Egyszerű és tökéletes

Tegnapelőtt kezdődött.

Nem tudom, honnan jött az ötlet, de hirtelen és mélyről tört fel bennem a vágy: Tejberizst kívántam. Őrülten. Egyszerű, mezei, gyerekkori emlékeket idéző tejberizst. Hogy én azt mennyire szerettem! Évek óta nem ettem egy falattal sem. Emlékszem, hogy a régmúlt étlapjain a desszertek közül - az ízes palacsinta, a Somlói galuska és a gesztenyepüré mellől - nemigen hiányozhatott. Mint ahogyan a cukrászdák kínálatából sem. Persze nemesebbé tették: gyümölcsrizzsé avanzsált (a befőtteknek köszönhetően) egy kis tejszínhabbal a tetején, üveg kehelyben szolgálták fel. Na ja! Akkor még nem tört be hozzánk a Nyugat! :-)

Felvetettem az ötletet a Páromnak, aki izgatottan, csillogó szemmel, mosolyogva kezdett bólogatni. Úgy emlékszik, hogy a tejberizsnek, amit a Nagypapájánál töltött időszakokhoz köt, egészen biztosan nem tudott ellenállni. Addig ette, amíg volt.

Aztán persze hiába beszéltünk róla, mert miután egész nap tettünk-vettünk, elment az idő...mi meg szomorúan konstatáltuk, hogy csak nem ettünk tejberizst.

A boldog megvalósulásig még egyet kellett aludnunk...Tegnap (igen késő) este aztán bekövetkezett a Csoda. Egyszerű kis Csoda, ami mégis olyan gyermeki örömmel töltött el mindkettőnket, hogy ilyen igazi elragadtatást már nagyon rég éreztem. Volt itthon néhány szem gyümölcs, úgyhogy az is belekerült.

Gondolom mondanom sem kell, hogy a lábasból kanalaztuk....egy darabig. Aztán megálljt parancsoltunk a vágyainknak - főleg, hogy már éjfélhez közeledtünk - és a hűtőbe dugtuk a tejberizst. Amikor egyikünk a konyhába szaladt valamiért, a másik hirtelen megjelent mögötte, hogy ellenőrizze, nem dézsmálja-e a másik a fedő alá rejtett kincset.

Ma reggelre meg már egyáltalán fel sem merült, hogy a jó hideg, illatos, gyümölcsökkel megbolondított finomságból én is eszegessek (esetleg), mivel Drágám már egy korai órán einstandolta a komplett készítményt és közölte, hogy az ott mind az Övé.. :-)

....Hát így fogjon neki bárki a tejberizs készítésnek.....:)))))))))



Vaníliás tejberizs zamatos őszibarackkal és szőlőszemekkel

Hozzávalók: 1 bögre rizs, 1 csomag vaníliáscukor, 5-6 ek. kristálycukor, 1 l tej, 1 bögre víz, 1/2 citrom héja, 25 g vaj, csipet só, 2 szem őszibarack, 1 kis fürt lila szőlő

A rizst szűrőben megmossuk, lecsepegtetjük. Egy lábasban 1 bögre vízzel és egy csipet sóval felforraljuk, majd közepes hőmérsékleten, folyamatos kavarás közben főzzük. A rizsszemek puhulni kezdenek és megisszák a vizet. Amint a víz elfogyott, 1 bögre tejet adunk hozzá és tovább kavarjuk. Beledobjuk a vajat. Amint a lágyuló rizsszemekről eltűnik a tej, hozzáöntünk még 2 bögre tejet, beleszórjuk a vaníliáscukrot, a kristálycukrot és belereszeljük a megmosott citrom héját. Átforgatjuk és fedő alatt kislángon készre főzzük. Közben jónéhányszor rá kell pillantani és megkavarni, nehogy lekapjon. Amint puha a rizs, érdemes fedővel a tetején félrehúzni. Amikor hűlni kezd, a maradék tejet is hozzáönthetjük, hogy ne száradjon ki teljesen és így hagyjuk továbbhűlni. A barackot felkockázzuk, a szőlőszemektet félbevágjuk és óvatos mozdulatokkal a langyos tejberizshez forgatjuk. Hűtés után (vagy előtt) tálkákba tesszük.