Miniatűr repülő hadtest, avagy veréb iskola

A rekkenő hőség utolsó támadásaival birkózva - és egyértelműen aléltan sütkérezve - a napfényben fürdőztem. Megengedtem magamnak egy lusta délutánt; hanyattdőlve olvasgattam. Békésen, könyvemben elmerülve madárcsicsergéssel teli szellő járt a hatalmas thuja lombjában. Időnként felnézve pedig meg-megakadt a szemem a nektárt szopogató pillangók táncán.

Egyszercsak ütemes füttyszóra lettem figyelmes - olyan fajtára, amit a madarak figyelmeztetésre, irányításra használnak. Megláttam egy egyszerű, szürke kis verebet, amint a földtől mintegy másfél méterre, a pillangók között, a nyári orgona lila virágfürtjén landol.

Olyan ütemes füttyszó hagyta el a torkát, hogy a könyvet félretéve - ámde mozdulatlanul - figyeltem, mi következik. Hamarosan apró szárnyak suhogása keltette zajra figyeltem fel: egy csapat kisiskolás-korú veréb érkezett a thuja ágaira. Az apróságok hangosan füttyögve szálltak le és menten elnémulva olvadtak a zöld lomb rejtekébe. A röptan-tanár pedig újabb bíztató ütemet diktálva dirigálta őket. Néhány perc múlva a házunk előtti akácon landolt a nekibátorodott osztály. Innen a szomszéd vadszilvájára repültek. A kis Csőrmester pedig az előzőleg elfoglalt állásáról alig-alig felreppenve vezényelt fáradhatatlanul. Néha ugyan átrepdelt egy pár méterrel arrébb növekvő örökzöldre, egyszer sem hagyta el a táborhelyét, ahonnan szemmel tarthatta a kicsiket.

A következő hívó füttyöket újabb repülés követte: ismét a fejem feletti ágakon volt az egész osztály. Ekkor érkezett meg egy másik röptan-oktató, aki az első tanár mellett foglalta el a helyét. Hamarosan az ő osztálya is csatlakozott a veréb nebulókhoz, és közösen folytatták a gyakorlást. Az egész olyan volt, mintha a már iskoláskorú gyerekeiket a szülők beadták volna a suliba, ahol szigorú, elhivatott tanárok vették szárnyaik alá a kicsiket.

Annyira fáradhatatlanok voltak, hogy a hirtelen jött bámészkodásom ámulattal párosult csodálattá fejlődött. Vagy fél órán keresztül folyt az oktatás, mielőtt végleg elröppentek. Elgondolkodtam, hogy a természet diktálta, a túléléshez szükséges tudást milyen kitartással és elszántsággal adja át a következő generáció számára az állatvilág még egy oly kicsiny és sokszor nem túl sokra becsült tagja is, mint egy kisveréb.