Csicsó(ká)né :-D, avagy mit ehetünk burgonya helyett

Kicsit talán megtévesztő úgy beállítani a csicsókát, mint a burgonya helyettesítőjét....igazság szerint valóban az ínséges, háborús időkben terjedt el a fogyasztása, de a felhasználása tekintetében jóval szélesebb a paletta, mint a krumplinál. Én olyat is ismerek, aki az egyszerű krumplifőzeléket is vegyesen készíti. Úgy érzem, reneszánszát éli a csicsóka, szinte már divatos lett felhasználni.

A növény egyébként a napraforgófélékhez tartozik, nem a burgonyafélék közé, azonban tény, hogy ugyanúgy a gumós gyökereket fogyasztjuk. A sárga virágban végződő hosszú szárat  takarmányként hasznosítják. (ezt a szép képet a Wikipedia oldalán találtam, tökéletesen látszik rajta a napraforgószerű virágzat) Mellesleg kerítés mellé érdemes ültetni még házikertben is, mert rendkívül jó 'térelválasztó' lehet belőle. Bár sokan panaszkodnak is rá, miután viszonylag igénytelen és szinte kizárt, hogy ha egyszer elvetjük, akkor valaha is megszabadulhatunk tőle.

Olvastam már mélyre ásott gödrökről, árasztásról (hátha megfullad) ..., meg minden egyéb rettenetes trükkről, amit a korábban lelkes kisgazda a növény kitakarításának érdekében elkövetett)

Na szóval itt van ez az (egyébként rendkívüli gyógyhatásokkal megáldott) kis gumósnövény, amiből tényleg elkészíthető valami új.  Nálunk talán kevéssé elterjedt, de például Franciaországban nagyon is közkedvelt ez a gumóféle, mivel felhasználásának szinte csak a képzelet szül határt. Nyersen is érdemes megkóstolni, mert furcsán édeskés; ezért ha sós ételt készítünk belőle, ezzel mindenképp számolni kell.

Szóval a piacon az ember jártában-keltében találkozhat csicsókát árusító eladókkal (amúgy ezen a télen szinte végig lehetett kapni - éljen!) - amiből az következik, hogy nyilván muszáj venni egy kicsit..... A gumócskák külalakja amúgy igen változatos, mert vannak girbe-gurbák, rücskösek, huplisak és még huplisabbak is :)

A tisztítás nem a legkönnyebb: például zöldséghámozóval elég mulatságos dolog: de megéri!

Főleg most, hogy elérkezett a tavasz egyik legkellemesebb meglepetésének: a medvehagymának az ideje! (vegyetek otthonra cserépben kaphatót, amit aztán elültethettek!!!) Ez utóbbi kis megjegyzést/tanácsot főleg a hozzám hasonlóknak ajánlom - már ha szabad-, akik minden évben elhatározzák, hogy 'Na az idén már tényleg elmegyünk Orfűre, a Fesztiválra..! - aztán persze nem jutnak el oda.... 

Nem kerül néhány száz forintnál többé és egyetlen praktikus döntéssel soha többé nem kell horror-áron gigászi csokrokat vásárolnunk a piacon, aminek a fele úgyis a hűtőben, vízben végzi megsárgulva.....:-)

Most egy tavaly készített, üdítően könnyen elkészíthető saláta receptet írok le, ami önmagában vagy húsok mellé is finom, úgyhogy csak bátran! Érdemes kipróbálni...

Medvehagymás csicsókasaláta szőlőmagolajjal

Hozzávalók: 1 kg csicsóka, 3-4 ek. fehérborecet, só, bors, víz, 1/2 csokor medvehagyma, 1 ek. kristálycukor, 1-2 ek. szőlőmagolaj

A csicsókát megtisztítjuk és felaprtjuk. Egy kis lábasba tesszük, majd a fehérborecetből, a vízből, a cukorból kellemes főzőlevet készítünk. Annyi lére lesz szükség, ami épp ellepi a felszeletelt gumókat. Sózzuk és borsozzuk. A csicsókát ebben az ecetes, ízses lében puhára (de nem túl puhára) főzzük.

Az elkészült darabokat szűrőkanállal kiszedjük és félretesszük, hogy ne főjenek tovább. A levet lehűtjük. A salátástálba szedett csicókához frissen felaprított medvehagymát adunk. A léhez szőlőmagolajat keverünk és a salátára öntjük. Tálalásig lefedve a hűtőben tartjuk.

A bulgur vadászat eredménye: Tabulé

Az Közel-keleti konyha (és ezt most szándékosan írom így; nemzettől függetlenül) fő ismertetőjegye a fűszerek és fűszernövények szeretete, a csodálatos ízpárosítások és a fantasztikus aromák összhangja. Ez a titok. Ha valaki látott már muzulmán asszonyt a konyhában - vagy legalább egy főzőműsorban -, az nem csodálkozik a hatalmas csokor friss zöldfűszeren, a mozsárban illatozó, frissen tört vegyes ízesítőkből készült keverékeken....helyette elfogja a sárga irígység és azonnal magába szeretné szippantani az ősi tudást.

Hosszú éveken át dolgoztam külföldiekkel, akik már a '90-es évek második felében megismertették velem ezeket a különleges ízeket. Nem győztem betelni az új aromákkal és a mieinktől ennyire eltérő ételekkel! Hihetetlen lakomákat csaptunk - akár csak irodai ebéd címén is, aminek következményeként ma már nem tudok olyan helyzetet elképzelni, hogy ezek az ízek eltűnjenek az általam fogyasztott ételek palettájáról....

Hál' Istennek kis Családom is nyitott bármire, amit ki lehet próbálni - ezért úgy döntöttem, hogy egy autentikus lakmározás keretében eléjük teszem a Tabulé nevű - főleg petrezselyemből álló- salátát, ami (várakozásaimnak megfelelően) nagy sikert aratott.  Van egy kisebb szenvedélyem, ami a petrezselymet illeti - nem elég hogy elbűvölő, még hihetetlenül egészséges is! Én képes vagyok egyszerű vajas kenyérhez petrezselymet enni - amire egyébként elég rágondolnom, máris megkívánom.

A Tabulé egyszerre érdekes és ellenállhatatlan, illatozó és kívánatos. Pedig rettenetesen egyszerű....mint majdnem minden, ami 'megér egy misét'.

Hogy a Tabulé libanoni vagy szír?! ... mindegy is. A lényeg, hogy finom - NAGYON! Aki még sohasem próbálta, annak egyenesen TILOS a késlekedés - főleg úgy, hogy az alapanyagok egyszerűek, elérhetők és megfizethetők. (vagy épp 99%-ban a kertben, - azaz Micsurinban - teremnek, mint nálunk.. :) Mondjuk nekem jelen esetben akadt egy apróbb, 1%-nyi problémám -  a bulgur beszerzésével. (Ez nem más, mint tört búza, - amit egyébként általam meg nem értett rejtélyes okból kifolyólag a török éttermekben "török rizs" néven árulnak köretként...) - igen, búzát még mi sem termesztünk.. :-)

Szóval a bulgurt gyakorlatilag minden nagyobb közértben árulják, de jelen esetben valahogy nekem nem nagyon sikerült hozzájutnom. Ebből kerekedett az általam csak 'Bulgur-vadászat'-nak keresztelt beszerzőtúra, mivel egymás után 3 különböző szupermarketben kerestem - sőt a piacon is próbálkoztam. Csüggedten értem haza....és láss csodát!...sikerült meggyőznöm Páromat a dolog világrengető voltáról, meg arról, hogy az élelem megszerzése sok esetben a Férfi feladata...., ezért aztán közösen újra nyakunkba vettük az autót és további vadászatra indultunk a 4. boltba is... Végül persze meglett az eredmény és én lélekben megnyugodva kezdhettem neki a főzésnek....ami meg sok esetben a Nő feladata.... :-)

Tabulé

Hozzávalók: 4 csokor petrezselyem, 4 mentaág, 1 citrom leve, 4 szem paradicsom, 1 kis fej lilahagyma, 80 g bulgur, só, olívaolaj

A bulgurt sós, lobogó vízben főzzük addig, amíg szépen megdagadnak a búzaszemek. Ekkorra már meg is puhul. Leszűrjük és félretesszük, hogy kissé meghűljön. A megmosott petrezselyemcsokrokról lerázzuk a vizet és felaprítjuk a leveleket és a szárrészt is. A megmosott menta leveleit lecsípjük és ezt is finomra vágjuk. Mehet a petrussal együtt egy tálba. Ehhez jön a paradicsom és a lilahagyma, amit a lehető legkisebb kockákra aprítunk. Picit sózzuk és meglocsoljuk a citrom levével. Az időközben kihűlt bulgurt is hozzákeverjük, majd meglocsoljuk olívaolajjal. Ennyi az egész. A legfinomabb, ha néhány órára a hűtőbe tesszük és hagyjuk, hogy az ízek összeérjenek.

'Mi vagyok én, nyúl?!' - avagy a nagy saláta trükk

Annyi salátánk termett Micsurinban, hogy öröm volt nézni! Volt itt mezei fejessaláta, tépősaláta, no meg óriásfejű fodroslevelű, ami fehér és lila színben pompázott. Ez nekünk persze nem volt elég! Készítettünk salátát a cukorborsó friss hajtásvégével megbolondítva és céklalevelekkel is.

Jó-jó, igaz, hogy néha napján mi is veszünk salátának való zöldfélét, mert hát ki bírja ki rukkola, endívia, frisé, radicchio, tölgylevél-, madárbegy- vagy római saláta nélkül?! Hát én biztos nem. ('Hogyhogy ki? Hát én biztos kibírom! Simán!' - válaszolná erre a Párom....)

Az igazság az, hogy tényleg erősen kell lobbiznom a friss zöldsalátákért - mert felőlem akár mindennap ehetnénk egy nagy tál salit - ezt a célt még nekem sem sikerült elérnem. (még!) Ez persze nem panasz: férfihez képest az Én Drágám bőséggel ropogtatja a friss leveleket. :-)
Mondjuk a szokásos megjegyzést: 'Mi vagyok én, nyúl?!' én is megkapom.....aztán szépen elfogynak a zöldek.

A legjobb trükk, hogy akkor is legyen egy kis vegyes, friss saláta az asztalon amikor igazából nincs is ott; az az, hogy a salátát valami másba csomagoljuk.....például eldugjuk egy kafa kis pitában....és igen, husit is csomagolunk mellé.... :-)

Mézes-mustáros csirke pitában

Hozzávalók: 1 csirkemell, fejenként legalább 2 db pita (én a piacon a péknél veszem), olívaolaj, magos dijon-i mustár, majonéz, akácméz, só, friss fejessaláta, lila színű fodrossaláta és céklalevelek - csak azért jobb, ha vegyesen válogatjuk a zöldeket, mert így üdítően színes lesz a szendvics! , 1-2 szem paradicsom

A zöldféléket és a paradicsomot megmossuk és lecsöpögtetjük. Én még összevágni sem szoktam a leveleket - csak a paradicsomot karikázom.

A csirkét megpucoljuk, megmossuk és apró csíkokra vágjuk. Serpenyőben, kevés olívaolajon finoman sózva átpirítjuk a darabokat.

Közben alaposan összekeverjük a mártáshoz valókat: 3 ek. mustár, 3 ek. méz, 1,5 ek. majonéz. Ha elkészült és a csirke is átpárolódott, a mártás felét a csirkedarabokra öntjük és alaposan átforgatjuk közepes lángon - a maradék öntetet a kész szendvicsek ízesítésére fogjuk felhasználni.

A piták egyik feléből egy kalapkányit levágunk és ezt a részt félretesszük. A zsebeket elegendő mikróban - néhány fordulat alatt - átmelegíteni. Az elkészült csirkehúst a salátalevelekkel és a paradicsomkarikákkal együtt a pitákba gyömöszöljük úgy, hogy közben nem feledkezünk meg az alapos szószos kenegetésről sem (senki sem szereti, ha a szendvicse száraz)!