Paradicsomos, húsos lasagne

Olyan keveset írok, hogy lassan csodálkozom, hogy egyáltalán valaki olvassa.....:-)

Le kell, hogy szögezzem, hogy ennek oka kizárólag az időhiány, nem a komplett szellemi leépülés....esküszöm! :)

Szóval az történt, hogy belefogtam valami újba, valami másba, valami teljesen őrültbe, ami annyira színes, izgalmas, hogy jelenleg csak kóstolgatni merem - bár máris nyakig elmerültem benne...a nyakig elmerülés pedig nálam azt jelenti, hogy a maradék kicsiny energiámat megpróbálom a szétzilálódó életem egybentartására koncentrálni....közben meg ott munkál a hihetetlen vágy, hogy csináljam már rendesen, amibe belekezdtem, írjam már le azokat a recepteket, történeteket, kerti eseményeket, állatos szorikat, amik a mindennapjaink részei...hát most újabb bejegyzés közzétételére teszek kísérletet: tartsunk olasz estét!

Mi gyakran főzünk olasz ételeket - ez az, amit valahogy mindenki szeret. Annyi, de annyi külföldit ismerek: az egyetlen, ami bármekkora társaság valamennyi tagjának kedves: az olasz konyha. Nem tudom, mi a titka. Talán az egyszerű, harsány színű, friss alapanyagok; talán a kellemes ízkavalkád, talán semmi más, mint az a romantikus érzés, amellyel valamennyiünk (akik kirekesztettként tekintünk az Olasz Csízmára) szemléljük ezt a mediterrán, illatozó, zsongó országot - és amellyel annak valamennyi finom ízét is nap mint nap vágyjuk....

Hát nem tudom. De egy biztos: egy kis bazsalikom, egy kis parmezán sajt, egy kis paradicsom, egy kis szardella: és vége a világnak! Elkábulunk a klasszikus ízharmóniáktól - megunhatatlanul kívánjuk az üde ételeket.

Ennek az ételnek -mint oly sok másiknak- is vitatott az eredete, de a fellelhető 3 teória közül kettő is a görögökhöz kapcsolódik; sőt a szót is görögből eredeztetik (miért nem csodálkozom?!). Egyébként a 'lasagne' egyszerű többesszáma a 'lasagne' szalagnak, ami a szalagszerű tésztát jelenti, amiből készítjük. Általánosságban elmondható, hogy hihetetlen mennyiségű változata ismert: lehet húsos, zöldséges, ricottás...szóval csak a képzelet szabhat határt az ízek kavalkádjának.

A lasagne-val az az egyetlen baj (ami egyébként hatalmas tévedés, amelynek sokan áldozatul esnek!), hogy úgy tűnhet, igazából nehéz elkészíteni. Na ez egyáltalán nem igaz! Csak bátran kell hozzáállni - a dolog szinte elronthatatlan! Igaz, hogy jóféle paradicsomos szósz, besamel és ragu nélkül nem lehet elkészíteni, de ez semmiség a végeredményhez képest :)

Paradicsomos, húsos lasagne

Hozzávalók: 1 csomag lasage tészta, 500 g darált sertéshús, 3 + 2 gerezd zúzott fokhagyma, 1 kisfej vöröshagyma, oregánó, bazsalikom, babérlevél, só, frissen őrölt bors, kevés kristálycukor, 500 ml paradicsomszósz, 1 kis doboz paradicsompüré, szerecsendió, 50 g vaj, 3-4 kanál liszt, tej, olívaolaj, 200 g reszelt sajt.

 

A felhevített olívaolajon megdinszteljük az apróra vágott hagymát. Hozzáadjuk a 3 gerezd elkapart fokhagymát és a darálthúst is. Megsózzuk és alaposan megborsozzuk. Megszórjuk egy kevés bazsalikommal, kissé több oregánóval. Amint kifehéredett, közepes lángon pároljuk és felöntjük a paradicsomszósszal. Beledobunk 2 babérlevelet, 1 kiskanál cukrot és fedő alatt puhára pároljuk. Néha átkeverjük - és ha szükséges -, kevés vizet adunk hozzá.

           

Közben egy másik edényben felolvasztjuk a vajat. Amint elolvadt, hozzáadjuk a lisztet és elkeverjük. Néhány perc után adagonként hozzáadjuk a tejet. Annyit öntünk hozzá, hogy lazán krémes legyen. Belereszeljük a szerecsendiót, megsózzuk és megborsozzuk. Amint felfőtt és besűrűlt, félretesszük és időnként átkeverjük, hogy ne keletkezzen bőr a tetején.

Egy harmadik edényben egy pohár vízben feloldjuk a paradicsompürét. Megsózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a maradék fokhagymát. Megszórjuk oregánóval, bazsalikommal és egy kanálkányi cukorral. Amint egyszer felforrt, már kész is van. A húsos ragu is elkészül ennyi idő alatt.

A sütőt 170 C fokra előmelegítjük.

A kiszemelt (viszonylag kicsi: kb. 35 x 25-ös) tepsi alját megkenjük egy pár kanálnyi paradicsomszósszal. Ráfektetjük (szárazon, főzés nélkül) a lasagne szalagokat. Elég, ha pont összeérnek, nem kell 'fedésbe' rakni őket. Ha kerek a tepsi széle, nyugodtan törjünk le a tésztából. A tésztaszeletekre mehet a húsos ragu. Ezt meglocsoljuk besamellel és egy kis sima paradicsomszósszal is, ha úgy érezzük, elkel még egy kis szósz; majd újabb sor tészta következik.

 

A paradicsomszósszal bánjunk óvatosan, mert a legfontosabb a legaljára és persze a tetejére!!! Addig rakosgatjuk a rétegeket, amíg felemelkedig a lasagne. A tetejére (a fedő tésztasor tetejére) már nem kerül húsos ragu, csak paradicsomszósz és besamel. Alaposan megszórjuk a reszelt sajttal és bedugjuk a sütőbe. Itt addig hagyjuk magában fődögélni, amíg a teteje aranybarna ropotósra nem sül. A kész rakott tésztát kockára vágjuk és tálaljuk.

Feldobhatjuk egy nagy tál friss salátával (esetleg fokhagymás kenyérrel) és természetesen pohár jóféle olasz borral!