Körülbelül 2 hete nekiláttunk, és felástuk Micsurint. Mármint a Párom, a Hős. Ő ásott. Ásott, átforgatott, kicsit gazoltunk is. Beszereztük a komposztált marhatrágyát, így azt is beforgatta a földbe, hogy kellemes táptalajt biztosítsunk az elvetésre kész magocskáknak, amiket a korábbi hetekben vadásztunk az üzletekben.
Igen, mi csak néhány dolgot veszünk palántának (például a salátafélék közül néhányat - és később a paradicsomot, meg a cukkínit), a többit igyekszünk magról magunk felnevelni a kezdetektől.
Gyömbér kutyánk nagy érdeklődéssel figyelte a munkát, úgyhogy számítani lehetett rá, hogy az ültetésben is szeretné kivenni a részét. Mert ugye az ásásból kivette. Különben is hajlamos a Páromat követni - valami rejtélyes férfi-szövetséget alkotnak Ők ketten -, úgyhogy egyértelmű, hogy minden, amit az Alfa Hím csinál, követendő példával szolgál, s mint jó Falkatagnak ugyanezt Gyömbusznak is meg kell próbálnia. Egyébként is jól jön a segítség. Szóval együtt ástak. Amint elplaníroztuk a területet és hosszas gondolkodás után Anyukámmal kijelöltük a növénykék helyét, úgy gondolta, hogy a magocskák elszórásában is segéd-mancsot kell nyújtania. Nehézségek árán bár, de sikerült lebeszélnünk, úgyhogy beérte azzal, hogy figyel.
Mindent máshova vetettünk, mint ahol az előző évben termett. Szerintünk így jó. És a tavalyi tapasztalatokból kiindulva döntöttük el, hogy miből mennyit ültessünk. Csak egy dologgal nem számoltunk: Gyömbérrel.
Mivel a mi Gengszterünknek a a kétsornyi téglából kirakott szegély semmit sem jelent -, így igyekeztünk megvédeni a jövő hagymácskáit, répácskáit, céklácskáit, retek-és salátafejeit. Gyömbusz pedig illedelmes kutyaként tiszteletben is tartja a kifeszített zsinór-kerítést. Mellesleg fehér. Mármint a zsinór. Ezért nem néz ki valami jól - dehát néha áldozatokat kell hozni, a saját érdekünkben. Egyébként először sötétzöld kötözőzsineget választottunk - de azon gondolkodás nélkül átgázolt és elszakította....a fehéret úgy tűnik, hogy jobban látja a kert alkotta zöld háttér előtt :)
Szóval úgy tűnt, hogy feltaláltuk a spanyol viaszt! Büszként nézegettük a fehér madzagot! A kutya megértette, mit várunk Tőle: Micsurin a miént. A termés majd már az Övé is lehet, (mivel jelentem, hogy a zöldségeket is egytől egyig szívesen megeszi), de amíg kinőnek és cseperednek a finomságok, addig a határt a fehér zsinór jelöli ki. Gondoltuk. Hát mit mondjak: tévedtünk ....
Lábnyomok jelzik, hogy hol gyalogolt keresztül a puha talajon... :( pont a magocskákat rejtő sorok közepén. Egy (mellesleg nagyon formás) lyukat is ásott: pont a retekmagok helyén....
Ez mára már igen látványos lett, mert mivel a magocskák - kódolásuk szerint - pillanatok alatt szárba szöktek és pirinyó, cuki mini leveleket növesztettek, senkinél sem látható girbe-gurba sorok keletkeztek Micsurinban.
Halkan jegyzem meg, hogy nálunk nyoma sincs bosszankodásnak (mármint jelentős mértékűnek), nyugodtan szemléljük az eseményeket: ezek a mi zöldségeink. És a mi kutyánk. Úgyhogy muszáj volt megbarátkozniuk egymással.... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése