Gondolatok az öntözésről és öntözés közben

Hát jó sok idő eltelt. Beütött a majd' 40 C... :) Az elmúlt napokban a kert és a ház nyaralóvá alakult - ahol mindennap kikapcsolódással és persze valami tennivalóval telik. Összegyűlt a Család apraja-nagyja és a napi közös "kötelező" feladatok elvégzése után minden este - de vasárnap aztán reggeltől-estig - átadtuk magunkat az igazán fontos tevékenységeknek: a közös sütés-főzésnek, és a beszélgetős evés-ivásnak. - Nálunk ez jelenti a Családot, azt hiszem.

Volt szalonnasütés - amolyan igazi, régies (ha tetszik: retro) hangulatú a kertbe kicipelt rádióval, friss fehér kenyérrel, vöröshagymával és kenyérszalonnával, karikázott zöldpaprikával és persze felvágott paradicsommal.

Volt bográcsozás - naná, hogy lecsó készült: kalóriadús, hagyományos változatban - szalonnával, kolbásszal és persze, hogy tojással.

Sültek a sütemények, készültek az édességek, úgyhogy a cukorbevitelünk is a megfelelő szintre jutott.

Fogyott a limonádé, az ásványvíz és a fröccs: így gondoskodtunk a folyadékbevitelről :)

A tűző napon, az esti locsolásokkal ideálissá tett Micsurinban pirosodni kezdtek a paradicsomok, hajasbabákat fejlesztett az a néhány tő kukorica és hatalmasra nőttek a cukkínik. Mellesleg alig várom, hogy valódi, saját termesztésű főtt kukoricát együnk :-) 

Mondanom sem kell, hogy a locsolás az utóbbi időben kifejezetten nélkülözhetetlen, hisz' ha mi nem bírjuk a forróságot, akkor az oly kevéssel beérő növényeinktől, akik egyhelyben állva tűrik a hőmérséklet extremitását; mit várunk?! Egyszer már gondoltam, hogy megvonom tőlük a vizet, hadd lássam mire képesek... :-) de aztán megkegyelmeztem nekik... Szóval nem szabad az időt sajnálni - bár a kert méretétől függően az öntözőrendszer-mentes locsolás akár hosszú órákat is igénybevehet. Van aki hajnaltájt locsol. Én jobb szeretek esténként  a párás, vízpermetes levegőt beszippantva felfrissülni.

Azt hiszem persze, hogy aki szívesen ülteti tele kertjét szebbnél szebb dísznövényekkel és emellett még konyhakerttel is próbálkozik, majd örömét leli abban, hogy lesi a növények minden apró kis változását, annak az öntözés sem okozhat különösebb lelkifájdalmat. Én például azon kívül, hogy locsolás közben mindenkit (mármint növényt) dícsérgetek, figyelgetek ... ilyenkor találok időt arra is, hogy az engem foglalkoztató ügyekben elmélyülten gondolkozzam. Kívülről biztosan úgy tűnik, hogy csak bámulok - néhamár révült tekintettel - de én tudom az igazat: igenis fontos dolgok járank az eszemben!

Nálunk egyébként a Család majd' minden tagja szívesen álldogál és öntözi a növényeket - úgyhogy mindig van valaki, aki mezítláb, papucsban vagy épp gumicsízmában locsolgatva beszélget a kert lakóival. (persze az is lehet, hogy a saját gondolataikat osztják meg velük..) És még ők mondják, hogy állok ott bambán; na jól nézünk ki!

Szóval már csak azt nem tudom, hogy a növények a vizeskedést vagy az esti beszélgetéseket várják-e jobban...