A következő címkéjű bejegyzések mutatása: chili. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: chili. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. december 4., vasárnap

Manióka a hűtőben

Az én szupertesóm felhívott Londonból (a szupermarket zöldségosztályáról...) és afelől érdeklődött, hogy hozzon-e nekem cassavát. (?) Hirtelen nem tudtam hova tenni a dolgot, kissé bénán éreztem magam. Na ő se tudta, hogy igazából miről beszél, úgyhogy bizonytalanságában hívott fel....bízva abban, hogy én majd azonnal tudom, mi fán terem a dolog :-) Tudjuk, hogy számtalan olyan ehető dolog létezik, amivel a Világ többi részén táplálkoznak az emberek (és nyilván nem csodálkozunk, hogy miért is árulják ezeket egy korábbi, kiterjedt gyarmatbirodalommal rendelkező ország közértjében....), mégis bátran kijelenthetjük, hogy ezek egy részét még sohasem kóstoltuk, sőt, még csak nem is láttuk...maximum fotón. Apropó fotó: mire jó az internet?! Gyorsan megnéztem mi is lehet ez a dolog....és hirtelen megvilágosodtam! A cassava (esetleg láttam már így is: kasszava) nálunk inkább a manióka néven ismert gyökér, amiből édességeket, köreteket készítenek a világ nagyobbik részén. És ez nem vicc! Fogyasztják Dél-Amerikától Észak-Amerikán és Indonézián át a Távol-Keletig...szóval garantálom, hogy többen, mint ahányan mi itt Európában összesen lakunk :) Keményítő tartalma hihetetlenül magas, ezért elsőrangú sűrítő lehet ételeinkhez. Nem mellesleg gluténmentes, úgyhogy lisztérzékenyek is használhatják.

Én maniókával Brazíliában találkoztam, ahol a mindennapi étekezés részeként - hol a belőle őrölt lisztből, hol a gyökérből elkészített - köreteket szinte valamennyi főtt/sült ételhez felszolgáltak. Annak idején még én is hoztam egy csomag maniókadarát, amiből a (kukoricadarából készült) puliszka (vagy ha szimpatikusabb olaszul, akkor polenta) analógiájára egyszerű, de fantasztikus köret készíthető. Indonéziában (pl. a Fülöp-szigeteken) leginkább sütemény lesz a cassavából. (Halkan jegyzem meg, hogy az USA-ban oly népszerű -mellesleg Dél-Kelet Ázsiából származó - és tényleg ellenállhatatlan - tápióka puding is isteni finom. Ez utóbbi édesség ugyanis a maniókából kinyert tápióka lisztből készülő gyöngyöktől válik különlegessé). A tápióka gyöngyöket szintén rengeteg konyha felhasználja.

Summa summárum, a gyökér landolt Budapesten, úgyhogy ki kellett találnom, mit is kezdjünk vele. Fülig érő vigyorral nyugtáztam, hogy az én hűtőmben bizony egy igazi ritkaság rejtőzik a zöldségek között!!! :-D
Nyilvánvaló, hogy lázas keresgetésbe kezdtem - és korábbi utazásom emlékére az is biztos volt, hogy valami Dél-amerikai dolog készül majd belőle.



Így esett a választásom az alábbi receptre, amit kissé megváltoztattam - bár ezen nincs mit csodálkozni... Az eredeti étel Peruból származik, ahol nem tudom, mennyire szokták 'megnyalni mind a tíz ujjukat', de itt nálunk kifejezetten ez lett a főzőcske eredménye.... :-)


Kukoricás maniókatallérok chilis salsával


Hozzávalók: 1 db manióka (cassava) gyökér kb. 300-400 g, 50 g vaj, 100 g morzsolt csemegekukorica, 100 g mozzarella, 1 tojás, néhány ág koriander, 1 ek. liszt, 1 chili paprika, 1/2 lime leve, 3 újhagyma zöldje, 2-3 ek. olaj, 4 szem koktélparadicsom, só, olaj a sütéshez, tejföl


        

A maniókagyökeret megpucoljuk, felkockázzuk és sós vízben puhára főzzük. (ez elég időigényes!) Közben elkészítjük a salsát, azaz a mártogatós szószt. Ehhez a hagymazöldet és a koktélparadicsomokat apróra vágjuk és tálkába tesszük (bátran borítsuk hozzá a paradicsom levét és magjait is!). Öntözzük meg az olajjal és a lime levével. Vágjuk fel a chilit (magozzuk ki) és igen finomra vágva ezt is adjuk hozzá. Jöhet még egy kis só. Villával kicsit összetörjük a paradicsomot és alaposan összekavarjuk az egészet. (opcionálisan ebbe is tehetünk korianderlevelet összevágva, de miután az a tallérokat fogja ízesíteni, így nem szükséges a salsába)

      

A megfőtt maniókadarabokat leszűrjük, összetörjük (krumplinyomóval nagyon nehéz, ezért érdemes botmixerrel), sózzuk és hozzákeverjük a vajat, majd az előre összekevert tojást. Ehhez jöhetnek a kukoricaszemek és az apróra tépkedett mozzarella darabok, majd a felaprított korianderlevél. A masszát meghintjük egy kanál liszttel, és ezt is hozzákeverjük. Kevés olajat melegítünk egy serpenyőben, és ebbe egy-egy kanálnyi masszát szaggatunk. A kanál hátoldalával kissé ellapítjuk az adagokat, de nem vékonyabbra mint 8-10 mm.  Mindkét oldalukat aranybarnára sütjük.

Az elkészített salsával és egy-egy jó kanál sűrű tejföllel tálaljuk.

2011. szeptember 15., csütörtök

Habanero - a morcos chilipaprika

Imádjuk az erőspaprikát; annak minden formáját előszeretettel fogyasztjuk. Legyen szó savanyított cseresznyepaprikáról, piri-piri paprikáról, pfefferoniról vagy friss chili fajtákról, erős, harsogós zöldpaprikákról, Jalapeno-ról - nálunk minden elfogy.
Valamelyik nap a szupermarketben ténferegve örömmel fedeztem fel, hogy a szokásos chili kínálat bővült: már nemcsak a Thaiföldről származó - és sokunk által már évek óta vásárolt apró, cseresznyepiros színben tündöklő fűszer kapható, hanem az egyik kedvencem, a Jalapeno mellett már a Habanero is megjelent.


Itt van ez a gyönyörűséges, napsárga apróság - ami mérgesebb, mint gondolnánk! (Mindenképp érdemes legalább egyszer kipróbálni - de kezdőknek nem ajánlom...) A Dél-amerikai őslakosoktól került a Karib-tenger szigeteire, ahonnan Kubán át Mexikóba. A Habanero 'havannai' neve megtévesztő, mivel itt nem igen használják. Azért nem nevezném még mexikói nemzeti eledelnek sem - mivel ez a világ egyik legerősebb chili paprikái közé tartozik....a ritkább felhasználás oka nyilván a sokak számára már elviselhetetlen csípősség, amivel ez a kis csoda lampion rendelkezik. Elég becsapós, hisz' hívogató, kerekded és illatos.

A legizgalmasabb tulajdonsága az, hogy egy parányi vaníliás, vajas illat is érződik a felvágott paprikán, ami nem vész el főzés közben sem - és csodálatos aromát ad az ételnek. Az viszont, hogy mennyit használunk fel, mindenképp megfontolandó: már egy 1/2 Habanero (kicsumázva) is elképesztően erőssé teszi akár a 4 főre készített ételt is!!!

Mi tésztaraguba tettük, aminek receptje főzés közben alakult....és a végeredmény ha nem is izzasztó, de legalábbis ízlelőbimbó-próbáló lett. Imádtuk!!! Az összetevők ízéhez egy 'csepp' fűszer került és valami teljesen izgalmas, új dimenzióba helyezte át a különben igencsak egyszerűen elkészíthető ragut. Párom egyenesen falta..., miközben nem győzött gyönyörűségének hangot adni....
Ha az előző rész elijesztene bárkit, annak azt javaslom, hogy a Habanero paprikát cserélje le egy kevéssé erős paprikafélére, mert azzal is bátran elkészíthető az étel.... :-)


Trikolor spagetti Habaneroval ízesített barna csiperkés raguval


Hozzávalók: 1 csomag trikolor spagetti, 4-5 szem barna csiperke, 3 szem paradicsom, 200 g kockázott, húsos bacon, 200 ml tejszín, 1 fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1/2 szem Habanero paprika, 1 csokor petrezselyem, olívaolaj, só

Kevés olívaolajon megfuttatjuk a bacon kockákat, majd hozzáadjuk az apróra vágott hagymát. Kissé megfonnyasztjuk és beledobjuk a finomra vágott fokhagymát. A megmosott,  nagyobb darabokra vágott gombát is hozzászórjuk és egy kevés sóval ízesítjük. Félbevágjuk és kicsumázzuk a Habanerot (érdemes mélyet szippantani a fantasztikus illatból), majd hajszálvékony hosszú szeletekre és keresztirányban is felszelve, mini kockákra vágjuk. Ez is mehet a raguhoz. Ha átforgatjuk, máris érződik a csodálatos aroma! Mehet hozzá a kockázott paradicsom és szükség esetén még egy kevés só. (Viszont ha kóstolgatni szeretnénk, akkor érdemes alaposan felkészülni!) Azért, hogy tompítsunk egy picit a paprika morcosságán, hozzáöntjük a tejszínt és szemünk gyönyörködtetésére a felaprított petrezselymet is. Még egyszer átforraljuk, és a közben lobogó, sós vízben kifőzött trikolor spagettire halmozva tálaljuk.