Roppanós, Édes Cukorborsó

Márciusban ültettük el. Borsószemeket dugdostunk a földbe. Aztán locsoltuk és vártunk. Egyszercsak apró hajtások bukkantak elő a talajból, miniatűr sziklevelekkel. Tapsikoltam örömömben. :) Hamar nőni kezdett a cukorborsó. Nőtt, nődögélt - majd bokrosodni kezdett. Szépen dúsult, úgyhogy már csak a virágokat vártuk. Ki is fejlődtek - lila pillangóként ültek a borsóbokrokon. Elvirágzásuk után pedig megjelentek a termések: csodás cukorborsó fejlődött az eldugdosott borsószemekből. Nos, bár a cukorborsó a nevében hordozza édességét - állíthatom, hogy a saját termés a legédesebb!

Dijoni mustáros sertésszelet párolt cukorborsóval

Hozzávalók: 4 szelet csontos tarjaszelet (fejenként 2 szelet), só, frissen őrölt bors, dijoni mustár, olaj, 300 g cukorborsó

A hússzeleteket megmossuk, sózzuk, borsozzuk és félretesszük. A borsókat hüvelyükkel együtt alaposan megmossuk, végükről a szárat lecsípkedjük. Serpenyőben olajat hevítünk és a borsókat rádobjuk. Kissé sózzuk és egy fél pohár vizet öntünk alá, majd lefedve, közepes lángon körülbelül 10 perc alatt megpároljuk. Közben kevés olajon hirtelen megpirítjuk a hús egyik felét. Megfordítjuk és a szeleteket finoman megkenjük dijoni mustárral. Kisebbre vesszük a hőmérsékletet és puhára sütjük a tarját.

Héjával sült újburgonyával és a tányérra halmozott cukorborsóval tálaljuk.

Micsurin MGTSZ a Senki Földjén

Már megint nem bírtunk magunkkal...Mivel az idén van az elős olyan év, hogy a nagyobb volumenű kerti munkákat végre magunk mögött hagyva talán időnk is lenne a kertet élvezni; így eléggé el nem ítélhető módon újabb ötletünk támadt :) Van itt ugyanis egy be nem fejezett rész - ami a leendő kocsibeálló helyéül szolgál majd a jövőben. Jelenleg a Senki Földje jelző illik rá a legjobban.

       

Én meg közben mindig csak nyűgösködöm, hogy 'milyen jó is lenne egy kis konyhakert, ahol nem lenne permetezés...' Bőszen veszem a vetőmagokat - szebbnél szebb sárgarépák, retkek, mángoldok, babok, céklák magjait tartalmazó zacskókról mosolyognak rám a zöldségek képei. Csak tudnám minek. Gondoltam, majd cserepekben neveljük őket. Vagy valahol. Vágyakoztunk-vágyakoztunk, de sehogysem akadt megfelelő hely.Mivel itt volt a március közepe, már nem halogathattuk tovább - sürgetővé vált a dolog. De tényleg.  

     

Elhangzott egy javaslat arra vonatkozóan, hogy kerüljenek a haszonnövények a dísznövények közé. - Hm. Mondjuk a salátaféléket még csak-csak el tudnám képzelni...de mondjuk a borsót már nehezebben...Na a legrosszabb, amit egy ismerősünk javasolt az volt, hogy néhány dísznövényt szedjünk ki a kertből, és a helyükre ültessük el a konyhakertieket. Na persze. Majd ha fagy! Felmerült, hogy veszünk egy vagy két, fából készült homokozót (vagy szegény Párom gyárt hasonlót), leállítjuk valahova - amolyan magaságyás-szegély gyanánt, és abba ültetek. (Jó sok növény el is férne :-) ) Mégis ez volt a helyes irány. A fa homokozó elhelyezése kapcsán hamar eljutottunk a majdani kocsibeállóig...aztán rájöttünk, hogy nincs is szükségünk homokozóra: megtaláltuk a veteményes helyét!!! A sorsunk megpecsételődött. Főleg a Páromé! :) Az itt tanyázó földkupacokat gyomtalanítani kellett, a földet felásni, elhúzogatni, palántaföldet és komposztált marhatrágyát közéforgatni, planírozni.

Számomra viszont újabb lehetőség adódott a tervezgetésre! :) Újabb szakkönyvek kerültek elő. A Család összedugta a fejét és együtt végiggondoltuk, hogy vajon a sárgarépa szereti-e a hagymát? És ki van barátságban a céklával? A fokhagyma tényleg jó védőnövény? Mit kell a spenót mellé ültetni? A terv az volt, hogy - miután a permetezés nálunk ki van zárva - megtaláljuk annak a módját, hogy hogyan védhetnénk meg reménybeli zöldségeinket a kártevőktől. Hamar kidolgoztuk a stratégiát és megkezdődött az ültetés. Védőnövényként alkalmaztuk a hagymán és a fokhagymán kívül a büdöskét is - mert állítólag távoltartja a csigákat. Senkit sem szeretnék elkeseríteni: a hír kacsa. Legalábbis a mi csigáink pont az ültetést követő nap reggelére ették meg a büdöskét :)



A földterületünket - ami 2 csöppnyi ágyásterületből áll - régi bontott téglákkal, helyenként pedig ágyásszegéllyel bástyáztuk körbe, hogy megóvjuk a kutyák érdeklődésétől. A teljes terület kb. 16 m2. Egy szobányi föld. De itt legalább kiélhetjük a zöldségtermesztés iránti vágyunkat!

Helyes kis sorokat rajzoltunk, apró barázdákat húztunk és nagy gonddal vetettük a magocskákat. Elültettük hát a retket (mindjárt kétfélét), a sárgarépát, a fehérrépát, a céklát, a sóskát, a spenótot, a borsót, a cukorborsót, a mángoldot. Sikerült néhány délceg saláta-palántát, aprócska karalábét, zellert is beszereznünk, úgyhogy ezeket is elültettük. Vettem dughagymát (vöröset és lilát), fokhagymát is. Aztán megérkeztek az eperpalánták. Jöttek sorba: paprikák, csinos kis paradicsomok, újabb fűszernövények a meglévők mellé. Megérkezett egy áfonyabokor, egy egres és 2 gyönyörű ribizli bokor is. Jött egy füge. Áprilisban és májusban aztán elültettük a babokat, a kukoricát (mert hát néhány cső kukorica olyan jó lenne!) és érkeztek a cukkíni palánták. Aztán jött az uborka. Meg néhány újabb tő paradicsom. Ami nem fért el a veteményesben, azt nyugodt lelkiismerettel hatalmas cserepekbe ültettük. Meg ládákba.

Lehet, hogy nem vagyunk teljen épek - mégis jól szórakozunk! Locsolunk és becézgetünk, szurkolunk és drukkolunk. És beválik. Aki a földből kibújt, azt mind egyesével köszöntöttük minálunk. Ha valami virágot hoz, azt minden mifelénk járó barátnak meg kell tekintenie...Az itt termett zöldségeket pedig illik dícsérő szavakkal illetni! (Ezek a konyhakertiek ugyanis bizonyítottan nagyon jól hallanak!)

Mi közben csigákkal vívunk - de ez egy örök harc. Meg persze gazzal. Sok gazzal. (Nem is értem, hogy honnan nőnek?!) - Hál' Istennek a hallásuk rosszabb, mint a veteményes jogos lakóinak - mivel utóbbiak úgy tűnik, hogy értik a vezényszavakat: 'Hajrá cukkíni!' 'Fussál babocska!' 'Gyerünk karalábék: Duculjatok!'

     



Szülinapi emeletes torta

Ha elérkezik a Nagy Nap, akkor az egész Család sürgés-forgásba kezd. Nálunk az ajándékozáson kívül - nincs min csodálkozni -, a közös evésé a főszerep :) Általában az Ünnepelt kérhet menüt, de előfordul, hogy az ünnepi ebéd is a meglepetések számát növeli. Most mégis valami másról szeretnék írni. A TORTÁRÓL.

Az idén nálunk volt egy - bár messze nem magas - de mégis igencsak kerek évszám; úgyhogy elhatároztam, hogy kellően 'nagy feneket' kerítek a megünneplésnek. Úgy döntöttem, hogy bár korábban sok esetben kedvenc cukrászdáink egyikéből rendeltem tortát; a kerek évszám, no és persze az Ünnepelt tiszteletére magam készítek el egy emeleteset. Az utóbbi években mondjuk egyre gyakoribb, hogy házilag állítom elő a remekműveket a Szupereseményekre. (Legalábbis a Család remekműnek látja valamennyit....bár igaz, ami igaz, egytől-egyig nagyon finom és igen tetszetősre sikeredett darab volt, azért még nem lettem Mester Cukrász)

És láss csodát! Ha az ember eldönti, hogy képes rá, akkor az Égiek is vele vannak :) Volt persze nagy izgalom - a részemről, meg nagy rácsodálkozás - az Ünnepelt részéről; de rá kellett jönnöm, hogy ezt is csak egyszer kell elkezdeni. A tortának olyan sikere lett, hogy mostmár bátran, bármikor neki mernék állni egy sokkal komolyabbnak is!

Annyi jótanács, hogy a két féle méretű piskótalap átmérőjének különbsége 6-8 cm legyen - így feldíszíthető perem marad az alsó, nagyobbik tortalapon. Érdemes egy állítható sütőkarikát beszerezni a meglévő tortaforma mellé - ez amúgy is jó szolgálatot tesz, nem hiszem, hogy 'egyalkalmas' beruházás.

Emeletes eper mousse torta – charlotte

Hozzávalók:

A krémhez: 800 g eper, ½ citrom leve, 200 g kristálycukor, 100 g fehércsoki, 2 cs. Zselatinfix, 4 pohár habtejszín (kb. 800 g), csipet só

A piskótához: 260 g liszt, 260 g kristálycukor, 1 cs. vaníliáscukor, 8 tojás,  1 citrom héja reszelve, csipet só

A díszítéshez: babapiskóta (kb. 2 csomag)

A piskóta készítése:

A kimért liszthez hozzáadjuk a reszelt citromhéjat. Egy nagyobb tálban a kristálycukorral és a vaníliáscukorral habosra keverjük a 8 tojássárgáját. Ezt követően a csipet sóval kemény habbá verjük az összes fehérjét. A citormhéjas lisztet és a habot váltakozva adagolva nagy mozdulatokkal (habverővel vagy lyukas fakanállal) a kikevert tojássárgakrémhez adjuk. Válasszunk ki 2 kerek tortaformát. A nagyobbik maximum 26 cm-es legyen, a kisebbik pedig ne legyen több 20 cm-nél. Mindkettő alját kivajazzuk és lisztezzük (de az oldalát ne!) és elosztjuk közöttük a bekevert tésztát. A sütőt 170-175 C fokra előmelegítjük és kb. 40 perc alatt aranybarnára sütjük a tortalapokat. Ha elkészültek, még 5-10 percig a kikapcsolt sütőben, résnyire nyitott sütőajtó mellett hagyjuk őket hűlni.

A krém készítése:

A 800 g megmosott eperből kb. 600 grammot aprítógépben összeturmixolunk. (A maradékot majd a díszítéshez használjuk fel) Ehhez csepegtetjük a ½ citrom levét. Lábasba öntjük és feltesszük kislángon főni. A kristálycukor felével édesítjük. Amint átmelegedett, lejjebb vesszük a hőmérsékletet és a kézzel összetördelt fehércsokit is hozzáadjuk. Félretesszük hűlni.

A habtejszínt 100 g cukorral és egy csipet sóval kemény habbá verjük. (nem szabad túl sokáig, mert túrósodni kezd!) Ehhez apránként hozzáadunk 2 csomag zselatin fixet és tovább verjük még néhány percig. Ha az eperszósz kihűlt, ezt lapáttal finoman nagy mozdulatokkal a tejszínhabhoz adjuk.

A krémet hűtőben pihentetjük, amíg kissé szilárdulni kezd.

Kiválasztjuk a legszebb szem epret és félretesszük. A többit szépen felkarikázzuk.

Összeállítás:

Mindkét megsült piskótát (előző nap is készülhet, csak miután meghűlt, csomagoljuk folpackba légmentesen!), a kicsit és a nagyobbat is két vékony lapra vágjuk. Ha frissen készítjük, akkor is meg kell várnunk, hogy teljesen kihűljön (és jaj annak, aki sütés közben nyitogatja az ajtót)! A lapokra szeleteléshez legjobb a kenyérvágókés. A nagyobb piskóta alsó lapját megkenjük az eperhabbal és a felkarikázott eperdarabokkal borítjuk. Erre fektetjük a következő réteget.

Az alsó torta oldalának magasságát megmérjük és ennél kicsit magasabb babapiskóta darabokat vágunk, melyeket krémmel a torta köré ragasztunk. Szalaggal összefogva egyúttal díszítjük és támasztjuk is a tortát. Amint ezzel elkészülünk, megkenjük a tetejét és erre fektetjük a kisebb piskóta alsó szeletét. Addig kenjük a rétegeket és sorakoztatjuk az eperkarikákat, míg a tetejéhez érünk. A kis torta tetejét is bekenjük eperkrémmel, majd ennek oldalát is körberakjuk odaragasztott babapiskóta darabokkal.

Az alsó torta tetejének szegélyén körbefutó peremre szintén eperszeleteket fektetünk, a torta tetejét pedig a kiválasztott eperrel díszítjük.

A kész tortát legalább 4 órát hűtőben pihentetjük.

Fűszerkertet Mindenkinek!

Remélem, nem csak én használom előszeretettel a fűszernövényeket...! Azt hiszem, egyre többen nekiveselkednek és a megszokott szárított, morzsolt vagy őrölt fűszerek helyett kipróbálják a friss fűszernövényeket. És ekkor jön a tágra nyílt szem, a fülig érő száj, azaz a 'nagy rácsodálkozás' - mert az ízek, aromák és zamatok valahogy összehasonlíthatatlanok az eddigiekkel. Az igazság az, hogy a szárított verziók már-már utánzatoknak tűnnek.

Ott van mindjárt a bazsalikom frissessége, az oregánó mediterrán bája, a menta hűsítő illata, a koriander intenzív aromája. - És tényleg semeddig nem tart felnevelni őket!

A mi kertünkben évek óta növekednek a fűszerek, amiket a Család minden tagja előszeretettel fogyaszt. Ház ezek sajnos a fűszeres csomagolásból már mind hiányoznak.

Hatalmasra fejlődött tárkony, izgalmas rozmaring, szemet - és ízlelőbimbókat - gyönyörködtető zsálya-változatok, csombor, citormfű, kakukkfű, levendula.....sorolni is nehéz. Meg persze a koriander, a zsázsa és a nélkülözhetetlen snidling, kapor vagy petrezselyem.

Mi a fűszerkertet a terasz mellé telepítettük, ahol díszítenek a levelek, illatoznak a virágzó fűszerek és nem utolsó sorban mindig kéznél van a szükséges ízesítő. Sokszor még télen is a hóban megbúvó növényekből vágok le egy-egy ágat, bár előszeretettel fagyasztom le a megmosott fűszereket, hogy ne kelljen nélkülöznünk a hideg napokon.

Aki még nem jártas a fűszerezésben, az is nyugodtan kísérletezhet, hiszen mindenki saját ízlése szerint találhat ki újabb és újabb fűszerkeverékeket. És ami a legfontosabb: a legegyszerűbb étel is új értelmet nyer egy kis fűszerrel megbolondítva! A növények cserépben vagy balkonládában is remekül fejlődnek, úgyhogy bárki kipróbálhatja az otthoni 'Fűszer-kertészkedést'. Azt javaslom, hogy ne az áruházakban kapható cserepes növényekkel kísérletezzünk, mert 99%, hogy nem maradnak meg. Inkább válogassunk a piacon a palánta- és növényárusoknál vagy a kertészetekben. Nem is beszélve a növények áráról!

Az egészen kicsinek tűnő fiatal fűszernövénykékből is hatalmas, dús növények válnak egy-kettőre, úgyhogy a beültetésnél ezzel is számoljunk. És ha még azt is hozzászámoljuk, hogy az otthon termesztett fűszereket nem kell feltétlenül megpermeteznünk (mert hát minek?) akkor jön ám az igazi mulatság!!!

Hogy tervezzünk kertet?

Amikor a kert átalakítása során nekiláttam a növények kiválasztásának, akkor döbbentem csak rá igazán, mennyire nehéz dolgom lesz...Mert ugye ott vannak a fák, az örökzöldek, a bokrok, a kisebb cserjék, az évelők, az egynyáriak, a hagymásakról nem is beszélve.

Na persze, hogy majdnem mindegyik tetszik! Mert "nézd, ez milyen csodálatos", "jaj, de gyönyörű az a virág", "milyen jól mutatna ez a fácska".....ugye, mindannyian ismerjük ezeket a felkiáltásokat. Csakhogy hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy nem az ország egyik arborétumát kell átalakítanunk, hanem azt a szűkre szabott teret, amit kerítés határol négy oldalról.

És ez mind semmi! Figyelembe kell vennünk, hogy milyen térigénnyel rendelkezik a Család, hiszen végeredményben azt szeretnénk, ha a kertben eltöltött idő örömöt okozna - és nem kellene mindenhol szúrós, tüskés növényekkel megküzdve füvet nyírni, tollasozni, napozni vagy épp ebédelni. A legfontosabb tehát, hogy felmérjük, milyen funkciót szánunk a kertnek. Ha vannak gyerekeink, akkor természetes, hogy nagy térre lesz szükségük a labdázáshoz. Lehet, hogy egy homokozó vagy hintaállvány is jól jönne....Sőt, a kutyáknak is lehetőséget kell biztosítanunk a mozgásra. És akkor még a baráti összejövetelekről, családi vacsorákról nem is beszéltünk.

Adok néhány praktikus tanácsot!

A fentieknek megfelelően tervezzük el, hogy építsünk-e teraszt (abból is mekkorát és hányat), pergolát. Szükségünk lesz-e egy kisházra/szerszámtárolóra? Szeretnénk-e medencét vagy tavat? És hol lesz a kerti bográcsozások helye?

Azt javaslom, hogy a teraszokat ne méretezzük alul! A legtöbben ott követik el a hibát, hogy nem gondolják át, mennyi helyet foglal el a kertibútor, a napernyő. A kihelyezett kaspókról nem is beszélve. Ne sajnáljuk a kertből elvett négyzetmétereket, mert ellenkező esetben egy életre bánni fogjuk, hogy 1/2 méterrel nem hagytuk szélesebbre vagy hosszabbra a teraszt!

Ha nincs pincénk vagy más, a házban - külső bejárattal ellátott - tárolónk, akkor mindenképp szükségünk lesz egy kisházra, ahol a fűnyírótól kezdve az ültető-cserepekig, a szerszámoktól a tápoldatokig, a kerti bútortól a hólapátig mindent elraktározhatunk. Ma már kész faházak kaphatók, amiből mindenki igénye szerint válogathat. Ehhez betonalap építése szükséges, amire a ház felállítható - és ha nem megy házilag, akkor az áruházban biztos akad egy ügyeskezű szakember, aki viszonylag olcsón és nagy rutinnal elvállalja az összeépítést! :-)

És még két dolog:

A medence csak akkor ér valamit, ha süti a nap!

Hiába szeretnénk medencét vagy kerti tavat, ha pont arra fut a gázvezeték vagy a vízvezeték!

Viccesnek tűnhet, de sokszor a közművek bekötési helye nagyon is meghatározó.

Szóval visszakanyarodva a kert díszeihez; csak akkor fogjunk bele a növények kiválasztásába, ha a saját életünkhöz szükséges térigényt átgondoltuk és a fontos elemeket meghatároztuk. Jöjjön a mesterember, építse csak meg azt a teraszt, mielőtt a cementet meg a kész betont a növények között kellene talicskáznia....

Popeye méregzöld kedvence Gorgonzolával

A spenót (előkelőbb nevén a paraj) gyermekkorunk egyik nagy talánya. Vajh' miért akarja mindenki, hogy belelapátoljuk azt a csúnya zöld izét?! A spenót egyébként - a sóskához hasonló módon - a felnőtt társadalmat is megosztja. Én szerencsés helyzetben vagyok, mert mindkét levélzöldséget szívesen fogyasztom. Azt hiszem ott van a baj, hogy a spenótot méltánytalanul használjuk fel kizárólag főzeléknek. Na nem mintha az nem lenne ízletes...!

Érdemes kreatívan gondolkodva spenótlevelet adni ehhez-ahhoz, mert így új értelmet nyer a zöldség - és talán azok is megkedvelik, akik korábban elzárkóztak a fogyasztásától. Amikor nincs szezonja, mélyhűtött leveles parajt is vásárolhatunk - így a téli időszakban sem kell feltétlenül hiányolnunk a mélyzöld színeket tányérunkról.

Az alábbi recept a csodálatos olasz vidékről, Gorgonzola település környékéről származó sajtkülönlegességgel készül. Választhatjuk a 'dolce', azaz 'édes' vagy a 'piccante', azaz 'pikáns' verziót - mindkettővel kitűnő! Akik még csak ismerkednek a sajttal, azoknak a lágyabb 'dolce' változatot ajánlom; íz-imádóknak pedig a karakteresebb és tovább érlelt 'picante' lesz a jó választás.

Bár a Garda-tó és Milano között minden épeszű ember az autópályát használja - mi kacskaringós utakon tettük meg a távot: így lehetőségünk nyílt megtekinteni a híres-neves települést, ahol állítom, hogy a környékbeli bor is igen nemes!

Gorgonzolás-spenótos farfalle speck sonkával

Hozzávalók: 250 g szárított speck sonka (szeletelt), 250 g spenót, 200 g Gorgonzola, 200 ml tejszín, 4 gerezd fokhagyma, só, bors, olívaolaj, ízlés szerint Parmesan szóráshoz, 500 g farfalle tészta

A csodálatos az, hogy amíg a tészta kifő a lobogó sós vízben, addig a ragu is elkészül! Ezért, amikor igazán nincs kedvünk a konyhában szöszmötölni órákig, akkor érdemes ezt a gyors tésztaételt 'összedobni', hogy több időt tölthessünk szeretteinkkel vagy épp fordíthassunk magunkra.

A spenótleveleket alaposan megmossuk - ügyelve, hogy ne maradjon föld a leveleken és szárakon. A szárakat lecsípkedjük, de ha zsenge a zöldség, akkor nyugodtan maradhatnak is. A leveleket összefogva keresztben csíkokra vágjuk. A fokhagyma gerezdeket összetörjük. Kb. 4 kanál olívaolajat serpenyőben felforrósítunk és néhány másodperc (!) alatt átfuttatjuk rajta a fokhagymát. Rádobjuk a spenótleveleket és sóval, valamint frissen őrölt borssal megszórjuk. Alaposan átforgatjuk, majd csökkentjük a hőmérsékletet és lefedjünk néhány percre, amíg a levelek összeroppannak. A sajtból kézzel kis darabokat törünk és azokat a levelekre morzsoljuk. Hamar olvadni kezdenek, így a sonkaszeleteket összetépkedve hozzáadjuk. Felöntjük a tejszínnel és szükség esetén tovább ízesítjük sóval, borssal. Még 2 percig főzzük és az időközben elkészült, leszűrt tésztához adjuk. Ha fáradt napon vagyunk túl, akkor egy pohár hideg száraz rosét kínálunk hozzá!

Itt a nyár!

A piacon körbenézve - ahova előszeretettel járok - nem győztem a fejemet kapkodni. A színkavalkád lebilincselő!

A méregzöld cukkíniktől kezdve a narancsszínű sárgarépákon át a vörös málna- és meggyszemekig, a halovány karalábéfejektől a vörös paradicsomokig igéző, csábító termékekkel roskadásig rakott standok között sétáltam. Imádom a hangzavart, a nyüzsgő kavalkádot. Szerencsére őstermelők is szép számban akadnak - ők azok, akik portékájukról fáradozásukat eláruló szeretettel beszélnek.

Általában körbejárok és úgy döntöm el a következő napok menüjét. Legutóbbi látogatásom alkalmával megakadt a szemem a sárgadinnyén - ami bár még messze nem a legolcsóbb - és eszembe ötlött zamatos frissessége, ami igazán a nyárhoz kapcsolódik. Lehet, hogy a 30 C feletti hőmérséklet volt az oka, de nem tudtam ellenállni. Amint hazajöttem, máris nekiláttam a dinnyehámozásnak, hogy estére édes meglepetéssel várhassam a Családot!

Hűs sárgadinnye krémleves

Hozzávalók: kb. 2 kg sárgadinnye, 1 csomag vaníliáscukor, 15 dkg kristálycukor, 2,5 dl tejszín

A dinnyét félbe, majd negyedbe vágjuk, magjait eltávolítjuk. A héját úgy vágjuk le, hogy az esetleg még éretlen részeket se hagyjuk a gyümölcsön. A megtisztított sárgadinnyét az előkészített lábas felett kockázzuk fel, hogy az értékes és isteni lé is ide csurogjon. Hozzáadjuk a vaníliáscukrot és a kristálycukrot. Botmixerrel az egészet összeturmixoljuk és közepes lángon felmelegítjük. (Erre kizárólag azért van szükség, hogy a cukor selymesen elolvadjon). Beleöntjük a tejszínt, átkeverjük és még néhány percig melegítjük.

A kész levest hidegvizes fürdőben lehűtjük - például úgy, hogy vízbe állítjuk a lábast. Amint már csak langyos, mehet a hűtőbe, ahol aztán több órát hagyjuk pihenni, hogy minél hidegebb legyen tálaláskor!

A Nagy Kertátalakítás - Vándorlások "kora"

Szóval a helyzet kezdett rettenetessé válni...A kert majd' minden részében a pusztítás nyomait lehetett felfedezni. Kezdődhetett az ágak és törzsek feldarabolása (amiből a következő télen néhány környékbeli házaspár legalább fűtőanyaghoz jutott). A hozatott föld széthordása után már planírozhattuk is a terepet. Ha valaki nem tudná, akkor ez sem a föld simogatását jelenti...Épp kezdett végre emberi külsőt nyerni a dimbes-dombos háborús övezet.

Na ekkor jött egy újabb vihar. A kert hátsó sarkában álló Olajfát - a maga jó 10 méteres magasságával - majdnem tőből kicsavarta. Az meg már igazán természetes, hogy a hátsó szomszédok felé dőlt, tönkretéve a kerítéseket. Ehhez már segítséget hívtunk és feldaraboltattuk az öles törzset. Mi meg napokig takarítottuk a szomszédok kertjéből az ágakat. Néhány apróságot viszont ránk hagytak az elemek és a favágók: a fa csonkját és a gyökérzetét. Mondanom sem kell, hogy több tíz négyzetméteres területről kellett eltávolítani a néhol combvastagságú gyökereket. - Viszont ha a pozitív oldalát nézzük a dolognak, akkor jó alaposan felástuk, sőt felcsákányoztuk a teljes bal hátsó részt... :)

Bár korábbán még nem terveztük, az eset jó ürügyet szolgáltatott arra, hogy új lakó érkezhessen az Olajfa helyére. Ezt megelőzően évekig istápoltam már egy gyönyörűen cseperedésnek indult Selyemakácot, amit az új kert-tervben már nemigen tudtam hova elhelyezni. Ez a tünemény 4-5 év alatt jó 3 méteresre nőtt és szétterülő, fátyolos lombkoronájában minden nyáron rózsaszín pomponokkal ékesítette a kertet - természetesen az utcafronti szakaszon....

Gondoltam hát egyet és összefogva a Család, nekiláttunk a fa áttelepítésének. A lehetőségeinkhez képest egy bő 1,5 méteres földlabdával terveztük kivenni, úgyhogy a törzstől igen messze kezdődött az ásás. A legjobb módszer, amit még korábban 'fejlesztettünk ki' az lett, hogy az ásás szüneteiben vízzel töltöttük fel a gödröt, ami meglazította a talajt és lehetőséget nyújtott a kisebb gyökerek szinte sérülésmentes kiszabadítására. Több órás küzdelem után aztán éreztük, hogy talán sikerül megmozdítani a teljes fát. Ekkor pihenésképpen átvonultunk a kiszemelt új élőhelyre és nekiláttunk egy még ennél is nagyobb gödör előkészítésének. Miután kiemeltük a fát - na ezt férfiemberek nélkül senki ne próbálja meg! - igyekeztünk a talicskába állítani és óvatosan, óráknak tűnő cipeléssel, a gyökerekre és az ágakra egyaránt vigyázva átszállítottuk a kert átellenes végébe. Belepróbáltuk a lyukba, aztán kiemeltük és tovább ástunk...Mikor végre elértük a megfelelőnek ítélt méretet egy kis komposztált marhatrágyával dúsítottuk a gödör alján található földet és elhelyeztük a fácskát. Elültettük hát 3 melléállított karóval együtt, amihez törzsét kötöttük. Jól belocsoltuk, az ágait pedig alaposan visszavágtuk és megkezdtük a reményteli várakozást. Szerencsénkre a fa is megszerette az új helyet és mára már a kert másik végéből szemléli mindennapjainkat.

Egyébként átültettünk mi tizenéves Aranyesőt, Smaragd thuját, Borókát, Magnóliát, több tíz éves, óriásira nőtt Jezsáment is (az apróságokat már meg sem említem :-) - de mind közül a legnehezebb egy elterebélyesedett Julián (sokak szerint: Júlia) borbolya volt.

Aki nem ismeri, annak nincs fogalma a tövisekről! Ez a rendkívül díszes, kerekded formájú bokor erős, örökzöld leveleket hajt. Nem elég, hogy a 4 cm-es, csillagszerűen rendeződött tövisek veszélyesen meredeznek, a levelek szegélye is fogazottan tüskés. Ember legyen a talpán, aki átülteti! Mindemellett a növényt csodálatos, apró sárga virágok díszítik májustól kezdődően. Új levelei pedig ősszel szép lassan vörösre színeződnek, ami aztán a tél folyamán üde színfolt a kertben.

Nem lett volna szívünk kipusztítani, így maradt a (szigorúan hosszú ujjú ruhában és több réteg kesztyűben végzendő) metszés és átültetés. Alapos fodrászolás után a szokásos ásás-árasztás-ásás kombó következett. Csakhogy valahogy egyikünknek sem akaródzott magához ölelni a növényt és így kisegíteni eredeti élőhelyéről... :) Párom és egy kedves régi barát immáron újra a híres férfierőt vetették be: de itt ez a próbálkozás zátonyra futott. Régi gurtnikat, hevedereket kerestünk, amiket a gyökérzet alá kellett beügyeskedni (ez volt a terv, meg az én dolgom), amíg ők egyirányba félrehajtották a bokrot. Nagy nehezen, többedik próbálkozásra végülis ezt a csatát is megnyertük és kiemeltük, majd áthúztuk a növényt a kb. 10 méterrel odébb kiszemelt új helyére. Az ültetés ehhez képest már gyerekjáték volt! :-)

Paradicsom, spagetti és mediterrán ízek

Ki tud ellenállni az oregánó, a bazsalikom és a Parmesan varázslatos ízeinek? Ez persze csak néhány az olasz konyha hagyományos ízesítői közül, azonban talán a darálthússal készített paradicsomos ragus spagetti az egyik legnépszerűbb a tésztaételek közül.

Egy ehhez hasonló, mégis rafináltabb recept szerint készíthetjük a húsgolyós spagettit, ami szerintem sokkal több ízt, zamatot tartalmaz – ezért ajánlom mindenkinek kipróbálásra. Érdemes egy kicsit több időt szánni az elkészítésre, mint azt gondolnánk; azonban mindenképpen megéri a fáradozást, mert a paradicsomos tésztára kerülő szaftos húsgolyók megkoronázzák az ételt. Olyan meghitten családias, ahogy körbeülve az asztalt szinte senki sem tud betelni az ízek harmóniájával és a levegőt is megízesítő illatokkal.

Paradicsomos spagetti húsgolyóval

Hozzávalók: ½ kg darált sertéshús, ½ kg darált marhahús, 3 kis fej vöröshagyma, egy ½ csokor petrezselyem, kb. 1,5 dl tej, 20 dkg reszelt Parmesan –„parmezán”- sajt (plusz hagyjunk az étel tetejére is), 4-5 szál (vagy két kanál szárított) oregánó, 4-5 szál (vagy két kanál szárított) bazsalikom, 5 gerezd fokhagyma, 1 doboz hámozott, darabolt paradicsom, 1 doboz paradicsomszósz, 2 tojás, 1 karéj kenyér, olívaolaj (a szószhoz és a húsgolyókhoz is), só, bors, csipet cukor

Érdemes a fenti mennyiséget elkészíteni, mert ha netán maradna a szószból és a húsgolyóból, azt nyugodtan lefagyaszthatjuk egy műanyag dobozban néhány hónapra.

Először a húsgolyókat készítjük el. Ehhez 2 fej hagymát felaprítunk és olívaolajon megdinsztelünk. Amikor már majdnem üvegesre párolódott, hozzáadunk 3 gerezd zúzott fokhagymát és azt is megfuttatjuk az olajon. Ha elkészült félrehúzzuk és hagyjuk kihűlni. A darálthúshoz adjuk a 2 tojást, a sót, a frissen őrölt borsot és 20 dkg reszelt Parmesan sajtot. A kenyeret tejbe áztatjuk. Apróra vágjuk a ½ csokor petrezselymet és az oregánóból meg a bazsalikomból annyit, hogy maradjon belőle a szószba is. Ezeket is a húsmasszához szórjuk és a kinyomkodott kenyérbéllel, illetve a kihűlt hagyma-fokhagyma keverékkel együtt a húshoz dolgozzuk. Serpenyőben kevés olajat hevítünk és a vizes kézzel formázott (kb. 4-5 cm átmérőket szoktam készíteni; ebből bőven lesz) húsgolyókat ebben, közepes láng felett több adagban kisütjük. Időközönként megforgatjuk, akár rövid időre le is fedhetjük a golyókat. Félretesszük az elkészült gombócokat.

Közben elkészítjük a szószt. Ehhez a maradék 1 fej hagymát olívaolajon megfuttatjuk, hozzáadjuk a nagyon kicsire aprított fokhagymát. Ha üveges, hozzáadjuk a darabolt paradicsomot, felöntjük a paradicsomszósszal, majd sózzuk, borsozzuk és egy csipet cukorral tompítunk a paradicsom nyers ízén. Az oregánót és a bazsalikomot apróra vágjuk és a szószhoz szórjuk. Adjunk hozzá egy fél pohár vizet is, majd hirtelen forraljuk át kevergetés közben. Vegyük vissza a hőmérsékletet.

Az elkészült húsgolyókat szedjük a szószba és alacsony hőmérsékleten fedő alatt hagyjuk őket párolódni legalább még 20 percig. Eközben az ízek ide-oda vándorolnak a szósz és a húsgolyó között. Főzzük ki a spagettit sós lobogó vízben. Ha elkészült, alaposan forgassuk át a paradicsomszósz egy részével és tegyük a tetejére a gombócokat. Parmesan sajttal megszórva tálaljuk.

Gerleasszony és a Férje

Persze rengeteg madár él a kertünkben, illetve látogat el ide naponta egy kis élelemért, fürdőzésért - mégis a gerlepárok váltak közülük szinte családtaggá. 2-3 pár balkáni gerle lakik 'életvitelszerűen' a kertben.

Több etető- és itatóhelyet alakítottunk ki, ahol egész évben várja őket az eleség és a friss víz. A piacon könnyedén beszerezhető az a magkeverék, amiből ki-ki kedvére válogathat. Nálunk a legnépszerűbb a kukorica-búza-napraforgó keverék, ezt szórjuk a tálakba néhány naponta. Az itatótálakba kiöntött vízből pedig kedvükre ihatnak vagy épp benne fürdőzhetnek a madarak.

A gerlék olyan nagyon megszokták már a körülményeket, hogy akár 1/2 méterről szemlélik, amint magot szórunk ki nekik. Nem félnek a kutyáktól, sőt a macskáinktól sem. Fejünk felett vagy mellettünk centikre szállnak le - és megörvendeztetnek hívószavukkal, amint burukkolva szólítják társukat. A 2-3 pár gerle felosztotta egymás között a kertet - és jaj annak, aki a másik által felügyelt etetőhelyet akár csak egy szem mag felcsipegetése erejéig elbirtokolná! Ilyenkor vadászgépekké válnak és suhogó szárnyakkal kergetik el az ellenfelet.

A balkáni gerlék azonban az utódok terén meglehetősen szerencsétlenek...A kiválasztott fészkelőhelyek között szerepel a hatalmas mogyoróbokrunk, a cserszömörce, a lilaakác rejtekadó sűrűje, az ezüstfenyő vagy épp a fává cseperedett thuja egy-egy ága. Folyamatosan építkeznek (na ilyen nyomorultul megépített fészkeket is ritkán lát az ember!), mi meg drukkolunk, hogy végre sikerüljön egyiküknek utódaikat felnevelni. Sajnos többnyire kipottyan a tojás vagy a viharok által megtépázott ágak közül a teljes fészek a földre esik. Ők meg kiválasztják a következő helyet, szorgalmasan újraépítkeznek. Felváltva őrzik a fészket és onnan szólítják társukat.

A nagy kedvencem Gerleasszony, akit magam mentettem meg néhány évvel ezelőtt egy nyári reggelen. Épp az óriásthuja egyik ágvégére eszkábált fészkén ült, amiben csodák-csodája végre fióka is fejlődött. Eleget aggódtam miattuk, mert a fióka cseperedni kezdett - csak a repüléshez szükséges hosszú tollai hiányoztak már - és ezzel együtt a súlya is bőven nőtt. A fészek a thuja könnyű ágvégén hintázott és láthatóan nem volt alkalmas arra, hogy a kicsi mamájával együtt benne ücsörögjön, naponta csúszott egyre lejjebb. Várható volt sajnos, hogy ez a madár-gyerek sem fog felnőni.

Ha ez nem lenne elég, bekövetkezett minden madár rémálma - ragadozók érkeztek a környékre. Volt már nálunk óriási vadmadár, aki itt szerzett magának vagy épp saját fiókáinak élelmet és az is gyakori, hogy a környéken fészkelő szarkák gyűjtenek fiókákat saját gyermekeik etetéséhez. Kifigyelte hát a szarka a cseperedő gerlefiókát és habozás nélkül lecsapott. Irgalmatlan cserregésre és csivitelésre lettem figyelmes. A teraszajtón kinézve megpillantottam Gerleasszonyt, ahogy a nála sokkal nagyobb szarkától próbálja megóvni fiókáját. Összecsaptak: repültek a tollak, szálltak a pihék, mintha havazna. Nem is gondolkoztam, csak feltéptem az ajtót és kiabálva, tapsolva próbáltam megijeszteni a szarkát, aki el is reppent. Sajnos ugyanaznap délutánján sikerrel járt és a fiókát magával tudta vinni. Persze értem én, hogy az ő gyerekeinek is fel kell nőniük! Gerleasszony viszont komolyabban megsérült az összecsapásban: vérzett a nyaka a szarka csípéseitől, tolla egy részét elvesztette. Idővel sikerült regenerálódnia, azonban a nyakán a toll a mai napig szabálytalan - így bármikor megismerem.

Azt hiszem, ezt követően döntötte el Férjével, hogy kizárólag az én teraszom körül rak fészket - az itt elhelyezett etetőhelyet is ők birtokolják. A mindennapjaink részévé vált a párocska, itt üldögélnek órák hosszat. Leülnek a kertibútorra, az összecsukott napernyő csúcsára vagy tipegve figyelik, ahogy vizet töltök nekik. Sokszor bekukucskálnak a teraszajtón; fejüket érdeklődve forgatják: így szemléljük egymást.

A Nagy Kertátalakítás

Mint mondtam, őrült munkába fogtunk, amikor a 20-30 éves cserjékkel, fákkal, örökzöldekkel dúsan benőtt kertünk átalakítását elterveztük. Kizárólag a szinte megszállott elhivatottság hajtott, mert épeszű népség mindennapi munka mellett viszonylag kevésszer vág bele hasonlóba... :) Én ettől függetlenül minden kertbarátnak szívből ajánlom, hisz' ez az egyetlen módja, hogy városi emberként a lehető legközelebb kerüljünk a földhöz.

Ma már, összesen 2 év távlatából tudom, hogy nem lehetetlen a küldetés - csak kitartás kell hozzá. Oly' hamar elérhető a látványos változás és annyi örömöt tartogat a feladat, hogy már ezért megéri belekezdeni.

Nekünk nem volt szívünk túl sok koros növénytől megválni - mindhez valami családi emlék kötődött - ezért a minimumra szorítottuk a fakivágást és az elhatalmasodott bokrok kiásását. Csak annak kellett mennie, amit már sehogyan sem lehetett átültetni. Ilyen volt egy, a szinte örök időktől a házunk előtti kertben álló fenyő, ami földlabdás karácsonyfaként került szüleim tulajdonában több tíz évvel ezelőtt. Sajnos nem fejlődött dússá, annál inkább jó magasra nőtt, ághiányos formával és itt-ott száradó tűleveleket hullajtva. Könnyünk csordult, ahogy kidöntöttük, de meggyőztük magunkat, hogy az újhoz, a változáshoz mindig szükség van a régi elengedésére. Természetesen összes tobozát megőriztük - azóta a lakás díszei lettek. Egy, a jelenlegi terasz mellett álló majd' 40 éves thuja is hasonló sorsra jutott, mert ikertestvérével oly mértékben uralták a teret, hogy mi sem fértünk el. Örülök, hogy testvére megmaradhatott, mert ezeket a növényeket még nagyszüleim ültették el. A mai napig - meghálálva, hogy levegőhöz és több fényhez jutott - árnyékot nyújt a hőségben, miközben harsogó, sárgászöld új hajtásokat hoz. Télen az erdei madarak etetéséhez nyújt segítő 'ágat', nyáron a nálunk fészkelők nagyrabecsült ücsörgőhelye.

  

Néhány elhatalmasodott japánbirstől és mahóniától váltunk még meg - ettől függetlenül ma is rendelkezünk mindkettőből legalább 3 csodaszépen virágzó példánnyal.



Hozattunk földet a régi kisház helyére - így lapátoltunk eleget -, megváltunk a régi kocsibejáró betoncsíkjaitól - ezért keményen törtük a betont -. És természetesen megáldott minket az Ég viharos esőkkel is, amitől sártól tocsogó iszaptengerré változott minden.

         

Szóval aki belekezd bármi hasonlóba ahelyett, hogy szakemerekre bízná a kert megtervezését és az átalakítás kivitelezését; készüljön fel a megfeszített, heroikus küzdelemre, izomlázra és sok verítékezésre :)

Cseresznyés pite minden héten

Beérett a cseresznye. Ízletes és ropogós...csak győzzük szedni! Jutott belőle egy kevéske a mélyhűtőbe is és nekiláttam az üvegmosásnak, válogatásnak, szirupfőzésnek: azaz a befőzésnek is - gondolom nem vészelnénk át a telet cseresznyebefőtt nélkül. :)

Már az előző hétvégén is eszembe jutott ez az elronthatatlan recept, úgyhogy bőszen keresni kezdtem a 'kottát', ami a Világ egyik legegyszerűbben, szinte percek alatt készíthető (és tényleg elronthatatlan!) sütijének leírását tartalmazza. Annak idején a szomszéd néni adott át egy-egy tányérral belőle, mígnem egyszer már a receptet is elkértem. Sajnos Ő már nincs, de minden évben a cseresznye érésekor eszembe jut. Bár eredetileg a süti meggyel készül, azért az évek tapasztalata szerint bátran süthető szinte bármilyen idénygyümölccsel.

Körbenéztem a háztartásban: volt hozzá minden, úgyhogy szóltam Kiscsaládnak, hogyha leszedik a cserkót, akkor sütnék egy kis pitét....nem telt bele 5 perc...Párom a létrán, kezében kiskosárral... :)

Szóval miután megmostuk, Ő meg kimagozta a cseresznyét, én kikevertem a tésztát, előmelegítettem a sütőt; ment is a süti a légkeverésesbe. 25-30 perc múltán pedig hiába mondtam, hogy a 160 C fokos pite nem túl jó a gyomornak...egyenesen a tepsiből ette. :)

Elronthatatlan Cseresznyés Pite

Hozzávalók: 25 dkg finomliszt, 25 dkg porcukor, 4 tojás, 1 cs. vaníliáscukor, 1 cs. sütőpor, 1 dl melegvíz, 1 dl olaj, cseresznye a tetejére (és durvára tört diót is közéjük szoktam dobálni)

Szétválasztjuk a 4 tojást. A sárgákat a porcukorral és a vaníliáscukorral alaposan kikeverjük. Ehhez öntjük a vizet és az olajat és újra alaposan összekeverjük. A sütőport a kimért liszthez adjuk és több részletben a tésztához dolgozzuk. Kemény habbá verjük a tojásfehérjét és finoman (nagy mozdulatokkal, hogy nehogy összetörjük és sok levegő kerüljön a tésztába) a masszához forgatjuk. Az egészet a tepsibe öntjük (én egy kb. 25 cm x 30 cm-es teflonosat használok, de akár ki is lehet vajazni egy kicsit) és a tetejére rakosgatjuk a cseresznyét, amit megszórhatunk a durvára tört dióbéllel. Mehet is a sütőbe kb. 150-160 C fokra, ahol szépen emelkedni fog. Amikor a legtöbb helyen aranybarna, akkor már érdemes tűpróbának 'alávetni'. Ha kicsit sem ragad, akkor kész is vagyunk! Ha meghűlt és felkockáztuk, akár vaníliás porcukorral is meghinthetjük a tetejét.

Imádott kertünk 1.

Emberfelettinek tűnt a befektetendő munkamennyiség..... azonban elkapott az ihlet és az összes hétköznap esti óráját és valamennyi hétvégét a kertnek szenteltem. Végigbújtam a kerttervező és növényeket katalogizáló könyveket és megtripláztam a kertészeti árudákban szokásosan töltött időt. :)

Rajzoltam, terveztem, levél- és növényformákat no meg levélszíneket illesztettem egymáshoz, virágzási időben gondolkodtam, színharmóniára törkedtem. Elképesztő, hogy milyen hamar képesek vagyunk 'kiművelődni' bizonyos témákban, ha megszállottan belebolondulunk. :-) Mert mi lehet annál kreatívabb és boldogságot adóbb, mint a tervet megvalósítani (közben többször módosítani) és végül gyönyörködni a szeretettel ültetett növények szépségében; a kert apró csodáiban?!

Persze a megvalósításhoz először a Család majd' minden tagjának közelebbi barátságba kellett kerülnie a csákánnyal (betontörés és nem kívánatos bokrok kiirtása), az ásóval, a rotációs kapával, a gereblyével és a többiekkel.

      

Portobello - avagy mennyei falatok

Néha előfordul, hogy kedvünk támad egyszerre több, falatnyi fogással megörvendeztetni szeretteinket. Én szülinapokra, névnapokra, baráti beszélgetésekre szívesen készítek falatkákat, hogy mindenki kedve szerint válogathasson az asztalról. A portobello gombát kifejezettn kedvelem és hál' Istennek ma már minden hipermarketben megvásárolhatjuk. Grillezve mennyei!

Grillezett portobello gomba snidlinges juhtúróval

Hozzávalók: 8 nagy szem portobello gomba, 250 g juhtúró, 50 g vaj, néhány szál snidling, frissen őrölt bors, só, a tetejére ízlés szerint reszelt sajt

A gombák tönkjét kitörjük, a fejeket alaposan megmossuk folyó víz alatt. (A gombát nem szükséges hámozni, elég helyenként megkapargatni.) A fejeket felfordítjuk és enyhén megsózzuk, majd félretesszük a töltelék elkészítéséig.

A juhtúrót villával áttörjük és hozzá morzsoljuk a vajat. Borsot törünk hozzá és a megmosott, apróra vágott snidlinget is hozzákeverjük. Sózni általában nem szükséges.

A gombafejeket alaposan megtöltjük a keverékkel, majd reszelt sajttal koronázzuk.

Egy grillezésre alkalmas sütőlemezt néhány csepp olajjal megkenünk és erre rendezzük a gombafejeket.

A sütőt grill funkcióra kapcsoljuk és kb. 15 perc alatt készre sütjük a gombákat.

Eper minden mennyiségben :)

Az eper Földanyánk szeretetének egyik legképletesebb kifejeződése :)

Esszük, amíg érik - meg persze ez előtt és ezt követően is.... Nyilvánvaló, hogy sem az eper, sem a többi bogyós gyümölcs fogyasztását, majszolását nem lehet feladni! A legjobb azonban, ha megpróbálunk a lehető legmagasabb szinten 'feltöltődni' akkor, amikor szabadföldi, hazai változatban szerezhetők be.

Mielőtt búcsút kell intenünk az epernek - körülbelül e hét végén -, ne sajnáljuk az időt egy kis dzsemkészítésre, szörpfőzésre vagy mélyhűtésre; hiszen most van itt az ideje, hogy felkészüljünk és a téli hónapokban is élvezhessük ezt a szaftos, zamatos, csodálatosan piros gyümölcsöt!

Villámgyors eperdzsem - készülhet mentával vagy rozmaringgal is!

Hozzávalók: 2 kg érett, illatos eper (a piacon vegyünk többet, hiszen lesz rossz szem és lejön a zöldje is!), 600-700 g kristálycukor, 1/2 citrom héja, 1 csomag Dr. Oetker dzsemfix szuper

(az ízesített változathoz nem kell több mint 1-2 szál friss fűszernövény, aminek megmosott levelét apróra vágjuk és a főzés 2. percénél a dzsemhez adjuk! Ezeket leginkább sült vagy grillhúsok mellé ajánlom, de akár a pácléhez is keverhetünk belőlük - na erről majd később :)

A fenti mennyiségből üvegmérettől függően 8-10 üvegnyi eperdzsem készül. Az előkészített üvegek tetejét próbáljuk ki, mert ha nem záródnak tökéletesen, akkor alkalmatlanok a dzsem tárolására! Mossuk át valamennyit 1x vagy akár 2x és tanácsos sütőben, gőzfürdőben ki is csírátlanítani őket.

Az epret kisebb adagokban, bő vízben kell átmosni. Ahogy a vízfelszínen lebegnek, a föld magától is az edény aljára merül, de azért nem tilos finoman forgatni a szemeket. Saját tapasztalat, hogy legalább 4-5 mosóvízzel érdemes számolni ahhoz, hogy megszabaduljunk a rárakódott homok- és földszemcséktől. Az utolsó mosóvíznél már a csumát is eltávolítjuk (lehet kicsit csavarva-húzva vagy zöldségpucoló késsel a csuma alá  nyúlva). Lecsöpögtetjük a gyümölcsöt és megmérjük. 4-5 nagyobb szemet tegyünk félre! A többit azonnal beledobhatjuk az előkészített edénybe. Fogjuk meg a krumplinyomót és törjük össze az epreket. Nem kell teljesen pépesre, hagyjunk meg darabokat is! Öntsük hozzá a kimért cukrot - én kevesebbel szoktam kezdeni, majd ízlés szerint adom hozzá a többit, ha szükséges - és a dzsemfix-es tasak tartalmát. Ez azért jó, mert van benne citromsav, ami megőrzi a gyümölcs színét és segít a tartósításban is. Nem elhanyagolandó, hogy a dzsemfix segítségével összesen 3 (!) percig kell főznünk a dzsemet. Zöldséghámozóval 2 csíknyi citromhéjat is adjunk hozzá - ettől igazán pikáns lesz az íze! Kivárjuk, hogy felforrjon a dzsem, majd kevergetve rotyogtatjuk a 3 percen keresztül. Levesszük a tűzről és lekanalazzuk a habot a tetejéről.

Kezdődhet az üvegbe töltés, amihez bőven kell türelem! Peremig töltsük meg az üvegeket, zárjuk rá a kupakot és fordítsuk őket fejjel lefelé bő 5 percre. Elméletileg dunsztolni sem kell, de ha szeretnénk nosztalgiázni, akkor bugyoláljuk be az üvegcséket, amíg maguktól ki nem hűlnek!

Csirkés penne olívabogyóval

Elsőként álljon itt egy igazi klasszikus; természetesen olívabogyóval!

Pillanantok alatt elkészül, szinte a tészta kifőzési ideje alatt. Tavaly például vendégek érkeztek egy hétköznapi estén, és a beszélgető-időt nem szerettem volna a konyhában tölteni, ezért ezt választottam.

Csirkés penne olívabogyóval

Hozzávalók: 1 csirkemell - filézve, 2 gerezd fokhagyma, 4-5 szem gomba, 3 szál újhagyma, 6-8 szem koktélparadicsom, fekete olívabogyó, bazsalikom, oregánó, só, frissen őrölt bors, olívaolaj, 1 doboz penne

Serpenyőben felhevítünk néhány evőkanál oívaolajat. Megfonnyasztjuk benne a karikázott újhagymát (a zöldjét is!). Hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymát és a felkockázott csirkemellett. Sózzuk, borsozzuk és alaposan átforgatjuk, hogy minden oldalról fehéredjenek a csirkedarabok. A feldarabolt gombát és a félbe, esetleg négy cikkbe vágott koktélparadicsomot is a serpenyőbe szórjuk és kislángon fedő alatt pároljuk.  Összeaprítjuk a zöldfűszereket - én nem sajnálom belőle! - és az üvegből kiszedett olívabogyóval együtt a raguhoz keverjük. Persze, ha nem áll rendelkezésre a friss fűszernövény, úgy a szárított is megfelel.

A tésztát közben lobogó sós vízben kifőzzük. Ha elkészül, a főzővízéből egy kis merőkanálnyit a raguhoz szedünk, szükség esetén újra sózzuk, borsozzuk.

A leszűrt pennét a serpenyő tartalmához borítjuk és alaposan átforgatjuk a raguval.

A tányérra szedett tésztát frissen reszelt parmezánnal tálaljuk. Nyárestéken egy pohár hűvös Chardonnay is jól illik hozzá!