Fültölt lazackrém

Imádom a kenyérre kenhető finomságokat. Legyen az tojáskrém, füstölt szardíniás halkrém, padlizsánkrém vagy bármi más. Néhány apróbb előkészület, egy vekni friss, ropogós kenyér (amit otthon is gond nélkül megdagaszthatunk és megsüthetünk) és már elő is állt  a mennyei falatozáshoz szükséges néhány alapanyag.

Ha már szóbakerültek a kencék, akkor egy valami biztos nem maradhat ki közülük, az pedig a füstöltlazacból készült krém, ami nálunk igen népszerű: például kitűnően illik ünnepi asztalra is...legyen az karácsony, kert parti vagy szülinapi összejövetel.

Mivel a néhány bonyolultabb dolog mellett a szívem inkább az egyszerű, átláthatóan elkészíthető dolgok felé húz, így ezt is lejegyzem. Az igazság az, hogyha bármely alkalmat fel szeretnénk dobni, még mindig egyszerűbb, bár tényleg hosszadalmasabb több apró, különleges falattal készülni, mint egyetlen hatalmas fogással traktálni a meghívottakat. Legalábbis nálunk ez vált be. Így biztos mindenki talál kedvére valót a kínált finomságok között, úgyhogy biztosított az este sikere. És ha elég ügyesek vagyunk, akkor egyszerre akár 4-5 féle apróságot is könnyedén elkészíthetünk különösebb fejfájás nélkül....És végülis ez a cél. Hogy a vendégek mellett a vendéglátó is jól érezze magát. :-)

Füstölt lazackrém kaporral

Hozzávalók: 100 g füstölt lazac, 200 g krémsajt, 1/2 csokor friss kapor, 1/4 citorm leve, 1 apró lilahagyma, esetleg pici só

A lazacot egyszerűen összetörjük robotgéppel (vagy még egyszerűbb, ha egyenesen 'törmelék' lazacot vásárolunk, amit olajban eltéve, kis üvegcsékben árulnak - ebben az esetben perce az olajra nem lesz szükség). Hozzádobjuk a lereszelt hagymát, belelocsoljuk a citrom levét, a felaprított kaprot, és belekanalazzuk a jó minőségű krémsajtot. A többit nyugodtan a robotgépre bízhatjuk. (Só valószínűleg nem fog kelleni, esetleg csak egy pici, mivel a füstölt lazac önmagában is sós) Pillanatok alatt kész a pirítósra kenhető, fenséges finomság!

40. születésnap - curry-s májpástétom a svédasztalon

Szóval elteltek az Ünnepek. Már-már el is felejtjük őket, hisz' annyi tennivaló szakad a nyakunkba ilyenkor januárban, hogy azt sem tudjuk, merre kezdjük....

Megjött az Én Drágám a híres Hollandiából, hazaértek Tesómék is Londonból - bár ez utóbbi utazás megérne egy külön misét..., miután a déli 12 helyett este 9-re sikerült hazaténferegniük Bécs érintésével.....

Volt Karácsonyfa díszítés, sürgés-forgás, menü kreációk, sütés-főzés, beigli, zserbó, panettone, stollen, karácsonyi puding,....szóval kijutott az édességekből bőven. Elhörpöltük a szokásos borlevest, a fehérboros eperkrémlevest (ezek receptjét azért majd még leírom!), kirántottuk a halat és elkészítettük hozzá a krumplisalátákat is - mindjárt kétfélét, hogy mindenki megtalálja a saját hagyományainak megfelelőt az asztalon-, a libacombok porhanyósra sültek....:) és degeszre tömtük magunkat töltöttkáposztával is. Épphogy a végére értünk, máris kezdődött a malacsütés, a lencsefőzelék kavargatás, lencsesaláta gyártás és a pezsgőbontás.... :) szóval így ért véget 2011.

Belecsöppentünk 2012-be, ami máris egy születésnapi ünnepséggel (mit ünnepséggel, 4 napos ünnepség-sorozattal!) kezdődött. (Bár érthető módon, mi minden évet hasonlóan kezdünk....) A különlegesség a 40. születésnap volt, ami a kerek évszámnak kijáró tiszteletteljes áhítattal és az azt körüllengő alkoholgőzös fergeteggel gomolygott körülöttünk. Alig győztem lakást díszíteni, ajándékot csomagolni, szervezkedni, meglepni, főzőcskézni, stb., ami ilyenkor a szervezőnek dukál. Párom (aki a kerek évszám boldog tulajdonosa) csak kapkodta a fejét, amikor a kettesben töltött ünnepi estét követően hirtelen a 14 fős családi, majd egy nappal később a 40 fős baráti köszöntés is kezdetét vette....meglepetésvendégként a külhoni életüket néhány napra maguk mögött hagyó összes testvérünk is megérkezett...szóval volt örömködés, vigadalom és 'ereszd el a hajam'....

A családi vendéglátás (naná, hogy tökéletesnek kellett lennie) összes -izgatottsággal teli és édes - terhe a nyakamba szakadt, de jelentem, sikerült megfelelnem! Hihetetlen módon minden étek, ami a rögtönzött svéd-asztalra kikerült, nyomtalanul el is tűnt - és nem azért, mert keveset készítettem.... :) szóval a siker szele (még ha csak néhány órára is, de) megérintett - ÉLJEN! nem sikerült elszúrnom semmit, úgyhogy bátran le is írom ide az első, tényleg pofon egyszerű receptet, amit egyáltalán nem én találtam ki, hogy hasonló vállalkozó szellemű amatőr vendéglátók is megörvendeztethessék családtagjaikat.....Nálunk a recept már rég bevonult a családi (kipróbált és bevált recepteket tartalmazó) gyűjteménybe.... :-)

Curry-s csirkemájpástétom brandyvel és balzsamecettel

Hozzávalók: 250 g csirkemáj, 1 csomag újhagyma, 250 g vaj, 2 ek. brandy, 2 ek. balzsamecet, curry (fűszerkeverék), só, frissen őrölt bors.

A megpucolt újhagymát karikára vágjuk a zöldjével együtt és kb. 80-100 g vajon dinsztelni kezdjük. (a többi vajat hidegen használjuk majd fel) 

A csirkemájat megmossuk, megtisztítjuk és apróbb darabokra vágjuk. Rádobjuk a hagymára és kis lángon átforgatva pirítjuk-pároljuk. Mehet rá egy pici bors is, illetve körülbelül 2 teáskanál curry-por. Amint a máj átpárolódott, a hagymával együtt egy tálba szedjük, de a vajat a serpenyőben hagyjuk. Belekanalazzuk a balzsamecetet és a brandyt: hagyjuk, hagy sercegjen, gőzöljön. Lehúzzuk a tűzről. A kihűlt májat és a hagymát robotgépbe tesszük, a langyos, brandys-balzsamos vajmaradékot ráöntjük. Legjobb, ha nem melegek a hozzávalók, mert a vaj csak így tud olvadás nélkül a májas masszához keveredni - ellenkező esetben kicsapódik.

Szóval hozzádobjuk a vajat, megsózzuk és jól meg is borsozzuk. A robotgép hamar összetöri és összekeveri a pástétomot, amit már csak tálkákba kell kanalaznunk és tálalásig a hűtőbe tennünk. (egyébként hosszú napokig eláll és nincs olyan bolti pástétom, ami a nyomába érhetne!!!!)

Manióka a hűtőben

Az én szupertesóm felhívott Londonból (a szupermarket zöldségosztályáról...) és afelől érdeklődött, hogy hozzon-e nekem cassavát. (?) Hirtelen nem tudtam hova tenni a dolgot, kissé bénán éreztem magam. Na ő se tudta, hogy igazából miről beszél, úgyhogy bizonytalanságában hívott fel....bízva abban, hogy én majd azonnal tudom, mi fán terem a dolog :-) Tudjuk, hogy számtalan olyan ehető dolog létezik, amivel a Világ többi részén táplálkoznak az emberek (és nyilván nem csodálkozunk, hogy miért is árulják ezeket egy korábbi, kiterjedt gyarmatbirodalommal rendelkező ország közértjében....), mégis bátran kijelenthetjük, hogy ezek egy részét még sohasem kóstoltuk, sőt, még csak nem is láttuk...maximum fotón. Apropó fotó: mire jó az internet?! Gyorsan megnéztem mi is lehet ez a dolog....és hirtelen megvilágosodtam! A cassava (esetleg láttam már így is: kasszava) nálunk inkább a manióka néven ismert gyökér, amiből édességeket, köreteket készítenek a világ nagyobbik részén. És ez nem vicc! Fogyasztják Dél-Amerikától Észak-Amerikán és Indonézián át a Távol-Keletig...szóval garantálom, hogy többen, mint ahányan mi itt Európában összesen lakunk :) Keményítő tartalma hihetetlenül magas, ezért elsőrangú sűrítő lehet ételeinkhez. Nem mellesleg gluténmentes, úgyhogy lisztérzékenyek is használhatják.

Én maniókával Brazíliában találkoztam, ahol a mindennapi étekezés részeként - hol a belőle őrölt lisztből, hol a gyökérből elkészített - köreteket szinte valamennyi főtt/sült ételhez felszolgáltak. Annak idején még én is hoztam egy csomag maniókadarát, amiből a (kukoricadarából készült) puliszka (vagy ha szimpatikusabb olaszul, akkor polenta) analógiájára egyszerű, de fantasztikus köret készíthető. Indonéziában (pl. a Fülöp-szigeteken) leginkább sütemény lesz a cassavából. (Halkan jegyzem meg, hogy az USA-ban oly népszerű -mellesleg Dél-Kelet Ázsiából származó - és tényleg ellenállhatatlan - tápióka puding is isteni finom. Ez utóbbi édesség ugyanis a maniókából kinyert tápióka lisztből készülő gyöngyöktől válik különlegessé). A tápióka gyöngyöket szintén rengeteg konyha felhasználja.

Summa summárum, a gyökér landolt Budapesten, úgyhogy ki kellett találnom, mit is kezdjünk vele. Fülig érő vigyorral nyugtáztam, hogy az én hűtőmben bizony egy igazi ritkaság rejtőzik a zöldségek között!!! :-D
Nyilvánvaló, hogy lázas keresgetésbe kezdtem - és korábbi utazásom emlékére az is biztos volt, hogy valami Dél-amerikai dolog készül majd belőle.

Így esett a választásom az alábbi receptre, amit kissé megváltoztattam - bár ezen nincs mit csodálkozni... Az eredeti étel Peruból származik, ahol nem tudom, mennyire szokták 'megnyalni mind a tíz ujjukat', de itt nálunk kifejezetten ez lett a főzőcske eredménye.... :-)


Kukoricás maniókatallérok chilis salsával

Hozzávalók: 1 db manióka (cassava) gyökér kb. 300-400 g, 50 g vaj, 100 g morzsolt csemegekukorica, 100 g mozzarella, 1 tojás, néhány ág koriander, 1 ek. liszt, 1 chili paprika, 1/2 lime leve, 3 újhagyma zöldje, 2-3 ek. olaj, 4 szem koktélparadicsom, só, olaj a sütéshez, tejföl

        

A maniókagyökeret megpucoljuk, felkockázzuk és sós vízben puhára főzzük. (ez elég időigényes!) Közben elkészítjük a salsát, azaz a mártogatós szószt. Ehhez a hagymazöldet és a koktélparadicsomokat apróra vágjuk és tálkába tesszük (bátran borítsuk hozzá a paradicsom levét és magjait is!). Öntözzük meg az olajjal és a lime levével. Vágjuk fel a chilit (magozzuk ki) és igen finomra vágva ezt is adjuk hozzá. Jöhet még egy kis só. Villával kicsit összetörjük a paradicsomot és alaposan összekavarjuk az egészet. (opcionálisan ebbe is tehetünk korianderlevelet összevágva, de miután az a tallérokat fogja ízesíteni, így nem szükséges a salsába)

      

A megfőtt maniókadarabokat leszűrjük, összetörjük (krumplinyomóval nagyon nehéz, ezért érdemes botmixerrel), sózzuk és hozzákeverjük a vajat, majd az előre összekevert tojást. Ehhez jöhetnek a kukoricaszemek és az apróra tépkedett mozzarella darabok, majd a felaprított korianderlevél. A masszát meghintjük egy kanál liszttel, és ezt is hozzákeverjük. Kevés olajat melegítünk egy serpenyőben, és ebbe egy-egy kanálnyi masszát szaggatunk. A kanál hátoldalával kissé ellapítjuk az adagokat, de nem vékonyabbra mint 8-10 mm.  Mindkét oldalukat aranybarnára sütjük.

Az elkészített salsával és egy-egy jó kanál sűrű tejföllel tálaljuk.

Varázsgolyók :-D - sajtgolyók fűszerkérgben

Történt a múltkor, hogy néhány kedves családtag átugrott egy pohár borra és egy jóízű beszélgetésre. Mivel késő délután érkeztek (és egy kiadós, sok fogásos koradélutáni ebéden voltak túl) így sokáig azon töprengtem, hogy a szokásos sósmogyoró-ropi-chips mellett mi lehet az, amivel kissé feldobhatnám az estét. Persze időmből kifutja az elmélkedés - meg szeretek is valami fincsi dologgal előállni - ezért arra jutottam, hogy a sajtokat hívom segítségül. Mert a sajt finom. Annyi féle, annyi ízű létezik, hogy talán nincs is senki, aki elmondhatná magáról, hogy teljesen ismeri a területet. Talán csak a szakértők. /Milyen jó is lehet sajtszakértőnek lenni!!!! :-)/ Először is ne feledjük, hányféle állat tejéből készíthető. És hányféle eljárással! Kategóriákat állíthatunk fel, azokat is különöző szempontok alapján: Ott vannak a kemény, a félkemény, a lágy sajtok, az érettek és a frissek.  A karakteresek és a simulósak, a szelídek és a markánsak, a füstöltek a penészesek,....(tudtátok, hogy az érlelés szerint is lehet csoportokat alkotni?) Szóval felsorolni is lehetetlen!

Mi, Sajtimádók sokszor választjuk a bor mellé a felkockázott, felszelt sajtfalatokat egy kis gyümölcs és dió kíséretében. Kísérletezgetünk, hogy melyik bor mellé melyik sajt illik igazán és milyen új ízeket fedezhetünk fel, ha különböző gyümölcsöket választunk a sajtok mellé....Se szeri, se száma az ízélményeknek! Az októberi Holland kiruccanás alkalmával is ellenállhatatlan vágytól hajtva látogattuk a sajtboltokat és nem győztünk betelni a kínálattal, az illatokkal és az ízekkel.

Hoztunk is mindjárt 3 különböző Gouda sajtot, ami Hollandia egyik büszkesége (az Edami mellett). Az egyik Barna héjú, intenzív illatú és karakteres ízű, a másik ettől frissebb és lágyabb aromájú, a harmadik pedig (egy tökéletes csoda) 5 éves, borostyánszínű és márványosan repedezett, kristályos szerkezetű. Egyvalamiben azonban megegyeznek: selymesen olvadnak a szájban...szóval elég egyértelmű, hogy hamar el is fogytak. Ettünk hozzájuk zöldalmát, érett körtét, szőlőszemeket, fügét és egy kis diót is. És naná, hogy elkortyoltunk néhány pohár (üveg?) jóféle vörösbort.

Na mindegy, szóval már megint jól elkalandoztam az aktuális sztoritól. Arra jutottam tehát, hogy a sajtokat hívom segítségül - de egy, a szokásostól kissé eltérő formában: sajtgolyókat gyártok, amiket falatonként eszegethetünk a bor mellé. (Az úgy volt ugyanis, hogy felötlött bennem egy gyerekkori emlék, amikor Anyukám valami hasonlót csinált...de persze, hogy már rég nem emlékszik, mi volt a recept...) Na ez azért nem tud gondot okozni :) ... simán kitalálom egyedül is!
Szóval gondolkoztam az ízeken és az alábbira jutottam. Bevált a dolog... és gyanítom, hogy ezután már nem hajlandók hozzánk jönni, ha nem lesz sajtgolyó...(de lehet, hogy tulajdonképpen én magam is rákaptam)
Előző este kevertem össze a dolgokat, hogy összeérjenek az ízek a hűtőben ... és érkezésük előtt néhány órával gyártottam le a golyókat, amiket aztán újra a hűtőben pihentettem.


Falatnyi sajtgolyók fűszerkéregben

Hozzávalók: 200 g zsíros krémfehér vagy fetasajt, 60 g kékpenészes sajt, 100 g füstöltsajt, 60 g krémsajt, 1/2 pohár tejföl, 1-2 gerezd zúzott fokhagyma, frissen őrölt (vagy tört) bors, egy jó marék dió, szezámmag, száríott oregánó.

A füstöltsajtot lereszeljük, majd egy tálban elkezdjük összekeverni a villával összetört fetával. Hozzáadjuk a krémsajtot és belemorzsoljuk a kékpenészes sajtot is. Elkezdjük belekanalazni a tejfölt és alaposan átkavarjuk. Megborsozzuk és az összetört fokhagymával ízesítjük. A tejfölből épp csak annyi kell, hogy krémes állagú, de semmi esetre sem folyós masszát kapjunk. A túl lágy sajtkrémet nem lehet megformázni. Ha kellően ízes, már be is tehetjük a hűtőbe pihentetni.
A golyók elkészítése előtt mozsárban megtörjük a diót, száraz serpenyőben óvatosan megpirítjuk a szezámmagot és külön-külön deszkára vagy tányérra borítjuk. A borsot egy tányérra daráljuk (vagy mozsárban törjük a szemesborsot és úgy szórjuk tálra) és kiszórjuk az oregánót is. Azt hiszem, egy kis pirospaprika -akár erős is- vagy kömény, mandula, mogyoró, tökmag is jól illene a golyókhoz - de ki-ki válassza ki az ízlésének valót!

A formázásához egy kiskanállal vegyünk ki egy adag krémet a tálból és tenyérrel görgetve gyúrjuk meg a falatnyi golyókat. A kész golyókat aztán könnyen beleforgatjuk az előkészített fűszerekbe és magvakba, majd tálra rendezzük.
Ez egy picit maszatos feladat és könnyen felmelegíthetjük a krémet a kezünkkel (amit a szobahőmérséklet amúgy is percek alatt lágyít). Mivel az embernek hamar elmegy a kedve az egésztől, ha túl macerás az étel, azt javaslom, hogy néha tegyétek vissza a masszát a hűtőbe néhány percre! Ha kész vagyunk, akkor vissza az egésszel a hűtőbe tálalásig!

A bulgur vadászat eredménye: Tabulé

Az Közel-keleti konyha (és ezt most szándékosan írom így; nemzettől függetlenül) fő ismertetőjegye a fűszerek és fűszernövények szeretete, a csodálatos ízpárosítások és a fantasztikus aromák összhangja. Ez a titok. Ha valaki látott már muzulmán asszonyt a konyhában - vagy legalább egy főzőműsorban -, az nem csodálkozik a hatalmas csokor friss zöldfűszeren, a mozsárban illatozó, frissen tört vegyes ízesítőkből készült keverékeken....helyette elfogja a sárga irígység és azonnal magába szeretné szippantani az ősi tudást.

Hosszú éveken át dolgoztam külföldiekkel, akik már a '90-es évek második felében megismertették velem ezeket a különleges ízeket. Nem győztem betelni az új aromákkal és a mieinktől ennyire eltérő ételekkel! Hihetetlen lakomákat csaptunk - akár csak irodai ebéd címén is, aminek következményeként ma már nem tudok olyan helyzetet elképzelni, hogy ezek az ízek eltűnjenek az általam fogyasztott ételek palettájáról....

Hál' Istennek kis Családom is nyitott bármire, amit ki lehet próbálni - ezért úgy döntöttem, hogy egy autentikus lakmározás keretében eléjük teszem a Tabulé nevű - főleg petrezselyemből álló- salátát, ami (várakozásaimnak megfelelően) nagy sikert aratott.  Van egy kisebb szenvedélyem, ami a petrezselymet illeti - nem elég hogy elbűvölő, még hihetetlenül egészséges is! Én képes vagyok egyszerű vajas kenyérhez petrezselymet enni - amire egyébként elég rágondolnom, máris megkívánom.

A Tabulé egyszerre érdekes és ellenállhatatlan, illatozó és kívánatos. Pedig rettenetesen egyszerű....mint majdnem minden, ami 'megér egy misét'.

Hogy a Tabulé libanoni vagy szír?! ... mindegy is. A lényeg, hogy finom - NAGYON! Aki még sohasem próbálta, annak egyenesen TILOS a késlekedés - főleg úgy, hogy az alapanyagok egyszerűek, elérhetők és megfizethetők. (vagy épp 99%-ban a kertben, - azaz Micsurinban - teremnek, mint nálunk.. :) Mondjuk nekem jelen esetben akadt egy apróbb, 1%-nyi problémám -  a bulgur beszerzésével. (Ez nem más, mint tört búza, - amit egyébként általam meg nem értett rejtélyes okból kifolyólag a török éttermekben "török rizs" néven árulnak köretként...) - igen, búzát még mi sem termesztünk.. :-)

Szóval a bulgurt gyakorlatilag minden nagyobb közértben árulják, de jelen esetben valahogy nekem nem nagyon sikerült hozzájutnom. Ebből kerekedett az általam csak 'Bulgur-vadászat'-nak keresztelt beszerzőtúra, mivel egymás után 3 különböző szupermarketben kerestem - sőt a piacon is próbálkoztam. Csüggedten értem haza....és láss csodát!...sikerült meggyőznöm Páromat a dolog világrengető voltáról, meg arról, hogy az élelem megszerzése sok esetben a Férfi feladata...., ezért aztán közösen újra nyakunkba vettük az autót és további vadászatra indultunk a 4. boltba is... Végül persze meglett az eredmény és én lélekben megnyugodva kezdhettem neki a főzésnek....ami meg sok esetben a Nő feladata.... :-)

Tabulé

Hozzávalók: 4 csokor petrezselyem, 4 mentaág, 1 citrom leve, 4 szem paradicsom, 1 kis fej lilahagyma, 80 g bulgur, só, olívaolaj

A bulgurt sós, lobogó vízben főzzük addig, amíg szépen megdagadnak a búzaszemek. Ekkorra már meg is puhul. Leszűrjük és félretesszük, hogy kissé meghűljön. A megmosott petrezselyemcsokrokról lerázzuk a vizet és felaprítjuk a leveleket és a szárrészt is. A megmosott menta leveleit lecsípjük és ezt is finomra vágjuk. Mehet a petrussal együtt egy tálba. Ehhez jön a paradicsom és a lilahagyma, amit a lehető legkisebb kockákra aprítunk. Picit sózzuk és meglocsoljuk a citrom levével. Az időközben kihűlt bulgurt is hozzákeverjük, majd meglocsoljuk olívaolajjal. Ennyi az egész. A legfinomabb, ha néhány órára a hűtőbe tesszük és hagyjuk, hogy az ízek összeérjenek.

Cékla mese - avagy a Bíbor Gumó titka

A Bíbor Gumó gyermekkorunkban - és azóta is töretlenül - az egyik legkedveltebb savanyúságként került be étrendünkbe. Elvitathatatlanul jól tud esni egy kis savanyúság a nehéz, magyaros ételekhez - főként téli napokon.






Mi is ültettünk belőle szép számban Micsurinban, úgyhogy már egészen a nyári hónapoktól rendelkezésünkre áll ez az ellenálhatatlan gumó-zöldség. (Jelzem, én a gyönyörű, vérvörös erezett levelét is felhasználom zöldsalátákba)

Hozzáteszem, hogy elképesztően egészséges - ásványi anyagok és vitaminok tökéletes tárháza. C-vitamin, B-vitaminok, folsav, béta-karotin...szóval igazi vitaminbomba!

 

Mi alapvetően nem azért ültettük, hogy majd téli savanyúság kerülhessen az asztalra; nyersen, főzve, sütve is fantasztikus felhasználási lehetőségek adódnak - sőt, még süteménybe is kiváló! :) Talán butaságnak hangzik, de van valami egyedi földíze, ami annyira különleges, hogy csak szeretni lehet.

Nálunk van néhány kedvenc - és kikövetelt - elkészítési mód. Ezek egyike a tejszínes céklasaláta, amit bármilyen sült mellé szívesen fogyaszt a Család. Ez is annyira egyszerű, hogy nincs aki ne tudná elkészíteni - viszont várakozáson felüli ízélményt nyújt!

Tejszínes céklasaláta snidlinggel

 

 

Hozzávalók: 10-12 közepes fej cékla, 200 ml sűrű tejszín, szép csokor metélőhagyma (snidling), só

Az alaposan megmosott gumókat nem hámozzuk; héjastól sós vízben puhára főzzük. (A legjobb, ha a céklák körülbelül hasonló méretűek, hogy a főzési idő is azonos legyen.) Ez egy kis időt igénybe vesz - legjobban úgy győződhetünk meg arról, hogy megpuhultak a gumók, ha hústűvel megszurkáljuk őket. Ha elkészültek, hideg víz alatt kissé lehűtjük és késsel egyszerűen lehúzzuk a héjukat. - Vigyázat, a cékla fog!!!

A puszolt gumókat negyedekbe, hatodokba vágjuk és tálba rendezzük. A tejszínt ráöntjük, és alaposan sózzuk a salátát. A snidling szálakat összefogjuk és ollóval kb. 1 cm-es darabkákra vágva a salátához adjuk.

Az egészet összekeverjük és még langyosan tálalhatjuk sülthúsok mellé.

Érdemes kipróbálni lehűtve is: vendégváráshoz, hideg köretként is tökéletes, mivel szokatlan erős pink színével már az asztalon is mutatós - nem beszélve a meglepetésnek is beillő ízével! :-)

Cukkínis reggeli

Mint már mondtam, csodálatos cukkínik nőttek Micsurinban :)

... A gond csak az, hogy lassan már olyan sok van belőle - főleg, amióta az Égiek ilyen bőkezűen öntözik a kertet, miután heteking perzselő nap érte a növényeket -, hogy most aztán elszabadult a dzsungel. Már-már úgy tűnik, hogy a zöldségek megpróbálják átvenni az uralmat felettünk. Szóval azt hiszem, lassan mindenkinek kezd elege lenni a töltött cukkíniből, a cukkíni-pogácsából, a tésztákból, melyeknek ragujába valahogy mindig belekerül egy kis cukkíni is, a rántott és sült cukkíniből, a csőben sült cukkíniből..stb.

Már nem tudtam jobbat kitalálni, ezért a reggelibe is cukkínit csempésztem. Így készült el a következő szokatlannak tűnő, ámde annál ízletesebb villásreggelire - esetleg feldarabolva, hidegen vendégváró falatnak is kiváló - finomság.

Cukkínis-szalonnás frittata

Hozzávalók: 1 kisebb cukkíni, 150 g húsos szalonna, 2 gerezd fokhagyma, 2 szál újhagyma, 100 g parmezán sajt, 8 tojás, olíva olaj, só, bors

A sütőt melegítsük elő 180 C-ra. Üssük fel a tojásokat és kevés sóval, feketeborssal alaposan kavarjuk fel. Ehhez adjuk a reszelt parmezán sajtot. Zúzzuk szét a fokhagymát, vágjuk karikára az újhagymát a zöld szárával együtt. Kockázzuk fel a húsos szalonnát, a megmosott cukkínit pedig reszeljük le.

Egy sütőbe is tehető (általában fémnyelű) serpenyőbe kevés olíva olajat öntünk. Közepes lángon felmelegítjük és az apróra kockázott szalonnát pirítani kezdjük. Az összevágott hagymát beledobjuk és megfonnyasztjuk. Jöhet hozzá a fokhagyma pár másodpercre, hogy az aromája kijöjjön, de ne égjen meg. Mehet hozzá a cukkínireszelék és egy csipet só (vigyázat: a szalonna és a parmezán már önmagában is sós!), meg kevés bors. Átpároljuk a zöldséget is és ráöntjük az előre felvert tojásos-sajtos keveréket. Kb. 3-4 perc alatt a tojásos massza alja megszilárdul. Ekkor levesszük a tűzről és áttesszük a sütőbe. Na itt jön a trükk: a tojás szépen emelkedni kezd, mígnem könnyedén a serpenyő tetejéig ér majd. Addig süssük, hogy a teteje is megszilárduljon. Az illata mennyei, úgyhogy türelem! Ha elkészült, pizzaszeletre emlékeztető cikkeket vághatunk belőle.

Portobello - avagy mennyei falatok

Néha előfordul, hogy kedvünk támad egyszerre több, falatnyi fogással megörvendeztetni szeretteinket. Én szülinapokra, névnapokra, baráti beszélgetésekre szívesen készítek falatkákat, hogy mindenki kedve szerint válogathasson az asztalról. A portobello gombát kifejezettn kedvelem és hál' Istennek ma már minden hipermarketben megvásárolhatjuk. Grillezve mennyei!

Grillezett portobello gomba snidlinges juhtúróval

Hozzávalók: 8 nagy szem portobello gomba, 250 g juhtúró, 50 g vaj, néhány szál snidling, frissen őrölt bors, só, a tetejére ízlés szerint reszelt sajt

A gombák tönkjét kitörjük, a fejeket alaposan megmossuk folyó víz alatt. (A gombát nem szükséges hámozni, elég helyenként megkapargatni.) A fejeket felfordítjuk és enyhén megsózzuk, majd félretesszük a töltelék elkészítéséig.

A juhtúrót villával áttörjük és hozzá morzsoljuk a vajat. Borsot törünk hozzá és a megmosott, apróra vágott snidlinget is hozzákeverjük. Sózni általában nem szükséges.

A gombafejeket alaposan megtöltjük a keverékkel, majd reszelt sajttal koronázzuk.

Egy grillezésre alkalmas sütőlemezt néhány csepp olajjal megkenünk és erre rendezzük a gombafejeket.

A sütőt grill funkcióra kapcsoljuk és kb. 15 perc alatt készre sütjük a gombákat.