Paradicsomos, húsos lasagne

Olyan keveset írok, hogy lassan csodálkozom, hogy egyáltalán valaki olvassa.....:-)

Le kell, hogy szögezzem, hogy ennek oka kizárólag az időhiány, nem a komplett szellemi leépülés....esküszöm! :)

Szóval az történt, hogy belefogtam valami újba, valami másba, valami teljesen őrültbe, ami annyira színes, izgalmas, hogy jelenleg csak kóstolgatni merem - bár máris nyakig elmerültem benne...a nyakig elmerülés pedig nálam azt jelenti, hogy a maradék kicsiny energiámat megpróbálom a szétzilálódó életem egybentartására koncentrálni....közben meg ott munkál a hihetetlen vágy, hogy csináljam már rendesen, amibe belekezdtem, írjam már le azokat a recepteket, történeteket, kerti eseményeket, állatos szorikat, amik a mindennapjaink részei...hát most újabb bejegyzés közzétételére teszek kísérletet: tartsunk olasz estét!

Mi gyakran főzünk olasz ételeket - ez az, amit valahogy mindenki szeret. Annyi, de annyi külföldit ismerek: az egyetlen, ami bármekkora társaság valamennyi tagjának kedves: az olasz konyha. Nem tudom, mi a titka. Talán az egyszerű, harsány színű, friss alapanyagok; talán a kellemes ízkavalkád, talán semmi más, mint az a romantikus érzés, amellyel valamennyiünk (akik kirekesztettként tekintünk az Olasz Csízmára) szemléljük ezt a mediterrán, illatozó, zsongó országot - és amellyel annak valamennyi finom ízét is nap mint nap vágyjuk....

Hát nem tudom. De egy biztos: egy kis bazsalikom, egy kis parmezán sajt, egy kis paradicsom, egy kis szardella: és vége a világnak! Elkábulunk a klasszikus ízharmóniáktól - megunhatatlanul kívánjuk az üde ételeket.

Ennek az ételnek -mint oly sok másiknak- is vitatott az eredete, de a fellelhető 3 teória közül kettő is a görögökhöz kapcsolódik; sőt a szót is görögből eredeztetik (miért nem csodálkozom?!). Egyébként a 'lasagne' egyszerű többesszáma a 'lasagne' szalagnak, ami a szalagszerű tésztát jelenti, amiből készítjük. Általánosságban elmondható, hogy hihetetlen mennyiségű változata ismert: lehet húsos, zöldséges, ricottás...szóval csak a képzelet szabhat határt az ízek kavalkádjának.

A lasagne-val az az egyetlen baj (ami egyébként hatalmas tévedés, amelynek sokan áldozatul esnek!), hogy úgy tűnhet, igazából nehéz elkészíteni. Na ez egyáltalán nem igaz! Csak bátran kell hozzáállni - a dolog szinte elronthatatlan! Igaz, hogy jóféle paradicsomos szósz, besamel és ragu nélkül nem lehet elkészíteni, de ez semmiség a végeredményhez képest :)

Paradicsomos, húsos lasagne

Hozzávalók: 1 csomag lasage tészta, 500 g darált sertéshús, 3 + 2 gerezd zúzott fokhagyma, 1 kisfej vöröshagyma, oregánó, bazsalikom, babérlevél, só, frissen őrölt bors, kevés kristálycukor, 500 ml paradicsomszósz, 1 kis doboz paradicsompüré, szerecsendió, 50 g vaj, 3-4 kanál liszt, tej, olívaolaj, 200 g reszelt sajt.

 

A felhevített olívaolajon megdinszteljük az apróra vágott hagymát. Hozzáadjuk a 3 gerezd elkapart fokhagymát és a darálthúst is. Megsózzuk és alaposan megborsozzuk. Megszórjuk egy kevés bazsalikommal, kissé több oregánóval. Amint kifehéredett, közepes lángon pároljuk és felöntjük a paradicsomszósszal. Beledobunk 2 babérlevelet, 1 kiskanál cukrot és fedő alatt puhára pároljuk. Néha átkeverjük - és ha szükséges -, kevés vizet adunk hozzá.

           

Közben egy másik edényben felolvasztjuk a vajat. Amint elolvadt, hozzáadjuk a lisztet és elkeverjük. Néhány perc után adagonként hozzáadjuk a tejet. Annyit öntünk hozzá, hogy lazán krémes legyen. Belereszeljük a szerecsendiót, megsózzuk és megborsozzuk. Amint felfőtt és besűrűlt, félretesszük és időnként átkeverjük, hogy ne keletkezzen bőr a tetején.

Egy harmadik edényben egy pohár vízben feloldjuk a paradicsompürét. Megsózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a maradék fokhagymát. Megszórjuk oregánóval, bazsalikommal és egy kanálkányi cukorral. Amint egyszer felforrt, már kész is van. A húsos ragu is elkészül ennyi idő alatt.

A sütőt 170 C fokra előmelegítjük.

A kiszemelt (viszonylag kicsi: kb. 35 x 25-ös) tepsi alját megkenjük egy pár kanálnyi paradicsomszósszal. Ráfektetjük (szárazon, főzés nélkül) a lasagne szalagokat. Elég, ha pont összeérnek, nem kell 'fedésbe' rakni őket. Ha kerek a tepsi széle, nyugodtan törjünk le a tésztából. A tésztaszeletekre mehet a húsos ragu. Ezt meglocsoljuk besamellel és egy kis sima paradicsomszósszal is, ha úgy érezzük, elkel még egy kis szósz; majd újabb sor tészta következik.

 

A paradicsomszósszal bánjunk óvatosan, mert a legfontosabb a legaljára és persze a tetejére!!! Addig rakosgatjuk a rétegeket, amíg felemelkedig a lasagne. A tetejére (a fedő tésztasor tetejére) már nem kerül húsos ragu, csak paradicsomszósz és besamel. Alaposan megszórjuk a reszelt sajttal és bedugjuk a sütőbe. Itt addig hagyjuk magában fődögélni, amíg a teteje aranybarna ropotósra nem sül. A kész rakott tésztát kockára vágjuk és tálaljuk.

Feldobhatjuk egy nagy tál friss salátával (esetleg fokhagymás kenyérrel) és természetesen pohár jóféle olasz borral!

Spaghetti alla Carbonara / Carbonara spagetti

Egyik este tényleg nem volt kedvem különösebb főzőcskézéshez...de lássuk be, enni azért kell. Méghozzá lehetőség szerint valami meleget. Ilyenkor jönnek elő a tésztaételek, mert ideális esetben a tészta megfőzése alatt a ragu is elkészül - úgyhogy igazán 10 perc az egész!

Már elég rég nem készítettem Carbonara spagettit, amit szerintem mindenki ismer; de csak nagyon kevésszer lehet igazán finomat találni belőle - és ez igaz az éttermek kínálatára is. (Én azt hiszem /néhány próbálkozás után/ már sok évvel ezelőtt feladtam, mert tényleg elég volt a csalódásból.) Ennek a tésztának pont az egyszerűségében rejlik a szépsége; és nem hiszem, hogy a tejszín-tojás-húsos bacon/pancetta dolgon lenne mit bonyolítani....Meg hát felesleges is...

Mindemellett ez az az étel, aminek elkészítése azzal kezdődik, hogy megterítjük az asztalt és előkészítjük a tányérokat, mert kifejezetten frissen az igazi...a tészta ugyanis könnyen beszívja a tejszínt, a tojás meg rásül ... :)

Spaghetti alla Carbonara

Hozzávalók: 250 g pancetta feldarabolva vagy 250 g apróra vágott húsos bacon, 250 ml főzőtejszín, 6 ek. parmezán, 2 tojás + 4 tojás sárgája, szerecsendió, só, bors, olívaolaj, 500 g spagetti, só, víz a főzéshez

A tésztát sós, lobogó vízben feltesszük főni. Ezzel egy időben egy nagyobb serpenyőben kevés olívaolajat hevítünk és erre dobjuk a pancetta darabkákat vagy a szalonnakockákat. Jól átforgatjuk és félrehúzzuk, ha kell. Egy tálkában a két egész tojást és a szétválasztott tojások sárgáját összekeverjük a tejszínnel, kevés sóval, frissen őrölt borssal és szerecsendiót reszelünk hozzá. Beleforgatjuk az előzőleg lereszelt parmezán sajtot is.

Amint a tészta elkészült, a tejszínes keveréket a szalonnához öntjük és a tésztát is egyenesen a serpenyőbe szedjük. Alaposan összeforgatjuk a tejszínes-tojásos mártással. Erre elég 1 perc, mert különben rántottás-omlettes tésztát kapunk (ami valahogyan elgyszercsak elkezd hasonlítani a jó öreg tojásos nokedlihez...) !!! Tálaláskor mehet a tetejére is egy adag parmezán.

Laskagomba és petrezselyem

Kint jártam ma a piacon - bütött a hideg (!) - , az árusok mind-mind beöltözve toporogtak pultjaik mögött és 'kesztyűs kézzel' bántak a zöldésgekkel, meg a gyümölcsökkel. Hát tagadhatatlanul megjött a hideg! Persze ez még mindig messze van a téli zimankótól...de azért érezhető a 10 fok mínusz, amennyit hűlt a hőmérséklet egy nap alatt. Én is sietősre fogtam a nézelődést és igyekeztem a legszükségesebbekre koncentrálni, hogy hamar visszabújhassak a meleg lakásba.

Aztán az egyik kofánál csodaszép laskagombát találtam, aminek hiába is próbáltam volna ellenállni.... :-)

Imádom ezt a gombafajtát - roppanós, húsos és zamatos. Nem utolsósorban pedig csodaszép és remekül mutat az elkészített ételekben is! (Lombullató fákon terem egészen a tél elejéig - bár ne legyenek illúzióink, a piacon a termesztett verziót vásárolhatjuk meg.)

Szóval hamar megjött az ihlet, úgyhogy a laskavásárlást követte (1) a baromfis meglátogatása (ahol beszereztem a csirkemellet), (2) a sarkon, kisszéken üldögélő nénikével lefolytatott diskurzus a világ dolgairól, akinél néhány csokor petrezselymet vettem....Ehhez már csak néhány szál újhagymára és egy-két gerezd fokhagymára van szükség az egyik kedvenc tésztaragum elkészítéséhez -- úgyhogy nyargaltam is haza, hogy minél hamarabb beleszippanthassak a párolgó illatokba :-D

Laskagombás, csirkés spagetti petrezselyemmel

Hozzávalók: 250 g laskagomba, 1 filézett csirkemell, 1 nagy csokor petrezselyem, 4 duci gerezd fokhagyma, 2 szál újhagyma, só, frissen őrölt bors, olívaolaj, egy-két kanál liszt, 1/2 pohár víz, Parmesan vagy Grana Padano sajt, 1 csomag spagetti

A csirkemellett tisztítás, mosás után lapos szeletekre vágjuk, majd felcsíkozzuk. A csíkokat aztán egymás mellé rendezgetve elkockázzuk a húst. Az újhagymát megpucoljuk és a zöldjével együtt felkarikázzuk. A lakagombát megmossuk és a legvastagebb tönköktől megszabadítjuk. Ezután csíkokra (laskára) vágjuk. A fokhagymát összezúzzuk.

Serpenyőben egy kevés olajat hevítünk, amire rádobjuk az újhagyma karikákat és párolni kezdjük. Néhány perc után mehet hozzá a fokhagyma és fél perc után a csirkemell is. Sózzuk és gyorsan átforgatjuk, hogy kifehéredjenek a húskockák. Hozzádobjuk a felcsíkozott laskagombát és alaposan borsozzuk. Lefedve pároljuk néhány percig, hogy a gomba kieressze a nedvességet. Ezután beleöntjük a 1/2 pohár vizet és fedő alatt hagyjuk párolódni további 15 percig. Közben sós, lobogó vízben kifőzzük a tésztát.

Apróra vágjuk a petrezselymet és a raguba forgatjuk. A bő levű ragu tetejét meghintjük a liszttel (egyszerre csak egy kanállal teszünk) és gyorsan elkeverjük. Ez pillanatok alatt besűriti a szaftot, ami csodálatos állagot kap. Az elkészült, leszűrt tésztára halmozzuk és megszórjuk frissen reszelt Parmesan vagy Grana Padano sajttal.

Habanero - a morcos chilipaprika

Imádjuk az erőspaprikát; annak minden formáját előszeretettel fogyasztjuk. Legyen szó savanyított cseresznyepaprikáról, piri-piri paprikáról, pfefferoniról vagy friss chili fajtákról, erős, harsogós zöldpaprikákról, Jalapeno-ról - nálunk minden elfogy.

Valamelyik nap a szupermarketben ténferegve örömmel fedeztem fel, hogy a szokásos chili kínálat bővült: már nemcsak a Thaiföldről származó - és sokunk által már évek óta vásárolt apró, cseresznyepiros színben tündöklő fűszer kapható, hanem az egyik kedvencem, a Jalapeno mellett már a Habanero is megjelent.

Itt van ez a gyönyörűséges, napsárga apróság - ami mérgesebb, mint gondolnánk! (Mindenképp érdemes legalább egyszer kipróbálni - de kezdőknek nem ajánlom...) A Dél-amerikai őslakosoktól került a Karib-tenger szigeteire, ahonnan Kubán át Mexikóba. A Habanero 'havannai' neve megtévesztő, mivel itt nem igen használják. Azért nem nevezném még mexikói nemzeti eledelnek sem - mivel ez a világ egyik legerősebb chili paprikái közé tartozik....a ritkább felhasználás oka nyilván a sokak számára már elviselhetetlen csípősség, amivel ez a kis csoda lampion rendelkezik. Elég becsapós, hisz' hívogató, kerekded és illatos.

A legizgalmasabb tulajdonsága az, hogy egy parányi vaníliás, vajas illat is érződik a felvágott paprikán, ami nem vész el főzés közben sem - és csodálatos aromát ad az ételnek. Az viszont, hogy mennyit használunk fel, mindenképp megfontolandó: már egy 1/2 Habanero (kicsumázva) is elképesztően erőssé teszi akár a 4 főre készített ételt is!!!

Mi tésztaraguba tettük, aminek receptje főzés közben alakult....és a végeredmény ha nem is izzasztó, de legalábbis ízlelőbimbó-próbáló lett. Imádtuk!!! Az összetevők ízéhez egy 'csepp' fűszer került és valami teljesen izgalmas, új dimenzióba helyezte át a különben igencsak egyszerűen elkészíthető ragut. Párom egyenesen falta..., miközben nem győzött gyönyörűségének hangot adni....

Ha az előző rész elijesztene bárkit, annak azt javaslom, hogy a Habanero paprikát cserélje le egy kevéssé erős paprikafélére, mert azzal is bátran elkészíthető az étel.... :-)

Trikolor spagetti Habaneroval ízesített barna csiperkés raguval

Hozzávalók: 1 csomag trikolor spagetti, 4-5 szem barna csiperke, 3 szem paradicsom, 200 g kockázott, húsos bacon, 200 ml tejszín, 1 fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1/2 szem Habanero paprika, 1 csokor petrezselyem, olívaolaj, só

Kevés olívaolajon megfuttatjuk a bacon kockákat, majd hozzáadjuk az apróra vágott hagymát. Kissé megfonnyasztjuk és beledobjuk a finomra vágott fokhagymát. A megmosott,  nagyobb darabokra vágott gombát is hozzászórjuk és egy kevés sóval ízesítjük. Félbevágjuk és kicsumázzuk a Habanerot (érdemes mélyet szippantani a fantasztikus illatból), majd hajszálvékony hosszú szeletekre és keresztirányban is felszelve, mini kockákra vágjuk. Ez is mehet a raguhoz. Ha átforgatjuk, máris érződik a csodálatos aroma! Mehet hozzá a kockázott paradicsom és szükség esetén még egy kevés só. (Viszont ha kóstolgatni szeretnénk, akkor érdemes alaposan felkészülni!) Azért, hogy tompítsunk egy picit a paprika morcosságán, hozzáöntjük a tejszínt és szemünk gyönyörködtetésére a felaprított petrezselymet is. Még egyszer átforraljuk, és a közben lobogó, sós vízben kifőzött trikolor spagettire halmozva tálaljuk.

Popeye méregzöld kedvence Gorgonzolával

A spenót (előkelőbb nevén a paraj) gyermekkorunk egyik nagy talánya. Vajh' miért akarja mindenki, hogy belelapátoljuk azt a csúnya zöld izét?! A spenót egyébként - a sóskához hasonló módon - a felnőtt társadalmat is megosztja. Én szerencsés helyzetben vagyok, mert mindkét levélzöldséget szívesen fogyasztom. Azt hiszem ott van a baj, hogy a spenótot méltánytalanul használjuk fel kizárólag főzeléknek. Na nem mintha az nem lenne ízletes...!

Érdemes kreatívan gondolkodva spenótlevelet adni ehhez-ahhoz, mert így új értelmet nyer a zöldség - és talán azok is megkedvelik, akik korábban elzárkóztak a fogyasztásától. Amikor nincs szezonja, mélyhűtött leveles parajt is vásárolhatunk - így a téli időszakban sem kell feltétlenül hiányolnunk a mélyzöld színeket tányérunkról.

Az alábbi recept a csodálatos olasz vidékről, Gorgonzola település környékéről származó sajtkülönlegességgel készül. Választhatjuk a 'dolce', azaz 'édes' vagy a 'piccante', azaz 'pikáns' verziót - mindkettővel kitűnő! Akik még csak ismerkednek a sajttal, azoknak a lágyabb 'dolce' változatot ajánlom; íz-imádóknak pedig a karakteresebb és tovább érlelt 'picante' lesz a jó választás.

Bár a Garda-tó és Milano között minden épeszű ember az autópályát használja - mi kacskaringós utakon tettük meg a távot: így lehetőségünk nyílt megtekinteni a híres-neves települést, ahol állítom, hogy a környékbeli bor is igen nemes!

Gorgonzolás-spenótos farfalle speck sonkával

Hozzávalók: 250 g szárított speck sonka (szeletelt), 250 g spenót, 200 g Gorgonzola, 200 ml tejszín, 4 gerezd fokhagyma, só, bors, olívaolaj, ízlés szerint Parmesan szóráshoz, 500 g farfalle tészta

A csodálatos az, hogy amíg a tészta kifő a lobogó sós vízben, addig a ragu is elkészül! Ezért, amikor igazán nincs kedvünk a konyhában szöszmötölni órákig, akkor érdemes ezt a gyors tésztaételt 'összedobni', hogy több időt tölthessünk szeretteinkkel vagy épp fordíthassunk magunkra.

A spenótleveleket alaposan megmossuk - ügyelve, hogy ne maradjon föld a leveleken és szárakon. A szárakat lecsípkedjük, de ha zsenge a zöldség, akkor nyugodtan maradhatnak is. A leveleket összefogva keresztben csíkokra vágjuk. A fokhagyma gerezdeket összetörjük. Kb. 4 kanál olívaolajat serpenyőben felforrósítunk és néhány másodperc (!) alatt átfuttatjuk rajta a fokhagymát. Rádobjuk a spenótleveleket és sóval, valamint frissen őrölt borssal megszórjuk. Alaposan átforgatjuk, majd csökkentjük a hőmérsékletet és lefedjünk néhány percre, amíg a levelek összeroppannak. A sajtból kézzel kis darabokat törünk és azokat a levelekre morzsoljuk. Hamar olvadni kezdenek, így a sonkaszeleteket összetépkedve hozzáadjuk. Felöntjük a tejszínnel és szükség esetén tovább ízesítjük sóval, borssal. Még 2 percig főzzük és az időközben elkészült, leszűrt tésztához adjuk. Ha fáradt napon vagyunk túl, akkor egy pohár hideg száraz rosét kínálunk hozzá!

Paradicsom, spagetti és mediterrán ízek

Ki tud ellenállni az oregánó, a bazsalikom és a Parmesan varázslatos ízeinek? Ez persze csak néhány az olasz konyha hagyományos ízesítői közül, azonban talán a darálthússal készített paradicsomos ragus spagetti az egyik legnépszerűbb a tésztaételek közül.

Egy ehhez hasonló, mégis rafináltabb recept szerint készíthetjük a húsgolyós spagettit, ami szerintem sokkal több ízt, zamatot tartalmaz – ezért ajánlom mindenkinek kipróbálásra. Érdemes egy kicsit több időt szánni az elkészítésre, mint azt gondolnánk; azonban mindenképpen megéri a fáradozást, mert a paradicsomos tésztára kerülő szaftos húsgolyók megkoronázzák az ételt. Olyan meghitten családias, ahogy körbeülve az asztalt szinte senki sem tud betelni az ízek harmóniájával és a levegőt is megízesítő illatokkal.

Paradicsomos spagetti húsgolyóval

Hozzávalók: ½ kg darált sertéshús, ½ kg darált marhahús, 3 kis fej vöröshagyma, egy ½ csokor petrezselyem, kb. 1,5 dl tej, 20 dkg reszelt Parmesan –„parmezán”- sajt (plusz hagyjunk az étel tetejére is), 4-5 szál (vagy két kanál szárított) oregánó, 4-5 szál (vagy két kanál szárított) bazsalikom, 5 gerezd fokhagyma, 1 doboz hámozott, darabolt paradicsom, 1 doboz paradicsomszósz, 2 tojás, 1 karéj kenyér, olívaolaj (a szószhoz és a húsgolyókhoz is), só, bors, csipet cukor

Érdemes a fenti mennyiséget elkészíteni, mert ha netán maradna a szószból és a húsgolyóból, azt nyugodtan lefagyaszthatjuk egy műanyag dobozban néhány hónapra.

Először a húsgolyókat készítjük el. Ehhez 2 fej hagymát felaprítunk és olívaolajon megdinsztelünk. Amikor már majdnem üvegesre párolódott, hozzáadunk 3 gerezd zúzott fokhagymát és azt is megfuttatjuk az olajon. Ha elkészült félrehúzzuk és hagyjuk kihűlni. A darálthúshoz adjuk a 2 tojást, a sót, a frissen őrölt borsot és 20 dkg reszelt Parmesan sajtot. A kenyeret tejbe áztatjuk. Apróra vágjuk a ½ csokor petrezselymet és az oregánóból meg a bazsalikomból annyit, hogy maradjon belőle a szószba is. Ezeket is a húsmasszához szórjuk és a kinyomkodott kenyérbéllel, illetve a kihűlt hagyma-fokhagyma keverékkel együtt a húshoz dolgozzuk. Serpenyőben kevés olajat hevítünk és a vizes kézzel formázott (kb. 4-5 cm átmérőket szoktam készíteni; ebből bőven lesz) húsgolyókat ebben, közepes láng felett több adagban kisütjük. Időközönként megforgatjuk, akár rövid időre le is fedhetjük a golyókat. Félretesszük az elkészült gombócokat.

Közben elkészítjük a szószt. Ehhez a maradék 1 fej hagymát olívaolajon megfuttatjuk, hozzáadjuk a nagyon kicsire aprított fokhagymát. Ha üveges, hozzáadjuk a darabolt paradicsomot, felöntjük a paradicsomszósszal, majd sózzuk, borsozzuk és egy csipet cukorral tompítunk a paradicsom nyers ízén. Az oregánót és a bazsalikomot apróra vágjuk és a szószhoz szórjuk. Adjunk hozzá egy fél pohár vizet is, majd hirtelen forraljuk át kevergetés közben. Vegyük vissza a hőmérsékletet.

Az elkészült húsgolyókat szedjük a szószba és alacsony hőmérsékleten fedő alatt hagyjuk őket párolódni legalább még 20 percig. Eközben az ízek ide-oda vándorolnak a szósz és a húsgolyó között. Főzzük ki a spagettit sós lobogó vízben. Ha elkészült, alaposan forgassuk át a paradicsomszósz egy részével és tegyük a tetejére a gombócokat. Parmesan sajttal megszórva tálaljuk.

Csirkés penne olívabogyóval

Elsőként álljon itt egy igazi klasszikus; természetesen olívabogyóval!

Pillanantok alatt elkészül, szinte a tészta kifőzési ideje alatt. Tavaly például vendégek érkeztek egy hétköznapi estén, és a beszélgető-időt nem szerettem volna a konyhában tölteni, ezért ezt választottam.

Csirkés penne olívabogyóval

Hozzávalók: 1 csirkemell - filézve, 2 gerezd fokhagyma, 4-5 szem gomba, 3 szál újhagyma, 6-8 szem koktélparadicsom, fekete olívabogyó, bazsalikom, oregánó, só, frissen őrölt bors, olívaolaj, 1 doboz penne

Serpenyőben felhevítünk néhány evőkanál oívaolajat. Megfonnyasztjuk benne a karikázott újhagymát (a zöldjét is!). Hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymát és a felkockázott csirkemellett. Sózzuk, borsozzuk és alaposan átforgatjuk, hogy minden oldalról fehéredjenek a csirkedarabok. A feldarabolt gombát és a félbe, esetleg négy cikkbe vágott koktélparadicsomot is a serpenyőbe szórjuk és kislángon fedő alatt pároljuk.  Összeaprítjuk a zöldfűszereket - én nem sajnálom belőle! - és az üvegből kiszedett olívabogyóval együtt a raguhoz keverjük. Persze, ha nem áll rendelkezésre a friss fűszernövény, úgy a szárított is megfelel.

A tésztát közben lobogó sós vízben kifőzzük. Ha elkészül, a főzővízéből egy kis merőkanálnyit a raguhoz szedünk, szükség esetén újra sózzuk, borsozzuk.

A leszűrt pennét a serpenyő tartalmához borítjuk és alaposan átforgatjuk a raguval.

A tányérra szedett tésztát frissen reszelt parmezánnal tálaljuk. Nyárestéken egy pohár hűvös Chardonnay is jól illik hozzá!