Már megint egy kis édességre vágytam! Néha elkap a cukor-éhség....Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, de van, hogy hetek telnek el anélkül, hogy egyáltalán gondolnék bármire, ami édes. Aztán ott vannak a belülről, marcangoló vággyal rámtörő napok is, amiket az újdonságok iránti kíváncsiság fűszerez.
Így jutottam el arra az elhatározásra, hogy egy eddig még ki nem próbált, egy kicsit az Ezeregyéjszaka meséit idéző finomságot készítsek el. Persze szokás szerint nem tartott sokáig a művelet - annál nagyobb, letörölhetetlen - mosollyal arcomon álltam a konyhában és ízlelgettem a hozzávalókat szép sorban. A receptet az egyik híres angol szakács könyvében olvastam; ez adot ihletet. Ott motoszkált a fejemben már hosszú ideje, nem hagyott nyugodni, úgyhogy amint véletlenül rátaláltam egy hozzávalóra, máris eszembejutott az elkészítésre váró kis csoda és szép apránként megvettem mindent. Mit ne mondjak, megint nem lett ugyanaz. Na nem azért, mert nem sikerült, hanem pont azért, mert megint nem bírtam magammal. Persze aki ismer, az tudja, hogy ebben semmi különleges nincs - az lenne fura, ha követném a leírtakat. Egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne kreatívkodjak és ne tegyek hozzá én is valamit. Mindenesetre a végeredmény annyira könnyű, krémes, zamatos és varázslatos, hogy teljesen beleszerettem.
Narancslikőrös tejszínkrém rózsavízzel
Hozzávalók: 400 ml habtejszín, maximum 80-100 g porcukor, 6-8 evőkanál narancslikőr (javaslom az eredeti, francia csodákat, úgymint: Grand Marnier vagy Cointreau - bár ezek borsos ára bizony elég riasztó lehet. Ha nincs más, akkor a Triple Sec is megteszi!), 1 jó evőkanál narancsvirág-esszencia, 1 jó evőkanál rózsavíz (ez utóbbi kettő kis utánajárással szintén könnyedén beszerezhető - én a piacon találtam egy fűszerest, ahol bármilyen különlegesség megtalálható egészen elfogadható áron), 1 citrom leve, 1-1 marok kandírozott narancs- és citormhéj.
A habtejszínt a porcukorral alaposan átkeverjük, majd robotgéppel elkezdjük kemény habbá verni. Közben egyszerűen hozzáadunk minden más összetevőt: citromlevet, narancslikőrt, narancsvirág-esszenciát és rózsavizet. Közben egy kis tálba szórjuk a kandírozott gyümölcshéjat (nálam kb. 1 cm-es négyzetekre vágva tárolódik - és az az igazság, hogy eleve nem kőkemény) és 2 evőkanál vízzel leöntve néhány fordulatra betesszük a mikróba. Ennyi idő pont elég, hogy a héjak kissé megpuhuljanak. Ha a hab már eléggé kemény, belekeverjük az áztatott citrushéjakat is - víz nélkül -, majd poharakba töltjük a lágy kérmet és a hűtőben pihentetjük. A kandírozott héjakból a tetejére is szórhatunk. Minél hidegebb, annál kifinomultabbak az ízek - egyébként az elkészülés pillanatában kissé erőszakosnak tűnhet a rózsavíz.
Egyetlen Olivám! Drága Bogyóm! Ezt kéretik szeptember másodikára elkészíteni, újra!!! :o)))
VálaszTörlés