Van nekünk egy körtefánk. Ez önmagában persze még nem lenne akkora szenzáció. Azt mindenesetre érdemes megemlíteni, hogy már születésem előtt is itt állt. És töretlenül érleli csodálatos sárga gyümölcseit legnagyobb megelégedésünkre és örömünkre.
Azt hiszem Kálmán körtének hívják ezt a fajtát, ami elfogultság nélkül mondhatom, hogy zamatában vetekszik a leghíresebb fajtársaival. Jó-jó! Tudom, hogy az Alexander vagy a Vilmos igazi világsztár - szinte mindenhol vannak rajongóik ... :) A mi körténkben van egy adag muskotályosság is - talán ettől olyan különleges....
Én alapvetően körteevőnek tartom magam - bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy vannak feltételeim. Ezek közül a legfontosabb: nem túl vastag héj, lédús gyümölcshús (ami még véletlenül sem kásás).
Hát a mi körténk aztán tényleg nem kásás! Igazán szaftos és édes - öröm beleharapni! És ami még sokkal fontosabb: teljesen bio (mint minden más a kertben) - nálunk aztán csak a legvégső, elkeseredett esetben /azaz sok évben egyszer/ fordul elő permetezés. Bár ez a körtére aligha vonatkozhat: jellemzőbb, hogy a teljeskörű tetvesedés inkább a rózsákat támadja meg, amit aztán tényleg nem tűrhetünk.
Szóval itt van ez a kedves, girbe-gurba ágú gyümölcsfa, a lefelé csüngő ágaival, a törzsére feltekeredő borostyánnal a tövében. Tavasszal virágbaborul, aztán egész nyáron át készül a nagyjelentre, amikor a nyár utolsó pillanatában (általában augusztus közepén) ontani kezdi a gyümölcsöket. Valahogy kifejezi a folytonosságot és a család girbe-gurba ágainak egytőről fakadását is. Ki tudja, hány éves lehet?! És hány nemzedék élvezte áldásos termésének csodáját már előttünk is......Nagypapám leginkább a pálinkakészítésben vette hasznát a gyümölcsmennyiségnek. Itt főzte a nedűt a régi garázsban. Emlékszem az illatára...igen!, akkoriban még csak illatoltam a pálinkaféléket.... :-)
Amint mondtam, nyár vége felé kezdenek el lepotyogni a méz-sárga, kerekded kis meglepetések - mi meg igyekszünk felszedni olyan hamar, hogy a hangyák, csigák és többiek ne találják meg őket. Amelyik helyenként még zöld lenne, azt az ablakpárkányra tesszük, ahol egész kirakodóvásár kerekedik néhány nap alatt. Itt érnek be a remekbe szabott gyümölcsök, ahonnan mindenki kedvére szedegethet egy-két szemet, hogy aztán a csorgó szaftot elégedetten szürcsölve majszolja el a kiválasztott körtét.
Az idén mindannyiunkat elkápráztat, hisz olyan mennyiségben érnek be a körtécskék, hogy már igazán nem tudunk vele mit kezdeni. Készült körte-kompót (ebből tettünk el télire is), körte-dzsem, azánt lett egy kis körte-püré (ebből is került a kamrába).
Én legutóbb sütit sütöttem - tetején a mosolygós körte szép szeleteivel és egy kis dióval....volt is sikere!!! (és szokás szerint - sem elkészíteni, sem eltűntetni - nem tartott csak néhány percig........)
Kefíres süti körtével és dióval
Hozzávalók: 4-6 szem szép, mosolygós körte, 100 g dióbél, 2 pohár kefír, 3 pohár finomliszt, 1 pohár kristálycukor, 1 pohár étolaj (minden alapanyag mennyisége a kefíres pohárral kimérhető!), 1 cs. sütőpor, 3 egész tojás
A kefírt tálba öntjük és hozzáadjuk a kristálycukrot. Elkeverjük és az olajat, majd a tojást is belekeverjük. A sütőport a lisztben elosztjuk és a ezt is a keverékhez forgatjuk. Alaposan kikeverjük és sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük. A körtéket megmossuk, a magházakat kivágjuk és héjastól vékony szeletekre vágjuk. Szép sorjában a sütemény tetejére fektetjük a gyümölcsöt és a szeletek közé szórjuk a diódarabokat.
A sütőt előmelegítjük 150-160 C fokra és aranybarnára sütjük. (Aki bizonytalan, az végezzen tűpróbát!) Felszeletelés után kevés porcukorral hintjük meg a tetejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése