk, majd újra kisebbre vesszük, hogy szépen gyöngyözzön. Erősen megkeverjük, hogy egy kis örvény keletkezzen a közepén, és beleütünk egy tojást. Ez elkezd körbe-körbe forogni és 2 perc alatt csodálatos buggyantott (azaz posírozott) tojásként kerül elő! Akár kettőt is készíthetünk egyszerre.

 

A muffinokat félbevágjuk és a sütőben vagy a kenyérpirítóban kissé megpirítjuk őket, majd finoman megkenjük őket a kész Hollandi mártással. Erre teszünk egy-egy szelet átmelegített sonkaszeletet, majd ráültetünk egy-egy buggyantott tojást. Rákanalazzuk a csodálatos mártást és már kész is!

 

A maradék ízes ecetet pedig kis üvegcsében elzárva félretesszük a következő Eggs Benedict-hez...mert hamar újra ez lesz a reggeli!!!!!

Sütőtök, parmezán és rozmaring

Azért mert mi nem ünnepeljük a Halloweent, még nagyon is szeretjük a sütőtököt! Mellesleg jegyzem meg, hogy azért egyszer ki fogom próbálni a töklámpás készítést is, mert tulajdonképpen nagyon kedves és szórakoztató jelenség a világító tökfej... :-)

Gyerekkoromban minden ősszel megkezdődött az itthoni sütőtök sütés; amúgy a hagyományos módon. Kicsiként viszont még nem szerettem. Főleg az állagával volt bajom, azt hiszem. Az íze azért nem volt rossz és megfigyeltem, hogy a felnőttek mennyire lelkesednek érte - bár ezt őszintén nem nagyon értettem. Érdekes, hogy a már akkoriban is kapható sütőtöklevet mégis imádtam...

Ami viszont már akkor is csodálattal töltött el, az a sülő sütőtök illata volt, ami betölötte a konyhát...

...Aztán teltek a gyermekévek és egyszercsak azt vettem észre, hogy már én is várom a kész sütőtököt...rájöttem, hogy nagyon is finom csemege, ahogy a cukor vagy méz, amivel alaposan megszórtuk vagy bekenegettük a darabkák tetejét karamellizálódik a narancs színű tökhúson.

Azóta kifejezetten divatbajött a sütőtök felhasználása - és erre a megélénkült keresletre (véletlenül) jól reagált a kínálati oldal is, hiszen megjelentek a különböző méretű és formájú, zamatú és színű sütőtökök. Aztán az is lehet, hogy szép lassan, a kínálat bővítésével keltették fel az érdeklődést a sütőtök iránt, hogy újabb piacokat szerezzenek...Na mindegy. Itt most nem a gazdaság a lényeg. Hanem maga a termék... :-)

Készíthetünk belőle tölteléket, keverhetjük tésztába, lehet belőle püré és még sok minden más is...például fagyi. De amiről én beszélni szeretnék, az egy mennyei sütőtökkrémleves, ami sok mindenben eltér a hagyományostól. Persze miért is ne térne? Pont ez a jó benne. 

Meg még az is jó benne, hogy a 'macerásabb' és időigényesebb részét elég egy szezonban csak egyszer megcsinálni. Ettől kezdve a félkész alapanyagot én már a mélyhűtőből húzom elő....bár akkor még sok esetben kérdéses, hogy végülis leves lesz-e belőle vagy újabb kreálmánykodás áldozatává válik... :-)

Egyébként a leves - ha az alapanyag a mélyhűtőben pihen -  maximum 10 perc alatt készül el!!!

Rozmaringos sütőtökleves parmezánnal

Hozzávalók:

A félkész alapanyaghoz: egy nagyobb sütőtök (vagy egy óriás fele), 3-4 szál rozmaring, 1 egész fej fokhagyma, olívaolaj, só, bors

A leveshez: az alábbiak szerint előkészített, már megsütött tök (vélhetőleg elég lesz egy része), 150 g frissen reszelt parmezán, 200 ml főzőtejszín, 1 l sonkalé vagy 1 l csirkealaplé (az előzőt nyugodtan őrizgethetjüka mélyhűtőben, az utóbbit - ha nincs más - készíthetjük leveskockából is!), 50 g vaj, kevés szerecsendió, 2 gerezd fokhagyma.

A sütőtököt (keresztben, szóval a kalapját leemelve!!!) félbevágjuk. A magokat kanállal kikaparjuk és félretesszük: egy kis pirított tökmag néhány 10 perc alatt még lehet belőlük! Egy késsel a tököt beirdaljuk - legjobb, ha rácsmintás lesz a teteje. A fokhagymafejet szintén keresztben félbevágjuk (pucolni nem kell) és alapsan bedörzsöljük vele a tököt. Megsózzuk, frissen őrölt borsot szórunk rá és a rozmaringágakat ráfektetjük. A fokhagymát is dobjuk a közepébe. Olívaolajjal meglocsoljuk. 160-170 C fokra mehet is a sütőbe, úgyhogy innentől hosszú időre nincs is dolgunk vele. Az egyetlen, hogy a fokhagymát érdemes sütés közben figyelgetni, mert hamar szenesedni kezd. Ha kiszedtük, tegyük félre, mert még szükségünk lesz rá!

Az elkészült sütőtököt egy kanállal alaposan kivájjuk - a levéről sem feledkezünk meg - és hozzádobjuk a sült fokhagymagerezdeket is (persze már héj nélkül!). Ha a rozmaringról néhány levélke is marad a tökpépben, csak örülhetünk, de az ágakat kidobjuk!

Na ez az a pép, ami remekül eláll a mélyhűtőben várva a további felhasználást!!!

A tök kivájt húsát lábosba dobjuk és felöntjük az előkészített sonkalével. Hozzáöntjük a főzőtejszínt és még egy kicsit megborsozzuk. Hagyjuk, hogy felforrjon, aztán lejjebb vesszük a hőmérsékletet alatta. A finomra zúzott fokhagymát és a reszelt parmezánt is belekeverjük. Átorgatjuk és egy kevés szerecsendiót reszelünk hozzá, illetve sózzuk. Néhány perc alatt kész lesz a leves, amivel már csak annyi a dolgunk, hogy beledobjuk a vajat, és vagy turmixgépben vagy botmixerrel a lábosban pürésítjük. Ha nagyon sűrű lenne, akkor egy kevés alaplével vagy egy pohár vízzel lazítunk rajta. Tálaláskor parmezán forgácsokat vagy reszelt parmezánt szórunk a tetejére.

Spaghetti alla Carbonara / Carbonara spagetti

Egyik este tényleg nem volt kedvem különösebb főzőcskézéshez...de lássuk be, enni azért kell. Méghozzá lehetőség szerint valami meleget. Ilyenkor jönnek elő a tésztaételek, mert ideális esetben a tészta megfőzése alatt a ragu is elkészül - úgyhogy igazán 10 perc az egész!

Már elég rég nem készítettem Carbonara spagettit, amit szerintem mindenki ismer; de csak nagyon kevésszer lehet igazán finomat találni belőle - és ez igaz az éttermek kínálatára is. (Én azt hiszem /néhány próbálkozás után/ már sok évvel ezelőtt feladtam, mert tényleg elég volt a csalódásból.) Ennek a tésztának pont az egyszerűségében rejlik a szépsége; és nem hiszem, hogy a tejszín-tojás-húsos bacon/pancetta dolgon lenne mit bonyolítani....Meg hát felesleges is...

Mindemellett ez az az étel, aminek elkészítése azzal kezdődik, hogy megterítjük az asztalt és előkészítjük a tányérokat, mert kifejezetten frissen az igazi...a tészta ugyanis könnyen beszívja a tejszínt, a tojás meg rásül ... :)

Spaghetti alla Carbonara

Hozzávalók: 250 g pancetta feldarabolva vagy 250 g apróra vágott húsos bacon, 250 ml főzőtejszín, 6 ek. parmezán, 2 tojás + 4 tojás sárgája, szerecsendió, só, bors, olívaolaj, 500 g spagetti, só, víz a főzéshez

A tésztát sós, lobogó vízben feltesszük főni. Ezzel egy időben egy nagyobb serpenyőben kevés olívaolajat hevítünk és erre dobjuk a pancetta darabkákat vagy a szalonnakockákat. Jól átforgatjuk és félrehúzzuk, ha kell. Egy tálkában a két egész tojást és a szétválasztott tojások sárgáját összekeverjük a tejszínnel, kevés sóval, frissen őrölt borssal és szerecsendiót reszelünk hozzá. Beleforgatjuk az előzőleg lereszelt parmezán sajtot is.

Amint a tészta elkészült, a tejszínes keveréket a szalonnához öntjük és a tésztát is egyenesen a serpenyőbe szedjük. Alaposan összeforgatjuk a tejszínes-tojásos mártással. Erre elég 1 perc, mert különben rántottás-omlettes tésztát kapunk (ami valahogyan elgyszercsak elkezd hasonlítani a jó öreg tojásos nokedlihez...) !!! Tálaláskor mehet a tetejére is egy adag parmezán.

Piros bogyós máktorta vaníliakrémmel

Na, ma nem vagyok valami jó formában...Bár már a tegnap sem volt az igazi... :(  - lehet, hogy ez most huzamosabban így marad?!

Tegnap délben szülinapot ünnepeltünk - ez jó! -, amit részemről nagy-nagy készülődés előzött meg. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy viszonylagosan szűk időkeretbe voltam kénytelen szorítani az ebédkészítést, mivel a Tesóm - aki 'politikai villámlátogatáson' tartózkodott hazánkban ezen a hétvégén, a délutáni géppel már indult is vissza Londonba. Édesanyánk (az Ünnepelt) mit sem sejtett az ebéd utáni meglepetésről, az itthon sütött tortáról....úgyhogy külön műsorszám volt az összetevőket és a készítés fázisait titokban tartani előtte.... Mondjuk volt is kapkodás, mert nem egyszer átjött hozzám valamiért, meghogy meglesse, hol tart az ebéd...amikor lázasan dobáltam vissza a tojásokat, a tejszínt, a gyümölcsöt....a mérleget, a már elkészült piskótát a rejtekhelyekre (l.d. hűtőszekrény, mikró, sütő, szekrény, fiók...meg ami kéznél volt).

Amúgyis életem egyik legbonyolultabban kivitelezett tortája volt a tegnapi: mégpedig abból az okból kifolyólag, hogy szépen elrontottam ezt-azt... (nem is akarom részletezni, hogy mennyi készítési fázist kényszerültem - köszönhetően a 'jó formámnak' - megismételni) .... Na jó. Bevallom, hogy a vég akkor következett el, amikor a tejszín semmilyen körülmények között sem akart habbá válni... Elgondolkodva a dolgok miértjén végülis rájöttem, hogy a főzőtejszínt vettem elő a habtejszín helyett..(abból pedig még én se tudok habot csinálni..... :-D

Mellesleg büszkén jelentem, hogy szinkronban készítettem a tortát, a három féle párolt zöldséget, a fűszeres pulykasültet és a krumplipürét....és simán túléltem....ebből is látszik, hogy minden az időzítésen múlik :)

A fenti megpróbáltatások (és próbálkozásaim) ellenére a frissiben improvizált tortát nem sikerült elrontanom; sőt - bár nem képzelem, hogy erre egy üzletet lehetne alapozni -, meg kell, hogy mondjam: Nagyon finom lett! (Ami a legfontosabb, hogy Anyukám is imádta!)

Amúgy az egész torta ötlet úgy született, hogy elmélkedtem az ízeken és rájöttem, hogy mákos süteményt bizony nagyon régen ettünk. Úgy gondoltam, hogy a vaníliakrém 'lágyítana' rajta egy kicsit, míg a bogyós gyümölcsök szintén jól illenének a határozott ízhez és a színük is kifejezetten jól állna a máknak :-)

Szóval elképzeltem valamit, aminek az eredményét lent látjátok - az itthoniak meg a hűtőben (!) .

Mondjuk egy picit időigényes, mivel minden krémréteget csak az előző megdermedése után lehet elkészíteni és a tortára kenni, ezért érdemes a piskótát mindenképp előző nap elkészíteni!

Piros bogyós máktorta vaníliakrémmel

Hozzávalók:

A piskótához: 175 g liszt, 1/2 citrom reszelt héja, 175 g kristálycukor, 1 cs. vaníliáscukor, 6 tojás, 1 csipet só

A vaníliakrémhez: 1 zacskó vaníliás pudingpor, 4-5 ek. kristálycukor, 1 cs. vaníliáscukor, 300 ml tej, 2 tojásfehérje, néhány csepp vanília esszencia (esetleg aroma)

A mákkrémhez: 150 ml tej, 250 ml habtejszín, 120 g darált mák, 80 g porcukor, 1 ek. kristálycukor, 2 ek. narancslikőr, 1 cs. zselatinfix por.

A díszítéshez: 300 g vegyes piros bogyós gyümölcs (legyen nyugodtan mélyhűtött!), 1 cs. piros színű tortazselé (már van expressz!!!)

A liszthez reszeljük a citromhéjat. A cukrot és a vaníliáscukrot habosra keverjük a 6 tojássárgával. A fehérjéket 1 csipet sóval kemény habbá verjük. Amint elkészültünk, szépen váltogatva a tojássárgás cukros krémhez adjuk a citromhéjas lisztet és a habot. Nagy mozdulatokkal forgatjuk össze, hogy ne törjön meg! A sütőt 170 C fokra (légkeverésesnél elég a 160 C) előmelegítjük. Egy kerek (kb. 24-26 cm-es forma alját (de csak az alját, mert különben a piskóta púpos lesz!!) kivajazzuk és kilisztezzük. Beleöntjük a tésztát és 40-45 percre a sütőbe tesszük. Csak akkor nyitjuk ki az ajtót, amikor a tészta elkészült - mivel különben összeesne- de ilyenkor is csak résnyire tárjuk ki; és hagyjuk a piskótát hűlni még 5 percig a sütőben. Kivesszük, rácsra tesszük amíg teljesen kihűl, aztán folpackban eltárolhatjuk másnapig.

A piskótát félbevágjuk és csak az alját használjuk fel. Egy állítható méretű süteménygyűrűt helyezünk köré jó szorosan. A másik felét visszacsomagoljuk és akár a mélyhűtőben is eltárolhatjuk 1 hónapig. (kb. 15 perc alatt felenged)

A vaníiliás pudingport a cukorral és a vaníliáscukorral elvegyítjük. Először kevés tejjel krémmé keverjük, majd folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a maradék tejet. Feltesszük főzni és itt sem feledkezünk meg a folytonos keverésről. Amíg még csak melegszik, gyorsan kemény habot verünk a tojásfehérjéből.

Néhány percen belül a pudingunk is kész (illetve a szokásostól sokkal sűrűbb lesz, hiszen kevesebb tejjel készítjük, mint kellene). Félrehúzzuk és nagy mozdulatokkal belforgatjuk a tojásfehérjét, ami pillanatok alatt meg is fő a krémben. Ezt a piskótára öntjük, elterítjük és a hűtőben pihentetjük kb. 1 órán át.

              

A mákos krémhez a mákot összekeverjük a porcukorral és a tejjel, valamint a 2 kanál narancslikőrrel. Felfőzzük és félretesszük hűlni. A habtejszínt elkezdjük felverni az 1 ek. cukorral. Amikor már sűrűsödik, hozzáöntjük a zselatin fixet és kemény habot készítünk belőle. Belekanalazzuk a mákpépet és még tovább verjük. Közepesen kemény krémet kapunk. A megszilárdult vaníliarétegre borítjuk és elsimítjuk, majd újabb 1-2 órára a hűtőben pihentetjük a süteményt.

  

A vegyes bogyós gyümölcsöket kiolvasztjuk - legjobb, ha maguktól eresztenek ki egy nagy lyukú szűrőben egy tál tetején, és a dermedt mákkrém tetejére rendezzük. A piros zseléport frissen forralt vízzel elkeverjük és hozzáöntjük a gyümölcsök kieresztett levét is. Pillanatok alatt sűrűsödni kezd, úgyhogy a lehető leghamarabb a torta tetejére, a gyümölcsökre öntjük. A torta újra mehet a hűtőbe tálalásig! A sütőgyűrűt csak tálalás előtt vesszük le róla.

Lucky - legújabb mentőakciónk alanya

Valamivel több mint két héttel ezelőtt történt, hogy hivatalosan és ünnepélyesen felavattuk legújabb Állatmentőnket a Családi Csapatban!

Én már rég nem csodálkozom, hogy úton-útfélen egy elkóborolt, kidobott vagy sérülten szenvedő állatba botlom (és ez nincs nagyon másként édesanyámmal meg a testvéremmel sem). Fogalmam sincs hány kutya, macska, papagáj vagy vadonélő faj talált haza vagy került új gazdához (sok esetben hozzánk) azt követően, hogy az utamba (utunkba) akadt... :-) Ez már csak így van. Meg kell, hogy mondjam: ez a titkos vonzerő - ami az állatokat hozzánk vezeti - vagy ragadós vagy kifejlődik (mellettem), mindenesetre Életem Értelme - aki már 'magától is' állat-imádó volt - az utóbbi években hasonló tulajdonság jegyeit mutatja....érdekes megfigyelés :-)

Találtunk mi már kutyát és macskát főutakon buszokat és kamionokat kerülgetve, villamoson 'felejtve', az erdő mélyén, a fagyban dideregve, a reggeli dugóban a belső sávban gubbasztva, autóból éppen 'kipottyantva', parkolóban tekeregve, faágon ügyetlenkedve, áradó folyóban levegőért kapkodva, villanydróton énekelve.....és még számtalan más módon. Persze vannak olyan csodák is, amikor a Jó Ég tudja honnan, de pont a mi kapunkba, kerítésünk tövébe vagy épp ajtónkba érkezik az ijedt jószág : ) ....vagy egyszerűen csak valahonnan a nyomunkba ered...mi meg észlelve az újonnan csatlakozott kis barát jelenlétét szépen megfordulunk és elindulunk visszafelé, hogy kitaláljuk, melyik kerítésen furakodhatott át, honnan szökhetett meg és vajh' mi csábította arra, hogy velünk tartson.

A legújabb kutyamentési akció legelső, mindent eldöntő lépéseit nem én tettem meg (és mégcsak nem is a Életem Értelme), hanem - mondom, hogy ragadós (!) - az Ő gyönyörű Gyermeke... :-)

Hazafelé tartott barátnőjével estefelé, amikor egy (jelzem igencsak mutatós) kisméretű eb került a látóterébe...(Ráadásul egy kutyáit sétáltató hölgy hívta fel rá a figyelmüket, aki azt gyanította, hogy hozzájuk tartozik a kis szökevény....) Hát mit csinál ilyenkor egy csupaszív, állatbarát, talpraesett majd' 17 éves? Na mit csinál? Telefonál: Apának. Meg nekem....mert hátha mi befogadjuk...és amikor kiderül, hogy azért sajnos - bár szívünk szakad - itt sincs hely minden menekültnek, akkor patthelyzet alakul ki, mivel B-terv az nincs...Tehát azonnal gyártani kell egyet....(A kutyát ugye meg nem lehet továbbküldeni azzal, hogy 'Helyes vagy, remélem hazatalálsz!')  Hozzáteszem, hogy körülbelül fél 11 volt, szombat este, amiből következően viszonylag szűkül a lehetőségek tárháza és bocsánatos bűn, hogy az Interneten talált kutyamentők sem tudtak azonnali megoldással szolgálni, hiába estem neki veszettül a gép püfölélének és a telefon nyomogatásának...

Mivel aztán a lakásban tartott 4 + 2 macska, illetve /akkor még :-( / 2 kutya mellé eléggé nehéz lenne egy idegen, fiatal felnőtt kan kutyát beintegrálni akárcsak egy éjszakára is....maradt a másik lehetőség... (hiszen az Újdonsült Állatmentő édesanyja is nagy kutyarajongó); az időközben Lucky névre keresztelt kutyafi koszt-kvártély ellátásban részesült 1 éjszakára!

Mi is aludhattunk egyet, hátha Álommanó valami értelmeset kieszel és tettrekészen ébredünk. Csakhogy a vasárnap reggel sem hozott igazi sikereket, mivelhogy kideítettük, a menhelyek zsúfolásig megteltek, kizárólag az Illatos Út fogadná be a talált ebet. Hiába is próbálkozott a Család apraja-nagyja, hogy legalább 1 olyan rokont vagy ismerőst kerítsen, aki kifejezett és olthatatlan vágyat érez egy kutya azonnali befogadására (legalább, amíg megpróbáljuk megtalálni az eredeti gazdáját)...nem jártunk szerencsével. Még valami kiszolgált kutyaházat is megpróbáltam keríteni, hogy legalább ideiglenesen mi szállásoljuk el - de ez a terv is dugába dőlt.

Szomorúan bár, de beláttuk, hogy az egyetlen lehetőségünk az, ha fényképet készítünk, plakátolunk, közösségi portálokon elhíreszteljük Lucky létezését és azt a tényt, hogy megtaláltuk....hátha jelentkezik az igazi gazda...

Így aztán a Becsületes Megtaláló egy kölcsön póráz segítségével bemutatta a tömegközlekedés lehetőségeit Lucky-nak, /aki nem mutatott kitörő örömet, viszont annál ügyesebben kavarodott fel a gyomra a buszon..., amiből következően aztán egy jóképű takarítás is felpezsdítette közös napjukat :)/  és kettecskén  látogatóba érkeztek mihozzánk. Kisvártatva ide is értek, hogy innen már közösen induljunk az Illatos Útra.... Mit mondjak? Hát húztuk az időt. Megetettük a jószágot. Megitattuk a jószágot. Sétáltattuk a jószágot. Simogattuk a jószágot. Újabb terveket próbáltunk kieszelni. Győzködtük magunkat, hogy nincs más választásunk, és közben annak a két, általunk is közelről ismert kutyának a történetével erősítettük a lelkünket, akiket van szerencsénk személyesen ismerni, és akik mind a ketten az Illatos Útról kerültek ki....

Telt-múlt az idő és egyre jobban megkedveltük ezt a helyes képű, rajzos pofájú tacskószerűséget, aki nem egész egy nap alatt új gazdájaként istenítette boldog Megtalálóját. Annyira édes kis szemüvege (vagy inkább búvármaszkja?) volt, hogy majd elolvadtunk. (persze közben a 4 macska a bezárt hálószoba rejtekén volt kénytelen időzni, mert azt azért én sem vállaltam fel, hogy 1.) közel 20 kg macskát szedjek le egyetlen kutyáról  vagy 2.) egy zsák kitépett macskaszőrt vagy farkat takarítsak fel, illetve varrassak vissza....hogy melyikkel mit tettem volna, az eldöntendő...)

Summa summárum, megszületett - a végül mindent eldöntő - ötlet, ami vasárnapra való tekintettel korábban kizárásra került: állatorvoshoz cipelés: chip-vizsgálat (hátha mázlink/mázlija van)... Elzarándokoltunk hát egy non-stop állatkórházba, ahol tekintettel arra a tényre, hogy bár lassan már mindenhol kötelező lesz, azért még nem találkoztam túl sok chippelt állattal, nem fűztem túl sok reményt a sikerhez. De mekkorát tévedtem!!! Lucky-ról (tényleg a Szerncse Fia!!!) kiderült, hogy becsületes neve Törpe és lakcíme igen közel van az előző esti (mint kiderült 2 napos) kódorgásának helyszínéhez. Még mobilszámot is találtunk a gazda neve mellé, úgyhogy kivirult ábrázattal és mámorittasan jöttünk ki a rendelőből!

Aztán telefonáltunk és érdeklődtünk és megbeszéltünk, majd szállítmányoztunk (aztán kocsit takarítottunk. Újabb utazási nehézségek miatt...) és átadtunk. Mármint kutyát az eredeti gazdinak. (Bár elfogultság és önteltség nélkül állítom, hogy Törpe-Lucky igazából egy fél perces, a gazdának szóló örömujjongás (?) után sarkonfordulva velünk, illetve az áhítattal szemlélt Megtalálóval akart inkább hazajönni....). Persze ez nem volt opció. Örültünk, hogy a gazda örült.

Annyi konzekvenciát azért levontunk a dologból, hogy ha még egyszer megtaláljuk, már tudjuk, hova nem fogjuk hazavinni......

....Fentiekre hivatkozással ezúton büszkén bejelentem, hogy Családi Állatmentő Csapatunk tagjainak köre hivatalosan is Egy Fővel bővült, mert fenti jócselekedete által bizonyságot nyert, hogy Ő sem 'csak' igazi állatbarát, hanem igazi Állatmentő is!!!
 

"Sárgán virágzik a tök"... :-)

Annyira őszi a hangulat, hogy ha akarnék sem feledkezhetnék meg a tökfélékről. :-)

Itt van mindjárt a mindenfelé kapható dísztök, ősze elején kezd el teremni és csíkos, pöttyös, méregzöld, napsárga, narancsos vagy fehér terméseit ontani. Tele van vele minden szupermarket, piac: és olyan ellenállhatatlan a sok kis helyes tököcske, hogy ember legyen a talpán, aki nem vásárol belőle a lakás díszítésére....

...Már ha nem ültetett magának.. :-)

Mi persze ültettünk. Illetve egyszerűen csak elszórtuk a (vegyes fajtákból származó) magokat a jelenleg használaton kívüli hintaállvány tövébe tavasszal és vártuk, hogy kihajtsanak a növénykék; hátha teremnek nekünk egy-két kedves kis tököcskét....

(Bevallom a nyár során előfordult, hogy Párom, aki éppen lelkesen napoztatta a hátát, amint vágta a füvet, kérdőn nézett rám, amikor 'Jaj, Istenem!' felkiáltással illettem a munkálatokat...Hát igen...sikerült (!)...áttolta rajtuk a fűnyírót, ezzel csökkentve a dísztök-termés szüretelésének esélyét....de a hős növénykezdemények - mert akkor még azok voltak - ezt is túlélték, és újra sarjadtak!!!) Nyár vége felé arra lettünk figyelmesek, hogy már erősen futnak a szárak, fejlődnek a levelek és a kacsok is helyesen tekergőznek, valamint 'sárgán virágzik a tök'...és egyszercsak megjelennek a helyes tojásdad vagy kerek (eredendően zöld) termések, mi pedig nem győzzük csodálni, hogyan növekednek.



Hogy hogyan? Hát szaporán! Egyre-másra fedeztük föl az apró terméskezdeményeket, amint fejlődésnek indultak a levelek alatt megbújva. Lett is tök egy nagy tállal! Annyira szépek, mindegyik különböző - van amelyik keresztben, elvágólag két színű: alul méregzöld, felül sárga. Van, amelyik kerekded és van amelyik tojásdad, kicsit rücskös vagy épp sima, szóval szemetgyönyörködtető és igazán mosolyra derítő látvány!!!

Vasárnap délutáni időtöltés - Normandiai fahéjas-tejszínes almatorta

Itt üldögéltem délután - és bentről szemléltem a kinti világot. Igen-igen, már jól esik a szoba melege - de még mindig kintre kívánkozom. :-)

Lehet, hogy a vasárnap az oka, de a késői ebéd után a kávékészítés előtt hiányérzetem támadt. Azonnal rájöttem, hogy egy kis süti hiányzik a boldogsághoz.

Valamelyik nap gyönyörűséges zöldalmát vettem, méghozzá legnagyobb meglepetésemre a híres Granny Smith félét (ámde szatmári szedésűt!), amiből evidensen következik valami fahéjas sütemény elkészítése...mármint nálam. Előszedtem egy francia receptet és gyorsan ellenőriztem, hogy minden szükséges alapanyaggal rendelkezem-e, mivel biztosan tudtam, hogy nincs kedvem boltba indulni. Ilyen a szerencsések sorsa, percekkel később azon kaptam magam, hogy lisztet és cukrot mérek, tojás kavarok és almát hámozok...

A végeredmény pedig ínycsiklandó illatával itt gőzölög az asztalon és csak arra vár, hogy melegségével és zamatával feldobja az estének tűnően sötét késődélutánt. Gyűlölöm, hogy ilyen hamar sötétedik!! Ez a téli időszámítás egyik utálatos velejárója - nem vagyok képes megszokni, hogy reggel és délután is sötét van. Ettől valahogy rövidebbnek tűnik a nap és az élet is... 

Normandiai fahéjas-tejszínes almatorta

Hozzávalók:

a tésztához: 150 g hideg vaj, 250 g liszt, 60 g kristálycukor, 1 kiskanál vaníliaaroma, 1 tojás, 1 ek. víz, csipet só

a tetejére: 3 szem zöldalma, 200 ml tejszín, 2 egész tojás, 1 tojás sárgája, 1 teáskanál őrölt fahéj, 100 g kristálycukor, 1 citrom leve

Először a tésztát kell elkészíteni, mert (bár az összeállítás pofonegyszerű), a sok vaj miatt többszöri pihentetést igényel. Egy kis tálban feltörjük a tojást és elkeverjük 1 evőkanál hideg vízzel. A kimért lisztet egy nagyobb tálba öntjük és a hideg vajat kis kockákra vágva beledobáljuk, majd alaposan elmorzsoljuk a lisztben.

     

 

A vaníliaaromát, a csipet sót és a kristálycukrot a tojáskeverékhez adjuk és még egyszer átkeverjük. A vajas liszt közepébe kis lyukat vájunk és ebbe öntjük a tojásos keverék 1/3-át. Átgyúrjuk és közben hozzáadjuk a 2. harmadot. Amint ezzel is elkészülünk, jöhet a 3. harmad és az alapos gyúrás. A tészta viszonylag kemény lesz, de töltsön el örömmel, hogy hamarosan kifényesedik a vajtól. Kis cipót formázunk és 15-20 percre a hűtőbe tesszük pihenni (érdemes folpackba csomagolni vagy legalább letakarni). Egy 24 cm-es kerek piteformát kivajazunk és szintén a hűtőbe tesszük pihenni.

A tejszínes krémhez feltörjük a két tojást és beldobjuk a plusz 1 tojás sárgáját is. Ehhez megy a tejszín és a cukor, majd az egy teáskanálnyi fahéj. Habverővel habosra keverjük és félretesszük.

Az almákat meghámozzuk és minimum nyolcadokra vágjuk (de minél vékonyabbak a szeletek, annál szebben lehet elhelyezni őket a süti tetején!), és a magházakat is eltávolítju

k. Egy kis tálba némi hideg vízbe áztatjuk és meglocsoljuk egy citrom levével, hogy ne barnuljanak meg.

           

A tésztát elővesszük és 2-3 mm-esre, kör alakúra kinyújtjuk. A kivajazott sütőformára hengergetjük a nyújtófával, majd alaposan belenyomkodjuk (ne maradjon levegőbuborék a süteményben!). A tésztát ismét a hűtőbe tesszük újabb 15 percre. Közben a sütőt 170 C fokra (illetve légkeverésesnél 160 C fokra előmelegítjük).

Az almaszeleteket elrendezzük a tészta tetején és ráöntjük a tejszínes fahéjkrémet. Mehet is a sütőbe 45-55 percre.

A kész süti tetejét megszórjuk porcukorral és készítünk mellé egy finom kávét! :-D

'Nahát, hogy milyen varázslatosak ezek az őszi színek...!'

Hosszú-hosszú évek óta ez volt az első olyan ősz, amikor igazán volt időm észrevenni a tündöklő napfényben színesen pompázó levelek szépségét.....lett is belőle családi szállóige, amivel Kedvesem szinte naponta 'piszkálódik'...

Ez úgy tötént, hogy egy közös autózás közben, amikor Tiszafüredről jöttünk hazafelé (és amikor naná, hogy Ő vezetett) én ráérősen a tájat szemléltem. Eltűnődve a vörös, sárga, narancs ruhába öltözött fák és cserjék tündöklésén, belefeledkezve a gyönyörűségbe nagy hirtelen megszólaltam és hosszan ecseteltem az őszi színek harmóniáját és kifejtettem abbéli véleményemet, hogy míg a tél metsző fehérségével és kontrasztos feketeségével pihenőt fúj, a tavasz a várvavárt éledéssel és a virágbaboruló, illatozó fáival színeket varázsol a lelkünkbe, a nyár pedig perzselő melegében tündöklő virágokat kelt életre, addig az ősz teljesen megváltoztatja a környezetet és a színek hihetetlen nagy foltokban mutatják meg szépségüket - ezzel is egészen új oldaláról engedi meg szemlélni a tájat....na mindegy...az egész csak úgy kijött belőlem és magam is elcsodálkoztam, hogy a hangomat hallom, ahogy kimondja a gondolataimat....kicsit úgy hangzott, mint valami komoly kinyilatkoztatás, tudományos állásfoglalás. :-) ...azóta számtalanszor hallom, hogy 'Nahát, hogy milyen varázslatosak ezek az őszi színek..!'

Dehát tényleg káprázatosak!!!

Eltöltöttem néhány órát a közeli parkban is, mert tényleg nem győzök betelni a színharmóniával. Avarban sétáltam, csodáltam a napfényt, ahogy a leveleken áttündökölve megmutatja az erezeteket, figyeltem a lehulló levelek táncát és elüldögéltem az utolsó melengető napsugarak alatt egy könyvvel a kezemben. Szóval kikapcsolódtam. Élveztem a csöndet és az azt meg-megtörő kellemes zajokat. Ráébredtem, hogy a kirándulásaink mellett mennyire háttérbe szorulnak a séták a parkban. Pedig néhány percre van csak....

    

Ha a kertben körbenézek, itt is különleges színeket látok..mélybordóba fordult az egyik vöröslevelű japán juhar (Acer palmatum), vöröses narancs lett a cserszömörce (Cotinus coggygria), besárgult a szomszéd általam olyan nagyon szeretett diófájának összes levele, pirosra színeződött a madárbirs (Cotoneaster horizontalis) a japán kecskerágó (Euonimus japonicus) tarka örökzöld levelei előtt .... szóval csoda csoda hátán!!!

Mi igyekeztünk olyan növényeket választani saját kertünkbe, melyek ősszel is díszitenek. Ilyenkor a terméseké és a levél-koronáé a főszerep. Érdemes hát a növények vásárlásakor előre átgondolni az évszakokat, hogy mindig legyen olyan szépség a kert különböző pontjain, ami vonzza a tekintetet. Már az ültetéskor figyelni kell arra, hogy milyen arcát mutatja az adott növény a különböző évszakokban. A kert nemcsak tavasszal és nyáron, hanem ősszel is élvezhető kell, hogy legyen. Sőt, amikor kertet építünk és kiválasztjuk a környezetünket díszítő növényeket, nem felejtkezhetünk el arról sem, hogy kerek 12 hónapon át fogjuk szemlélni a kialakított teret....Hát nem fantasztikus, hogy milyen sokoldalúak ezek a szépségek?!

Nem is tudom igazán, hogy mit akartam ezzel az egésszel mondani...talán csak annyit: 'Nahát, hogy milyen varázslatosak ezek az őszi színek!' :-)