Újra van kutyánk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Történt másfél hónappal ezelőtt, hogy összefutottam Gyömbérrel (akkori nevén: Ginger).
Egy irodában lakott, ahova azt megelőzően, körülbelül bő egy hónappal korábban került - út széléről mentve...Bár az irodában (legalábbis ebben a bizonyosban feltétlenül!) szeretetben, jólétben tengette mindennapjait; mégis be kell látnunk, hogy ez nem a legideálisabb otthon egy kutyus számára.
Második találkozásunkkor meghallottam, hogy tulajdonképpen örülnének, ha ez a kis bozontos, okos szemű siheder egy szerető családhoz kerülhetne. Nyilván nekem se' kellett több... :) Készítettem róla néhány képet és hazafelé a kocsiban megterveztem a marketing kampányt....Mintegy érdekességképpen megmutattam a képeket kis Családom tagjainak, akik (micsoda mázli!) azonnal elolvadtak a vigyori pofácskájától. :)
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy bár egyikünk sem tudná elképzelni az életet kutya nélkül...a mi Gyönyörűséges, Drága és Hűséges Társaink elvesztése miatt még nagyon korainak tűnt egy új jövevény befogadása. - tanakodtunk és töprengtünk, lelki vívódásunk leírhatatlan volt: mert bár Gyömbi szeretnivaló, bolondos, ugra-bugra kutyus, mégis túl nagy volt a fájdalom. Leginkább azt nem tudtuk: Fogjuk-e tudni szeretni?
Aztán határoztunk: egy próbahétvégére hazavittem, hogy teszteljük, kijön-e a cicákkal (hisz 6 macska azért már komoly létszámnak számít) és ez mégiscsak vízválasztó nálunk....az volt a terv, hogyha mégsem sikerül az összeszoktatás (Gyömbér esetleg szívesebben enné meg a macskáinkat, minthogy békében éljen mellettük), akkor sajna hétfő reggel vissza kell vinnem az irodába. - Na persze, azért mindenki reménykedett...Én meg idegesen mutattam be Gyömbit Cserkónak (aki a kocsim) és reménykedtem, hogy békében sikerül átszelnünk a várost kettecskén.
És sikerült! Nézelődött, kissé izgult (naná, hisz nem tudta, hova is megyünk és mit is csinál körülöttünk az a rengeteg autós, biciklis, gyalogos), de végülis farokcsóválva tűrte a megpróbáltatásokat...Hazaérve azonnal betelefonáltam, hogy Édesanyám, aki érthetően tűkön ült, kijöjjön elénk egy nagy-nagy üdvözlésre....Na ezt nem kellett volna: Gyömbusz (aki bár azt ígérte, hogy igyekszik jó benyomást tenni Anyukámra) úgy ugatta meg a 'Szerencsétlent', hogy hörögve tapadt a kocsi ablakára és felhúzott pofával morgott...Na ezt nem nevezném a legsikeresebb belépőnek.... :)
Nyilván hamar változni kezdtek a dolgok és a mi Gyönyörűségünk elkezdte birtokba venni új lakhelyét. Felfedezett minden zugot, körbenyargalta a házat, agárként rótta a köröket a kertben. Aztán találkozott a cicákkal. Na ettől féltünk. Gyömbér első lendületével megkergette a macskákat, akik felszántották a járólapot és a parkettát is... :) Ribizli bemenekült a kanapé alá, ahova pont másfél éve nem fér be; Füge beköltözött a fürdőszoba-fiókba, ami amúgyis az egyik legjobb titkos rejtekhely a lakásban. Samu és Niki a hálószobába, az ágy alá menekült. Nem csoda, hogy ezek után Anyukám Micikét és Picúrt az emeleten rejtette el....
Azóta sokat változott a helyzet....bár azt, hogy feltétlenül javult, nem mondanám....inkább csak változott. Mi imádjuk Gyömbuszt, aki viszont szeret minket és a cicákat is. :) - gyakorlatilag mindenkivel játszani szeretne....
Ezzel szemben a cicák nagyon tartanak tőle, így még mindig fenntartásokkal kezelik...annyi azért feltétlenül igaz, hogy már nem menekülnek be a bútorok alá...inkább megtámadják... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése