Lábnyomok Micsurinban

Körülbelül 2 hete nekiláttunk, és felástuk Micsurint. Mármint a Párom, a Hős. Ő ásott. Ásott, átforgatott, kicsit gazoltunk is. Beszereztük a komposztált marhatrágyát, így azt is beforgatta a földbe, hogy kellemes táptalajt biztosítsunk az elvetésre kész magocskáknak, amiket a korábbi hetekben vadásztunk az üzletekben.

Igen, mi csak néhány dolgot veszünk palántának (például a salátafélék közül néhányat - és később a paradicsomot, meg a cukkínit), a többit igyekszünk magról magunk felnevelni a kezdetektől.

Gyömbér kutyánk nagy érdeklődéssel figyelte a munkát, úgyhogy számítani lehetett rá, hogy az ültetésben is szeretné kivenni a részét. Mert ugye az ásásból kivette. Különben is hajlamos a Páromat követni - valami rejtélyes férfi-szövetséget alkotnak Ők ketten -, úgyhogy egyértelmű, hogy minden, amit az Alfa Hím csinál, követendő példával szolgál, s mint jó Falkatagnak ugyanezt Gyömbusznak is meg kell próbálnia. Egyébként is jól jön a segítség. Szóval együtt ástak. Amint elplaníroztuk a területet és hosszas gondolkodás után Anyukámmal kijelöltük a növénykék helyét, úgy gondolta, hogy a magocskák elszórásában is segéd-mancsot kell nyújtania. Nehézségek árán bár, de sikerült lebeszélnünk, úgyhogy beérte azzal, hogy figyel.

Mindent máshova vetettünk, mint ahol az előző évben termett. Szerintünk így jó. És a tavalyi tapasztalatokból kiindulva döntöttük el, hogy miből mennyit ültessünk. Csak egy dologgal nem számoltunk: Gyömbérrel.

 

Mivel a mi Gengszterünknek a a kétsornyi téglából kirakott szegély semmit sem jelent -, így igyekeztünk megvédeni a jövő hagymácskáit, répácskáit, céklácskáit, retek-és salátafejeit. Gyömbusz pedig illedelmes kutyaként tiszteletben is tartja a kifeszített zsinór-kerítést. Mellesleg fehér. Mármint a zsinór. Ezért nem néz ki valami jól - dehát néha áldozatokat kell hozni, a saját érdekünkben. Egyébként először sötétzöld kötözőzsineget választottunk - de azon gondolkodás nélkül átgázolt és elszakította....a fehéret úgy tűnik, hogy jobban látja a kert alkotta zöld háttér előtt :)

Szóval úgy tűnt, hogy feltaláltuk a spanyol viaszt! Büszként nézegettük a fehér madzagot! A kutya megértette, mit várunk Tőle: Micsurin a miént. A termés majd már az Övé is lehet, (mivel jelentem, hogy a zöldségeket is egytől egyig szívesen megeszi), de amíg kinőnek és cseperednek a finomságok, addig a határt a fehér zsinór jelöli ki. Gondoltuk. Hát mit mondjak: tévedtünk ....

Lábnyomok jelzik, hogy hol gyalogolt keresztül a puha talajon... :( pont a magocskákat rejtő sorok közepén. Egy (mellesleg nagyon formás) lyukat is ásott: pont a retekmagok helyén....

Ez mára már igen látványos lett, mert mivel a magocskák  - kódolásuk szerint - pillanatok alatt szárba szöktek és pirinyó, cuki mini leveleket növesztettek, senkinél sem látható girbe-gurba sorok keletkeztek Micsurinban.

Halkan jegyzem meg, hogy nálunk nyoma sincs bosszankodásnak (mármint jelentős mértékűnek), nyugodtan szemléljük az eseményeket: ezek a mi zöldségeink. És a mi kutyánk. Úgyhogy muszáj volt megbarátkozniuk egymással.... :)

Cukkíni mánia

Szóval a cukkínik igen hamar őrületesen fejlődésnek indultak. Úgy értem, hogy a korai küzdelem ellenére, amikor is a csigák hadserege megnyerte a korai csatákat azzal, hogy amit csak lehet elkövetett annak érdekében, hogy a vásárolt palántákat minden egyes reggelre tövig rágják, végülis a háborút sikerült a cukkíniknek megnyerniük.....

Ez utóbbiakat az elmúlt időszakban már számtalan változatban elkészítettük. Amolyan vegetáriánus módra: ízletes tésztaraguként, töltve (persze, hogy hússal, hogy a férfiak is örömüket leljék benne), sütve-bundázva, köretnek (ó, ez az egyik nagy kedvencünk), húspogácsa helyett....

Igyekszem majd szép sorban valamennyi receptet leírni, hogy ki-ki megtalálhassa a számára ideálisat - és azért, hogy a cukkíni senki asztaláról ne hiányozzon!

Kakukkfüves töltött cukkíni

Hozzávalók: 3-4 cukkíni, 400 g darált sertéshús, 1 bögre rizs, 3 szem paradicsom, 1 fej főzőhagyma, 3 ág kakukkfű, só, bors, olívaolaj, tejföl a tetejére

A cukkíniket megmossuk és hosszában kettévágjuk. A magokat a magházzal együtt kikanalazzuk, hogy helyet készítsünk a tölteléknek, majd besózzuk a zöldséget. Egy bögre rizst megmosunk és és szűrőben lecsepegtetünk. Egy magasabb falú serpenyőben kevés olajat hevítünk és ezen átpirítjuk a rizst. Felöntjük 2 bögre vízzel, sózzuk és hagyjuk, hogy a víz is felforrjon. A hőmérsékletet alacsonyra kapcsoljuk és fedő alatt készre főzzük a rizst. Közben egy másik serpenyőben közepes hőmérsékleten felmelegítjük az olívaolajat a serpenyőben és megdinszteljük rajta az apróra kockázott hagymát. A hagymára dobjuk a darálthúst és átforgatjuk sóval és frissen őrölt borssal. A megmosott kakukkfüvet a száráról lecsípkedjük és a húshoz adjuk a felkockázott paradicsomokkal együtt. Fedő alatt pároljuk. Amint elkészült a rizzsel összekeverve félretesszük.
A sütőt 160 C-ra előmelegítjük. A cukkíniből a sós levet kiöntjük és belehalmozzuk a kakukkfüves húsos tölteléket. A kissé megolajozott sütőlemezre rendezett zöldségek peremét szintén meglocsoljuk néhány csepp olajjal, alájuk kevés vizet öntünk. Az egész sütőformát alufóliával lefedjük és a cukkíniket a sütőben puhára pároljuk. Ha elkészült, a töltelék tetejére krémes tejfölt öntünk.

Gondolatok az öntözésről és öntözés közben

Hát jó sok idő eltelt. Beütött a majd' 40 C... :) Az elmúlt napokban a kert és a ház nyaralóvá alakult - ahol mindennap kikapcsolódással és persze valami tennivalóval telik. Összegyűlt a Család apraja-nagyja és a napi közös "kötelező" feladatok elvégzése után minden este - de vasárnap aztán reggeltől-estig - átadtuk magunkat az igazán fontos tevékenységeknek: a közös sütés-főzésnek, és a beszélgetős evés-ivásnak. - Nálunk ez jelenti a Családot, azt hiszem.

Volt szalonnasütés - amolyan igazi, régies (ha tetszik: retro) hangulatú a kertbe kicipelt rádióval, friss fehér kenyérrel, vöröshagymával és kenyérszalonnával, karikázott zöldpaprikával és persze felvágott paradicsommal.

Volt bográcsozás - naná, hogy lecsó készült: kalóriadús, hagyományos változatban - szalonnával, kolbásszal és persze, hogy tojással.

Sültek a sütemények, készültek az édességek, úgyhogy a cukorbevitelünk is a megfelelő szintre jutott.

Fogyott a limonádé, az ásványvíz és a fröccs: így gondoskodtunk a folyadékbevitelről :)

A tűző napon, az esti locsolásokkal ideálissá tett Micsurinban pirosodni kezdtek a paradicsomok, hajasbabákat fejlesztett az a néhány tő kukorica és hatalmasra nőttek a cukkínik. Mellesleg alig várom, hogy valódi, saját termesztésű főtt kukoricát együnk :-) 

Mondanom sem kell, hogy a locsolás az utóbbi időben kifejezetten nélkülözhetetlen, hisz' ha mi nem bírjuk a forróságot, akkor az oly kevéssel beérő növényeinktől, akik egyhelyben állva tűrik a hőmérséklet extremitását; mit várunk?! Egyszer már gondoltam, hogy megvonom tőlük a vizet, hadd lássam mire képesek... :-) de aztán megkegyelmeztem nekik... Szóval nem szabad az időt sajnálni - bár a kert méretétől függően az öntözőrendszer-mentes locsolás akár hosszú órákat is igénybevehet. Van aki hajnaltájt locsol. Én jobb szeretek esténként  a párás, vízpermetes levegőt beszippantva felfrissülni.

Azt hiszem persze, hogy aki szívesen ülteti tele kertjét szebbnél szebb dísznövényekkel és emellett még konyhakerttel is próbálkozik, majd örömét leli abban, hogy lesi a növények minden apró kis változását, annak az öntözés sem okozhat különösebb lelkifájdalmat. Én például azon kívül, hogy locsolás közben mindenkit (mármint növényt) dícsérgetek, figyelgetek ... ilyenkor találok időt arra is, hogy az engem foglalkoztató ügyekben elmélyülten gondolkozzam. Kívülről biztosan úgy tűnik, hogy csak bámulok - néhamár révült tekintettel - de én tudom az igazat: igenis fontos dolgok járank az eszemben!

Nálunk egyébként a Család majd' minden tagja szívesen álldogál és öntözi a növényeket - úgyhogy mindig van valaki, aki mezítláb, papucsban vagy épp gumicsízmában locsolgatva beszélget a kert lakóival. (persze az is lehet, hogy a saját gondolataikat osztják meg velük..) És még ők mondják, hogy állok ott bambán; na jól nézünk ki!

Szóval már csak azt nem tudom, hogy a növények a vizeskedést vagy az esti beszélgetéseket várják-e jobban...

 

Micsurin MGTSZ a Senki Földjén

Már megint nem bírtunk magunkkal...Mivel az idén van az elős olyan év, hogy a nagyobb volumenű kerti munkákat végre magunk mögött hagyva talán időnk is lenne a kertet élvezni; így eléggé el nem ítélhető módon újabb ötletünk támadt :) Van itt ugyanis egy be nem fejezett rész - ami a leendő kocsibeálló helyéül szolgál majd a jövőben. Jelenleg a Senki Földje jelző illik rá a legjobban.

       

Én meg közben mindig csak nyűgösködöm, hogy 'milyen jó is lenne egy kis konyhakert, ahol nem lenne permetezés...' Bőszen veszem a vetőmagokat - szebbnél szebb sárgarépák, retkek, mángoldok, babok, céklák magjait tartalmazó zacskókról mosolyognak rám a zöldségek képei. Csak tudnám minek. Gondoltam, majd cserepekben neveljük őket. Vagy valahol. Vágyakoztunk-vágyakoztunk, de sehogysem akadt megfelelő hely.Mivel itt volt a március közepe, már nem halogathattuk tovább - sürgetővé vált a dolog. De tényleg.  

     

Elhangzott egy javaslat arra vonatkozóan, hogy kerüljenek a haszonnövények a dísznövények közé. - Hm. Mondjuk a salátaféléket még csak-csak el tudnám képzelni...de mondjuk a borsót már nehezebben...Na a legrosszabb, amit egy ismerősünk javasolt az volt, hogy néhány dísznövényt szedjünk ki a kertből, és a helyükre ültessük el a konyhakertieket. Na persze. Majd ha fagy! Felmerült, hogy veszünk egy vagy két, fából készült homokozót (vagy szegény Párom gyárt hasonlót), leállítjuk valahova - amolyan magaságyás-szegély gyanánt, és abba ültetek. (Jó sok növény el is férne :-) ) Mégis ez volt a helyes irány. A fa homokozó elhelyezése kapcsán hamar eljutottunk a majdani kocsibeállóig...aztán rájöttünk, hogy nincs is szükségünk homokozóra: megtaláltuk a veteményes helyét!!! A sorsunk megpecsételődött. Főleg a Páromé! :) Az itt tanyázó földkupacokat gyomtalanítani kellett, a földet felásni, elhúzogatni, palántaföldet és komposztált marhatrágyát közéforgatni, planírozni.

Számomra viszont újabb lehetőség adódott a tervezgetésre! :) Újabb szakkönyvek kerültek elő. A Család összedugta a fejét és együtt végiggondoltuk, hogy vajon a sárgarépa szereti-e a hagymát? És ki van barátságban a céklával? A fokhagyma tényleg jó védőnövény? Mit kell a spenót mellé ültetni? A terv az volt, hogy - miután a permetezés nálunk ki van zárva - megtaláljuk annak a módját, hogy hogyan védhetnénk meg reménybeli zöldségeinket a kártevőktől. Hamar kidolgoztuk a stratégiát és megkezdődött az ültetés. Védőnövényként alkalmaztuk a hagymán és a fokhagymán kívül a büdöskét is - mert állítólag távoltartja a csigákat. Senkit sem szeretnék elkeseríteni: a hír kacsa. Legalábbis a mi csigáink pont az ültetést követő nap reggelére ették meg a büdöskét :)



A földterületünket - ami 2 csöppnyi ágyásterületből áll - régi bontott téglákkal, helyenként pedig ágyásszegéllyel bástyáztuk körbe, hogy megóvjuk a kutyák érdeklődésétől. A teljes terület kb. 16 m2. Egy szobányi föld. De itt legalább kiélhetjük a zöldségtermesztés iránti vágyunkat!

Helyes kis sorokat rajzoltunk, apró barázdákat húztunk és nagy gonddal vetettük a magocskákat. Elültettük hát a retket (mindjárt kétfélét), a sárgarépát, a fehérrépát, a céklát, a sóskát, a spenótot, a borsót, a cukorborsót, a mángoldot. Sikerült néhány délceg saláta-palántát, aprócska karalábét, zellert is beszereznünk, úgyhogy ezeket is elültettük. Vettem dughagymát (vöröset és lilát), fokhagymát is. Aztán megérkeztek az eperpalánták. Jöttek sorba: paprikák, csinos kis paradicsomok, újabb fűszernövények a meglévők mellé. Megérkezett egy áfonyabokor, egy egres és 2 gyönyörű ribizli bokor is. Jött egy füge. Áprilisban és májusban aztán elültettük a babokat, a kukoricát (mert hát néhány cső kukorica olyan jó lenne!) és érkeztek a cukkíni palánták. Aztán jött az uborka. Meg néhány újabb tő paradicsom. Ami nem fért el a veteményesben, azt nyugodt lelkiismerettel hatalmas cserepekbe ültettük. Meg ládákba.

Lehet, hogy nem vagyunk teljen épek - mégis jól szórakozunk! Locsolunk és becézgetünk, szurkolunk és drukkolunk. És beválik. Aki a földből kibújt, azt mind egyesével köszöntöttük minálunk. Ha valami virágot hoz, azt minden mifelénk járó barátnak meg kell tekintenie...Az itt termett zöldségeket pedig illik dícsérő szavakkal illetni! (Ezek a konyhakertiek ugyanis bizonyítottan nagyon jól hallanak!)

Mi közben csigákkal vívunk - de ez egy örök harc. Meg persze gazzal. Sok gazzal. (Nem is értem, hogy honnan nőnek?!) - Hál' Istennek a hallásuk rosszabb, mint a veteményes jogos lakóinak - mivel utóbbiak úgy tűnik, hogy értik a vezényszavakat: 'Hajrá cukkíni!' 'Fussál babocska!' 'Gyerünk karalábék: Duculjatok!'