Mint mondtam, őrült munkába fogtunk, amikor a 20-30 éves cserjékkel, fákkal, örökzöldekkel dúsan benőtt kertünk átalakítását elterveztük. Kizárólag a szinte megszállott elhivatottság hajtott, mert épeszű népség mindennapi munka mellett viszonylag kevésszer vág bele hasonlóba... :) Én ettől függetlenül minden kertbarátnak szívből ajánlom, hisz' ez az egyetlen módja, hogy városi emberként a lehető legközelebb kerüljünk a földhöz.
Ma már, összesen 2 év távlatából tudom, hogy nem lehetetlen a küldetés - csak kitartás kell hozzá. Oly' hamar elérhető a látványos változás és annyi örömöt tartogat a feladat, hogy már ezért megéri belekezdeni.
Nekünk nem volt szívünk túl sok koros növénytől megválni - mindhez valami családi emlék kötődött - ezért a minimumra szorítottuk a fakivágást és az elhatalmasodott bokrok kiásását. Csak annak kellett mennie, amit már sehogyan sem lehetett átültetni. Ilyen volt egy, a szinte örök időktől a házunk előtti kertben álló fenyő, ami földlabdás karácsonyfaként került szüleim tulajdonában több tíz évvel ezelőtt. Sajnos nem fejlődött dússá, annál inkább jó magasra nőtt, ághiányos formával és itt-ott száradó tűleveleket hullajtva. Könnyünk csordult, ahogy kidöntöttük, de meggyőztük magunkat, hogy az újhoz, a változáshoz mindig szükség van a régi elengedésére. Természetesen összes tobozát megőriztük - azóta a lakás díszei lettek. Egy, a jelenlegi terasz mellett álló majd' 40 éves thuja is hasonló sorsra jutott, mert ikertestvérével oly mértékben uralták a teret, hogy mi sem fértünk el. Örülök, hogy testvére megmaradhatott, mert ezeket a növényeket még nagyszüleim ültették el. A mai napig - meghálálva, hogy levegőhöz és több fényhez jutott - árnyékot nyújt a hőségben, miközben harsogó, sárgászöld új hajtásokat hoz. Télen az erdei madarak etetéséhez nyújt segítő 'ágat', nyáron a nálunk fészkelők nagyrabecsült ücsörgőhelye.
Néhány elhatalmasodott japánbirstől és mahóniától váltunk még meg - ettől függetlenül ma is rendelkezünk mindkettőből legalább 3 csodaszépen virágzó példánnyal.
Hozattunk földet a régi kisház helyére - így lapátoltunk eleget -, megváltunk a régi kocsibejáró betoncsíkjaitól - ezért keményen törtük a betont -. És természetesen megáldott minket az Ég viharos esőkkel is, amitől sártól tocsogó iszaptengerré változott minden.
Szóval aki belekezd bármi hasonlóba ahelyett, hogy szakemerekre bízná a kert megtervezését és az átalakítás kivitelezését; készüljön fel a megfeszített, heroikus küzdelemre, izomlázra és sok verítékezésre :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése