A bulgur vadászat eredménye: Tabulé

Az Közel-keleti konyha (és ezt most szándékosan írom így; nemzettől függetlenül) fő ismertetőjegye a fűszerek és fűszernövények szeretete, a csodálatos ízpárosítások és a fantasztikus aromák összhangja. Ez a titok. Ha valaki látott már muzulmán asszonyt a konyhában - vagy legalább egy főzőműsorban -, az nem csodálkozik a hatalmas csokor friss zöldfűszeren, a mozsárban illatozó, frissen tört vegyes ízesítőkből készült keverékeken....helyette elfogja a sárga irígység és azonnal magába szeretné szippantani az ősi tudást.

Hosszú éveken át dolgoztam külföldiekkel, akik már a '90-es évek második felében megismertették velem ezeket a különleges ízeket. Nem győztem betelni az új aromákkal és a mieinktől ennyire eltérő ételekkel! Hihetetlen lakomákat csaptunk - akár csak irodai ebéd címén is, aminek következményeként ma már nem tudok olyan helyzetet elképzelni, hogy ezek az ízek eltűnjenek az általam fogyasztott ételek palettájáról....

Hál' Istennek kis Családom is nyitott bármire, amit ki lehet próbálni - ezért úgy döntöttem, hogy egy autentikus lakmározás keretében eléjük teszem a Tabulé nevű - főleg petrezselyemből álló- salátát, ami (várakozásaimnak megfelelően) nagy sikert aratott.  Van egy kisebb szenvedélyem, ami a petrezselymet illeti - nem elég hogy elbűvölő, még hihetetlenül egészséges is! Én képes vagyok egyszerű vajas kenyérhez petrezselymet enni - amire egyébként elég rágondolnom, máris megkívánom.

A Tabulé egyszerre érdekes és ellenállhatatlan, illatozó és kívánatos. Pedig rettenetesen egyszerű....mint majdnem minden, ami 'megér egy misét'.

Hogy a Tabulé libanoni vagy szír?! ... mindegy is. A lényeg, hogy finom - NAGYON! Aki még sohasem próbálta, annak egyenesen TILOS a késlekedés - főleg úgy, hogy az alapanyagok egyszerűek, elérhetők és megfizethetők. (vagy épp 99%-ban a kertben, - azaz Micsurinban - teremnek, mint nálunk.. :) Mondjuk nekem jelen esetben akadt egy apróbb, 1%-nyi problémám -  a bulgur beszerzésével. (Ez nem más, mint tört búza, - amit egyébként általam meg nem értett rejtélyes okból kifolyólag a török éttermekben "török rizs" néven árulnak köretként...) - igen, búzát még mi sem termesztünk.. :-)

Szóval a bulgurt gyakorlatilag minden nagyobb közértben árulják, de jelen esetben valahogy nekem nem nagyon sikerült hozzájutnom. Ebből kerekedett az általam csak 'Bulgur-vadászat'-nak keresztelt beszerzőtúra, mivel egymás után 3 különböző szupermarketben kerestem - sőt a piacon is próbálkoztam. Csüggedten értem haza....és láss csodát!...sikerült meggyőznöm Páromat a dolog világrengető voltáról, meg arról, hogy az élelem megszerzése sok esetben a Férfi feladata...., ezért aztán közösen újra nyakunkba vettük az autót és további vadászatra indultunk a 4. boltba is... Végül persze meglett az eredmény és én lélekben megnyugodva kezdhettem neki a főzésnek....ami meg sok esetben a Nő feladata.... :-)

Tabulé

Hozzávalók: 4 csokor petrezselyem, 4 mentaág, 1 citrom leve, 4 szem paradicsom, 1 kis fej lilahagyma, 80 g bulgur, só, olívaolaj

A bulgurt sós, lobogó vízben főzzük addig, amíg szépen megdagadnak a búzaszemek. Ekkorra már meg is puhul. Leszűrjük és félretesszük, hogy kissé meghűljön. A megmosott petrezselyemcsokrokról lerázzuk a vizet és felaprítjuk a leveleket és a szárrészt is. A megmosott menta leveleit lecsípjük és ezt is finomra vágjuk. Mehet a petrussal együtt egy tálba. Ehhez jön a paradicsom és a lilahagyma, amit a lehető legkisebb kockákra aprítunk. Picit sózzuk és meglocsoljuk a citrom levével. Az időközben kihűlt bulgurt is hozzákeverjük, majd meglocsoljuk olívaolajjal. Ennyi az egész. A legfinomabb, ha néhány órára a hűtőbe tesszük és hagyjuk, hogy az ízek összeérjenek.

Komplett állatkert

Na most már aztán tényleg kezd elegem lenni saját magamból... (!)

Itt ülök egy 'komplett állatkert' közepén; egyszerre 6 macska, jelenleg  mindössze /ezt majd később elmagyarázom/ 2 + 1 kutya, 1 papagáj társaságában és még csak egy árva mondatot sem írtam le róluk ezen az oldalon.... :-(

...és közben mindössze egyetlen dologban vagyok biztos: annyira fontosak nekem (nekünk), hogy mindennapjainkat kitölti az állandó babusgatás, játék (és fegyelmezés), ölelgetés, cirógatás, csivitelés, nyávogás, ugatás....nyilván vannak elegen, hogy ne lehessen őket figyelmen kívül hagyni... :-)

Úgyhogy most ünnepélyesen bemutatom Őket:

Mancsi és Nuki, mellettük Marcipán (aki csak félig lakik itt)

      

Ők Picúr és Micike

Samu és Niki

Füge és Ribizli (Az ikrek)



Ő pedig Winny

Talán látszik, mennyire rossz dolguk van....és igen! mindannyian bent laknak - meg kint is...kicsit. De ez még mind semmi! A Párom szerint hozzá nincs annyi kedves szavam, mint az állataimhoz...jellemző (féltékeny)!!! - egyébként azt hiszem, minden ismerősünk és barátunk véleménye tökéletesen megegyezik abban, hogy ha még egyszer születnének, akkor kizárólag macskák vagy kutyák lennének: nálunk... na ez talán elég plasztikusan kifejezi a hozzájuk fűződő viszonyunkat. Lehet, hogy ez egyfajta bolondéria, de minket mindensetre teljesen beszippantott és bűvöletében tart már mindörökre!

Azt hiszem azért nem kezdtem még bele a Kedvenceink mindennapjait vagy történeteit elmesélő szavak és mondatok megformálásába, mert egyszerűen csak nem tudom, hogy hol kezdjem. Pedig annyi mindent tudnék mesélni!!! Csak azok a fránya gondolatok összekuszálódnak valahogy, én meg nem győzöm kigobózni a szövevényeiket. Meg azt hiszem, a prioritás felállításával is gondjam adódtak. Na nem, mintha igazából tudnék különbséget tenni közöttük, de valahogy úgy érzem, hogy már azzal is fontossági sorrendet állítok fel, hogy kiről írok elsőként....pedig Isten bizony nincs így!!!!

Szóval ők a mi Állatkertünk lakói...jelenleg... :-)

Gratin Dauphinois - hogyan lesz a köretből főétel?!

A Gratin Dauphinois az a burgonya köret, amelyről kifinomultság, kellem és természetesen egyszerűség jut eszünkbe. Na igen! - a nagy gondolatok sokszor kis ötletekből állnak össze!!! Méltán világhírű a burgonyának eme elkészítési módja - a neve a 'csőben sütött' változatra utal, illetve Franciaország Svájchoz közeli részére, ahonnan az eredeti recept származik. A Dauphiné nevű terület (valaha önálló állam), melynek fővárosa Grenoble volt,  ma már önálló egységként nem létezik, csatlakozott az egykori Francia Királysághoz. (mellékelten a térképrészlet: Wikipedia)

Szóval kusza a történelem, bonyolult a francia kiejtés, de ne ijedjen meg senki, az étel méltán szerepel sok étterem étlapján és jelentős ünnepek menülistáján is.

Rajongok ezért az ínycsiklandó tepsis burgonyáért, az olvadt, aranybarnára pirult Gruyere sajtért a tetején és a fokhagymás, szerecsendiós tejszínért, ami átjárja a krumpli szeleteket.Van azonban valami, amit el kell árulnom akkor is, ha sokak szemében szentségtörésnek fog tűnni a tettem, de én vállalom: elkészítettem a köretet főételnek.... :-)

De esküszöm, nem tehetek róla!!! (illetve dehogynem) Ne szóljatok semmit és ne vessetek meg - csak várjátok ki a végét!!! - remélem, hogy eme nagymúltú, világhírű köretet nem sértem meg apró kicsapngásommal.......

Az úgy volt, hogy vásárolni indultam.Ültem a kocsiban a pirosnál és - nem meglepő módon - ételeken járt az agyam. Megkívántam ezt a tejszínes, szerecsendiós és fokhagymás burgonyacsodát, amit mint mindenki, én is köretként ismerek és készítek (mert ugye egy levest is levesnek készítünk...és nem másnak). Ekkor csörgött a telefon és az én Egyetlenem keresett, aki rakott krumpliról beszélt.....Hát így történt, hogy egy másodperc alatt megszületett az ötlet, amiről rögvest be is számoltam... - nem aratott osztatlan sikert az elképzelésem. A hívás végeztével, kanyarodva a célpont - azaz a közért - felé, már el is döntöttem, hogy nem adom fel ilyen könnyen; egy próbát biztosan megér a kitalációm.

Szóval bevásároltam és bíztam a jószerencsémben... :-)

Állítom, hogy nem okoztam csalódást - sem magamnak, sem a Családnak -, már a készülődés alatt is mennyei illatok szálltak a konyhában, amit persze csak a 'kívülállók' értékeltek többre a kelleténél - bennük ugyanis nem volt izgalom a végkifejletet illetően. Én végeredményben csak a kóstoláskor nyugodtam meg teljesen - hisz puha, ízletes, illatos és tényleg nagyon finom lett a kreálmány.

Gratin Dauphinois darálthússal rétegezve

Hozzávalók: 1,5 kg rózsaszín héjú burgonya, 500 g darált sertéscomb, 1 fej vöröshagyma, 3 duci gerezd fokhagyma, 400 ml tejszín, 2 x 100 ml tej, 150 g Gruyere sajt, só, bors, szerecsendió, vaj, olaj

A felkockázott vöröshagymát kevés olajon megfuttatunk. Erre mehet a darálthús, amit sózunk, borsozunk és alaposan átforgatunk, hogy szépen kifehéredjen. Lefedve, kis lángon körülbelül 15 percig pároljuk. Ha majd elkészül, félrehúzzuk.

Közben a burgonyát meghámozzuk és vékony, néhány milliméternél nem vastagabbra felkarikázunk. Megmossuk. Egy kis átmérőjű lábasba halmozzuk, a szeletekre 100 ml tejet (ami nagyon kevésnek fog tűnni!) öntünk. Alaposan sózzuk, borsozzuk és reszelünk rá a szerecsendióból is alaposan - ezzel azért érdemes vigyázni, mert a sok ár csípős ízt ad az ételnek. Finoman átforgatjuk és fedő alatt kb. 5-8 percig pároljuk. Ekkorra a keményítő egy része kifő és besűríti a tejet a lábas alján. Félretesszük és hűlni hagyjuk.

A sütőt előmelegítjük 150-160 C fokra. Egy kisebb tepsit vagy kerámiatálat kivajazunk (az oldalát is) és ebbe rétegezzük a tejből kiszedett burgonyakarikákat. Úgy rakjuk le a szeleteket, hogy kissé átfedjék egymást. Erre halmozzuk a darálthúst (a kiengedett szaftra nincs szükségünk), majd jöhet a maradék burgonyakarika a tetejére. Az egész nem lesz túl vastag - de ez így van rendjén!

A besűrösödött tejhez töltjük a tejszín és a zúzott fokhagymát is hozzáadjuk. Jöhet még egy kis só és bors - no meg alapos keverés. Ezt a csodálatos, sűrű tejszínkrémet csurgatjuk a krumpli tetejére - és figyelünk, hogy a szélekhez is mindenhova egyenletesen jusson.

Nincs is más dolgunk, mint a közben lereszelt sajttal alaposan megszórni a tetejét; és mehet is a sütőbe!

Kb. 1 órán keresztül kell sütnünk - a sajt is ekkorra lesz aranybarna!

Kapor és lazac

Ez az egész úgy kezdődött, hogy éppen azon a napon kaptunk a szomszédasszonyunktól egy nagy csokor kaprot, amikor én a boltból épp egy gyönyörű fej római salátával tértem haza. ... Hát vissza kellett ülnöm a kocsiba és azon nyomban lazac-vadászatra indultam. :-) ..... mivel későn értem haza, igazán ideálisnak bizonyult az eltervezett salátavacsora, amit a belépés-kézmosás-kipakolás kombótól számított 15 percen belül elő tudtam varázsolni a varázsdobozból - jó szívvel ajánlom hát minden idő szűkében lévő konyhatündérnek, aki elismerésre vágyik!!!!

A kapor rengeteg halféléhez illeszthető, azonban intenzív aromája miatt érdemes karakteres ízű halakhoz használni.

Itt van mindjárt a lazac. Mifelénk általában ünnepekkor kerül az asztalra - egyfelől nem élünk Alaszkában... (sem), másfelől elég borsos az ára -, azonban élettani hatását figyelembe véve igazán megtehetjük magunknak a szívességet, hogy legalább egyszer-egyszer vásárolunk belőle a halaspultnál. A színe csodálatos, elkészítve pedig fantasztikusan omlós az állaga. És akkor ott vannak még a B-vitamin félék, az Omega-3, a D-vitamin is - melyek mindegyike elképesztően egészséges! - nyugodtan nevezhetjük a lazacot szuper-tápláléknak!!!

Nem azt akarom mondani, hogy a mi asztalunkon mindennapos vendégek a lazacos ételek, de annyira kívántam már ezt a halat, hogy muszáj volt valamit kitalálnom, ami különbözik az átlagos elkészítési és tálalási módoktól, hogy változatossá tegyem a menüt.

Ahhoz, hogy új élményben legyen részünk elég néhány összetevő - én abban hiszek, hogy az egyszerű, de harmonizáló alapanyagokból rafináltan finom ételek készíthetők.

Kapros lazacsaláta

Hozzávalók: 2 szelet friss lazac, 1 fej lilahagyma, 1 csokor kapor, 1 fej római saláta, olívaolaj, 1 citrom leve, só, bors

A lazacszeleteket kevés olívaolajon kissé sózva és borsozva néhány perc alatt (egyszer közben megforgatva) puhára pároljuk. A megmosott római salátát feldaraboljuk, majd apróra vágjuk a megtisztított lilahagymát is. Ezeket tálba dobjuk és a tetejére szórjuk a felaprított kaprot. Egy jól zárható kis tégelyben  (legegyszerűbb egy régi csavaros tetejű dzsemes vagy befőttes üveg!!!) összekeverjük a salátaöntetet: egy jó adag olívaolajat 1/3-nyi citromlével - tehát 3 rész olajat 1 rész citromlével -, majd alaposan sózzuk, borsozzuk. Rázárjuk a kupakot és összerázzuk.

Az elkészült lazacot félretesszük és kissé hűlni hagyjuk. A bőrétől megválunk és figyelmesen kiszedegetjük a szálkákat is. A halhúst lemezeire szedjük és a saláta tetejére szórjuk. Megöntözzük az öntettel és alaposan összeforgatjuk. Pirított kenyérszeletekkel és egy üveg behűtött Sauvignon Blanc-nal - ezzel a káprázatosan karakteres borral - azonnal tálaljuk.

Kora őszi Minestrone - lélekmelegítő a hűvösödő napokra

A Minestrone az olaszok talán leghíresebb levese. Bátran kijelenthetjük, hogy népszerűsége szinte törvényszerű, hiszen a leves lényege a változatosság. Így nem létezhet olyan ember, aki egyszerűen kijelentheti, hogy nem szereti, hisz' egyfelől ahány ház (és Régió) annyi szokás, másfelől ahány évszak, annyi Minestrone.

Továbbmegyek! A legfontosabb szabály, hogy gyakorlatilag nincs szabály - ez hogy hangzik? És nem ér ám azzal érvelni, hogy 'de nincs benne hús', mivel akár Speck sonka darabokkal, akár húsos szalonnadarabokkal is többfelé készítik - és gyakran csirke alaplével engedik fel a zöldségeket. Elengedhetetlen tartozéka még a Parmesan sajt - ami ugyancsak garancia a kétkedőnek a fantasztikus ízélményre. Ezenkívül kerül még bele tészta (néhanapján akár rizs is lehet a levesbetét), amitől csak még táplálóbb lesz ez a lélekmelegítő zöldségleves.

Néhány nappal ezelőtt kerekedett kedvem levest főzni - és mivel a hűtőben körbenézve találtam egy-két hozzávalót, szokásomhoz híven a piac felé vettem az irányt. Körbenézve még beszereztem néhány zöldségfélét, aztán hosszas tanakodás után egy kis füstölt nyelvet is - nehogy szó érje a ház elejét, amiért 'vega-levest' akarok készíteni. - Engem nem könnyű sarokbaszorítani... :-)

Lélekmelegítő kora őszi Minestrone

Hozzávalók: 2 szál sárgarépa, 1/2 póréhagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1-2 szál szárzeller, 1 jó marék fejtett tarkabab vegyesen, 1 kisebb cukkíni,  1-2 szem érett paradicsom, 1 füstölt-főtt sertésnyelv, csirkealaplé a mélyhűtőből (vagy 2 szem húsleves kocka), 3 ágacska kakukkfű, 1 ág rozmaring, só, bors, olívaolaj, 150 g rigatoni mezzi (a pennénél hosszabb, ducibb, kívülről bordázott tésztaféle) / de szinte bármilyen kisebb tésztaféle: kagyló, farfalle, penne megfelel, frissen reszelt Parmesan sajt.

A póréhagyma kb. felét mosás után hosszában félbevágjuk, majd vékony félkarikákra szeleteljük. A fokhagymagerezdeket megfucoljuk és mini darabkákra vágjuk. Egy fazékban olívaolajat melegítünk és ezen megfuttatjuk a póréhagymát. Hozzádobjuk a fokhagyma darabokat, majd egy pohár vízzel felöntjük. A tisztított sertésnyelvet apróra kockázzuk és a megmosott színes babokkal együtt a fazékba dobjuk.

Hozzáöntjük a kb. 2,5 l csirkealaplét (vagy jöhet hozzá kb. ugyanennyi víz és 2 tyúkhúsleves kocka). Kis lángra vesszük és fedő alatt főzni kezdjük. Amíg a finomságok puhulnak, mi felszelhetjük a többi hozzávalót. A paradicsomot felkockázzuk, a szárzeller ágait felszeljük, a cukkínit és a sárgarépát is félkarikákra vágjuk. Amint a bab és a nyelvkockák már félig elkészültek, azonnal mehetnek közéjük a többiek egytől egyig. Sózzuk, borsozzuk a levest és a fűszereket is hozzáadjuk. Mind a rozmaringnak, mind a kakukkfűnek lecsípkedjük a leveleit és ezeket apróra vágjuk - így dobjuk őket a levesbe. Közben a tésztát sós, lobogó vízben kifőzzük.

A tálalásor a tányérok alára frissen reszelt Parmesan sajtot szórunk - nálunk jó sokat, hogy nyúlósan megolvadjon! -, erre szedjük a tartalmas levest és kanalazunk a tányérba tésztát is.

Túltermelési válság 2. - körtemuzsika :-)

Van nekünk egy körtefánk. Ez önmagában persze még nem lenne akkora szenzáció. Azt mindenesetre érdemes megemlíteni, hogy már születésem előtt is itt állt. És töretlenül érleli csodálatos sárga gyümölcseit legnagyobb megelégedésünkre és örömünkre.

Azt hiszem Kálmán körtének hívják ezt a fajtát, ami elfogultság nélkül mondhatom, hogy zamatában vetekszik a leghíresebb fajtársaival. Jó-jó! Tudom, hogy az Alexander vagy a Vilmos igazi világsztár - szinte mindenhol vannak rajongóik ... :) A mi körténkben van egy adag muskotályosság is - talán ettől olyan különleges....

Én alapvetően körteevőnek tartom magam - bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy vannak feltételeim. Ezek közül a legfontosabb: nem túl vastag héj, lédús gyümölcshús (ami még véletlenül sem kásás).

Hát a mi körténk aztán tényleg nem kásás! Igazán szaftos és édes - öröm beleharapni! És ami még sokkal fontosabb: teljesen bio (mint minden más a kertben) - nálunk aztán csak a legvégső, elkeseredett esetben /azaz sok évben egyszer/ fordul elő permetezés. Bár ez a körtére aligha vonatkozhat: jellemzőbb, hogy a teljeskörű tetvesedés inkább a rózsákat támadja meg, amit aztán tényleg nem tűrhetünk.

Szóval itt van ez a kedves, girbe-gurba ágú gyümölcsfa, a lefelé csüngő ágaival, a törzsére feltekeredő borostyánnal a tövében. Tavasszal virágbaborul, aztán egész nyáron át készül a nagyjelentre, amikor a nyár utolsó pillanatában (általában augusztus közepén) ontani kezdi a gyümölcsöket. Valahogy kifejezi a folytonosságot és a család girbe-gurba ágainak egytőről fakadását is. Ki tudja, hány éves lehet?! És hány nemzedék élvezte áldásos termésének csodáját már előttünk is......Nagypapám leginkább a pálinkakészítésben vette hasznát a gyümölcsmennyiségnek. Itt főzte a nedűt a régi garázsban. Emlékszem az illatára...igen!, akkoriban még csak illatoltam a pálinkaféléket.... :-)

Amint mondtam, nyár vége felé kezdenek el lepotyogni a méz-sárga, kerekded kis meglepetések - mi meg igyekszünk felszedni olyan hamar, hogy a hangyák, csigák és többiek ne találják meg őket. Amelyik helyenként még zöld lenne, azt az ablakpárkányra tesszük, ahol egész kirakodóvásár kerekedik néhány nap alatt. Itt érnek be a remekbe szabott gyümölcsök, ahonnan mindenki kedvére szedegethet egy-két szemet, hogy aztán a csorgó szaftot elégedetten szürcsölve majszolja el a kiválasztott körtét.

Az idén mindannyiunkat elkápráztat, hisz olyan mennyiségben érnek be a körtécskék, hogy már igazán nem tudunk vele mit kezdeni. Készült körte-kompót (ebből tettünk el télire is), körte-dzsem, azánt lett egy kis körte-püré (ebből is került a kamrába).

Én legutóbb sütit sütöttem - tetején a mosolygós körte szép szeleteivel és egy kis dióval....volt is sikere!!! (és szokás szerint - sem elkészíteni, sem eltűntetni - nem tartott csak néhány percig........)

Kefíres süti körtével és dióval

Hozzávalók: 4-6 szem szép, mosolygós körte, 100 g dióbél, 2 pohár kefír, 3 pohár finomliszt, 1 pohár kristálycukor, 1 pohár étolaj (minden alapanyag mennyisége a kefíres pohárral kimérhető!), 1 cs. sütőpor, 3 egész tojás

A kefírt tálba öntjük és hozzáadjuk a kristálycukrot. Elkeverjük és az olajat, majd a tojást is belekeverjük. A sütőport a lisztben elosztjuk és a ezt is a keverékhez forgatjuk. Alaposan kikeverjük és sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük. A körtéket megmossuk, a magházakat kivágjuk és héjastól vékony szeletekre vágjuk. Szép sorjában a sütemény tetejére fektetjük a gyümölcsöt és a szeletek közé szórjuk a diódarabokat.

A sütőt előmelegítjük 150-160 C fokra és aranybarnára sütjük. (Aki bizonytalan, az végezzen tűpróbát!) Felszeletelés után kevés porcukorral hintjük meg a tetejét.

Cékla mese - avagy a Bíbor Gumó titka

A Bíbor Gumó gyermekkorunkban - és azóta is töretlenül - az egyik legkedveltebb savanyúságként került be étrendünkbe. Elvitathatatlanul jól tud esni egy kis savanyúság a nehéz, magyaros ételekhez - főként téli napokon.






Mi is ültettünk belőle szép számban Micsurinban, úgyhogy már egészen a nyári hónapoktól rendelkezésünkre áll ez az ellenálhatatlan gumó-zöldség. (Jelzem, én a gyönyörű, vérvörös erezett levelét is felhasználom zöldsalátákba)

Hozzáteszem, hogy elképesztően egészséges - ásványi anyagok és vitaminok tökéletes tárháza. C-vitamin, B-vitaminok, folsav, béta-karotin...szóval igazi vitaminbomba!

 

Mi alapvetően nem azért ültettük, hogy majd téli savanyúság kerülhessen az asztalra; nyersen, főzve, sütve is fantasztikus felhasználási lehetőségek adódnak - sőt, még süteménybe is kiváló! :) Talán butaságnak hangzik, de van valami egyedi földíze, ami annyira különleges, hogy csak szeretni lehet.

Nálunk van néhány kedvenc - és kikövetelt - elkészítési mód. Ezek egyike a tejszínes céklasaláta, amit bármilyen sült mellé szívesen fogyaszt a Család. Ez is annyira egyszerű, hogy nincs aki ne tudná elkészíteni - viszont várakozáson felüli ízélményt nyújt!

Tejszínes céklasaláta snidlinggel

 

 

Hozzávalók: 10-12 közepes fej cékla, 200 ml sűrű tejszín, szép csokor metélőhagyma (snidling), só

Az alaposan megmosott gumókat nem hámozzuk; héjastól sós vízben puhára főzzük. (A legjobb, ha a céklák körülbelül hasonló méretűek, hogy a főzési idő is azonos legyen.) Ez egy kis időt igénybe vesz - legjobban úgy győződhetünk meg arról, hogy megpuhultak a gumók, ha hústűvel megszurkáljuk őket. Ha elkészültek, hideg víz alatt kissé lehűtjük és késsel egyszerűen lehúzzuk a héjukat. - Vigyázat, a cékla fog!!!

A puszolt gumókat negyedekbe, hatodokba vágjuk és tálba rendezzük. A tejszínt ráöntjük, és alaposan sózzuk a salátát. A snidling szálakat összefogjuk és ollóval kb. 1 cm-es darabkákra vágva a salátához adjuk.

Az egészet összekeverjük és még langyosan tálalhatjuk sülthúsok mellé.

Érdemes kipróbálni lehűtve is: vendégváráshoz, hideg köretként is tökéletes, mivel szokatlan erős pink színével már az asztalon is mutatós - nem beszélve a meglepetésnek is beillő ízével! :-)

Habanero - a morcos chilipaprika

Imádjuk az erőspaprikát; annak minden formáját előszeretettel fogyasztjuk. Legyen szó savanyított cseresznyepaprikáról, piri-piri paprikáról, pfefferoniról vagy friss chili fajtákról, erős, harsogós zöldpaprikákról, Jalapeno-ról - nálunk minden elfogy.

Valamelyik nap a szupermarketben ténferegve örömmel fedeztem fel, hogy a szokásos chili kínálat bővült: már nemcsak a Thaiföldről származó - és sokunk által már évek óta vásárolt apró, cseresznyepiros színben tündöklő fűszer kapható, hanem az egyik kedvencem, a Jalapeno mellett már a Habanero is megjelent.

Itt van ez a gyönyörűséges, napsárga apróság - ami mérgesebb, mint gondolnánk! (Mindenképp érdemes legalább egyszer kipróbálni - de kezdőknek nem ajánlom...) A Dél-amerikai őslakosoktól került a Karib-tenger szigeteire, ahonnan Kubán át Mexikóba. A Habanero 'havannai' neve megtévesztő, mivel itt nem igen használják. Azért nem nevezném még mexikói nemzeti eledelnek sem - mivel ez a világ egyik legerősebb chili paprikái közé tartozik....a ritkább felhasználás oka nyilván a sokak számára már elviselhetetlen csípősség, amivel ez a kis csoda lampion rendelkezik. Elég becsapós, hisz' hívogató, kerekded és illatos.

A legizgalmasabb tulajdonsága az, hogy egy parányi vaníliás, vajas illat is érződik a felvágott paprikán, ami nem vész el főzés közben sem - és csodálatos aromát ad az ételnek. Az viszont, hogy mennyit használunk fel, mindenképp megfontolandó: már egy 1/2 Habanero (kicsumázva) is elképesztően erőssé teszi akár a 4 főre készített ételt is!!!

Mi tésztaraguba tettük, aminek receptje főzés közben alakult....és a végeredmény ha nem is izzasztó, de legalábbis ízlelőbimbó-próbáló lett. Imádtuk!!! Az összetevők ízéhez egy 'csepp' fűszer került és valami teljesen izgalmas, új dimenzióba helyezte át a különben igencsak egyszerűen elkészíthető ragut. Párom egyenesen falta..., miközben nem győzött gyönyörűségének hangot adni....

Ha az előző rész elijesztene bárkit, annak azt javaslom, hogy a Habanero paprikát cserélje le egy kevéssé erős paprikafélére, mert azzal is bátran elkészíthető az étel.... :-)

Trikolor spagetti Habaneroval ízesített barna csiperkés raguval

Hozzávalók: 1 csomag trikolor spagetti, 4-5 szem barna csiperke, 3 szem paradicsom, 200 g kockázott, húsos bacon, 200 ml tejszín, 1 fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1/2 szem Habanero paprika, 1 csokor petrezselyem, olívaolaj, só

Kevés olívaolajon megfuttatjuk a bacon kockákat, majd hozzáadjuk az apróra vágott hagymát. Kissé megfonnyasztjuk és beledobjuk a finomra vágott fokhagymát. A megmosott,  nagyobb darabokra vágott gombát is hozzászórjuk és egy kevés sóval ízesítjük. Félbevágjuk és kicsumázzuk a Habanerot (érdemes mélyet szippantani a fantasztikus illatból), majd hajszálvékony hosszú szeletekre és keresztirányban is felszelve, mini kockákra vágjuk. Ez is mehet a raguhoz. Ha átforgatjuk, máris érződik a csodálatos aroma! Mehet hozzá a kockázott paradicsom és szükség esetén még egy kevés só. (Viszont ha kóstolgatni szeretnénk, akkor érdemes alaposan felkészülni!) Azért, hogy tompítsunk egy picit a paprika morcosságán, hozzáöntjük a tejszínt és szemünk gyönyörködtetésére a felaprított petrezselymet is. Még egyszer átforraljuk, és a közben lobogó, sós vízben kifőzött trikolor spagettire halmozva tálaljuk.

Csigafutam

Igyekszem előre leszögezni, hogy a most leírt eseményekre akár egy folytatásos sztori kivonataként is tekinthetnénk.....

A történet kezdetének időpontja már a homályba vész, de az biztonsággal megállapítható, hogy a mai napig tart, sőt lehet, hogy ez testesíti meg az igazi 'Véget nem érő történetet'....A helyszín: a kertünk, illetve a környező utcák és a vasúti töltésként funkcionáló domb által körülhatárolt terület. A mellékszereplők: Kis Családom Tagjai - élükön Édesanyámmal. A főszerelplők: a Csigák....

Igen-igen. Gondolom számtalan kerttulajdonos akad, aki azon nyomban, hogy a virágokról, növényekről kezd szeretettel mesélni, máris a fejében tornyosuló felhők által komorrá festett képpel adja elő rémtörténeteit a csigákról. Egyszer hallottam is valakiről, aki a lábát törte, amint éjszaka lesben állva egy elemlámpával kavargott saját kertjében, ahol aztán szépen beleakadt valami futónövénybe és elvágodott...Szóval mindenkiből árad a panasz.

Vannak, akik orvul - bár eléggé el nem ítélhető módon - küzdenek a csigák ellen, egyszerűen mérget használnak. Ez lehet boltban vásárolt, kiszórható szer, illetve sokan ismerik a sör-befőttes üveg kombinációt is.

Na nálunk ezek ki vannak zárva. Én ugyan nem ölök meg állatot! (Ez alól talán az egyetlen kivétel a szúnyog) Mi másképp harcolunk. Mert harcolni azért csak kell! Ha valakinek új lenne a mese, annak elmondom, hogy a dísznövények (főként az árnyékliliomok - 'Hosta') levelein azok a rettenetes lyukak, a veteményesben visszametszett palánták, sőt még a virágzás előtt, fürtöstől, levelestől tőig eltiport csillagfürt (Lupinus) virág is a csigainvázió eredménye.

  

Az ember érzi, hogy egyszerűen csak nem győzhet. Ezek az apró - egyébként igencsak szemrevaló - kis jószágok birtokba vették a hát a kertünket, mint új, felfedezendő területet és roham sebességgel szaporodni kezdtek. Aztán lehet, hogy tévedek és nem erről van szó....lehet, hogy egyszerűen csak kert-party-t tartanak nálunk. Mindenesetre tragikus pusztítást végeztek az idén (is). Dehát mit is tehetnénk ellene/ük? - ez a kérdés már évek óta foglalkoztat mindannyiunkat - de mint fentebb már jeleztem, a gyilkolászás ki van zárva. (Igaz, ami igaz, néha már én is közel sodródom a gyilkos gondolatokhoz...de aztán előmászik a rendesebbik énem és megálljt parancsol a gyilkolászósnak).

A megoldás (ami igazából csak egy Don Quijote-i küzdelem...) Édesanyám agyszüleménye. Mi korán reggel állunk neki négykézláb felemelgetni a földön szerte-szana terebélyesedő kúszónövényeket és összeszedegetjük ezekről a még hajnali szunyókálásukat töltő csiga-bigákat.

Kedvenc tartózkodási helyeik közé tatozik a kúszó kecskerágó (Euonymus nemzetség) apró leveleinek rejteke, illetve a mini örökzöldek törzse. Itt hűsölnek naphosszat, hogy aztán estefelé nekiinduljanak és jól belakmározzanak.

Van erre a célra egy jó nagy virágcserepünk - amit állatbaráti szempontokból árnyékban helyezünk el -, ebben gyűjtjük össze a behatolókat (nyáron napjában úgy több százat). Vannak egészen sötétbarna testű, barna házú csigák, laposabb, tiritarka, úgynevezett Pannon csigák csíkos, feltűnő házukkal és természetesen éti csigák is akadnak. A méretek a néhány milliméterestől egészen a kb. 4 cm-es házzal bírókig terjednek.

Szóval a csigákat összegyűjtjük, a cserép tetejét pedig egy régi szitával borítjuk le (olyasfélével, amit sóderhez, homokhoz lehet használni). Ilyetén módon egyszerre biztosítunk hűs (bár kissé talán szűkös) helyet és kellő mennyiségű oxigént a fogvatartottaknak. A szedegetést aztán a nap folyamán meg nem szakadó lendülettel folytatjuk.

Ekkor Anyuka szedelőzködik és a fogságba ejtett vadakat a cseréppel együtt a hóna alá csapja, és elindul sétálni. Na még mielőtt bárki azzal jönne, hogy ez igazán pofátlan, mert úgy sejti, hogy a csigák talán a szomszédoknál landolnak, azoknak elmondom, hogy rosszul gondolják; ilyet azért nem csinálunk. Anyuka szépen elsétikál a vasúti töltésig (ami mifelénk egy igencsak hatalmas dombvidéknek is beillő terület - egyébként gyerekkoromban sokszor itt szedtem a vadvirágokat és a fűféléket csokorba); behatol a térdig érő fűbe a szabadon burjánzó cserjék közé, és szélnek ereszti a társaságot. Dolga végeztével komótosan hazasétál és lélekben megnyugodva felkészül a következő napokra.

Szóval nálunk már évek óta ily módon zajlik a csiga-gyűjtés, és mondhatom, nagyon odáig vagyunk magunktól! :-)

Mondjuk az egyik angol csúcskertész véleménye szerint (amiből arra következtetek, hogy mások is hasonló magánakciókat szerveznek szerte e világon) egy kalap kutygumit nem ér az egész, mert a csigák egyszerűen hazajönnek. (!) Ebben szerintem is lehet valami, úgyhogy kedves Párom a hangos eszmefuttatásom végén nem átallotta azt az ötletet felvetni, mi szerint a legjobb az lenne, ha megszámoznánk a csigákat, akiket a domra kiviszünk, és így nyomon tudnánk követni, hogy melyik a leggyorsabb.....illetve azt is megfigyelhetnénk, hogy akad-e köztük olyan, aki gyorsabb Anyukánál. Fel is ajánlotta, hogy szívesen átviszi és rendelkezésére bocsátja az alkoholos filcet... :-)

....persze ez csak vicc - de azért úgy tudom, hogy Édesanyám amint végzett a kiborogatással (és meggyőződött, hogy senki sem követi...) egy kisebb kerülőúton jut el hazáig mostanában.

Ami azt illeti, legújabb megfigyeléseim szerint a kerítésünk lábazatán futó borostyánon elképesztő mennyiségű csiga található - mely példányok (amikor épp nem pihennek), tényleg befelé másznak..... 

Garantált siker: Tiramisu

Van mindjárt három szülinap - szép sorjában - és egy névnap is a Családi Ünneplistán, ami szeptemberre esik

Ez persze az ajándékötletek gyártása mellett mennyiségi konyhai előkészülettel és foglalatossággal is jár. Igyekszem nem túl elrugaszkodott dolgokat kitalálni (szem előtt tartva a költségvetési lehetőségeinket), de úgy tűnik nehezebb belül maradni a tervezett kiadásokon, mint azt reméltem. Elmerengek mindenféle szuper sülteken, leveseken, előételeken és tortákon. Aztán újabb ötleteim születnek és már kész is a káosz... :-)

A dolgot nehezíti, hogy nem mindenki kimondott édesség-rajongó a családban - úgyhogy olyan ünnepi (vagy legalábbis ünnepinek nevezhető) desszerttel kell előrukkolnom, ami azért minimum viszonylagos sikerre számíthat... :-)

Az egyik biztos pont az életemben a Tiramisu, ami tutti, hogy elfogy - nincs az a mennyiség, ami kifogjon Kiscsaládunk tagjain....főleg az én Egyetlenemen, aki képes egy hatalmas tállal egymaga elpusztítani ebből az olasz eredetű finomságból. Az eredeti receptben vagy Marsala bor vagy Amaretto szerepel, de fantasztikusan finom egy kis fűszeres rummal vagy konyakkal bolondítva is. Az alkoholmennyiséget érdemes annak függvényében meghatározni, hogy felnőtteknek vagy gyerekeknek készítjük a krémes édességet. Ami a többi alapanyagot illeti, egyetlen szabály van csak: a tojásoknak a lehető legfrissebbnek kell lenniük! Ezen kívül érdemes kizárólag szalmonella ellen kezelt tojásból készíteni!


Tiramisu

Hozzávalók: 500 g Mascarpone sajt, 6-8 ek. kristálycukor, 2 cs. vaníliáscukor, 6 egész tojás, 400 ml tej, 400 ml főzött presszókávé (ha nincs más, akkor a szokásosnál erősebbre készített instant kávé), 800-1000 g babapiskóta, választott szeszesital - legyen mondjuk a fűszeres rum (és ha nincs más, akkor emlékezzünk, hogy nagymamáink előszeretettel használták édességekhez a sütőrumot is!) -, kakaópor

A tojásokat szétválasztjuk. A sárgákhoz adjuk a kristálycukor nagyobbik részét és a vaníliáscukrot. Robotgéppel - vagy fakanállal - fehérre keverjük. Ehhez jön a Mascarpone és egy jó adag (ezt bízzuk az ízlésünkre....) rum. Alaposan összekeverjük. A kávét a tejjel és egy kis cukorral elkeverjük egy lapos tálban - ebbe is öntünk egy kis adag rumot. 2 kanálnyi cukrot adunk a fehérjékhez, amit kemény habbá verünk. A tojáshabot a Mascarponés krémhez forgatjuk, ettől könnyű és kissé levegős lesz. Az előkészített desszertestál alját vékony rétegben megkenjük a krémmel, majd elkezdjük a piskóták 'áztatását'. Itt a titok: nem szabad áztatni, csak finoman megforgatni - tapasztalatom szerint 2 darabnál többet egyszerre ne próbáljunk a tejeskávéba mártani, mert ennél többet úgysem lehet egyszerre kihalászni és a babapiskóta pillanatok alatt szétmállik! Szép sorban lerakjuk a piskótákat a tálba és ennek tetejére halmozzuk, szépen elosztva a krém harmadát. Jöhet a következő piskótaréteg, majd ismét a krém. A harmadik piskótaréteg tetejére is halmozzunk bőséggel a krémből. Ha elkészültünk, az édesség mehet a hűtőbe - minél több órára. A kakaót közvetlenül a tálalás előtt szórjuk a tetejére, így nem nedvesedik át a por!

Túltermelési válság 1. (cukkíni és paradicsom minden mennyiségben)

A világunkat jellemző makrogazdasági jelenségek lassan kezdenek Micsurinban is leképeződni: ilyen a mi mikrogazdaságunk... :-)

A túltermelési válság lassan olyan méreteket ölt, hogy ember legyen a talpán, aki képes eligazodni a történések tengerében! Mármint kertjében...Az a helyzet ugyanis, hogy annyi, de annyi a cukkíni, a paradicsom, no meg a körte, hogy tényleg nem tudunk mit kezdeni vele. Természetesen mindenki, aki erre jár megkapja a maga kis szeretetcsomagját, de még így sem győzzük. Na ezt úgy kell elképzelni, hogy nem elég, hogy az egész szomszédság cukkínin él, -ahogy talán korábban már írtam-, de még a Londonba visszatérő testvéremék bőröndjét is megtömtem vele. Jó, lehet, hogy ez nem teljesen legális....dehát mit tehetnék?!

Igen-igen, tudom, hogy a cukkíniról már számtalan bejegyzésben megemlékeztem, de nem tettem említést a többi 'renitensről', aki oly jól érzi magát minálunk, hogy csodájára jár az egész Család. Azt hiszem, lassan kifogyunk az ötletekből....Isten bizony nem tudok mindennap cukkínit főzni. Se' paradicsomot. Viszont remekül tudom kombinálni a kettőt!

Néhány nappal ezelőtt ismét köret lett a zöldségekből, mert ez mindannyiunk egyik kedvence. Csirkemellhez ettük, amit még egy kis rizzsel is körítettünk (ez persze másoknál nyilván elhagyható....de nálunk, főleg, mivel Párom DNS láncában van egy elrejtett kínai kromoszóma-pár, ez teljességgel ki van zárva)

Baconbe tekert csirkemell csíkok csőben sült rakott cukkínivel

Hozzávalók: 2 egész csirkemell, 1 kis csomag szeletelt bacon, 1 nagyobb (vagy 3 kisebb) cukkíni, 8 szem paradicsom, 3-4 gerezd fokhagyma, 150 g reszelni való fehér sajt (akár Trappista is jó), 150 g füstölt sajt, só, bors, liszt, olaj

A csirkemelleket megpucoljuk, kifilézzük és nagyobb csíkokra vágjuk. Fűszerezzük ízlés szerint, de a sóval óvatosan bánunk, mert a bacon is sós! Félretesszük és állni hagyjuk. Közben a cukkínit megmossuk és felszeleteljük. Ha nagyobb a cukkíni, akkor először hosszában felvágjuk és a magokat kikanalazzuk. Ezt követően félkarikákba vágjuk. Amikor még zsenge a zöldség, akkor erre nincs szükség, elég, ha szépen felkarikázzuk az egészet. Egy tálban besózzuk és ezt is állni hagjuk.

15 perc múlva olajat hevítünk egy serpenyőben. Adagonként sütjük ki a cukkíni karikákat úgy, hogy előbb lisztbe forgatjuk valamennyit. Mindkét oldalán kissé megpirítjuk valamennyit. Amint az első adag elkészült, egy olajjal kikent, sütőben használható magasfalú cserépedénybe vagy kis tepsibe szedjük. Szépen elrendezgetjük őket, amíg a második adag elkészül. Felszeljük a tiszta paradicsomot - én általában félkarikákra vágom ezt is. Egy réteg paradicsomot fektetünk a cukkínire, amit meg is sózunk. Erre kerül egy fej apróra vágott fokhagyma - aminek darabkáit egyenletesen elszórunk. Ha elkészült a második adag cukkíni, akkor az következik, majd ismét a paradicsom (pici sóval) és a fokhagyma. A tetejére majd paradicsom kerül, amire már csak az összekevert két féle sajtból elkszített reszeléket szórjuk. Mehet is a sütőbe, úgy 150 C fokra. Ennél nem kell melegebb, hogy jól átsüljön és a sajt se égjen meg.

Ha bedugtuk a zöldséget a sütőbe, akkor elővehetjük a befűszerezett csirkemell szeleteket. A szeletelt szalonna csíkjait félbevágjuk és egy-egy csirkemellett körbeölelünk vele. Fogpiszkálóval megtűzzük a bacon sálat, hogy ne csússzon le sütés közben. Serpenyőben 2-3 kanál olajat hevítünk, és ebben pirítjuk a csirkemelleket mindkét oldalról. Több olaj nem kell, mert a szalonnából sül ki épp elég zsiradék. Mire elkészülünk, addigra az illatozó zöldségköret is elkészül!

Gránátalma és koriander

A gránátalma sok-sok éve az egyik kedvencem. Savanykásan édes (még véletlenül sem cukrosan), csodálatosan lédús és szemetgyönyörködtető színű. Imádom elnézegetni ezt a szépséget - sokszor szinte sajnálom megpucolni a termést - annyira varázslatos a masszív héj és a kerekded forma.

Történetesen nem tartozik a mindennap fogyasztott gyümölcseink közé (ami sajnálatos, mert a gyümölcs maga az eleven antioxidáns bomba!!! - ízületi fájdalmakra is kitűnő a leve..), de azért ha van rá mód, akkor szívesen felhasználom süteményekbe, tortákba, joghurtba, krémekbe egyaránt.

Múlt héten éppen itt szemeztünk egymással a konyhában (mármint a gránátalma meg én), amikor valami egészen új ötletem támadt: a különleges, rubint színű magvacskákat meleg, omlós hússal vegyesen képzeltem el....

Az ötletelést aztán szokásosan tett követte: valahogy marasztalhatatlanul vásárolni indultam a piacra. Még nem tudtam, mi fog kisülni a dologból, úgyhogy - mint mindig - nézelődéssel kezdem a sétát. Egyszercsak csodálatosan friss sertéstarjára leltem a hentesnél, amit már láttam is magam előtt megsütve, szaftosan, illatozón. Azon kaptam magam, hogy már fizetek is...Vettem még néhány szem sonkahagymát; ezt a rózsaszínesen lila, fantasztikusan édeskés ízű hagymafélét, ami úgy gondoltam, hogy remekül kiegészíti majd az ételt. Elképzeltem a sülthús barnás-vörös színét a gránátalma piros pöttyeivel és arra jutottam, hogy kell még bele egy kis zöld is. 5 másodperces töprengés után a korianderre szavaztam, ami fantasztikus ízével megkoronázza majd a hússalátát.

...El kell hogy mondjam, nem tévedtem. :-)

Annyira finom - és gyönyörű (!) - lett a végeredmény, hogy egész biztosan megtartjuk a frissen alkotott ételt a családi receptetalbumban. Egy kis sülthagymás, paradicsomos kuszkuszt készítettem mellé, ami tökéletesen kiegészítette a hússalátát.

Meleg hússaláta korianderrel, gránátalmával & sülthagymás kuszkusszal

Hozzávalók: 4 szelet sertéstarja, 2 fej sonkahagyma, 4-5 gerezd fokhagyma, só, bors, olaj (a sütéshez), 1 db gránátalma, 1 csokor friss koriander, 1/2 citrom leve, 250 g kuszkusz, 3 szem szép, érett paradicsom, olívaolaj, 1 kis doboz csicseriborsó

A hússzeleteket megmossuk, besózzuk és borsozzuk. Félretesszük állni. A hagymát megpucoljuk és nagyobb darabokra vágjuk, ugyanígy a fokhagymát is. A hús alá a tepsibe kevés olajat és egy fél pohár vizet öntünk, a szeletek közé pedig szépen elosztva a hagymadarabokat és a fokhagymákat is elrendezgetjük. Viszonylag alacsony, 140-150 C fokos sütőben alufólia alatt hosszan pároljuk; csak a már teljesen megpuhult húsról vesszük le a fóliát, hogy 10 perc alatt megpirítsuk. Nem szabad kérgesre sütni a húst - az a cél, hogy a lehető legomlósabb állapotban legyen, amikor előkerül a sütőből! Amikor elkészül állni és hűlni hagyjuk.

A kuszkuszt tálba tesszük és a súlyával megegyező mennyiségű forró, sós vízzel felöntjük. (ez kb. 1 bögre) Meglocsoljuk olívaolajjal, átkeverjük és lefedve pihentetjük, hogy beszívja a vizet. Felvágjuk a paradicsomot és felaprítjuk a 1/2 csokor koriandert. Leszűrjük a csicseriborsót és a paradicsommal, korianderrel együtt a kuszkuszhoz forgatjuk. A sülthús mellől kiszedjük a sült hagymát és a fokhagymákat. Krémszerűvé pépezzük és ezt is a kuszkuszhoz adjuk.

A hússzeleteket vágódeszkára fektetjük és két villa segítségével szálakra szedjük. (Az egyikkel beleszúrunk és megtámasztjuk, a másikkal pedig szépen széthúzzuk a szálakat.) Nem bonyolult, viszont érdemes rászánni néhány percet, hogy elérjük a kívánt eredményt. A szálakra, falatnyi darabokra bontott sültet tálba tesszük - a szeletekből kifolyt szaftot is nyugodtan ráönthetjük. A tetejére szórjuk a gránátalma vörös magocskáit úgy, hogy mindenhova jusson belőlük. Ehhez a gyümölcsöt félbevágjuk. A hártyákkal elválasztott részekben látjuk a magokat, amik egyesével bújnak meg a rubint gyöngyökben. A tál fölé tartjuk a fél gránátalmát és a kés (vagy fakanál) segítségével ütögetni kezdjük a héját. Néhány másodpercig semmi sem történik, viszont ezt követően potyogni kezdenek a magok egyenesen a húsdarabkák tetejére. Amint ezzel elkészültünk, jöhet hozzá még a durvára vágott 1/2 csokor koriander és a fél citrom leve is.

Páratlanul tökéletesek az ízek a meleg hússal. A kuszkuszt melléhalmozzuk és már tálalhatjuk is!

Mango Lassi kardamommal bolondítva

Itt ülök a gép előtt és azon tűnődöm, hogyan szaladt el a nyár.

Tulajdonképpen az idén nem is volt nyár. Ez persze nem panasz - ha arra gondolok, hogy Sógornőméknél, Hollandiában már 2 napja fűtenek....akkor aztán már értelmetlenné is válik a felvetés, hisz' még mindig 30 C körül van a hőmérséklet.

Annyi mindent elterveztem - ezek közül aztán messze nem minden valósult meg. Ezen is töprengtem ma eleget. Annyira filozófikus hangulatba kerültem, hogy ezen már csak egy jó kis - valószínűleg az idén az utolsók közül az egyik - nyári frissítő segíthetett. Nálunk a joghurt állandó lakója a hűtőszekrények, úgyhogy adta magát a lehetőség, hogy ebből kotyvasszak valamit.

Edisoni villanyizzóként gyúlt ki agyamban az elhatározás, hogy összeütök egy Mango Lassi-t. 

A dolog annyira könnyű, hogy szinte szégyen ide lejegyezni - de talán akad még olyan Föld lakó, aki nem tudja, hogyan készül - esetleg, hogy mi fán terem - ez a hűsítő, indiai ital. Aki járt már Világunknak ezen a táján vagy legalább egy indiai étteremben, az bizton állíthatom, hogy minden étlapon találkozik ezzel a tradícionális itallal, ami mennyei, csábító és egyszerre laktat, táplál, üdít fel. Egyébként számtalan gyümölcsféléből készítik, de talán a mangós a legnépszerűbb.

A mangó Indiában szent növény -  a termékenység, a szerelem szimbóluma (esküvőkön gyakran találkozni vele) - felénk egzotikus gyümölcs... - ennyit a földrajzi és a kulturális különbségekről... :-)
de még milyen egzotikus!...aki kóstolta már, az tudja csak igazán, hogy a zöldes-sárga-narancs-vörös átmenetes színekben pompázó gyümölcs aromája egyedülálló, semmivel össze nem téveszthető. A csonthéjasok közé tartozik: jelzem a (kiszárított) hullámvonallá formálódott magja kedves dísz az ablakpárkányban vagy a száraz leveleket, terméseket rejtő üvegcsében/tálban.

Mango Lassi

Hozzávalók: 1 érett mangó, 1 ek. méz, 200 ml natúr joghurt, néhány szem jég, néhány szem kardamom, egy mini csipet só, kevés tej (ha túl sűrű lenne)

A jeget és a meghámozott, feldarabolt gyümölcsöt a turmixgépbe dobjuk. Ehhez kanalazzuk a mézet, majd a joghurtot. Jöhet a mini mennyiségű só, ami tökéletesen kiemeli az édes ízeket. Hozzászórjuk a megtört kardamomot is. (Ezt a csodálatos fűszert kis száraz hüvelyekben találjuk az üvegcsében, amiben árulják. Nyugodtan dobjuk be a mozsárba és kezdjük el törni. Néhány pillanat múlva a külső burok megreped, letörik és kiszedegethetjük a mozsár aljából. Előbukkannak a fekete magocskák, amiket alaposan összetörünk.)

Pár pillanat alatt összeturmixoljuk az alapanyagokat és máris kész a Mango Lassi. Azonnal fogyasztható - de hűtőben is tárolhatjuk néhány órán keresztül mielőtt felszolgáljuk.... :-)