Húsvéti kártyaparti narancsos-mákos aprósüteménnyel

Hát elhiszitek, hogy máris Húsvét van?!

Itt ülök és azon gondolkodom hogyan lehet már megint április?!?

Közhelyesen hangzik, de tényleg repülnek a hónapok.

Madárcsicsergésre ébredünk minden nap és csivitelés tölti be az egész napot. A madarak mintha nem akarnának tudomást venni az esőről és a hidegről; vidáman üdvözlik a tavaszt :)

A Tesóm is hazajött a havazást szenvedő Angliából (Éljen!), mivel semmiképp nem tudta elképzelni, hogy kimaradjon a hatalmas Húsvéti Családi Kavalkádból! - mellesleg én sem tudtam volna elképzelni, hogy ne vegyen részt a kalács-sonka-mustár-torma-újhagyma-retek-ubi-paprika-paradicsom-főtt tojás vircsaftból :-) (Ja, és ha nem locsolják meg, akkor ugye a végén még elhervadt volna...) Na ebből következőleg beiktattunk egy kis Reptérjáratot is...

Meg még egyet...tegnap este; mivel Párom Kis-Nagylánya az iskolai szünetet Írországban töltötte. Így nekünk tegnap Őt hozta a Nyuszi :)

A hétvégén, nagyrészt lakásfogságra ítélve - mivel kissé kevésbé viseljük jól a metsző hideget, mint a madarak; amin a szél csak még ront - kissé szomorúan vettük tudomásul, hogy az idén elmarad a kerti sonka-vacsora....A virágok kint, a Család bent. Ez van. Nem sokat gondolkodtunk, mi legyen a program: már szombat délben elővettük a kártyapaklit és nekiláttunk a jó öreg kanasztának, amivel gyakorlatilag az egész napot eltöltöttük. (Kivéve engem az első pár órában, mert gyorsan elkövettem egy kis süti sütést....úgy döntöttem, hogy vidám színes sütiket gyártok - és ez esetben nem foglalkozom a cukormennyiséggel sem....)

A kártyázáshoz egy kis tojáslikőrt kortyolgattunk (persze csak azért, hogy el ne felejtsük, hogy Húsvét van...)

Közben persze alig bírtuk ki, hogy eljöjjön az idő, mert a várva várt sonka-vacsorát türelmetlenül vágytuk. Ezt nyilván még a kártyaparti kedvéért sem hagytuk volna ki semmi pénzért, hisz' amúgy is ezt az év fénypontja: erre vár a Család apraja nagyja egész éven át..., de az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak arra a röpke pár órára szüneteltettük a kártyázást :-) Na ja! Ha egyszer belekezdünk, onnantól bele is feledkezünk....Végül éjjel kettő körül feküdtünk le, amit a tegnap reggeli sonka-reggeli (nem, nem tudjuk megunni) után újabb parti követett....

Apukám is átjött egy kis Húsvétolásra, úgyhogy (nem tudom, mik voltak eredendően a tervei) végül Ő is beállt hozzánk kártyázni. És ez így ment tegnap estig....

Sütiből még mindig van, de lassacskán már valami újat kell gyártanom, mert fogytán a készlet.... :-)


Narancsos-mákos virágok















Hozzávalók:
A sütihez: 400 g liszt, 1 csomag vaníliáscukor, 140 g porcukor, 250 g lágy margarin, 140 g darált mák, 1 tojás, 1 narancs reszelt héja
A mázhoz: kb. 150 g porcukor (3 részre osztva), forró víz, ételfesték (piros és kék színű)

Habosra keverjük a margarint a porcukorral és a vaníliáscukorral. (A legkönnyebben robotgéppel megy!) Hozzákeverjük a tojást, majd belereszeljük az alaposan megmosott narancs héját. Ehhez adjuk a kimért mennyiségű darált mákot, átdolgozzuk, majd az egész tésztát alaposan összegyúrjuk.

A tésztát kettéválasztjuk és két egyforma gombócot formázunk belőle. A tésztát folpackba csomagoljuk és a hűtőszekrénybe tesszük pihenni 1 órára. (Az egész mennyiségből körülbelül két tálnyi aprósüti lesz, ezért az egyik tésztagombócot nyugodtan bent hagyhatjuk a hűtőben másnapig!)

A sütőt 160 C fokra előmelegítjük.

A tésztát körülbelül 1/2 cm vastagságúra nyújtjuk és szaggatóval különböző méretű kis virágokat vágunk ki belőle. Amennyi tészta kimarad, azt újra gyúrjuk és nyújtjuk; amíg a végére nem érünk.

A virágokat fütőlemezre tesszük és kb. 10-15 perc alatt készre sütjük. Nem szabad, hogy megkeményedjenek!

Amíg a virágok a sütőben várakoznak, elkészítjük a cukormázat.

A porcukrot tálkákba öntjük. Egy kis tálban vagy bögrében elékészítjük a forró vizet. A porcukor kupacokhoz először fél-fél kanál forró vizet adunk. Ezzel már el is keverjük a cukrot. Óvatosan kell eljárni - mert pillanatok alatt túl folyós kencét készítünk. Akkor jó, ha kenhető (de nem folyós) az állaga. Nagyon jól kikeverjük - csomók nem lehetnek benne. Az ételfestéket hozzáadjuk, de maximum egy-egy cseppet adagolunk színenként - mert hihetetlen mennyiségű pigmentet tartalmaznak a festékek - és ott találjuk magjunkat, hogy mély vörös, éj lila és sötétkék színű sütiket tehetünk az asztalra. Ha túl sötétre sikeredik a máz, akkor egyszerűen csak 'fehérítsük ki' még egy kis porcukorral és egy-egy csepp vízzel lazítsunk rajta.

Ha kész vannak a virágok, várjuk meg, amíg kihűlnek. Ezután bekenjük őket a mázzal és hagyjuk, hogy megszilárduljanak.

Lábnyomok Micsurinban

Körülbelül 2 hete nekiláttunk, és felástuk Micsurint. Mármint a Párom, a Hős. Ő ásott. Ásott, átforgatott, kicsit gazoltunk is. Beszereztük a komposztált marhatrágyát, így azt is beforgatta a földbe, hogy kellemes táptalajt biztosítsunk az elvetésre kész magocskáknak, amiket a korábbi hetekben vadásztunk az üzletekben.

Igen, mi csak néhány dolgot veszünk palántának (például a salátafélék közül néhányat - és később a paradicsomot, meg a cukkínit), a többit igyekszünk magról magunk felnevelni a kezdetektől.

Gyömbér kutyánk nagy érdeklődéssel figyelte a munkát, úgyhogy számítani lehetett rá, hogy az ültetésben is szeretné kivenni a részét. Mert ugye az ásásból kivette. Különben is hajlamos a Páromat követni - valami rejtélyes férfi-szövetséget alkotnak Ők ketten -, úgyhogy egyértelmű, hogy minden, amit az Alfa Hím csinál, követendő példával szolgál, s mint jó Falkatagnak ugyanezt Gyömbusznak is meg kell próbálnia. Egyébként is jól jön a segítség. Szóval együtt ástak. Amint elplaníroztuk a területet és hosszas gondolkodás után Anyukámmal kijelöltük a növénykék helyét, úgy gondolta, hogy a magocskák elszórásában is segéd-mancsot kell nyújtania. Nehézségek árán bár, de sikerült lebeszélnünk, úgyhogy beérte azzal, hogy figyel.

Mindent máshova vetettünk, mint ahol az előző évben termett. Szerintünk így jó. És a tavalyi tapasztalatokból kiindulva döntöttük el, hogy miből mennyit ültessünk. Csak egy dologgal nem számoltunk: Gyömbérrel.

 

Mivel a mi Gengszterünknek a a kétsornyi téglából kirakott szegély semmit sem jelent -, így igyekeztünk megvédeni a jövő hagymácskáit, répácskáit, céklácskáit, retek-és salátafejeit. Gyömbusz pedig illedelmes kutyaként tiszteletben is tartja a kifeszített zsinór-kerítést. Mellesleg fehér. Mármint a zsinór. Ezért nem néz ki valami jól - dehát néha áldozatokat kell hozni, a saját érdekünkben. Egyébként először sötétzöld kötözőzsineget választottunk - de azon gondolkodás nélkül átgázolt és elszakította....a fehéret úgy tűnik, hogy jobban látja a kert alkotta zöld háttér előtt :)

Szóval úgy tűnt, hogy feltaláltuk a spanyol viaszt! Büszként nézegettük a fehér madzagot! A kutya megértette, mit várunk Tőle: Micsurin a miént. A termés majd már az Övé is lehet, (mivel jelentem, hogy a zöldségeket is egytől egyig szívesen megeszi), de amíg kinőnek és cseperednek a finomságok, addig a határt a fehér zsinór jelöli ki. Gondoltuk. Hát mit mondjak: tévedtünk ....

Lábnyomok jelzik, hogy hol gyalogolt keresztül a puha talajon... :( pont a magocskákat rejtő sorok közepén. Egy (mellesleg nagyon formás) lyukat is ásott: pont a retekmagok helyén....

Ez mára már igen látványos lett, mert mivel a magocskák  - kódolásuk szerint - pillanatok alatt szárba szöktek és pirinyó, cuki mini leveleket növesztettek, senkinél sem látható girbe-gurba sorok keletkeztek Micsurinban.

Halkan jegyzem meg, hogy nálunk nyoma sincs bosszankodásnak (mármint jelentős mértékűnek), nyugodtan szemléljük az eseményeket: ezek a mi zöldségeink. És a mi kutyánk. Úgyhogy muszáj volt megbarátkozniuk egymással.... :)

Paradicsomos, húsos lasagne

Olyan keveset írok, hogy lassan csodálkozom, hogy egyáltalán valaki olvassa.....:-)

Le kell, hogy szögezzem, hogy ennek oka kizárólag az időhiány, nem a komplett szellemi leépülés....esküszöm! :)

Szóval az történt, hogy belefogtam valami újba, valami másba, valami teljesen őrültbe, ami annyira színes, izgalmas, hogy jelenleg csak kóstolgatni merem - bár máris nyakig elmerültem benne...a nyakig elmerülés pedig nálam azt jelenti, hogy a maradék kicsiny energiámat megpróbálom a szétzilálódó életem egybentartására koncentrálni....közben meg ott munkál a hihetetlen vágy, hogy csináljam már rendesen, amibe belekezdtem, írjam már le azokat a recepteket, történeteket, kerti eseményeket, állatos szorikat, amik a mindennapjaink részei...hát most újabb bejegyzés közzétételére teszek kísérletet: tartsunk olasz estét!

Mi gyakran főzünk olasz ételeket - ez az, amit valahogy mindenki szeret. Annyi, de annyi külföldit ismerek: az egyetlen, ami bármekkora társaság valamennyi tagjának kedves: az olasz konyha. Nem tudom, mi a titka. Talán az egyszerű, harsány színű, friss alapanyagok; talán a kellemes ízkavalkád, talán semmi más, mint az a romantikus érzés, amellyel valamennyiünk (akik kirekesztettként tekintünk az Olasz Csízmára) szemléljük ezt a mediterrán, illatozó, zsongó országot - és amellyel annak valamennyi finom ízét is nap mint nap vágyjuk....

Hát nem tudom. De egy biztos: egy kis bazsalikom, egy kis parmezán sajt, egy kis paradicsom, egy kis szardella: és vége a világnak! Elkábulunk a klasszikus ízharmóniáktól - megunhatatlanul kívánjuk az üde ételeket.

Ennek az ételnek -mint oly sok másiknak- is vitatott az eredete, de a fellelhető 3 teória közül kettő is a görögökhöz kapcsolódik; sőt a szót is görögből eredeztetik (miért nem csodálkozom?!). Egyébként a 'lasagne' egyszerű többesszáma a 'lasagne' szalagnak, ami a szalagszerű tésztát jelenti, amiből készítjük. Általánosságban elmondható, hogy hihetetlen mennyiségű változata ismert: lehet húsos, zöldséges, ricottás...szóval csak a képzelet szabhat határt az ízek kavalkádjának.

A lasagne-val az az egyetlen baj (ami egyébként hatalmas tévedés, amelynek sokan áldozatul esnek!), hogy úgy tűnhet, igazából nehéz elkészíteni. Na ez egyáltalán nem igaz! Csak bátran kell hozzáállni - a dolog szinte elronthatatlan! Igaz, hogy jóféle paradicsomos szósz, besamel és ragu nélkül nem lehet elkészíteni, de ez semmiség a végeredményhez képest :)

Paradicsomos, húsos lasagne

Hozzávalók: 1 csomag lasage tészta, 500 g darált sertéshús, 3 + 2 gerezd zúzott fokhagyma, 1 kisfej vöröshagyma, oregánó, bazsalikom, babérlevél, só, frissen őrölt bors, kevés kristálycukor, 500 ml paradicsomszósz, 1 kis doboz paradicsompüré, szerecsendió, 50 g vaj, 3-4 kanál liszt, tej, olívaolaj, 200 g reszelt sajt.

 

A felhevített olívaolajon megdinszteljük az apróra vágott hagymát. Hozzáadjuk a 3 gerezd elkapart fokhagymát és a darálthúst is. Megsózzuk és alaposan megborsozzuk. Megszórjuk egy kevés bazsalikommal, kissé több oregánóval. Amint kifehéredett, közepes lángon pároljuk és felöntjük a paradicsomszósszal. Beledobunk 2 babérlevelet, 1 kiskanál cukrot és fedő alatt puhára pároljuk. Néha átkeverjük - és ha szükséges -, kevés vizet adunk hozzá.

           

Közben egy másik edényben felolvasztjuk a vajat. Amint elolvadt, hozzáadjuk a lisztet és elkeverjük. Néhány perc után adagonként hozzáadjuk a tejet. Annyit öntünk hozzá, hogy lazán krémes legyen. Belereszeljük a szerecsendiót, megsózzuk és megborsozzuk. Amint felfőtt és besűrűlt, félretesszük és időnként átkeverjük, hogy ne keletkezzen bőr a tetején.

Egy harmadik edényben egy pohár vízben feloldjuk a paradicsompürét. Megsózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a maradék fokhagymát. Megszórjuk oregánóval, bazsalikommal és egy kanálkányi cukorral. Amint egyszer felforrt, már kész is van. A húsos ragu is elkészül ennyi idő alatt.

A sütőt 170 C fokra előmelegítjük.

A kiszemelt (viszonylag kicsi: kb. 35 x 25-ös) tepsi alját megkenjük egy pár kanálnyi paradicsomszósszal. Ráfektetjük (szárazon, főzés nélkül) a lasagne szalagokat. Elég, ha pont összeérnek, nem kell 'fedésbe' rakni őket. Ha kerek a tepsi széle, nyugodtan törjünk le a tésztából. A tésztaszeletekre mehet a húsos ragu. Ezt meglocsoljuk besamellel és egy kis sima paradicsomszósszal is, ha úgy érezzük, elkel még egy kis szósz; majd újabb sor tészta következik.

 

A paradicsomszósszal bánjunk óvatosan, mert a legfontosabb a legaljára és persze a tetejére!!! Addig rakosgatjuk a rétegeket, amíg felemelkedig a lasagne. A tetejére (a fedő tésztasor tetejére) már nem kerül húsos ragu, csak paradicsomszósz és besamel. Alaposan megszórjuk a reszelt sajttal és bedugjuk a sütőbe. Itt addig hagyjuk magában fődögélni, amíg a teteje aranybarna ropotósra nem sül. A kész rakott tésztát kockára vágjuk és tálaljuk.

Feldobhatjuk egy nagy tál friss salátával (esetleg fokhagymás kenyérrel) és természetesen pohár jóféle olasz borral!

Újra van kutyánk!!! Új társunk, Gyömbér :)

Újra van kutyánk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Történt másfél hónappal ezelőtt, hogy összefutottam Gyömbérrel (akkori nevén: Ginger).

Egy irodában lakott, ahova azt megelőzően, körülbelül bő egy hónappal korábban került - út széléről mentve...Bár az irodában (legalábbis ebben a bizonyosban feltétlenül!) szeretetben, jólétben tengette mindennapjait; mégis be kell látnunk, hogy ez nem a legideálisabb otthon egy kutyus számára.

Második találkozásunkkor meghallottam, hogy tulajdonképpen örülnének, ha ez a kis bozontos, okos szemű siheder egy szerető családhoz kerülhetne. Nyilván nekem se' kellett több... :) Készítettem róla néhány képet és hazafelé a kocsiban megterveztem a marketing kampányt....Mintegy érdekességképpen megmutattam a képeket kis Családom tagjainak, akik (micsoda mázli!) azonnal elolvadtak a vigyori pofácskájától. :)

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy bár egyikünk sem tudná elképzelni az életet kutya nélkül...a mi Gyönyörűséges, Drága és Hűséges Társaink elvesztése miatt még nagyon korainak tűnt egy új jövevény befogadása. - tanakodtunk és töprengtünk, lelki vívódásunk leírhatatlan volt: mert bár Gyömbi szeretnivaló, bolondos, ugra-bugra kutyus, mégis túl nagy volt a fájdalom. Leginkább azt nem tudtuk: Fogjuk-e tudni szeretni?

Aztán határoztunk: egy próbahétvégére hazavittem, hogy teszteljük, kijön-e a cicákkal (hisz 6 macska azért már komoly létszámnak számít) és ez mégiscsak vízválasztó nálunk....az volt a terv, hogyha mégsem sikerül az összeszoktatás (Gyömbér esetleg szívesebben enné meg a macskáinkat, minthogy békében éljen mellettük), akkor sajna hétfő reggel vissza kell vinnem az irodába. - Na persze, azért mindenki reménykedett...Én meg idegesen mutattam be Gyömbit Cserkónak (aki a kocsim) és reménykedtem, hogy békében sikerül átszelnünk a várost kettecskén.

 

És sikerült! Nézelődött, kissé izgult (naná, hisz nem tudta, hova is megyünk és mit is csinál körülöttünk az a rengeteg autós, biciklis, gyalogos), de végülis farokcsóválva tűrte a megpróbáltatásokat...








Hazaérve azonnal betelefonáltam, hogy Édesanyám, aki érthetően tűkön ült, kijöjjön elénk egy nagy-nagy üdvözlésre....Na ezt nem kellett volna: Gyömbusz (aki bár azt ígérte, hogy igyekszik jó benyomást tenni Anyukámra) úgy ugatta meg a 'Szerencsétlent', hogy hörögve tapadt a kocsi ablakára és felhúzott pofával morgott...Na ezt nem nevezném a legsikeresebb belépőnek.... :)

Nyilván hamar változni kezdtek a dolgok és a mi Gyönyörűségünk elkezdte birtokba venni új lakhelyét. Felfedezett minden zugot, körbenyargalta a házat, agárként rótta a köröket a kertben. Aztán találkozott a cicákkal. Na ettől féltünk. Gyömbér első lendületével megkergette a macskákat, akik felszántották a járólapot és a parkettát is... :)  Ribizli bemenekült a kanapé alá, ahova pont másfél éve nem fér be; Füge beköltözött a fürdőszoba-fiókba, ami amúgyis az egyik legjobb titkos rejtekhely a lakásban. Samu és Niki a hálószobába, az ágy alá menekült. Nem csoda, hogy ezek után Anyukám Micikét és Picúrt az emeleten rejtette el....

Azóta sokat változott a helyzet....bár azt, hogy feltétlenül javult, nem mondanám....inkább csak változott. Mi imádjuk Gyömbuszt, aki viszont szeret minket és a cicákat is. :) - gyakorlatilag mindenkivel játszani szeretne....

Ezzel szemben a cicák nagyon tartanak tőle, így még mindig fenntartásokkal kezelik...annyi azért feltétlenül igaz, hogy már nem menekülnek be a bútorok alá...inkább megtámadják... :)