Lábnyomok Micsurinban

Körülbelül 2 hete nekiláttunk, és felástuk Micsurint. Mármint a Párom, a Hős. Ő ásott. Ásott, átforgatott, kicsit gazoltunk is. Beszereztük a komposztált marhatrágyát, így azt is beforgatta a földbe, hogy kellemes táptalajt biztosítsunk az elvetésre kész magocskáknak, amiket a korábbi hetekben vadásztunk az üzletekben.

Igen, mi csak néhány dolgot veszünk palántának (például a salátafélék közül néhányat - és később a paradicsomot, meg a cukkínit), a többit igyekszünk magról magunk felnevelni a kezdetektől.

Gyömbér kutyánk nagy érdeklődéssel figyelte a munkát, úgyhogy számítani lehetett rá, hogy az ültetésben is szeretné kivenni a részét. Mert ugye az ásásból kivette. Különben is hajlamos a Páromat követni - valami rejtélyes férfi-szövetséget alkotnak Ők ketten -, úgyhogy egyértelmű, hogy minden, amit az Alfa Hím csinál, követendő példával szolgál, s mint jó Falkatagnak ugyanezt Gyömbusznak is meg kell próbálnia. Egyébként is jól jön a segítség. Szóval együtt ástak. Amint elplaníroztuk a területet és hosszas gondolkodás után Anyukámmal kijelöltük a növénykék helyét, úgy gondolta, hogy a magocskák elszórásában is segéd-mancsot kell nyújtania. Nehézségek árán bár, de sikerült lebeszélnünk, úgyhogy beérte azzal, hogy figyel.

Mindent máshova vetettünk, mint ahol az előző évben termett. Szerintünk így jó. És a tavalyi tapasztalatokból kiindulva döntöttük el, hogy miből mennyit ültessünk. Csak egy dologgal nem számoltunk: Gyömbérrel.

 

Mivel a mi Gengszterünknek a a kétsornyi téglából kirakott szegély semmit sem jelent -, így igyekeztünk megvédeni a jövő hagymácskáit, répácskáit, céklácskáit, retek-és salátafejeit. Gyömbusz pedig illedelmes kutyaként tiszteletben is tartja a kifeszített zsinór-kerítést. Mellesleg fehér. Mármint a zsinór. Ezért nem néz ki valami jól - dehát néha áldozatokat kell hozni, a saját érdekünkben. Egyébként először sötétzöld kötözőzsineget választottunk - de azon gondolkodás nélkül átgázolt és elszakította....a fehéret úgy tűnik, hogy jobban látja a kert alkotta zöld háttér előtt :)

Szóval úgy tűnt, hogy feltaláltuk a spanyol viaszt! Büszként nézegettük a fehér madzagot! A kutya megértette, mit várunk Tőle: Micsurin a miént. A termés majd már az Övé is lehet, (mivel jelentem, hogy a zöldségeket is egytől egyig szívesen megeszi), de amíg kinőnek és cseperednek a finomságok, addig a határt a fehér zsinór jelöli ki. Gondoltuk. Hát mit mondjak: tévedtünk ....

Lábnyomok jelzik, hogy hol gyalogolt keresztül a puha talajon... :( pont a magocskákat rejtő sorok közepén. Egy (mellesleg nagyon formás) lyukat is ásott: pont a retekmagok helyén....

Ez mára már igen látványos lett, mert mivel a magocskák  - kódolásuk szerint - pillanatok alatt szárba szöktek és pirinyó, cuki mini leveleket növesztettek, senkinél sem látható girbe-gurba sorok keletkeztek Micsurinban.

Halkan jegyzem meg, hogy nálunk nyoma sincs bosszankodásnak (mármint jelentős mértékűnek), nyugodtan szemléljük az eseményeket: ezek a mi zöldségeink. És a mi kutyánk. Úgyhogy muszáj volt megbarátkozniuk egymással.... :)

Újra van kutyánk!!! Új társunk, Gyömbér :)

Újra van kutyánk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Történt másfél hónappal ezelőtt, hogy összefutottam Gyömbérrel (akkori nevén: Ginger).

Egy irodában lakott, ahova azt megelőzően, körülbelül bő egy hónappal korábban került - út széléről mentve...Bár az irodában (legalábbis ebben a bizonyosban feltétlenül!) szeretetben, jólétben tengette mindennapjait; mégis be kell látnunk, hogy ez nem a legideálisabb otthon egy kutyus számára.

Második találkozásunkkor meghallottam, hogy tulajdonképpen örülnének, ha ez a kis bozontos, okos szemű siheder egy szerető családhoz kerülhetne. Nyilván nekem se' kellett több... :) Készítettem róla néhány képet és hazafelé a kocsiban megterveztem a marketing kampányt....Mintegy érdekességképpen megmutattam a képeket kis Családom tagjainak, akik (micsoda mázli!) azonnal elolvadtak a vigyori pofácskájától. :)

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy bár egyikünk sem tudná elképzelni az életet kutya nélkül...a mi Gyönyörűséges, Drága és Hűséges Társaink elvesztése miatt még nagyon korainak tűnt egy új jövevény befogadása. - tanakodtunk és töprengtünk, lelki vívódásunk leírhatatlan volt: mert bár Gyömbi szeretnivaló, bolondos, ugra-bugra kutyus, mégis túl nagy volt a fájdalom. Leginkább azt nem tudtuk: Fogjuk-e tudni szeretni?

Aztán határoztunk: egy próbahétvégére hazavittem, hogy teszteljük, kijön-e a cicákkal (hisz 6 macska azért már komoly létszámnak számít) és ez mégiscsak vízválasztó nálunk....az volt a terv, hogyha mégsem sikerül az összeszoktatás (Gyömbér esetleg szívesebben enné meg a macskáinkat, minthogy békében éljen mellettük), akkor sajna hétfő reggel vissza kell vinnem az irodába. - Na persze, azért mindenki reménykedett...Én meg idegesen mutattam be Gyömbit Cserkónak (aki a kocsim) és reménykedtem, hogy békében sikerül átszelnünk a várost kettecskén.

 

És sikerült! Nézelődött, kissé izgult (naná, hisz nem tudta, hova is megyünk és mit is csinál körülöttünk az a rengeteg autós, biciklis, gyalogos), de végülis farokcsóválva tűrte a megpróbáltatásokat...








Hazaérve azonnal betelefonáltam, hogy Édesanyám, aki érthetően tűkön ült, kijöjjön elénk egy nagy-nagy üdvözlésre....Na ezt nem kellett volna: Gyömbusz (aki bár azt ígérte, hogy igyekszik jó benyomást tenni Anyukámra) úgy ugatta meg a 'Szerencsétlent', hogy hörögve tapadt a kocsi ablakára és felhúzott pofával morgott...Na ezt nem nevezném a legsikeresebb belépőnek.... :)

Nyilván hamar változni kezdtek a dolgok és a mi Gyönyörűségünk elkezdte birtokba venni új lakhelyét. Felfedezett minden zugot, körbenyargalta a házat, agárként rótta a köröket a kertben. Aztán találkozott a cicákkal. Na ettől féltünk. Gyömbér első lendületével megkergette a macskákat, akik felszántották a járólapot és a parkettát is... :)  Ribizli bemenekült a kanapé alá, ahova pont másfél éve nem fér be; Füge beköltözött a fürdőszoba-fiókba, ami amúgyis az egyik legjobb titkos rejtekhely a lakásban. Samu és Niki a hálószobába, az ágy alá menekült. Nem csoda, hogy ezek után Anyukám Micikét és Picúrt az emeleten rejtette el....

Azóta sokat változott a helyzet....bár azt, hogy feltétlenül javult, nem mondanám....inkább csak változott. Mi imádjuk Gyömbuszt, aki viszont szeret minket és a cicákat is. :) - gyakorlatilag mindenkivel játszani szeretne....

Ezzel szemben a cicák nagyon tartanak tőle, így még mindig fenntartásokkal kezelik...annyi azért feltétlenül igaz, hogy már nem menekülnek be a bútorok alá...inkább megtámadják... :)

Répatorta van!

Szóval néhány nappal ezelőttig másból sem álltam, mint sóhajtozásból...Sóhajtozásból, amiért nem esik a hó. Sóhajtozásból, amiért ez a tél nem is igazi...inkább tűnik tavasznak, mint télnek. (És ezt a kerti növények is hasonlóan gondolhatták, mert itt-ott már rügyeket lehetett felfedezni, kibújtak a tavaszi hagymások is és virágot hozott a hóvirág. Közben egyre dallamosabb trillákkal kápráztattak el a rigók is; úgyhogy azt hihettük, tényleg jön a megújulás.) Erre 'csak' az időjárásjelentők cáfoltak rá: és nekik lett igazuk. Ha hiányzott volna a téli, hófehér táj, akkor mostmár nem lehet okunk panaszra!

Ami a korábbi sopánkodásokat illeti, igazán hiányzott már egy jó kis hóemberépítés a lelkemnek. Amikor a piacot jártam, ott is csak erre tudtam gondolni; mert mi lehetne a répa legnemesebb felhasználási módja télvíz idején, mint az, hogy egy peckes hóember orraként szolgáljon!?

Azért megvettem a répát és úgy döntöttem, hogy a második legnemesebb felhasználási módot választom: répatortát sütök belőle. Na ekkor jött a fekete leves.....ugyanis még sohasem próbáltam ki egyetlen receptet sem. Kutatásba kezdtem; és ha nem lett volna elég a fellelhető 200 recept, ami a szakácskönyvekben van, akkor ott volt még a másik 1 milliárd, ami az interneten található. (Ha ehhez a más nyelveken közzétetteket is hozzászámolom, akkor hozzávetőleg 2 milliárd receptről beszélünk...)

Imádom a répatortát, és nehezen viseltem volna, ha magamnak is csalódást okozok.... :-)

Kiválasztottam egyet, és bár kissé időigényes az elékszítése - úgy tűnik igencsak szerencsés vagyok, mivel kis változtatások után csodálatos, zamatos, fűszeres és ellenállhatatlan lett az eredmény: pontosan 1 nap alatt fogyott el az egész....

Gyömbéres répatorta mascarpone krémmel

Hozzávalók:
A sütihez: 400 g reszelt sárgarépa, 120g nádcukor, 2-3 ek. Tokaji aszú, 125 g kristálycukor, 2 nagy tojás, 90 ml napraforgó olaj, 1 ek. vanília esszencia, 220 g liszt, 5 g sütőpor, 2 teáskanál őrölt fahéj, csipet só, 1 cm frissen reszelt gyömbér, 80 g apróra vágott dió

A krémhez és a díszítéshez: néhány szem dió, 3 ek. kristálycukor, 250 g mascarpone sajt, 2 tk. őrölt gyömbér, 2 tk. vanília esszencia, 2 ek. porcukor, 1 tk. gyömbérpor

Egy tálban összeforgatjuk a reszelt sárgarépát a nádcukorral és meglocsoljuk a Tokajival. Félretesszük körülbelül egy órára, hogy a répa magába szívja az ízeket.

Kimérjük a lisztet. Beleszórjuk a sütőport, a fahéjat és egy csipet sót. Egy másik tálban a felütött egész tojásokat alaposan kikeverjük a kristálycukorral, majd hozzáadjuk a vanília esszenciát (ebből érdemes egyetlen, minőségi fajtát tartani otthon, mivel az íze összehasonlíthatatlan a vanília aromával....) és az olajat. Hozzáreszeljük a friss gyömbért is. Alaposan elkeverjük.

    

A száraz alapanyagokat (tehát a lisztes keveréket) beleöntjük a tojásos mixbe és hozzáforgatjuk. Egy mozsárban alaposan megtörjük a diót és ezt is hozzáadjuk. Átkeverjük és beleöntjük a megízesített reszelt sárgarépát is.

Egy kuglóf formát kivajazunk és a sütőt előmelegítjük 175 C fokra. A tésztát a formába öntjük és körülbelül 45 perc alatt készre sütjük. (mindig érdemes tűpróbával ellenőrizni, hogy nem ragad-e a tészta)

Közben elkészítjük a díszítéshez a diót és összeállítjuk a krémet.

A diókat negyedekre szedjük. Egy serpenyőben 3 evőkanál kristálycukrot hevítünk és beleszórjuk a diókat, hogy kissé megpiruljanak. Amint a cukor megolvad és karamellizálódni kezd, óvatosan belforgatjuk a diódarabokat, hogy mindenütt édes-ragacsosak legyenek. A kész diódarabkákat sütőpapírra borítjuk és szétszedjük az összeregadtakat. Itt nyugodtan kihűlhetnek és megszilárdulhat rajtuk a karamellizált cukormáz. 

A krémhez a mascarponét porcukorral kikeverjük és hozzászórjuk a gyömbérport is. Beleöntjük a vanília esszenciát és alaposan kidolgozzuk. 

 

Amint a sütemény elkészül, a sütőből kivéve hagyjuk a formában 5 percig hűlni. Ezt követően könnyedén kiborítható egy rácsra, ahol aztán teljesen kihűtjük. Fontos, hogy a krémet csak ezután kenjük rá, mert a sajt könnyen megolvad és lefolyik a tortáról. A tetejét a kihűlt diódarabokkal díszítjük.