Úgy gondolom, hogy a kert nemcsak a növényektől válik igazi kertté - de a természet közelségének megnyugtató érzéséhez elengedhetetlenül hozzátarozik az állatok jelenléte is. Madárcsicsergés nélkül, rovarok döngicsélése vagy a pillangók szárnyalása nélkül üres, túl steril lenne. Ha néhány gyík vagy sün is tartozik a növénykavalkádhoz, akkor lehetünk csak igazán boldogok! :)
A nyár egyik legszebb kincse a pillangók könnyed repdesése. Ki ne csodálná a könnyű szárnyakon libbenő pillangókat? Szárnyuk tarka színe, törékeny lényük számtalanszor rabul ejt. Minduntalan mosolyra húzódó szájjal ámulunk.
Gyerekkoromban annyira természetesnek tűnt, hogy a virágok között pillangók röppennek a kertben, hogy az utóbbi években tapasztalt hiányuk szomorúsággal töltött el.
Megtaláltam hát a módját, hogy hogyan csábítsam e csodálatos kis lényeket a kertünkbe.
Hosszasan tanulmányozva a növényeket arra jutottam, hogy a számtalan színváltozatban kapható - és gyorsan növekvő (sőt, szaporodó!) - nyári orgona, ez a lágyszárú évelő cserje, számukra ellenállhatatlan táplálékforrással kecsegtető növény. Annyira vonzza a lepkéket, hogy sokszor egy-egy virágfürtön több pillangó is osztozik egyszerre.
Önös érdektől vezérelve a terasz közelébe ültettem egy nyári orgonát (Buddleia davidii) - és vártam az első tavaszt, majd a nyarat, hogy számításom beválik-e. Hajtásnak indult a növény; leveleket, majd bimbókat fejlesztett. A bimbók kipattantak. Lestem az orgonát és nem kellett sokáig várnom! Az első kinyílt virágokon máris ott táncoltak a színes pillangók!
Az idén másodszorra lehetünk tanúi a színforgatagnak: ellátogatnak hozzánk a pápaszemes pillangók, a fecskefarkú- és a kardoslepkék is - pont azok a fajok, melyeket gyerekkoromtól fogva hiányoltam. Csapatosan, sokszor egymással kergetőzve érkeznek és boldogan szívogatják a virág nektárját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése