Én tudom, hogy írnom kellett volna....úgy értem, talán vagytok néhányan, akik olvassátok ezt a blogot. És ha már arra méltattatok, hogy nyomonkövetitek (vagy legalábbis bele-bele néztek az irományaimba), akkor lehet, hogy illett volna az eddigiekben megszokott mennyiségben újabb és újabb szösszenetekkel szolgálnom....
....hát nem ment.
Nem ment, mert az Élet túl sok mindent felborított az elmúlt hónapban. Megváltoztatta a dolgok menetét, én meg csak kapkodom a fejem (néha a levegőt), hogy követni tudjam az eseményeket.
Október első pár hetében Hollandiában kalandoztunk - amiről még bővebben írok, mert hihetetlen felfedezéseket tettem a virághagymák és a sajtok terén (hogy az építészetet és a művészeteket meg se említsem)... :-)
Még haza sem értünk, úgy alakult, hogy kalandunk eredményeképp Életem Értelme visszautazott Német-Alföldre, ahonnan ha jól számolom, Karácsony előtt kerül csak elő....úgyhogy itt maradtam egyedül, mint a kisujjam. Rettenetesen nehéz.
A hónap második felét pedig felemésztette az aggódás, majd a bánat.
Elvesztettük Nukit, az egykori NAGY CSAPAT (Tagjai: Szutyok, Brandy, Grissa, Nuki, Mancsi) utolsó előtti tagját is, az öregségben is mindig vidám, érdeklődő, ámde idegenekkel Bátor Házörző módjára bizalmatlan kutya-barátot, aki október 31-én követte korábbi társait, hogy újra együtt futkározhassanak vidáman. Nekünk és Mancsinak csak az űr maradt.
Minden nap eszembe jut... Hianyzik Csucsmarek Beka :o(
VálaszTörlés