Répatorta van!

Szóval néhány nappal ezelőttig másból sem álltam, mint sóhajtozásból...Sóhajtozásból, amiért nem esik a hó. Sóhajtozásból, amiért ez a tél nem is igazi...inkább tűnik tavasznak, mint télnek. (És ezt a kerti növények is hasonlóan gondolhatták, mert itt-ott már rügyeket lehetett felfedezni, kibújtak a tavaszi hagymások is és virágot hozott a hóvirág. Közben egyre dallamosabb trillákkal kápráztattak el a rigók is; úgyhogy azt hihettük, tényleg jön a megújulás.) Erre 'csak' az időjárásjelentők cáfoltak rá: és nekik lett igazuk. Ha hiányzott volna a téli, hófehér táj, akkor mostmár nem lehet okunk panaszra!

Ami a korábbi sopánkodásokat illeti, igazán hiányzott már egy jó kis hóemberépítés a lelkemnek. Amikor a piacot jártam, ott is csak erre tudtam gondolni; mert mi lehetne a répa legnemesebb felhasználási módja télvíz idején, mint az, hogy egy peckes hóember orraként szolgáljon!?

Azért megvettem a répát és úgy döntöttem, hogy a második legnemesebb felhasználási módot választom: répatortát sütök belőle. Na ekkor jött a fekete leves.....ugyanis még sohasem próbáltam ki egyetlen receptet sem. Kutatásba kezdtem; és ha nem lett volna elég a fellelhető 200 recept, ami a szakácskönyvekben van, akkor ott volt még a másik 1 milliárd, ami az interneten található. (Ha ehhez a más nyelveken közzétetteket is hozzászámolom, akkor hozzávetőleg 2 milliárd receptről beszélünk...)

Imádom a répatortát, és nehezen viseltem volna, ha magamnak is csalódást okozok.... :-)

Kiválasztottam egyet, és bár kissé időigényes az elékszítése - úgy tűnik igencsak szerencsés vagyok, mivel kis változtatások után csodálatos, zamatos, fűszeres és ellenállhatatlan lett az eredmény: pontosan 1 nap alatt fogyott el az egész....

Gyömbéres répatorta mascarpone krémmel

Hozzávalók:
A sütihez: 400 g reszelt sárgarépa, 120g nádcukor, 2-3 ek. Tokaji aszú, 125 g kristálycukor, 2 nagy tojás, 90 ml napraforgó olaj, 1 ek. vanília esszencia, 220 g liszt, 5 g sütőpor, 2 teáskanál őrölt fahéj, csipet só, 1 cm frissen reszelt gyömbér, 80 g apróra vágott dió

A krémhez és a díszítéshez: néhány szem dió, 3 ek. kristálycukor, 250 g mascarpone sajt, 2 tk. őrölt gyömbér, 2 tk. vanília esszencia, 2 ek. porcukor, 1 tk. gyömbérpor

Egy tálban összeforgatjuk a reszelt sárgarépát a nádcukorral és meglocsoljuk a Tokajival. Félretesszük körülbelül egy órára, hogy a répa magába szívja az ízeket.

Kimérjük a lisztet. Beleszórjuk a sütőport, a fahéjat és egy csipet sót. Egy másik tálban a felütött egész tojásokat alaposan kikeverjük a kristálycukorral, majd hozzáadjuk a vanília esszenciát (ebből érdemes egyetlen, minőségi fajtát tartani otthon, mivel az íze összehasonlíthatatlan a vanília aromával....) és az olajat. Hozzáreszeljük a friss gyömbért is. Alaposan elkeverjük.

    

A száraz alapanyagokat (tehát a lisztes keveréket) beleöntjük a tojásos mixbe és hozzáforgatjuk. Egy mozsárban alaposan megtörjük a diót és ezt is hozzáadjuk. Átkeverjük és beleöntjük a megízesített reszelt sárgarépát is.

Egy kuglóf formát kivajazunk és a sütőt előmelegítjük 175 C fokra. A tésztát a formába öntjük és körülbelül 45 perc alatt készre sütjük. (mindig érdemes tűpróbával ellenőrizni, hogy nem ragad-e a tészta)

Közben elkészítjük a díszítéshez a diót és összeállítjuk a krémet.

A diókat negyedekre szedjük. Egy serpenyőben 3 evőkanál kristálycukrot hevítünk és beleszórjuk a diókat, hogy kissé megpiruljanak. Amint a cukor megolvad és karamellizálódni kezd, óvatosan belforgatjuk a diódarabokat, hogy mindenütt édes-ragacsosak legyenek. A kész diódarabkákat sütőpapírra borítjuk és szétszedjük az összeregadtakat. Itt nyugodtan kihűlhetnek és megszilárdulhat rajtuk a karamellizált cukormáz. 

A krémhez a mascarponét porcukorral kikeverjük és hozzászórjuk a gyömbérport is. Beleöntjük a vanília esszenciát és alaposan kidolgozzuk. 

 

Amint a sütemény elkészül, a sütőből kivéve hagyjuk a formában 5 percig hűlni. Ezt követően könnyedén kiborítható egy rácsra, ahol aztán teljesen kihűtjük. Fontos, hogy a krémet csak ezután kenjük rá, mert a sajt könnyen megolvad és lefolyik a tortáról. A tetejét a kihűlt diódarabokkal díszítjük.

Piros bogyós máktorta vaníliakrémmel

Na, ma nem vagyok valami jó formában...Bár már a tegnap sem volt az igazi... :(  - lehet, hogy ez most huzamosabban így marad?!

Tegnap délben szülinapot ünnepeltünk - ez jó! -, amit részemről nagy-nagy készülődés előzött meg. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy viszonylagosan szűk időkeretbe voltam kénytelen szorítani az ebédkészítést, mivel a Tesóm - aki 'politikai villámlátogatáson' tartózkodott hazánkban ezen a hétvégén, a délutáni géppel már indult is vissza Londonba. Édesanyánk (az Ünnepelt) mit sem sejtett az ebéd utáni meglepetésről, az itthon sütött tortáról....úgyhogy külön műsorszám volt az összetevőket és a készítés fázisait titokban tartani előtte.... Mondjuk volt is kapkodás, mert nem egyszer átjött hozzám valamiért, meghogy meglesse, hol tart az ebéd...amikor lázasan dobáltam vissza a tojásokat, a tejszínt, a gyümölcsöt....a mérleget, a már elkészült piskótát a rejtekhelyekre (l.d. hűtőszekrény, mikró, sütő, szekrény, fiók...meg ami kéznél volt).

Amúgyis életem egyik legbonyolultabban kivitelezett tortája volt a tegnapi: mégpedig abból az okból kifolyólag, hogy szépen elrontottam ezt-azt... (nem is akarom részletezni, hogy mennyi készítési fázist kényszerültem - köszönhetően a 'jó formámnak' - megismételni) .... Na jó. Bevallom, hogy a vég akkor következett el, amikor a tejszín semmilyen körülmények között sem akart habbá válni... Elgondolkodva a dolgok miértjén végülis rájöttem, hogy a főzőtejszínt vettem elő a habtejszín helyett..(abból pedig még én se tudok habot csinálni..... :-D

Mellesleg büszkén jelentem, hogy szinkronban készítettem a tortát, a három féle párolt zöldséget, a fűszeres pulykasültet és a krumplipürét....és simán túléltem....ebből is látszik, hogy minden az időzítésen múlik :)

A fenti megpróbáltatások (és próbálkozásaim) ellenére a frissiben improvizált tortát nem sikerült elrontanom; sőt - bár nem képzelem, hogy erre egy üzletet lehetne alapozni -, meg kell, hogy mondjam: Nagyon finom lett! (Ami a legfontosabb, hogy Anyukám is imádta!)

Amúgy az egész torta ötlet úgy született, hogy elmélkedtem az ízeken és rájöttem, hogy mákos süteményt bizony nagyon régen ettünk. Úgy gondoltam, hogy a vaníliakrém 'lágyítana' rajta egy kicsit, míg a bogyós gyümölcsök szintén jól illenének a határozott ízhez és a színük is kifejezetten jól állna a máknak :-)

Szóval elképzeltem valamit, aminek az eredményét lent látjátok - az itthoniak meg a hűtőben (!) .

Mondjuk egy picit időigényes, mivel minden krémréteget csak az előző megdermedése után lehet elkészíteni és a tortára kenni, ezért érdemes a piskótát mindenképp előző nap elkészíteni!

Piros bogyós máktorta vaníliakrémmel

Hozzávalók:

A piskótához: 175 g liszt, 1/2 citrom reszelt héja, 175 g kristálycukor, 1 cs. vaníliáscukor, 6 tojás, 1 csipet só

A vaníliakrémhez: 1 zacskó vaníliás pudingpor, 4-5 ek. kristálycukor, 1 cs. vaníliáscukor, 300 ml tej, 2 tojásfehérje, néhány csepp vanília esszencia (esetleg aroma)

A mákkrémhez: 150 ml tej, 250 ml habtejszín, 120 g darált mák, 80 g porcukor, 1 ek. kristálycukor, 2 ek. narancslikőr, 1 cs. zselatinfix por.

A díszítéshez: 300 g vegyes piros bogyós gyümölcs (legyen nyugodtan mélyhűtött!), 1 cs. piros színű tortazselé (már van expressz!!!)

A liszthez reszeljük a citromhéjat. A cukrot és a vaníliáscukrot habosra keverjük a 6 tojássárgával. A fehérjéket 1 csipet sóval kemény habbá verjük. Amint elkészültünk, szépen váltogatva a tojássárgás cukros krémhez adjuk a citromhéjas lisztet és a habot. Nagy mozdulatokkal forgatjuk össze, hogy ne törjön meg! A sütőt 170 C fokra (légkeverésesnél elég a 160 C) előmelegítjük. Egy kerek (kb. 24-26 cm-es forma alját (de csak az alját, mert különben a piskóta púpos lesz!!) kivajazzuk és kilisztezzük. Beleöntjük a tésztát és 40-45 percre a sütőbe tesszük. Csak akkor nyitjuk ki az ajtót, amikor a tészta elkészült - mivel különben összeesne- de ilyenkor is csak résnyire tárjuk ki; és hagyjuk a piskótát hűlni még 5 percig a sütőben. Kivesszük, rácsra tesszük amíg teljesen kihűl, aztán folpackban eltárolhatjuk másnapig.

A piskótát félbevágjuk és csak az alját használjuk fel. Egy állítható méretű süteménygyűrűt helyezünk köré jó szorosan. A másik felét visszacsomagoljuk és akár a mélyhűtőben is eltárolhatjuk 1 hónapig. (kb. 15 perc alatt felenged)

A vaníiliás pudingport a cukorral és a vaníliáscukorral elvegyítjük. Először kevés tejjel krémmé keverjük, majd folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a maradék tejet. Feltesszük főzni és itt sem feledkezünk meg a folytonos keverésről. Amíg még csak melegszik, gyorsan kemény habot verünk a tojásfehérjéből.

Néhány percen belül a pudingunk is kész (illetve a szokásostól sokkal sűrűbb lesz, hiszen kevesebb tejjel készítjük, mint kellene). Félrehúzzuk és nagy mozdulatokkal belforgatjuk a tojásfehérjét, ami pillanatok alatt meg is fő a krémben. Ezt a piskótára öntjük, elterítjük és a hűtőben pihentetjük kb. 1 órán át.

              

A mákos krémhez a mákot összekeverjük a porcukorral és a tejjel, valamint a 2 kanál narancslikőrrel. Felfőzzük és félretesszük hűlni. A habtejszínt elkezdjük felverni az 1 ek. cukorral. Amikor már sűrűsödik, hozzáöntjük a zselatin fixet és kemény habot készítünk belőle. Belekanalazzuk a mákpépet és még tovább verjük. Közepesen kemény krémet kapunk. A megszilárdult vaníliarétegre borítjuk és elsimítjuk, majd újabb 1-2 órára a hűtőben pihentetjük a süteményt.

  

A vegyes bogyós gyümölcsöket kiolvasztjuk - legjobb, ha maguktól eresztenek ki egy nagy lyukú szűrőben egy tál tetején, és a dermedt mákkrém tetejére rendezzük. A piros zseléport frissen forralt vízzel elkeverjük és hozzáöntjük a gyümölcsök kieresztett levét is. Pillanatok alatt sűrűsödni kezd, úgyhogy a lehető leghamarabb a torta tetejére, a gyümölcsökre öntjük. A torta újra mehet a hűtőbe tálalásig! A sütőgyűrűt csak tálalás előtt vesszük le róla.

Vasárnap délutáni időtöltés - Normandiai fahéjas-tejszínes almatorta

Itt üldögéltem délután - és bentről szemléltem a kinti világot. Igen-igen, már jól esik a szoba melege - de még mindig kintre kívánkozom. :-)

Lehet, hogy a vasárnap az oka, de a késői ebéd után a kávékészítés előtt hiányérzetem támadt. Azonnal rájöttem, hogy egy kis süti hiányzik a boldogsághoz.

Valamelyik nap gyönyörűséges zöldalmát vettem, méghozzá legnagyobb meglepetésemre a híres Granny Smith félét (ámde szatmári szedésűt!), amiből evidensen következik valami fahéjas sütemény elkészítése...mármint nálam. Előszedtem egy francia receptet és gyorsan ellenőriztem, hogy minden szükséges alapanyaggal rendelkezem-e, mivel biztosan tudtam, hogy nincs kedvem boltba indulni. Ilyen a szerencsések sorsa, percekkel később azon kaptam magam, hogy lisztet és cukrot mérek, tojás kavarok és almát hámozok...

A végeredmény pedig ínycsiklandó illatával itt gőzölög az asztalon és csak arra vár, hogy melegségével és zamatával feldobja az estének tűnően sötét késődélutánt. Gyűlölöm, hogy ilyen hamar sötétedik!! Ez a téli időszámítás egyik utálatos velejárója - nem vagyok képes megszokni, hogy reggel és délután is sötét van. Ettől valahogy rövidebbnek tűnik a nap és az élet is... 

Normandiai fahéjas-tejszínes almatorta

Hozzávalók:

a tésztához: 150 g hideg vaj, 250 g liszt, 60 g kristálycukor, 1 kiskanál vaníliaaroma, 1 tojás, 1 ek. víz, csipet só

a tetejére: 3 szem zöldalma, 200 ml tejszín, 2 egész tojás, 1 tojás sárgája, 1 teáskanál őrölt fahéj, 100 g kristálycukor, 1 citrom leve

Először a tésztát kell elkészíteni, mert (bár az összeállítás pofonegyszerű), a sok vaj miatt többszöri pihentetést igényel. Egy kis tálban feltörjük a tojást és elkeverjük 1 evőkanál hideg vízzel. A kimért lisztet egy nagyobb tálba öntjük és a hideg vajat kis kockákra vágva beledobáljuk, majd alaposan elmorzsoljuk a lisztben.

     

 

A vaníliaaromát, a csipet sót és a kristálycukrot a tojáskeverékhez adjuk és még egyszer átkeverjük. A vajas liszt közepébe kis lyukat vájunk és ebbe öntjük a tojásos keverék 1/3-át. Átgyúrjuk és közben hozzáadjuk a 2. harmadot. Amint ezzel is elkészülünk, jöhet a 3. harmad és az alapos gyúrás. A tészta viszonylag kemény lesz, de töltsön el örömmel, hogy hamarosan kifényesedik a vajtól. Kis cipót formázunk és 15-20 percre a hűtőbe tesszük pihenni (érdemes folpackba csomagolni vagy legalább letakarni). Egy 24 cm-es kerek piteformát kivajazunk és szintén a hűtőbe tesszük pihenni.

A tejszínes krémhez feltörjük a két tojást és beldobjuk a plusz 1 tojás sárgáját is. Ehhez megy a tejszín és a cukor, majd az egy teáskanálnyi fahéj. Habverővel habosra keverjük és félretesszük.

Az almákat meghámozzuk és minimum nyolcadokra vágjuk (de minél vékonyabbak a szeletek, annál szebben lehet elhelyezni őket a süti tetején!), és a magházakat is eltávolítju

k. Egy kis tálba némi hideg vízbe áztatjuk és meglocsoljuk egy citrom levével, hogy ne barnuljanak meg.

           

A tésztát elővesszük és 2-3 mm-esre, kör alakúra kinyújtjuk. A kivajazott sütőformára hengergetjük a nyújtófával, majd alaposan belenyomkodjuk (ne maradjon levegőbuborék a süteményben!). A tésztát ismét a hűtőbe tesszük újabb 15 percre. Közben a sütőt 170 C fokra (illetve légkeverésesnél 160 C fokra előmelegítjük).

Az almaszeleteket elrendezzük a tészta tetején és ráöntjük a tejszínes fahéjkrémet. Mehet is a sütőbe 45-55 percre.

A kész süti tetejét megszórjuk porcukorral és készítünk mellé egy finom kávét! :-D